stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



WILLEM JAN OTTEN


Itt keresem, kimért sorokban,
szempillantásnyi
szöveg-jégcsapokban.

Az élet tarthatatlan.
Terjed mindenfelé
most is, hogy írok,

a kezdet nem kezdet,
mert minden első mondat
első mondatért kiált.
Így hárítja gondolkodásom
el a gondolkodást,
egy a horizont, körbe kör,
én meg mindig a közepén.

Hát nem moccanok, meg-
húzom magam, csupán
önmagát markoló ököl.

Kellettél, és hogy nélkülözni foglak
tudtam, mikor még nem volt semmisem.
Kellesz, nélkülözlek: egy. Nélkülözés volt
ez első látásra. Reádnéztem és
árnyalak lettél égő tűz előtt.
Izzó tekintetem színpadra vont
ellenfényben, én meg csak sejteni
próbálhattam a férfit odabenn
saját körvonalában, igen, még ágyban is
mikor szeplőid közé csillagképeket
rajzolgattam, olyan volt mintha tested
elsötétítene valamit, és hangod is
tervezgetéseid, mindez csak még inkább
elsötétített, és furamód ezáltal
megfoghatóbbá tette azt, mi izzott
mint elébb. Messzi Odüsszeusz, sohasem
láttam beléd, s ha felidézlek
vaksin hunyorgok, s káprázok megint.


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu


     

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret