Tartalomjegyzék [Lettre 25. szám (1997. Nyár)] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret
KOVÁCS
ANDRÁS FERENC
A költészet határa
Kavafisz-átirat Bogdán
Lászlónak
Nagy költő volt Methodiosz, nagyon
nagy!
Nagy és kemény - nem könnyed,
lágy melodosz,
Nem mézédes, mint Szent Efrém
a hitben,
Mert önsanyargató, bölcs
szerzetesből
Lőn később zordon, sőt
rettenthetetlen
Főpap Rhodoszban, majd Büzantiónban
Bíráskodó rátarti
pátriárka...
Nagy költő volt Methodiosz,
nagyon nagy!
Eltölt az Úr dicsőségével
ő is:
Betölt malaszttal és magasztalással!
Szeráfok zengték szent kánonjait:
Kívülről fújták
titkárok, segédek,
Tányérnyalók, fullajtárok
s magányos
Magasságában sürgő
angyalok...
Nagy költő volt Methodiosz,
nagyon nagy!
Hatalmas! Mert Romanosz mondta róla,
Hogy sorsával s ezernyi himnuszával
Tört menny felé, a tág
korláttalanba,
Hisz lírájával, mely
már égi szentség,
És szertefénylőbb,
mint szférák zenéje,
Elérte tán a költészet
határát,
S fenségesebb határtalanba
tért meg!
Így vélem én is. Tiszta
színvaló, tény:
Nagy költő volt Methodiosz,
nagyon nagy,
S elérte már a lelkes égi
líra,
A költészet végső
határait...
Túllépett rajtuk, át
határtalanba!
Más végtelennek lett uralkodója:
Megtért a földi hatalomba.
Ámen.
Észrevételeit, megjegyzéseit
kérjük küldje el a következő címre:
lettre@c3.hu
Tartalomjegyzék [Lettre 25. szám (1997. Nyár)] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret