stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



RAHEL HUTMACHER

A SÁRKÁNYOK KERTJE


Ha azt mondom, láttam a sárkányok kertjét, azt mondják: megőrültél, nincsenek is sárkányok; vagy azt is mondják: a sárkányok kertjét nem lehet megnézni, hazug, azt emberi szem nem láthatja.

De én ott voltam, mondom; őrült, mondják, hazug; és átmennek a túloldalra, hogy ne kelljen többé köszönniük.

Be tudod bizonyítani, kérdezi egy barátom, ő még beszél velem. Reménykedve mutatom neki a fahéjfa levelét: a fahéjfa a sárkányok kertjében áll, és ez a kő, ez a kapuja előtt hevert. Egy falevél, mondja a barátom; fahéjfa, mondja, és összehúzza a szemöldökét; egy közönséges kő, mondja, és kitér a tekintetem elől.

Akkor talán álmodtam, nem, nem álom volt, a fahéjfalevél illatozik. Mért nem hisz nekem senki; sima a kő a kezemben, súlyos.

Úgy határozok, elmegyek másodszor is a sárkányokhoz, bár annak idején figyelmeztettek: csak egyszer menj, másodszorra egészen mások. Hogyhogy mások, kérdeztem; nemcsak barátságosak, felelték vonakodva.

Amikor odaérek a kerthez, este van, a sárkányok szürkén kuporognak az álmot hozó levelek alatt, rám meresztik sárga, pillátlan szemeiket. A fahéjfa erősen illatozik; a kapu zárva marad. Megmondom nekik, a falnál állva, hogy miért jöttem: bizonyítékért, ezeknek a hitetleneknek; dehogynem, mondom, persze hogy meséltem rólatok, talán nem kellett volna, nem tiltottatok meg nekem semmit.

Van már bizonyítékom azoknak, akik hazugnak neveztek és őrültnek: leperzselt hajjal, megégett kezekkel térek vissza, a számból hiányzik a nyelvem.


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu


     

Tartalomjegyzék [Lettre 23. szám (1996. Tél)] Kezdőlap

stílus 1 (fehér) stílus 2 (fekete) stílus 3 (epa)

+ betűméret | - betűméret