stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



AMADOU HAMPÂTÉ BÂ

Anyám a moziban




Az első filmre, amit életemben láttam, már nemigen emlékszem, de az első mozielőadás a falunkban (1908-ban következett be ez a nagy esemény) örök emlékként él ma is bennem. Igen, 1908-ban történt, hogy egy európai érkezett Bandiagarába, azzal a feltett szándékkal, hogy filmet vetítsen nekünk.

A mi falunkban az iszlám még képromboló korszakát élte. Tierno Bokar , a muszlim bölcs még nem kezdte el nagy hatású szellemi tevékenységét. A legbuzgóbb férfiak, a szent életű marabuk mindent elkövettek, hogy az európai vállalkozása kudarcba fúljon. Hiszen ez a fehér nemcsak istentelen képeket akar mutogatni a hívőknek, hanem még fizetséget is vár ezért a fertelmességért. Ez tűrhetetlen, és bármi áron meg kell akadályozni, hogy sor kerüljön a vetítésre. Ekkoriban azonban a gyarmatokon élő feketéknek nem állt módjában, hogy egy fehér terveit keresztülhúzzák.

A marabuk belátták, hogy nem akadályozhatják meg a vetítést. A mecsetben, a nagy tafsir körül gyűltek össze titkos tanácskozásra.

Elsőként a főimám emelkedett szóra: "A parancsnok úr ma reggel maga elé hivatott néhányunkat. Ott volt Babaly Hawaly, Tierno Makka, Tierno Bobo, Antiura és jómagam is. A magyarázataiból megértettük, hogy amit a fehér akar, csakis az ördög műve lehet, másképp nem ragaszkodna ahhoz, hogy teljes sötétben, éjnek évadján kerüljön sor erre a... erre a dologra . Márpedig mindannyian tudjuk, hogy az ördög az éj leple alatt szeret munkálkodni. Az is köztudott, hogy a nem muszlim-hívő fehérek szövetségben vannak az ördöggel. Hát ez a fehér, aki most a falunkba érkezett, kétségkívül az ördög cimborája!

Az a valami , amit ránk akarnak erőltetni, csakis egy, a mindenható Allah ellen lázadó gonosz szellem műve lehet... Ezeket a bukott angyalokat Salamon, az Úr kegyeltje kőkorsóba zárva a tenger mélyére vetette. A halászok hálóin néha fennakad egy-egy ilyen régi kőkorsó, és annak, aki kiszabadítja őket szűk börtönükből, e kárhozott lelkek teljesítik minden kívánságát. Persze egy boszorkánymester soha nem ismeri be, hogy kinek-minek köszönheti varázserejét. És hát akik együvé tartoznak, azok takargatják testvéreik mesterkedéseit. A főparancsnok úr nem rossz ember, de nem várhatjuk el tőle, hogy nyíltan beszéljen a fehér varázsló sötét szándékairól. Szavai mégis feltárták előttünk mindazt, amit ő el akart hallgatni előlünk.

A gonosz fehér varázsló az éj sötétjétben mozgó árnyakat akar nekünk mutatni. Amikor minden fény kialszik, a fehér szólongatni kezdi az ördögöt, az pedig szentségtörő módon éjszakai délibábot varázsol a szemünk elé úgy, hogy istentelen fényeket, képeket okád egy nagy, kifeszített vászonra, ami szintén el van varázsolva, és amikor ezek a fények ráesnek, mozgó árnyakká változnak rajta. Mi más ez, ha nem bűnös látomás, sátáni kísértetjárás, az igazhitűek megtévesztésére?

Így hát kinyilatkoztatjuk, hogy mindez szentségtörés. Aki elmegy, és a szemét legelteti ezeken a képeken, olyan súlyosan vétkezik, hogy soha nem pillanthatja meg Mohamed fényes orcáját a Paradicsomban! Sújthat-e ennél nagyobb büntetés egy igazhitű muszlimot?

Most pedig, testvéreim, ki-ki térjen meg otthonába, és ott mondja el az ő háza népének, feleségeinek, gyermekeinek, fivéreinek és felebarátainak, hogy tilos megnézni a fehér ember ördöngösségét. De vigyázzatok, beszédetek csak suttogás legyen, mert ha a parancsnok úrnak a fülébe jut, hogy mit határoztunk, börtönbe vettet, vagy téglát hordat, kölest őröltet velünk. Legyetek hát óvatosak..."

Mindenki értett a szóból, és az utolsó esti ima kezdetére már a zárt ajtók mögött élő asszonyokhoz is eljutott a hír.

Amikor a nagy izgalommal várt estén a parancsnok úr, és rajta kívül még négy európai, azaz Bandiagara teljes fehér népessége megérkezett a vetítésre, a nézőtéren a közel húszezer főnyi helyi lakosságból csak a kanton főnöke és nyolc-tíz tisztségviselő lézengett. A parancsnok előbb elképedt, majd rettenetes haragra gyulladt, és minden dühével Tarkabarka Alpha Maki Tall főnökre, Maszina királyának utódjára támadt:

- Hej, Alfa Maki, hol vannak az embereid? Miért nincsenek itt mindannyian, ahogyan én parancsoltam? Gúny űztök belőlem? Mit jelentsen ez?

Alfa Maki az egyik bölcs vénhez fordult:

- Diafara, bölcs öreg, a nagy parancsnok tudni akarja, miért maradtak az emberek a házaikban.

A vén Diafara egy szofa-törzsbéli főnökhöz fordult:

- Hej, Koniba Kuadala! A kanton vezetője tudni akarja, miért maradtak az emberek a házaikban, miért nincsenek itt mindannyian, ahogyan a nagy parancsnok rendelte?

Koniba Kuadala már jó előre betanulta a választ:

- Uram, mondd meg a kanton vezetőjének, hogy mondja meg a nagy parancsnoknak, hogy Bandiagarában férfi, asszony, gyermek, mindenki rettenetesen fél ettől a valamitől , ami most mindjárt megjelenik a szemünk előtt. Mi, akik itt vagyunk, úgy gondoljuk, hogy elérkezett az utolsó óránk. Ezért aztán lehet, hogy abban a pillanatban, amint a dolog elkezdődik, mindenki fut majd, amerre lát. Nem akarunk mi szembeszegülni a nagy parancsnok óhajával, és igyekszünk összeszedni a bátorságunkat, de ki tudja, hogy melyik pillanatban vesz erőt rajtunk ez a rettenetes félelem?

A vetítésre mégis sor került, de az egy Alfa Maki kivételével, aki a haladás híve volt, senki nem látott egyetlen filmkockányi képet sem, mert amint kialudtak a fények, mindannyian behunyták a szemüket. Madi Kumba azt mesélte erről az estéről, hogy a tisztségviselők nem szegték meg a fehérek parancsát, hiszen mind ott voltak, de a lelkiismeretük is tiszta maradt, mert legyőzték az ördög mesterkedéseit.

Édesanyámról, Kadidia PÂtéről fogok most szólani. Az 1908-as bandiagarai tanácskozás után mindenki elfogadta, hogy a mozi szentségtörés, és aki megnéz egy filmet, azt egyházi átok sújtja. Anyám 1934-ben hozzánk költözött Bamakóba, ahol akkoriban bennszülött titkár voltam. Egyszer moziba hívtam. Elborzadva nézett rám, ujjaival meglebegtette fülét (ezzel a mozdulattal lehet megakadályozni azt, hogy a bűnös szavak utat találjanak a lélekhez), és neheztelve így szólt:

- Akkor sem akartam az ördöngös képeket látni, amikor még némák voltak, és most, amikor már beszélni is tudnak, te rá akarsz venni, hogy megnézzem őket! Jaj, fiam, soha nem vennék ilyen bűnt a lelkemre!

De mi nem tudtunk ebbe belenyugodni. A feleségem és a gyerekek, az egész család elhatározta, hogy legalább egyszer elvisszük a moziba. Sokáig hiába próbálkoztunk, míg egyszer aztán a véletlen a segítségünkre sietett. A kedvenc lányának, Aminatának fia született, és a jó hírt én vittem meg neki. Örömében megígérte, hogy bármilyen kérésemet teljesíti. Én persze megragadtam az alkalmat, és arra kértem, jöjjön el velünk moziba. Bár nehezen szánta rá magát, mégis igent mondott, mert soha nem szegte volna meg az adott szavát.

Anyám írástudatlan volt, nagyon keveset utazott, és Maliban is csak Bandiagara, Mopti, Kayes, Bamako és Buguni környékét ismerte. Egyszerűen élt, és kitűnő egészségben érte meg az öregkort: 87 évesen mind a harminckét foga megvolt, a hallása éles, és gond nélkül fűzte be a cérnát a tűbe. Ez a nagyszerű asszony mindvégig megőrizte szépségét és rendkívül világos ítélőképességét.

Végül tehát ott ültünk a moziban, a feleségem, Baya Diallo, anyám és jómagam. Anyám szótlanul, mozdulatlanul nézte végig a filmet, mint aki se nem lát, se nem hall. Csalódott voltam, mert azt vártam, hogy álmélkodását nem tudja majd magában tartani. Amikor hazaértünk, anyám azonnal visszavonult a szobájába. Már megbántam, hogy olyasmit kértem tőle, ami lelkiismeretével nem összeegyeztethető.

Másnap reggel, amikor a hivatalba indultam, és szokás szerint bementem hozzá, hogy áldását adja rám, még mindig nem mondott semmit az árnyakat okádó ördögről. Most már egészen biztos voltam benne, hogy nem látta a filmet.

De amikor elérkezett az első esti ima órája, megjelent a szobámban anyám kedvenc szolgálója, Batoma Anta, kigöngyölte az asszonya puha prém imaszőnyegét, és az enyém mellé terítette. Nemsokára belépett anyám, mellém telepedett, és megkérdezte:

- Sok imát kell-e elmondanod az utolsó esti imádkozás előtt?

- Nincsen annál szívből jövőbb ima, mint egy fiú beszélgetése az anyjával.

- Jól van, akkor beszélgessünk a tegnap estéről. Amadou fiacskám, csodálatos dolog a mozi! Úgy gondolom, hogy azért tudták feltalálni, mert Allah a maga képére teremtette a halandókat, és végtelen hatalmának egy kicsiny töredékével is megajándékozta őket. Ez a kicsiny ajándék is elegendő ahhoz, hogy az emberek ilyen csodákra legyenek képesek. Csodálom a mozit, de ez a csoda érthető.

Hálás vagyok neked, hogy láthattam... Bizony, súlyos hibát követ el az, aki úgy ítélkezik, hogy nem is tudja pontosan, miről van szó. Tierno Bokar azt tanította, hogy a bölcsesség a megismerésből fakad. Meg kell ismernünk a hazugságot, mert csak így tudjuk különválasztani az igazságtól. Meg kell ismernünk a jót, hogy megkülönböztethessük a gonosztól.

1908-ban a mi tiszteletereméltó törvénymagyarázóink kinyilatkoztatták, hogy a tijatra (a francia théÂtre szóból; a mozi neve Maliban) ördögi találmány. Nagyot tévedtek, mert a filmek nemcsak szórakoztatnak, hanem - elsősorban - tanítanak is.

A tegnapi filmből megtanultam, hogy csak azt higgyem, amit magam is megtapasztaltam, és ne fogadjak el megalapozatlan tanításokat. Az öreg marabuk késhegyig menő vitákat folytatnak a fiatalabbakkal arról, hogy szükség van-e közbenjárókra Allah és miköztünk, emberek között. Tierno Bokar tanítása egybeötvözi a két véleményt: szerinte bizonyos esetekben szükségünk van közbenjáróra, de néha keresnünk kell a közvetlen kapcsolatot. A moziban ülve megértettem, hogy mi a különbség a közvetlen és közvetett kapcsolat között. Amikor beléptünk a terembe, elmagyaráztad, hogy egy kis kamrából jön ki majd a fény, amely rávetül a nagy fehér vászonra. Aztán elkezdődött a vetítés. Mi ott ültünk lent a sötétben, amely most számomra a tudatlanságot példázza. A hátunk mögül érkező képeket közvetlenül nem láthattuk, hiába figyeltük volna a fénysugarakat. De a vásznon falvak, jövő-menő emberek, vágtató lovak vonultak el előttünk. Ott volt a sűrű bozót, a virágos síkságok... Olyan volt, mintha nyitott szemmel álmot láttam volna. Ha belenéztem a fénysugarakba, csak a hangot hallottam jól, mert a közvetlen fény elvakított . Igen, ekkor világosult meg előttem, hogy amiképpen a nagy fehér vászon nélkül nem láthatjuk a film képeit, az isteni üzenet megértéséhez is szükségünk van egy közvetítőre - fejezte be anyám elmélkedését.

Telt-múlt az idő, eltelt három év. Tierno Bokar , a bölcs, Bamakóba érkezett. Amikor beszámoltam neki anyám szavairól, elgondolkozott, aztán beleegyezett, hogy elkísérjen a moziba. Hazafelé tartottunk, amikor egyszer csak megszólalt:

- Nem értem, miért lenne elítélendő az, amit láttunk.

Majd felidézte anyám gondolatait.

- Amadou, amit az én szerett hugom, Kadidia PÂté mondott a moziról, azt bizonyítja, hogy anyád Ádám azon ivadékai közé tartozik, akik helyesen látják és értik a világ dolgait.

Az Úr csodálatos nagy művének, a Természetnek minden sora összecseng a józan ész megállapításaival. Ebből a végtelen sok lapú, csodás színekben pompázó könyvből rengeteget kell tanulnunk. A Korán, a Biblia, a szent könyvek mindegyike ugyanarra tanít, de az idők és a tanítók változásával a magyarázatok is változnak. Mohamed próféta azt mondta: "Minden kornak megvan a maga könyve". Nekünk a saját korunkból kell tanulnunk, a vonatok, a hajók, a repülőgépek, a filmek a mi könyveink. Ha az emberekhez a saját nyelvükön akarunk szólani, hasonlatainkat az ő életükből kell merítenünk. Ma, amikor senki nem csodálkozik azon, hogy repülővel közlekedünk, már nem lehet úgy beszélni hozzájuk, mint amikor még az őserdőben éltek...

Valóban, ha a moziban a vetítőgépet nézzük, elvakít a fény, csak a hangot halljuk... Vetítővászonra is szükség van ahhoz, hogy valóban láthassuk a filmet, hogy megértsük, honnan jön a hang, ki beszél... Istennel csak a sejk ek közvetítésével kerülhetünk tökéletes kapcsolatba. Az Apostolok készítették föl a szenteket, akik maguk is közvetítők, és akik a közvetítők újabb csoportját tanítják meg a szolgálatra.

Tierno megállapította, hogy a tubabudu kban, vagyis azokban a nagyvárosokban, amelyekben az európai kultúra hatása igen erős, a mozi egyre több embert vonz. Az előadás előtt egész tömeg verődik össze a bejáratnál: az emberek beszélgetnek, vásárolgatnak a mozgóárusoktól. "Mindjárt kialusznak a fények! Most vásároljanak!" Akinek füle van a hallásra, megérti az intelmet... Rendőrök figyelik a gyülekezőket - számomra ők az angyalokat jelképezik. Végre kinyitnak a pénztárak. Nagy a tolongás, mindenki igyekszik a lehető legjobb helyet megszerezni; vannak helyek, amelyeket ki lehet érdemelni, de vannak olyanok is, amelyekre csak néhány kivételezett pályázhat, a többiek hiába is próbálkoznának... Igen, evilági igyekezetünk olyan mércével mérettetik majd meg, amelyet a mi bölcsességünk nem érthet meg. Igazságosságot nem remélhetünk mindenki számára sem itt alant, sem odafent.

A másodosztályú helyek azoknak az afrikaiaknak jutnak, akik egész életükben keményen dolgoztak, és meg is kapják méltó jutalmukat. Azok lesznek az utolsók, akik soha nem igyekeztek túlságosan, ők beérik a harmadosztályú helyekkel, és nem is láthatják jól a csodás képeket.

Az emberek beözönlenek a terembe, elfoglalják a helyeiket. Egy pillanatra megfeledkeznek a filmről, amelyre pedig oly régen vártak... Beszélgetnek, nevetgélnek: ez a mi rövid földi életünk parabolája... A fények hunyorogni kezdenek: ez az Úr intése - ki-ki foglalja el a számára kijelölt helyet. Most minden elsötétül; ez a sötétség talán a halált jelképezné? Fura hangok hallatszanak, fények pásztáznak a terem mennyezete alatt. Minden néző elcsendesedik, megfeledkezik a többiekről. Olyan ez, mint az utolsó ítélet; szemünket a közvetítő(vászon) felé fordítjuk. Ez a közvetítő a zsidók Mózese, a keresztények Jézusa, a muszlimok Mohamedje...

Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy anyádnak igaza volt: ahogyan a vászonra van szükség a vetítéshez, a hívőnek is közvetítőre van szüksége ahhoz, hogy megtalálja Istent.

Tierno elhallgatott, és elgondolkozva nézett rám. Rövid ideig magába mélyedt, majd halkan mondani kezdte a fÂtihá t, a Quor'an - El Azim első szúráit...

Nagy Zsuzsánna FORDÍTÁSA


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu
 


     

Tartalomjegyzék [Lettre 27. szám (1997. Tél)] Kezdőlap

stílus 1 (fehér) stílus 2 (fekete) stílus 3 (epa)

+ betűméret | - betűméret