ALBERTO SCARPONI
A két Attila
Attila pszichés ostora analitikus
tövise a labirintikus
keresztény-európai járhatatlan
római léleknek az ázsiai
úttalan
nyelvi sztyeppéről meglátta
magyar és közép-európai
Attila bennem a másikat benne másmagamat
Rómát szeretni
Rómaszerelmem
Arról ahogy a seregélyseregek
Rómában
szép ívű tréfás
hullámokat vetnek
- ahogy másrészt máshol
is, gondolom én -
este mikor elnézem őket a
Terminiről,
az jut róluk eszembe hogy itt Rómában
hátha madárjós jósol
ma is még
és a haruspexek és Vesta-szűzek
megmondják
hogy hová tart a világ...
de ez itt peremvárosa most vagy hinterlandja
a kozmosznak amely tudja okát hogy
miért ér véget az
ember históriája
és a számítógép
előtt jövőt konstruálgat
gyönyörűszép digitális
csillagosat
Róma beszédes szó ami
szól történelemről
és legendákról és
lényegről és regéket
hagyományoz hogy mi esett meg pipacsok
közt
a hősökkel (minta jóban
és rosszban)
szép vonalú dombsor tövében,
az okker Róma mára tudós
lábjegyzet csak
úri turistáknak
mert maholnap
anyafarkas és harapja marja tépi
ami álom
és délibáb és
agyrém és tervek,
Róma, az örökkön
örök, a szórakozott hölgy
(posztmodern-divat szerint) kit
vakít a déjŕ vu, a
semmi
abból hogy semmi nincs új
a nap alatt
amitől úgy hunyorogsz hogy
aztán semmit se látsz már.
Kamasz voltam és bámultam,
hogy milyen új, hogy
milyen virágzó asszony, bámultam
a nyugodt víg sima testét,
most hogy
megszabadult az ólommal tűzzel
és vassal
túrázóktól
akik a halál szeretői
(vad élvezet annak aki már
sem nem ember
sem nem férfi és napgyűlölő),
én akkor
azt láttam hogy él a sok
utcagyerek
hogy kurjongatják hogy hadonásszák
milyen elevenül azt hogy élnek,
a nagyok jó kis felnőtt hazugságait
láttam
ahogy az életszeretetből megfontoltan
elkövetett bűnt helyreteszik
láttam a vágyam
és Róma úgy szeretett
értő szerelemmel
ahogy kamaszfiú álmában
egy asszony.
Most már a végnapok jönnek,
néha
elémcsalnak hirtelen
holmi emléket csodát figurákat
logikátlanságot, amit nincs
hova tenni,
abba a nyaraló nagyvárosi
giccsbe.
Róma színei alatt a semmi-dzsungel
cudar aszfaltja élvetegen nyújtóztatja
a tulajdon szürkeségét,
a kövek közt csapatostul döglik
a macska,
a hullafolyóról patkányok
sereglenek
és nagy fekete hullámokat
vetnek.
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu