ROGI WIEG
s ő nem fejez be semmit. Nem sokat
szólok véle s úgy
otthon hagyom,
mint egy háziállatot, szemem
sarkából nézem: fogvájót
kutat.
Kezem mögött ásítok,
jól esik,
mert közelről e létezés
olyan,
akár egy paktum, mely sokféleség
és vad egyedüllét közt
létre jön.
Oxigénben fő szobánk.
' felhúzza
lábát többé nem
kitörölhetőn.
A bogár
ki hinné. lassú volt,
lomhán alkottam életművemet,
oly hosszan, míg egy bogár
fölébredt,
páncélját megkefélte,
elrepült,
vagy nem is repült és nem bogár.
A nap
végén egy rakás papír
hevert ott,
hüvelyknyi vastagon, az én
hüvelykem
a hosszú írástól
remegve állt,
mint ki a görnyedést megúnta,
mint
egy ember, ki földjét kutatta
át,
és most, ha megérzi az étel
szagát,
csinos, értelmes fejjel föltekint.
Szemmel követni
Minden kezdeten kereszülhatol az, ami
előbb volt, megelőzte: soha
egy első, egész
sor, soha első száj. Minden
állításban ott
az előző: létezem, szabadjon
ebben
kételkednem. Kétségbeejt
egy légy halála, az asszony,
én magam,
a semmiért aggódom, így
megy ez
bizonyos életkorban.
A tekintet nehéz, személyes,
ahogy a szelet
követem, elseper, megül, de gyakran
megtörtént, hogy valaki csak
hevert
viharra várva, hogy semmi sem jött,
hogy
éjfél fele mégis,
hogy nagy kunszt volt védekezés
nélkül elaludni, éntelenül.
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu