Tizennegyedik évfolyam, 1915    |   Hatodik szám    |    p. 298-299.    |    Facsimile
 

 

HŐSÖK GALÉRIÁJA

Soha ilyen nagy időket, mint ezt a mostani világfelfordulást. Mindekinek miden energiájára szükség van, hogy le ne gyűrjenek ellenségeink. Szinte érezzük a történelem szelét, mely mindenkit, valaki csak aktiv vesz részt ebben a népek erőpróbájában, körülölel. Nemcsak a nagy tények és azok dokumentumai, de minden kicsi emlék, mely megvilágítja a nagy világtusát, százszoros érték lesz utódaink szemében. Érzik ezt a hadvezetőségek minden oldalról s tudják, hogy ebben az emlékmegőrzésben mily nagy szerepe lesz a művészetnek. Művészek lepik el a frontot és rögzítik meg a küzdelem fázisait. Londonban és Berlinben, Bécsben és Parisban egymásután, nyílnak meg kiállítások, melyek a front mögött folyó művészi munkát mutatják be. Persze mindez csak kostoló, az igazi kiállítás a háború után lesz. Legyen szabad remélnünk annak internationalis voltában. Ha elül a vihar talán elszáll a gyűlölet is. Az emberek ráeszmélnek, hogy ennek a mostani lázálomnak nem lehet és nem szabad megrögződnie. A béke meg fogja hozni a nagy felébredést is a gyűlölet mákony-álmából. De akárhogy lesz is, — mindenesetre szorgos szükséglet, hogy mi ebből a küzdelemből, a művészi versenyből sem maradjunk ki. Hadvezetőségünk megadta a módját annak, hogy művészeink a front mögött dolgozhassanak. A «Művészet» már hozott ebből a munkából néhány példát, — most újabbakat mutat be.

A fiatal arcképfestő, Kandó László rajzait. Még mindnyájan emlékezhetünk Kandó első felléptére a Műcsarnokban, azzal a nagy női arcképével, mely finom színérzákét és erős formalátását egyazonkép igazolta. A művész most József főherceg VII. hadtesténél dolgozik és számtalan ceruzarajzban örökíti meg a legendás fenséges úr és környezete daliáit. Itt csupa magyar vitézt örökíthet meg, s teszi ezt Kandó feladata jelentős voltának tudatában szeretettel és odaadással, -sokszor a legnehezebb viszonyok között. A sok száz arcképrajz közül bemutatunk néhányat, inkább a «művész kezének» dokumentálására, tehát első sorban művészi szempontból, (pedig e rajzok históriai értéke nem csekélyebb azok artiszfikus voltánál). Kandó biztos tekintetű arcképrajzolónak mutatkozik be, akinek nagy érzéke van az arc jellegző formációja iránt, talán csak előadása egyhangúsága az, amit ellenevethetünk, de ez is érthető — a fronton, lázas munka közben valóban nincs alkalma a formális feladatok alakítására, a fődolog a hűség és igazság, az pedig minden egyes művénél biztosnak tetszik. Annyi kétségtelen, hogy művészeink ilyen irányú működése fontos határjelző lesz a mai nagy idők emlékének megörökítésében, s valóban kívánatos volna, hogy művészeink ezt a szempontot erőteljesebben kidomborítanák. Úgy tudom, hogy a német fronton kétszáznál több művész dolgozik. A magyar művészekre itt nagy feladatok várakoznak és kívánatos, hogy ebbéli törekvéseikben illetékes helyen jelentősen támogassák őket.

DR. LÁZÁR BÉLA

KANDÓ LÁSZLÓ PORTRAIT-TANULMÁNY A HARCTÉRRŐL
KANDÓ LÁSZLÓ
PORTRAIT-TANULMÁNY A HARCTÉRRŐL

KANDÓ LÁSZLÓ PORTRAIT-TANULMÁNY A HARCTÉRRŐL
KANDÓ LÁSZLÓ
PORTRAIT-TANULMÁNY A HARCTÉRRŐL

KANDÓ LÁSZLÓ PORTRAIT-TANULMANY A HARCTÉRRŐL
KANDÓ LÁSZLÓ
PORTRAIT-TANULMANY A HARCTÉRRŐL

KANDÓ LÁSZLÓ PORTRAIT-TANULMÁNY A HARCTÉRRŐL
KANDÓ LÁSZLÓ
PORTRAIT-TANULMÁNY A HARCTÉRRŐL

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003