NG tükörképe ( a továbbiakban G ):
Komolyan mondom, olyan vagy mint egy fürdőskurva. Tök jó lap, baromi kedvesen megkérnek, hogy adjál oda egy forgatókönyvet, te meg hónapokig rinyálsz, hogy így-úgy, alkalmazott irodalom, meg ilyen baromságok. Hogy inkább megírod, hogy miért nem adod oda. Most meg ciki van, mert estére megyünk az Astoriába, és csak eddig a sorig van meg, amit épp ír az a harmadik hülye, aki vagyunk.
NG ( továbbiakban N ): Ez eddig baromi gyenge. Gyengus. Eleve szar, mert nyilván mindent tudok, amit gondolsz, tehát minden közlés felesleges. Tipikus gabonakereskedő-effekt. Egy őszinte mondatod nincsen. Olvassa csak el.
G: Cöcöcö. Tényleg? És ha szabad érdeklődnöm, te hogy oldanád meg?
N: Lassan, érzéssel átvágnám a torkodat.
G: Állati tréfás. Komolyan. Annyira tréfás, hogyha még egy picivel tréfásabb volna, hát alig-alig lehetne elviselni.
N: Másnapos rezonőr.
G: Faszkalap.
N: Na, a tévébe már csak tíz után mehet le.
G: Ezen egyébként beszarok különben. Minden amerikai film tele van vele, legalább száz éve le is fordítják...Most mit röhögsz?
N: Eszembe jutott, amikor a narkós feka azt kérdezte hetvennyolc táján a gyomorbalőtt haverjától magyarul a tévébe, hogy..
G:...mi lelt. Kábé ezredszer meséled el. Minden ilyen alkalommal elmeséled. Az agyamra megy, komolyan mondom. Hogy lehet, hogy te nem unod?
N: Még sohase meséltem el kétszer ugyanannak az embernek.
G: Ja. Három alatt ugyanis nem állsz meg. A feka egyébként nem píszí. Szóval miért nem lehet odaadni egy kibaszott könyvet?
N: Tizenkettő harminckor. A Tudósklub után. És tök funkciótlan, ráadásul.
G: Abszolút nem funkciótlan, mert a mondatritmus, meg az indulat is indokolja. Így beszélnek az emberek, nagyon sajnálom.
N: Így beszélnek? Kik? Mindenki? Nem, apukám. Te beszélsz így.
G: Apukám? Nem rossz. Egyébként elég gáz ez a szitu a tükörrel. Lehet, hogy egyszer hetvenkettőben volt egy albán film, amiben nem volt tükrös jelenet. De azt senki se látta. Baromira jellemző különben, ahogy kikerülöd a melót. Eggyáltalán nem ezt várja a Karádi.
N: Ezt húzza ki, jó?
G: Kurvára nem húzta ki. Légyszíves ne fordítsd úgy a zsilettet, hogy látsszon a márka. Még nincsen a céggel ledumálva.
N: Szarok rá. És ne fordítsd úgy a borotvát, ha már annyira akarod. A zsilett az márka. Gilette.
G: Szarsz rá? Hoppá. Ez becsúszott. Öt egy.
N: Mostmár tökmindegy. Úgyse fogja lehozni.
G: Különben ez is annyira ócska. Majd kivágjátok, és akkor tuti nem vágják ki. Amúgy a zsilett az már nem márka, mert pont olyan, mint a makadám. Megmondanád különben, hogy mit csináljon? Miattad hagyott nyitva egy oldalt. Rég be van tördelve az egész.
N. megembereli magát. Leveszi a fogasról a fürdököpenye övét, és pedánsan a nyakába köti. Nyilatkozik a Múzsának. G az egész monológ alatt úgynevezett leírhatatlan arckifejezéseket képez.
N: A forgatókönyv, öööö, alkalmazott művészet, úgy értve, hogy nem él meg önállóan, minimum a film élménye kell, hogy érvényesüljön szerintem. Az angolszászok...
G: Angolszászok...
N: Az angolszászok tudják, hogy kell ezt csinálni, a könyvtervezők, a kiadók egyértelműen artikulálják a könyvet, óriási hagyománya van, mindenki tudja, mit lehet tőle várni. A borítón részlet a filmből, néha belül is, evidens, hogy utólag készül, amikor a piac már visszaigazolta. Nincs kínosabb, mint egy gyenge vagy sikertelen film könyvét előre publikálni. Tulajdonképpen ilyen agyi videókazetta. Az ember olvas, és közben emlékezik arra, amit látott. A szöveg előtte csak a produceri-rendezői munka segédanyaga. Jó esetben még minden megtörténhet vele. Bármelyik mondatot ki lehet húzni, bármi a helyére kerülhet. Ma Magyarországon...
G: Jézusom.
N: ...az a jó forgatókönyv, amire pénzt ad az ememá.
G: Ezt így senki se érti.
N: A Magyar Mozgókép Alapítvány. Mert minden további pénz azon múlik. Ezért a forgatókönyvírás legalább annyira marketingtevékenység, mint amennyire úgynevezett művészi munka.
G: Azt se tudod, mi az a marketing. Az úgynevezettet meg később írta bele.
N eltűnik a fürdőszobából. G rémült és tanácstalan. Kezd halványodni. Szerencsére N még időben visszatér.
N: Jól tudtam.
G: Képes voltál megnézni?
N: Ja. Tanulni sohasem szégyen.
G: Folytasd.
N: Nincs semmi.
G: Ennyit tudsz mondani az egészről?
N: Négy flekk, vagy nem?
G: Az hatezerkétszáznegyven leütés. Most meg négyezerötszázötvennél tart.
N: Honnan tudod?
G: Most nézte meg. Elővett egy ilyen régi Lettre-cikket, és azon számolgatott. A világjobbítón, ha jól emlékszem.
N: Nem mondod komolyan.
G: De. Tökre látom innen a tükörből.
N: Nagyon ciki, nem?
G: De.
N: Hogy így megússza, az hihetetlen. Tudod mit? Van egy jobb ötletem. Gyerünk.
G: Azt tudod, hogy kopaszodsz?
N: Ez az.
G: Elöl. És van rajtad négy kiló.
N: Minimum.
G: Öregszel. Egész finoman.
N: Álljál le. Ennyi elég neki.
G: Még el se kezdtem.
N: Ne hülyéskedj, tényleg. Tudod, milyen érzékeny.
G: Hiú barom. Hány karakter van?
N: Ez azért zseniális, nem? Ha elmented, és megszámolja a gép, és utána leírod a számot, megváltozik az eredmény, tehát nem lehet valósat leírni.
G: Most elkezdesz nyalni neki?
N: De miért? Szerintem ez tényleg tök jó. Olyan, mint a Russell-paradoxon.
G: Ja. Olyan. Tisztára.
N: Most nagyon hülye vagy.
G: Nem lehetsz ilyen sötét. Nem látod, hogy direkt csinálja? Hogy ne beszéljél róla, azért. Egyébkét sima ügy, mert az utolsó mentéshez tizenötöt hozzáadsz, elmented megint, és aztán visszahúzod a szöveget, vagy hozzáírsz, hogy pont annyi legyen.
N: Gratulálok. Undorító. Pont olyan, mint az a hülye automata, amelyik megverte a Kaszparovot.
G: Megússza a ge...
N: Ki ne mondd.
G: rinctelen bunkója.
(N megvágja magát. Dühösen néz G-re.)
N: Nem látod a timsót?
G: Ott van mögötted.
Észrevételeit,
megjegyzéseit kérjük küldje el a következő
címre:
lettre@c3.hu
Tartalomjegyzék [Lettre 27. szám (1997. Tél)] Kezdőlap
| stílus 1 (fehér) | stílus 2 (fekete) | stílus 3 (epa) |