FELIX PHILIPP INGOLD
KÉSEI VERSEK
ELŐSZÓ
Lelkesedőbb nincs
fokozás. Ül a név. Férfi
az asztalnál. Írja
ezt, vérrel,
a szájában. Már virul
a testmeleg kézjegy. Szépen
láthatatlan. Bizonyíték,
hogy
itt voltam én. Csak
épp kicsoda.
Keresztelő
I.
Akár ha el! és
itt! így a gyerek. Már
mi is bizonyítaná az
ökölben a savanykás
pompát. A valódi
légy, az teszi a delet
semmivé. Színek
helyett. Éjidőre
pontosan elhurkolódik név
s Vagyok. Most úgy
hívnak. Tessék,
hívhatsz.
II.
Énnek a helyet
hívják. Maradék
természet kapuját. Ahol
a név fehéren
lobog. Vagy te az én
szavam. És
de Vagyok benső.
Rőt.
Ezennel
Fokozódik az eszme kővé.
Az élet egy örökké
valót lekésik. Lenni
ellentéte.
Nem fordítva. Tegnapról
maradt irigy
szó annak rosszáról
soha. Kicsiny
avagy Káin. Hulláin
a név lesz csak, hogy
jelen volt. Nem.
hogy kié. S lenne kinek?
Ingram Hartinger
A konstans agyrém
Cserebogár bukik
Téli papirosomra
Mit épp azzal írok be
Mindennek nyelvé kell-e
Válnia vagy sem az élet
Neki olybá tűnik mint
Kihagyott lehetőségek
Sora vagy ami az
Européer-lázálom
Közelharc és szitok
És Isten a tudója
Szabdalt lelkitere
Éji-ég-szerűjének
Félreeső vidéken
A kígyóhordozónak
Nevenincs köd sötét
Mind az ami a nyelv
Lerázása vesztése
Létező-evidenciának
Tagadása a kezdet
Jelszerűjének messzi
Mélyekből rángások
csak
Riadott izoméi
Észak hamar hamar Dél
Pár lépés távolságra
Tőle a forma szegélyek
Menti rojtozódása
Megy ez tovább uram
A hírek szüntelen
Folyamát ne vegye
Komolyan
Észrevételeit, megjegyzéseit
kérjük küldje el a következő címre:
lettre@c3.hu