stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Kukorelly Endre


H. Ö. L. D. E. R. L. I. N.

H. Mein Vorsatz

Hogy felejtsenek el,

azt nem hiszem. Azt sem, hogy bárkit

én felejtsek el. Pedig hát nem,

mert bárkit elfelejtek. Nézem

és felejtek. Hülyeség. Látok,

elfelejtem. Totenstille . A

leghülyébb mégis mindenfélét

tervezgetni, mert az úgy ragad

hozzád, szárad a tervezet, mint
az ürülék.

Ö. Empedokles

Olyan a nézőtér, hogy a néző a színpadon tartózkodók feje tetejére lát. A színésznek így, ha ezt nem akarja, és nem szeretne túlzottan rövidnek látszani, a nézővel szemben állva, némileg hátradöntve kell tartania magát. Vagy valamelyik oldala felé dőlve, a pozíciójától függően, ferdén felfüggesztve. Amikor pedig forog, ha megfordul, ha csak megmozdulna is, folyamatosan változtatnia kellene az eldőlés irányán, úgy, mintha a feje tetejénél, a hajánál fogva lenne fölakasztva, és a légáramlás mindig ugyanabba az irányba döntve tartaná. Froh in den Frohen das Licht sich kennet . Bábu, könnyű szerkezet a finom huzatban, és az ehhez való felszerelés. Felszereltség. Egy viszonylag csendes villanymotorhoz kapcsolt, halkan sóhajtozó fújtató. Denn

ich Geselle das Fremde. Mert olyan a nézőtér, hogy nem akarják, az ott ülők nem akarnak így nézni,

pont a feje

tetejére látni annak ott lent. Aki a nézőtéren ül, nem csak a helyzete miatt vagy a többiek miatt, de saját maga miatt sem akarja. És olyan a színpad is, hogy tényleg itt se kívánják elviselni, ha csak úgy lelátnak rájuk. Ha viszont mégis ez a rossz van, elromlik a motor vagy a felfüggesztés leszakad, legjobb, ha a szereplő valahogyan kimenekül onnan. Kirohan belőle.

De nagyon nyugodtan rohanjon ki.

Minden mozdulatnak a maga súlypontja.

Előbb álljon valamivel hátrébb, hátráljon kicsit.

Fél lépéssel. Félig.

Várjon egy ideig, várjon még, és akkor.

L. Freundschaft, Liebe...

Die Jugend geht betrachtend auch

Látszik, hogy még elég jól megy nekem.

Össze lehetne mérni mással,

ha volna ilyen műszer, azt hiszem,

az elmúlást az elmúlással.

Valami ellenállás, úgy lehet,

a jól gördülő ellen tartható,

határ, hasíték, akadály, keret

ilyenkor énszerintem marha jó

L jön. Volna, ami van, kerek világ,

gurulna, mint a labda,

bár egy kicsit a bele már kilóg,

mivel nem menne babra.

Nagyjából, nem?, itt golyóznak velem.

Nagyjában. Egészébe' nem.

D. Ermunterung

Egy lovas állt a Hunyadi téren, a kézilabdakapu felé fordulva egy lovas.

Itt ezt-azt, lehet, a növényzetből rosszul ültettek el, nagyjából, nem eléggé. A földből félig-meddig kifordulnak a bokrok. Furcsán a járda felé, a járda mellett parkoló autók fölé hajló, a levegőnek támaszkodó platánfa.

A ló a homokozóban állt, igyekezett kiharapni valamit a gyepből.

A gyepből.

Harapdálta a füvet, a lábával kapált a homokban, néha megrázta a fejét, csörgött a zabla. A lovas pedig ülve aludt. A nyeregben ülve aludt, állát leszegve, melléhez szorítva, a hátát, a derekát mereven, egyenesen tartotta, a nyeregbe kapaszkodott. Időnként lassan előredőlt, aztán, pillanatokra felébredve, visszatolta magát. Olyankor gépiesen megveregette a ló nyakát.

Mint aki mindenből kivonta magát, középről kifelé, és most így pihen.

A kézilabdakapu alsó tartóvasán ültem, a labda a lábom között. Néztem ezt a hajolgatást. Olykor mintha beszélne a lovához, nem hallatszik ide, hogy mit. Valódi.

Mégiscsak valódi.

A kard hegye csaknem a földig leért, a homokba, ahogy a lovas álmában előredőlt, a vas megcsillant a napon.

A ló most errefelé fordul. Abbahagyja a rágást, idenéz. Néztem a lovat. Turkáltam az orrom, nézegettem a lovat. Nem hallom, és befelé nem. Und er, der sprachlos waltet, und unbekannt Zukünftiges vorbereitet, der Gott, der Geist Im Menschenwort, am schönen Tage Wieder mit Namen, wie einst, sich nennet.

E. Die Zufriedenheit

Wenn aus dem Leben kann ein Mensch sich finden.

Erre folyik régtől és

innen áramlik mennyi

minden el. Nekem itt,

azt hiszem, megfelel,

bár nem én választottam

ki, hanem szóltak.

Föl lett ajánlva, vagy

ez jutott, de

az is lehet, hogy

épp ilyen szép

el nem rontott minden

más. Megfelel, azonban

nem bírom ki. A

kegyetlen helyek pedig

még jócskán hátra vannak.

Minden kíméletlen hátra

van még. Te látod,

hogy én vagyok?

R. Vanini

Die heilige Natur vergiβt
Der Menschen Tun.

Remeg a levegő ahogy visszaveri a beton, egy csapat félmeztelen fiúcska, fekete gatyás, lesült, kiizzadt kölyök a késő délutáni, alig enyhülő forróságban, játékra készülődnek,

minden játszótéren akad olyasmi ügyetlen és idétlen, kövérkés gyerek, minden játszótéren a leghülyébb, akit nem választ meg egyik csapatnak se, nem kerül sorra, nem kell senkinek, csak áll ott és kéri a többieket,

ezt nagyon nem lehet abbahagyni,

hiába, elzavarják, elküldik az anyjába, te hurka, tűnés, hogy mindjárt elsírja magát,

ilyenkor én inkább odébb megyek, elsomfordálok onnan, nem közömbösen, csak hogy ne lássam, kényelemből, vagy mert félek, nem készültem fel, nem nézek oda, én nem változtatok meg semmit, csak élni szeretnék, élni erős, nem meghalni erős, nem lehet így megzavarni engem,

mégis, amikor az egyik közülünk odaáll a dagi elé, egészen közelről az arcába nevet, a másik meg a háta mögé lopódzva fenékbe rúgja, nem erősen, csak kíméletlenül, hát akkor nem sír mégsem,

akkor a dagadt kisfiú lassan megfordul;

megfordult és valami megcsillant a kezében, az pedig, aki imént belerúgott, iszonyatos sikoltással ugrik hátrafelé, nekizuhan a pálya szélét övező dróthálónak,

most mindnyájan arra nézünk, és látjuk, ahogy a fiúcska kezében fölszikrázik a napon, gyémántosan villog és ragyog egy hosszú, kékes-fehér-üvegszín jégdarab.

L. Der Jüngling an die klugen Ratgeber

Lenn csúszkálnak, lent hó és sár van, ott kint megfagy bármi. Fönt meg kondérokban gőzölögnek. Viszont a sapkájukat mégsem veszik le. Néha megemeli a sapkáját valamelyik, megfordítja, lesodorja a homlokáról a vizet, a tenyerét a hajába törli. Túlfűtött osztálytermek, jeges Andrássy út, az öregek totyorognak és fagyoskodnak, biztos be is fagytak, a fiatalokról közben vidáman dől a sós víz. Mindenféle fiacskám, vedd föl a sáladat, minden Sanfte kluge Rat rosszindulatú. Még egy pulóvert, vagy ilyesmiket. Aki azt javasolja, hogy vegyél fel egy sálat, vedd föl és ne menj sehova, az nyugodtan befagyott. Nyilván az öregek eleve befagytak nyakig.

I. Da ich ein Knabe war

Tasnády Attilának

Inkább csak véletlenül marad

akármi el. Én véletlenül

szerettem vagy féltem, és volt, hogy

ugyanazt szerettem, akitől

féltem. Inkább nem is marad el

semmi: nemigen marad el. Volt

két hatvannégyes Playboyom,

abban nézegettem a nőket,

és nem tudom, hogy mi mentett meg.

Rettet' ein Gott mich oft . Egy isten,

vagy én magam. Mikor kisfiú

voltam még, barátságtalan

mindenkivel, álltam az egyik

sarokban, és néztem csak, hogyan

rohangásznak. Valamelyikük

egyszer fejjel rohant neki a

radiátornak. Fejjel zuhant

előre. Emlékszem, ahogy

széjjelnyílt a homloka annak

a fiúnak. Der Menschen Worte

Verstand ich nie . Ez a mondat ne-

kem se jelentett soha semmit.

N. Der Sommer (d. 9ten MÄrz 1840)

A Nap déltájban tényleg úgy sütött, olyan fénycsíkokból összerakva át a lombokon, az eresz mögött éles, fekete csík volt árnyék, és a bádogkémény, amit a drótos, egy drótostót vágott, hajlítgatott, ahogy összekanyarította, a hegesztőpákával odaerősítette, ötven forint, mondta, büszkén körülnézett, a kémény fehéren izzott a melegben. Így múlt el a nyár.

Úgy múlik el, hogy lejön rólam. Még viszket is, leszárad. Lepotyog, mint a vakolat.

Álltam, közel a falnál, az ingem hozzáért a házhoz. Utolsó nyár. Noch ist die Zeit des Jahrs zu sehn, und die Gefilde Des Sommers stehn in ihrem Glanz. Akkor,

pedig nem figyeltem,

a falhoz dőltem, lehajtottam a fejem, mert onnan hallatszott át ide, az égbolt sustorgott lefelé, mint eső előtt.

Egy lépcső vagy micsoda.

Fázik az ujjam. Most mit nézzek. Mit nézzek rajta.

Egy magas lépcső lett ott a kertben, emelvényféle, emelet, és én nem próbáltam nem nézni oda.

Ekkorákat nem lehet lépni. Úgyse lehet, szerencsére.


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu
 
 


     

Tartalomjegyzék [Lettre 28. szám (1998. Tavasz)] Kezdőlap

stílus 1 (fehér) stílus 2 (fekete) stílus 3 (epa)

+ betűméret | - betűméret