stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



ZSUZSANNA GAHSE

VÁLTOZÁS


  Ha ma valaki Gertrude Steinről beszél, az a jelenről is beszél.
  De én a gyerekkoromról mint múltról gondolkodom. Van ami elmúlt, mégis létezik, s vannak dolgok, amik épphogy megszűnnek s máris végük. Ami a gyerekkoromat illeti: jó pár éve beleesett a múltba, most ott hever, messze van, noha pár év óta ugyanolyan messzeségben, s csak bámulok, mennyi különféle holmi, mennyi különféle idő.
  Ehhez, az időhöz, illetve időkhöz az is hozzátartozik, hogy én akkor jöttem a világra, mikor Gertrude Stein meghalt, ugyanabban az évben, nem mintha ennek a kapcsolódásnak bármi határozott jelentést akarnék tulajdonítani, csupán az egybeesés bizonyos, és ami ebből következik.
  Az például, hogy Gertrude Stein egész életében szívesen beszélt Amerikáról és Európáról, s amikor nem élt többé, s a változásokat nem követhette nyomon, épp akkor lett Amerikából is valami más, és Európából is valami más, a szavak, hogy Nyugat és Kelet új jelentést kaptak, ami már az én ügyemmé lett, új értelmük hozzám tartozik és a magam megnyugtatására úgy gondolok rá, Gertrude-ra, hogy ez valami staféta-féle, amiben ő elkezdett gondolkodni, és amiben én is megkísérlem elmondani neki, mi változott meg, és most hogyan fest keletről illetve nyugatról nézvést Amerika.
  Bár eleinte nem tudhattam, hogy rám is vonatkoznak, én belenőttem ezekbe a változásokba. Eszmélkedésem éveiben keleten éltem. Akkoriban legfeljebb az tűnhetett fel, hogy gyakran esik szó a nyugatról, nálunk otthon is. Hétköznap valami krumplit ebédeltünk, a tojás borzasztóan drága volt, nyáron volt dinnye, a tejes ételektől, vagy valami belső nyugtalanságtól, kiütést kaptam, vacsorára pirítóst ettünk, késő este ismerősök ugrottak fel a szüleimhez egy csésze kávéra. Ebből aligha következtethettem arra, hogy keleten vagyok. Mindazonáltal hamar rájöttem, hiszen sokszor mondták nekem, hogy az ott az édes nyugat, én meg itt élek, illetve ott, s bizony, ha visszagondolok, sorsdöntő, hogy nem vagyok ott többé, nem vagyok keleten.
  Akkor és ott, valamelyik nyáron találkoztam egy nagyranőtt, barnahajú, nem túl beszédes, igen fürge, körülbelül tizennyolc éves matrózfiúval, aki a forró napon csak matróznadrágoz hordott és cipőz, aki tehát ing nélkül állt a korlátnál, és a vastag kidobókötéllel, pontosan a hajó kikötése pillanatában célba vette, s mindannyiszor el is találta a vas kikötőbakot, miközben én a vállai mozgását, a lapockáit figyeltem. Naponta néztem a Dunát a lakásból. A házunk bejáratától cirka egy percre volt a rakpart, három percre a hajóállomás, a hajó öt perc alatt ért a partról az átellenben fekvő szigetre, öt percbe tellett, míg kikötött, aztán jött vissza újra, és semmi sem állt hozzám közelebb, mint a víz, és ez a matrózfiú.
  Egyszer rózsát ajándékozott nekem, amit nyilván nem tudott odaadni a lánynak, akit illetett, kilenc évesen éltem át tehát hogy anélkül is lehet rózsát kapni egy szép matrózfiútól, hogy azt nekem szánta volna.
  Egy kaliforniai tengerész, egy New Yorki fagylaltos, valamilyen Garcon Párizsból, vagy egy matróz a Kaspi tengerről, kezdetben mindenek ugyanolyan a válla, s hasonló a szeme, és csak az idő múlásával, aszerint, hogy hol nőnek föl, hol élnek legtovább, fogják a hátukat másként mozgatni és más-más szemmel nézni. Épp így meghatározó, hogy melyik évtizedben, s pontosan hol születtek. Ma a New Yorki embereknek más a pillantásuk, mint húsz vagy ötven éve. Így van ez Budapesten is. Ez teszi hát a dolgot, az eredendően hasonló vállakét úgy bonyolulttá, mint érdekessé, és ezáltal lesz ki-ki egyszeri és egyedülvaló. (egyedüli példány ?)
  Nyilvánvaló tehát, hogy valami egyszerit éltem meg én is. Egy télen, mikor a Duna be volt fagyva, megállt egy járókelő a Margithídon, agyonhordott, vastag szőrmekabátját a mellvédre fektette, leugrott, a mélyben egy jégtáblára esett, megfogódzkodott, magához tért, s már próbált volna segítséget kérni, de s jeges vízben ez lehetetlen volt. Mások pedig néztek le rá a hídról, az akkori szemeikkel és ez alkalomhoz illő gondolataikkal.
  A Duna egy európai folyó, felső szakasz édes, mert a Nyugaton folyik át, így hozzám is eljutott valami ebből az édességből, aztán csak folyt tovább, át a városon,ki a városból, egyre hígult, miközben dagadt a folyam, nőtt és terebélyesedett eltelve önnön meleg ízeitől, a amint a jégtáblák elolvadtak és az árvíz is lefutott, rájöttem, hogy tán a Dunán, de valahol messze dobálja már az a matrózfiú a vastag kötelét. Nekem az jelentette az első tágasság-élményt, a folyó meghosszabbítását, hogy el kellett őt képzelnem Jugoszlávián át, le a Fekete tengerig, Ausztrián át föl a Fekete erdőig, persze nem azt akarom mondani, hogy szakadatlanul ez a matrózfiú járt az eszemben és hogy ezért beszélek róla. Az egyszerűség kedvéért beszélek róla, már akkoriban is tudtam, hogy minden, amit csak magam körül látok, leegyszerűsödik, míg őrá gondolok.
  A Duna egy európai folyó, ezt tudom mondani, így van, ám valójában mégis körülményesebbnek kéne lennem. (A Rajna viszont még arany.) A Duna hosszú folyamágyában hat különböző névre hallgat, ki-ki úgy hívja, ahogy akarja, a színe meghatározhatatlan, mindegyik nevéhez más-más árnyalat dukál, fekete, kék, földbarna, zöldesbarna, minden országon más arckifejezéssel folyik át, naponta változtatja az arcát, a mélységét, a partjait, könnyű lenne azt mondani, hogy eredetileg Danubiusnak hívták (vagyis római lett volna) , ily módon elejétől a végéig hímnemű volt, avagy hogy most, mivel Dunának hívják, a forrásától a torkolatáig nőnemű, csakhogy neki nincs neme és nincs egyneműsége, sok Duna van, mindegyik az enyém és egyik sem az, így hát az időben, mely az enyém volt, nem csak ama hajdani matrózfiú vállai, de az én egyszeri vállaim is távolodni kezdtek, és most, hogy a keletre ilyen nagy figyelem hárul, most láthatom milyen az a darab történelem, ami véglegesen és végérvényesen le6zárulni látszik. Innen nézek át oda, és nem tudhatom mit zárhatnánk le mi, hisz Gertrude Steinnek is nehézségei és kétségei voltak az egyértelmű pontot illetően.

PARTI NAGY LAJOS fordítása

Észrevételit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre:  lettre@c3.hu
 


     

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret