OLGA BROUMAS
Amazonikrek
1.
Azt akartad, hogy összemérjük
magunk,
s hát ott
voltunk, szem a szemhez, az alsó
szemhéj
megrándult,
tágra nyílt
bár gyenge volt a fény. Azelőtt
egyszer
elnéztél, és azt mondtad
a szem élőlény,
egy állat, és a fejünkben lakik
de nemcsak a fej ilyen
kagylóhéjszerű. Sósvízi
szemek, sósvízi
szagok. Minden, ami él
(nyelv, csikló, ajak, és
ajak)
nedves héjba duzzad. Emlékszem,
a fény
átnyalábolta a testünk,
végleg
ránk kérgesült izzadságbarázdáival.
2.
A verandás kávézóban
enni
adtál a tányérodból,
figyelve
kétélű,
vérédes éhségeimre
abban a ragyogásban, a napéban
és a mi
iker hevünkében. Igen, ott
voltunk, mellek mindkét oldalon,
amazonok
huszonkilencéves-kamaszon,
akiket megillet
minden duzzanat és hogy érezzék
az éleket
nedvesedni, lélegzethasítva,
mindkét oldalon. Azon a nyilvános
helyen
azon a nyilvános helyen.
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu
Tartalomjegyzék [Lettre 25. szám (1997. Nyár)] Kezdőlap
stílus 1 (fehér) | stílus 2 (fekete) | stílus 3 (epa) |