Tizennegyedik évfolyam, 1915    |   Második szám    |    p. 139-144.    |    Facsimile
 

 

A MŰCSARNOKBÓL

SORSOLÁS A KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT TAGJAI KÖZÖTT AZ 1915. ÉVBEN. A Képzőművészeti Társulat választmánya, a Forster Gyula báró titkos tanácsos elnöklése alatt tartott legutolsó ülésében elhatározta, hogy a Társulat ebben az évben folytatólagosan két sorsolást rendez. Az elsőt a tavaszi-, a másodikat az őszi-téli tárlat előtt. A tavaszi sorsolás nyertesei csakis a tavaszi-, az őszi sorsolás nyertesei pedig csak az őszi-téli tárlaton értékesíthetik nyereményeiket. Egyebekben az eddigi sorsolási szabályok maradnak érvényben. A választmány a tavaszi sorsolásra 20.000 koronányi összeget szavazott meg, a következő felosztás szerint: l nyeremény 1500 koronás, egy 1200-as, két 1000-es, öt 800-as, tiz 600-as, hat 500-as, öt 400-as és egy 300-as. A Társulat a tavaszi sorsjáték húzását március 9-én tartotta meg, a hatóságok kiküldöttei és az igazgatóság jelenlétében, a városligeti műcsarnokban. A nyeremények tulajdonosainak, a választmány határozatának az értelmében nyereményeiket a Szépművészeti Múzeumban rendezett tavaszi tárlaton föltétlenül értékesíteniük kell, mert azok különben értéköket vesztik. Minden nyerő a nyereményértékének megfelelő egy művet választhat a tárlaton.

A KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT TAVASZI TÁRLATA. A Képzőművészeti Társulat rendes nagy tavaszi tárlatát, mert a Műcsarnokban hadi-kórház van, Jankovich Béla dr. vallás és közoktatásügyi miniszter engedélyével, a városligeti Szépművészeti Múzeumban rendezi. A tárlaton, dacára a háborús időknek, csaknem az összes ismert nevű festő- és szobrászművész részt vesz és annak anyaga darabszámra is igen gazdag. A jury az előzetes bírálás után kiállításra elfogadott 376 festményből 82-t utasított vissza, s így 294 festmény szerepel a tárlaton, míg a beküldött 69 szoborból 19-et utasított vissza s így a tárlaton 50 szobor szerepel. A festmények és szobrok száma összesen 344. Építészeti munka ezúttal nincsen a tárlaton. A tárlatról a társulat díszes katalógust adott ki, amelyet 48 festmény és szobor reprodukciója ékesít. A katalógustbárki is megszerezheti egy koronáért a műcsarnok titkári hivatalában. A tárlat naponta. 9 — 5 óráig van nyitva s a belépődíj egy korona, vasárnap és ünnepnap délután egy órától negyven fillér. A társulati tagok nevökre kiállított 1915. évi tagjegyeikkel ingyen látogathatják a tárlatot és érvényesek az 1915. évre kibocsátott családtag- és másnemű jegyek is.

 

BENCZÚR GYULA DÍSZDOKTORI OKLEVELE.

A magyar festőművészet nagy mesterét, Benczúr Gyulát, tündöklő művészi pályafutása félszázados és mesteriskolái igazgatósága. harmincadik évfordulójának az alkalmából, a kolozsvári Ferenc József tudományegyetem díszdoktorává választotta, s ő lett az első magyar festőművész díszdoktor. Az egyetem szerette-volna Benczúrnak a díszdoktorságáról szólódiplomáját Kolozsvárott, a saját falai közt átadni, ám a 71 esztendős mester a háborús, vonatközlekedés miatt nem utazhatott le helyszínére. Ezért az egyetem februárban abban a. nagy kitüntetésben részesítette Benczúrt, hogy küldöttségileg küldte föl diplomáját Budapestre, és itt, a műtermében adatta át neki. A küldöttséget Schmidt Henrik dr., a bölcsészeti fakultás dékánja vezette és tagjai voltak: Hor-nyánszky Gyula dr., Pauler Ákos dr. és Szádecky Lajos dr. egyetemi professzorok. Benczúr a küldöttséget fia, ifjabb Benczúr Gyula dr, honvédezredorvos és Lesskó János, a Műcsarnok h. titkárának társaságában fogadta. Az üdvözlés után Schmidt dr. dékán a következő beszéddel nyújtotta át Benczúrnak a diplomáját::

Méltóságos Uram!

A kolozsvári egyetem tanári karai és ifjúsága régóta örömmel készültek azon ünnepélyes pillanatokra, amelyekben Téged egyetemünk falai között tisztelhetett volna, és amelyekben tanárok és tanítványok egyaránt kifejezést óhajtottak adni rajongásuknak, szeretetüknek és azon hálának, amelyet az ország minden részében, hazánk legtávolabbi vidékein és végein éppúgy, mint az ország szivében, egyformán érez a magyar nép minden tagja azért, hogy Isten különös kegyével megáldott nemes tehetségedet a magyar--ság kultúrájának emelésére és dicsőségének fokozására fordítottad. Minthogy azonban a mostani nehéz idők tanítványaink legnagyobb részét a harcba szólították, arra kérünk, méltóztassál jó szívvel és kegyesen fogadni, hogy bölcsészeti karunk e kis küldöttsége a távollevők érzelmeit is kifejezhesse itt Előtted.

A velünk szövetséges német nép legnagyobb költőjének szavai szerint egyedül a művész képes arra, hogy a múló pillanatot megmaradásra kényszerítse. A művész kiragadta a lények lelkét és hangulatát, a természet képét, az elmúlás folyamatából, és ezeknek örökkévalóságot ad. És mi szemlélők csodálkozva érezzük, hogy ezen isteni tehetség és képesség ereje miránk mily lélekemelőleg hat, a közönséges fölé emel, nemes életre és nemes tettekre ösztökél. Ezért tekint az egész magyar nép a Te alkotásaidra, mint az ő kultúrájának nagy kincsére. Ezen kincsek látása és birtoka fokozza a nemzet erejét és önbizalmát. És midőn fiaink és testvéreink a mindenfelől reánk zúduló ellenséggel szemben megvédik hazánk területét, nemcsak az ősi földet és gazdagon termő tereit védelmezik, hanem egyszersmind kultúránk féltett javait és szabad kulturális életünket, melyet Te oly hatalmasan mozdítottál elő.

Mélyen Tisztelt Mester! A sors megengedte nekünk, hogy a mostani nagy időknek tanúi lehessünk. Már most láthatjuk, hogy a magyarság félelmet nem ismerő, vitézségének és férfias erényeinek hírneve mindenütt utat tör magának. És ha majd, amint abban nyugodt lélekkel bízunk, el fog jönni a dicsőséggel kivívott béke ideje és új munkája, a Te műveid mindég hirdetni fogják, hogy a magyarság épp úgy, mint a haláltmegvető harcias küzdelemben, a békés kulturális alkotás terén is dicsőséggel állja meg helyét. Mi szívből kívánjuk, hogy Isten még sokáig tartson meg Téged, hogy a béke eljövendő új idejében és nagyrahivatott új korszakában Isten kegyelméből még sokáig élvezhessed az alkotás gyönyörűségét, az egész magyar népnek, Hozzádtartozóidnak szeretetét és örömmel szemlélhessed a magyarság megerősödését és nagyrahivatottsá-gának általános elismerését.

Minket, bár jól ismerjük hatáskörünk szerénységét, büszke örömmel tölt el, hogy szószólói lehetünk oly számosaknak, akiknek szivében a Te képed él. Ezért bátorkodunk arra kérni, fogadd szívesen egyetemünk hódo-latának és tiszteletének e jelét, a kolozsvári egyetem bölcsészet; karának díszdoktori oklevelét.

Benczúr mester meghatottan köszönte meg a nagy kitüntetést, hogy az egyetem küldöttséget küldött hozzája az oklevéllel. A szép művészi aktus után az urak hosszabb ideig gyönyörködtek az első magyar festőművész díszdoktor alkotásaiban.

 

A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI

MAJOVSZKY PÁL MODERN METSZET-GYŰJTEMÉNYE. A Szépművészeti Múzeum grafikai kiállítási termében január és február hónapokban egy nagyérdekű kiállítás volt látható, l51 lapja annak az értékes modern metszetgyüjte-ménynek, melyet dr. Majovszky Pál ajándékozott a múzeumnak. E gyűjtemény, mely modern grafikai kollekciónknak rendkívüli gyarapodását jelenti, főleg az utolsó harminc év grafikai termésének válogatott példáit tartalmazza s a gyűjtő nemes intenciójának megfelelőleg már eleve olyan lapokból válogatódott össze, melyek gyűjteményünkből hiányoztak. Elsősorban az angol és a francia, és ezeken kívül a belga, a holland, a svéd és a finn grafika mesterei vannak benne többnyire elsőrendű szépégű nyomatokkal képviselve.

A modern angol rézkarc fellendülése Seymour-Haden és Alphonse Legros nevéhez fűződik. Az előbbi főkép Rembrandtot tanulmányozta s a fény- és árnyfoltokbói szerkesztett, szabad előadású rézkarcot keltette új életre. Művészetét kitűnően mutatja be a Fűzfák c. lapja, melynek a Majovszky gyűjtemény egy rendkívüli szépségű próbanyomatát őrzi.

A francia származású Alphonse Legros, ki 1863-tól kezdve egészen a röviddel ezelőtt bekövetkezett haláláig Londonban élvén teljesen angollá vált, viszont a szigorúbb, vonalas előadásnak volt híve. Rézkarcban és kőnyomásban egyaránt kitűnt. A gyűjteményben nyolc lapot látunk tőle, melyek teljes képet adnak művészete nemes komolyságáról. Azonban egyetlen olyan lap is, mint az itt reprodukcióban bemutatott Manning biboros képmása, fogalmat ad már mestere qualitásairól.

E két mester tanítványaiból került ki az újabb grafika művelőinek jeles serege. Majovszky gyűjteményében úgyszólván valamennyien képviselve vannak. Ott látjuk F. J. Shortot, a kiváló technikust, és Sir Gh. Holroyd, W. Strang, C. J. Watson, O. Hall stb. műveit. Különösen értékesek az újabb generáció két kiválóságának, D. Y. Cameron-nak és M. Bone-nak lapjai. Cameronnak Waterloo-bridge c. rézkarcából összesen csak három levonat készült; már ritkaságánál fogva is jelentékeny értéket jelent. M. Bone-nak Épülő kórház a Belgrave-negyed-ben c. hidegtűlapja rajza rendkívüli határozottságával tűnik ki ; a művész építészből lett rézkarcolóvá s talán ez magyarázza, hogy oly meglepő szabatossággal tudja az épület magvát körülvevő állványhálót ábrázolni. A rézkarc és a hidegtü mellett az angol kőnyomat is kitűnően van e gyűjteményben képviselve ; elég, ha W. Rothenstein élénk arcképeit s Ch. Shannon finom vonalú aktkompozicióit említjük.

Az újabb francia kőnyomat két fő mestere, Fantin-Latour és Toulouse-Lautrec két-két kiváló lappal szerepel. Az előbbinek Siegfried és a rajnai sellők c., az utóbbinak Női fej c. litográfiáját mutatjuk be reprodukcióban, Valósággal ellentétei egymásnak ; Fantin-Latour a wágneri hősmondákból meríti tárgyát, s részletező gondossággal rajzolja meg, szelid fényárnyba borítja eszményi képeit ; Toulouse-Lautrec a párisi mulatóhelyek élesszemű krónikása s ideges vonalakkal vázolja kérlelhetetlen szatiráju jellemképeit. A francia rézkarc művelői közül Béjot, Besnard, Desboutins, Leheutre, Lepere és Raffaeli! válnak ki. A modern színes aquatinta jellemző képviselői közül Eychen-net, Maurint és Ranftot említhetjük. A fametszet Lepere és Lucien Pissarro műveivel van képviselve.

A belga rézkarc mesterei közt Baertson hangulatos utcarészletei, de főleg F. Rops két lapja hívják fel figyelmünket. Rops a század legjobb technikusai közé tartozik s ha oeuvreje egy részét léha ízléstelenség teszi is élvezhetetlenné, komoly és tisztán artisztikus műveiben, mint a jelen példákban is, jeles művésznek mutatkozik.

A hollandusok közül Bauer, Israels, Jongkind. és Toorop lapjai emelkednek ki. Bauer két rézkarca közül az egyik a művész kedvenc témáját, a keleti utcában nyüzsgő tömeget ábrázolja, a másik az amiensi székesegyház hatalmas homlokzatát állítja elénk, mint valami nagy fantasztikus víziót. Toorop két lapja közül Drabbe generális éles rajzu, pompásan jellemzett arcképét reprodukáljuk.

A svéd grafikát leghíresebb mesterének, Anders Zornnak három kiváló lapja mutatja, be. A L'irlandaise c. erőteljes rézkarc egyike a legjobbaknak s egyúttal a ritkábbaknak a népszerű mester oeuvrejében. A lap keresettségét mutatja, hogy egy ilyen jóságú levonatnak, mint az itt kiállított, már kb. 3000 korona az ára. Ez a tény egyúttal fogalmat adhat arról is, hogy egy jól válogatott modern grafikai gyűjtemény milyen nagy anyagi értéket jelent.

A Művészet előző számában a grafikai osztálynak múlt évi gyarapodásáról szóló rövidbeszámolóban jeleztük, hogy gyűjteményünknek ez egy év alatt milyen nagyszerű ajándékokban volt része. Rendkívül örvendetes tény, hogy az a közszellem, melynek a nyugat nagy gyűjteményei kiválóságukat köszönhetik, nálunk is egyre erősödik. Csakugyan, az igazán lelkesgyűjtő részére nem lehet szomorúbb gondolat, mint az, hogy évek fáradságával és szeretetével alkotott gyűjteménye szétszóródik, s nincs vigasztalóbb, mint az, hogy munkájának eredménye örökre együtt marad s a nemzet későbbi generációi is hálával adóznak áldozatkész tevékenységeért.

MELLER SIMON.

 

KRÓNIKA

HELYREIGAZÍTÁS. A «Szerelmesek» című, dr. Petrovics Elek révén felfedezett s múlt számunkban megjelent Szinyei-vázlat aláírásába tévedés csúszott. A kép jobb alsó sarkánál olvasható aláírás 1878-ból valónak jelöli meg ezt a Szépművészeti Múzeumban lévő vázlatot, holott a róla szóló tanulmány ép arra épül, hogy korábbi eredetű, mint a báró Szalay Gáborné tulajdonát képező szintén «Szerelmesek» c. vázlat. Ez az ellentmondás nyomdai részről történt hiba, amit most helyreigazítunk.

 

PUTRA EDE.

Rokonszenves, sok szép reményre jogosító tehetséget vesztettünk Putra Edében, aki művészpályájának jóformán kezdetén halt meg ez év január 5-ikén Rimaszombaton. A nagy közönség leginkább rajzokat láthatott tőle a budapesti kiállításokon, néhány ily művét megszerezte a Szépművészeti Múzeum is. Nagyobbára ceruzarajzok, amelyekből nyilvánvaló, hogy nagy készültséggel és kedvvel tanulmányozta a fény és árnyék adta festői változatokat. A Művészet is közölt már tőle ily munkát, néhányat ebben a füzetben is talál az olvasó.

Putra Ede Hrussó községben (Gömör megye) 1883 február 25-én született. Rimaszombati gimnazista korában nem sokat tarthattak tehetségéről, mert a rajzból is elbuktatták. Ekkor a dobsinai polgári iskolába került, melynek igazgatója felismerte a diák igazi tehetségét és ajánlotta atyjának, adná művésznövendéknek. Szülei, hogy biztosítsák jövőjét, előbb tanítói oklevelet akartak vele szereztetni s így került Selmecbányára, ahol Zsitvay tanár szintén figyelmessé lett tehetségére, szívesen oktatta a festésben. Gyönge egészsége nem engedte, hogy Selmecbányán maradjon, otthagyta a tanítóképzőt s miután otthon megerősbödött, Budapestre ment 1903-ban Hegedűs László iskolájába, ahol három hónapot töltött. A következő félévet az Iparművészeti iskolában töltötte, Ekkor megismerkedett Rudnay Gyula festővel, akinek tanácsára elhatározta, hogy maga is a festőpályára lép.

Rudnay a következő két nyáron oktatta a festésben, míg végre Putra elérte vágyát: Münchenbe ment, ahol előbb Hollósy, aztán Magidei iskolájában nagy szorgalommal folytatta tanulmányait.

1912-ben lépett először a nyilvánosság elé..Ekkor jelent meg egy rajza a «Művészet»-ben s kiállította önarcképét és egy gipsz-szobrát. A következő évben a Nemzeti Szalonban állított ki rajzokat.

A tavalyi mozgósításkor neki is be kellett vonulnia. Szolgálat közben meghűlt, állapota egyre rosszabbodott, tüdőcsúcshurutot kapott, mire hazaküldtek Rimaszombatba. Hat heti nehéz betegeskedés után jobblétre szenderült.

Szerény, rokonszenves, szorgalmas és nagyreményű tehetséget vesztettünk benne.

 

KELENFÖLDI MŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA.

Az a régi mondás, hogy fegyverzajban hallgatnak a múzsák: a mostani hetekben mintha kezdené hitelét veszteni. A háború elején, a múlt nyár forró napjaiban, habozás nélkül esküdtünk volna rá. Tényleg, közel voltunk hozzá, hogy teljesen megszűnjön minden tevékenység, kivéve azt, ami a nagy háborús mérkőzést szolgálja. Ma azonban, nyugodtabban nézve vissza, már könnyű látni, hogy ez csak az első megingás volt, oly valami elkövetkezésének a hírére, amit nem ismertünk. A háború ma se folyik a nemzeti energiák kisebb igénybevételével, sőt mintha most érné el kulminációját. Mégis, azokon a területeken, amelyek par excellence nem szolgálják ezt a fegyveres teljesítményt: lassankint visszatért a kulturmunka. Persze, korántsem a régi teljességgel, s mi sem könnyebb, mint rámutatni a nagyon megváltozott viszonyokra, a szükség és bizonytalanság felhőire, amelyek itt is, ott is az emberek elé rajzolódnak. De kétségtelen, a múzsák se hallgatnak már oly riadtan, megszólaltak, s egy februári héten például három kiállítás nyílt meg Budapesten, képek és szobrok szépségeit tárva az «otthonmaradt» közönség elé.

A Fehérvári-úton, tehát Budapest ama pontján nyílt meg egy ily kiállítás, ahol az efajta esemény ugyancsak ritka. Ez a vidék tudtunkkal eddig még nem szerepelt a tárlatok naptárában. Alig valószínű, hogy más, nem háborús körülmények közt, kritikusok, festők, tárlat-nézők a Fehérvári-út e pontját — a 26. számú bérház földszinti termeit — fölkeresték volna, a mostanihoz hasonló céllal. Könnyen lehet azonban, hogy a jövőben azért ez az alkalom ismétlődni fog. A most megnyílt kiállítást a Kelenföldi Népsegítő Szövetség rendezte ugyan (a tárlat belépődíjainak és sorsjátékának tiszta jövedelmét népsegítő célokra fordítva), de mintha ezt a művészi összeverődést nem csupán e szövetség keltette volna életre. Az a benyomásunk, mintha itt amolyan magyar Montparnasse-negyed alakulna ki, a kiállításon tudniillik csupa oly művész szerepel, aki kivétel nélkül első kerületbeli lakos, «kelenföldi művész». Több mint másfélszáz műtárgyat találtunk e kiállításon, nagyrészt oly művészektől, akik a közönség jó ismerősei a Műcsarnok termeiből is. Sorukból kiemelhetjük Zemplényi Tivadar, Dudits Andor, Háry Gyula, Hermann Lipót, Gárdos Aladár, Bezerédi Gyula, Kopits János, Kaciány Ödön, Glatz Oszkár, Olgyai Viktor, Tölgyessy Arthur, Glatter Ármin, Bethlen Gyula, Székely Andor, Ujváry Ignác, Madarász Viktor stb. neveit. A munkák közt nem egy van, amelyről könnyű leolvasni, hogy a művész régebben készült ouvre-je, Olyan is akad, ami más tárlatról ismerős. A legtöbb azonban most került bemutatásra. A kiállítás anyagából két munkát közlünk, Glatz Oszkár egy figurális festményét és Gárdos Aladár márványszobrát.

 

ORTNER FERENC.

Az északi harctéren halt hősi halált múlt év októberben Ortner Ferenc, aki a dekorativ művészetnek fiatal és biztató tehetségű munkása volt. Mindössze huszonnégy éves volt — l890-ben (dec. 24.) született Újpesten. Alig két éve, hogy elvégezte az iparművészeti iskolát, ahol a diszítő festészeti tanfolyamon Ujváry Ignác tanítványa volt. Az utóbbi két éven át az Iparművészeti iskolában aszisztenskedett, majd Kőrösfői Kriesch Aladárral dolgozott s a marosvásárhelyi kultúrpalotában festett dekorativ dolgokat. Mestere, Ujváry Ignác e néhány jellemző sort küldte hozzánk róla: «E fiatal művészembernek halála nagy veszteség nekem is, mert csak tehetséges tanítványok adhatnak bizonyságot arról, hogy tanárjuk mire tanította őket.»

 

SZENT GYÖRGY-CÉH KETTŐS KIÁLLÍTÁSA.

A Szent György-Céh, a magyar amatőrök és gyűjtők e fiatal és tevékeny egyesülete a háború által teremtett súlyos viszonyok között is normális keretekben folytatja munkáját. Az első izgalmak közt természetesen a kora őszre tervezett XX. művészeti aukció elmaradt. A múlt év decemberének első napjaiban azonban már nagyszámú közönség gyűlt össze, hogy szép és becses tárgyakat szerezzen meg magának egy mindenképen érdekes gyűjteményből: Kossuth Ferenc művészi hagyatékából. Az egyesület vezetősége alig remélte akkor még azt az élénkséget, amely vállalkozása nyomában kelt ; az akkor elért siker indította arra, hogy február hóban kettős kiállítással járuljon a közönség elé. A kiállítás első része a grafika propagálását célozza olyképen, hogy a kiállított változatos anyagból az egyesület tagjainak díjtalanul enged át egy-egy szabadon választott eredeti grafikai művet. E résznek magyar művészet történelmi jelleget ad az a körülmény, hogy kiállításra kerültek a Marastoniaknak, Szemlér Mihálynak és Tyrolernek grafikai művei. Marastoni nevét viseli tíz darab rézkarc és rézmetszet. A kiállítás nyújtott alkalmat arra, hogy szakférfiak és a Marastoniak élő hozzátartozói megállapítsák, hogy az 1., 4., 5., 6., 9., 10. lapok Marastoni Józsefnek, a 2., 3., 7. számú lapok pedig Marastoni Jakabnak művei. Mindkét művész mint kiváló rajzoló és a rézkarc technikájában teljesen otthonos egyén jelenik meg előttünk. Szemlér Mihály Marastoni-tanítvány, de inkább a népies irány felé hajlott. Egy jellegzetes munkáját mi is bemutatjuk. A kiállítás modern részében Nagy Sándor finom rézkarcokat, Botka Miklós meleg akvatintákat, Olgyai Viktor és Erdőssy Béla festői kőrajzokat állítottak ki. Barta Ernő kissé túl nagy méretű kőrajzai, Erdei Viktor lapjai mellett érdekesek, bár excentrikus izűek Tichy Gyula művei, amelyekhez Medgyes Lászlónak fantasztikus gondolatai csatlakoznak. Brangwynt juttatja eszünkbe Sándor Józsefnek egy monumentális hatású rézkarca, Prichoda István könnyed tűje pedig a franciákra emlékeztet. Prichoda művészetéhez csatlakozik Ágoston Ernőnek egy érdekes, bár vázlatszerű rézkarca. Bayer Ágostról bebizonyosodik, hogy arhitechtuális problémákkal is meg tud birkózni, szintúgy mint Glück Károly, ki mint figurális karcoló is bemutatkozik. Nem egészen új név Tardos Ármin Szegeden élő grafikusnak neve, akit azonban ezen a kiállításon ismerünk meg közelebbről. Kiállított művei tehetséges, ízléses és sokoldalú művésznek mutatják be. Festői hatású linóleum metszetet láttunk dobai Székely Arnoldtól. A kiállítás függelékeképpen láthattuk azokat a heliogravüröket, amelyeket Kossuth Ferenc készített saját műhelyében. A kettős kiállítás második része aukció kiállítás volt, ismét oly változatos, mint amilyennek rendszerint megszoktuk. Ezúttal nem megyünk bele az anyag részletesebb ismertetésébe, csupán illusztrációinkra utalunk. 468. szám alatt szerepelt egy igen finom rajzú akvarell portré evvel az aláírással: «festette Szász 1834.» Vajjon ki tud erről a művészünkről többet?

Ó.

 

GAÁL BERTALAN

müépítő, a Magyar Építőművészek Szövetségének tagja, febr. 12-én halt meg Budapesten. Számos bérházat és magánépületet épített, leginkább a fővárosban. Megemlíthetjük a Haggenmacher-féle lipótkörúti bárházakat, az Erzsébet-körúti Royal Orfeumot, villái közül a Nagy János-u. 34. számút, a Fővárosi Serfőző r.-t. épületeit, Balaton-Lellén a gyermek-telep épületét stb. Gaál Bertalan Kassán született 1860 (szept. 9.), műegyetemi tanulmányait Bécsben végezte.

 

ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉHEZ

 

REICHGUTTMANN JÓZSEF.

A bécsi származású s Kassán az 1788-ik évben polgárjogot nyert képíró emlékét őrizte meg a következő okirat: Obligatio. Ich endes unterschriebener bezeuge hiemit, das ich dem hiesigen Bürger und Bildhauer Herrn Joseph Reichguttmann für Kost und Quartier auf 16 Monathe, vom October 1789 bis Januar 1791, jeden Monath 12 R. Fl. macht R. Fl. 192. Ferner zahlte derselbe den 12. April 1790 für mich an Herrn Horváth baar R. fl. 25, und lehnte mir zu verschiedenen Zeiten und Bedürfnissen baar R. fl. 30. Summa R. fl. 247 zu zahlen schuldig bin. Singatum Caschau den 31 Januar 1791., bestätigt den 14 Octob. 1791. Carl Christian Scheibler Buchhändler. Ich Endes-Unterschrie-bener bescheinige hiemit, das ich für obenstehende wahrhafte Schuldforderung von Herrn Scheibler beyliegende verzeichnete Bücher, deren Summa-Betrag R. fl. 176 kr, 52 ist, als abschlägliche Zahlung in Empfang genommen..Signatum Kaschau den 14 Oktob. 1791. Joseph Reichguttmann Kunst- und bürgerlicher Bildhauer. Következik a könyvek lajstroma. Az okirat Kassa város levéltárában az 1791-ik évi 3332. tanácsi szám alatt.

KEMÉNY LAJOS.

 

KITÜNTETÉSEK

Az Iparművészeti Társulat pályázatot hirdetett hadi emléktáblák és emlékművek tervére, azzal a célzattal, hogy ezeket a táblákat a háború befejeztével egyes községeknek rendelkezésére bocsássa és ezzel elősegítse azt az akciót, mely minden hazai községben méltó emléket akar állítani az elesett hősöknek. A pályázatra 102 pályázó 273 pályaművet küldött be. A birálóbizottság Radisics Jenő elnöklésével február hó l1-én döntött és sajnálattal állapította meg, hogy a pályázók közül csak kevesen oldották meg méltóképen a kitűzött feladatot, úgy hogy a pályaművek vásárlására szánt összeget ki sem meríthette egészen a bizottság Végeredményben megvásárolta a bizottság ötszáz koronáért Tóth Gyula, és Dióssy Antal négy pályaművét, egyenként százötven koronáért Kovács Erzsi, Mayer Antal, és Spiegel Imre egy-egy pályaművét, valamint, száz-száz koronáért Thain János és Weszely Vilmos egy-egy pályaművét. — A budai Gellért-fürdő berendezésének egy részére a székesfőváros Tanácsának megbízásából az Iparművészeti Társulat által hirdetett pályázat eredménye következő: I. Szalon és kétágyas vendégszoba. Ezer koronás első díj: Káldory Lajos és Ferenczy Sándor. Hatszáz koronás második díj: Bodon Károly. Megvásárolták négyszáz-négyszáz koronáért Löffler Sándor és Löffler Béla, továbbá Spiegel Frigyes pályaművét. II. Kétezerötszáz koronás kétágyas vendégszoba. Nyolcszáz koronás első díj: Méray Dezső. Ötszáz koronás második díj: Meyer Antal. Megvásárolták kétszázötven-kétszázötven koronáért Rákos Pál, Spiegel Frigyes és Benkhardt Ágost pályaműveit. III. Ezerötszáz koronás kétágyas vendégszoba. Nyolcszáz koronás első díj: Méray Dezső. Ötszáz koronás második dij: Meyer Antal. Megvásárolták.kétszázötven-kétszázötven koronáért Spiegel Frigyes, Benkhardt Ágost és a «Stella» jeligés pályaművet. A székesfőváros tanácsa a megvásárolt pályaműveken kívül az. I. csoporthoz tartozó pályaművek közül négyszáz koronáért megvásárolta Ada Dezsőnek és. a III. csoporthoz tartozók közül Fircsa Bélának pályaművét kétszázötven koronáért.

 

LEJÁRÓ PÁLYÁZATOK

1915 április 5-én lejár a Magyar Mérnök- és, Építész-Egylet pályázata szabadon álló szoborműmúzeum-tervére. Pályadíj az egyesületi aranyérem és 1200 K utazási ösztöndíj.

1916 május 1-én lejár az Erzsébet-emlékpályázat. Pályadíjak 6000—3000 K, 60.000 K összegben.

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003