Tizenharmadik évfolyam, 1914    |   Nyolcadik szám    |    p. 422-427.
 

 

MANKOVICS MIHÁLY

Balázsvágáson, Sárosvármegyében, született1 1785 október- 16-án, régi, de szegény görög katolikus papi családból. Legnevezetesebb tagja György, ki Nagyszombatban végezte a teológiát és 1738-ban, szülőföldje után Blazsovszkinak nevezvén magát, munkácsi püspök lett.2 Nagyműveltségű és igen erélyes ember volt, ki egyházmegyéjének sok jót tett volna, de 1742-ben feketehimlőben váratlanul elpusztult.

Mihály atyja nevét örökölte a szent kereszt-ségben, anyja pedig Hodobay Anastázia volt.

A boldog házasságból öt gyermek származott, két leány: Katalin és Franciska s három fiú: András, György és Mihály, kik között Mihály a legfiatabb volt.3

Tanulmányait otthon kezdte, majd Kisszeben-ben folytatta és Lőcsén végezte. 1800-ban bevétetvén a munkácsi egyházmegye papnövendékei sorába, Ungvárra került, hol két esztendőt töltött.

1802-ben, egy vizsga alkalmával, míg társai feleltek, ő valamivel foglalatoskodott.

A jelenlévő Bacsinszky püspöknek szemet szúrt ez s fölhívta, hogy mutassa meg azt a darab papirost, mely előtte van. Mankovics bátran felállt helyéről s eleget teendő a parancsnak kivitte a papirost, melyen a püspök, irónnal rajzolva, saját kitűnően sikerült arcképét találta, Bacsinszky meglepődött, elmosolyodott, de mit sem szólt rá. A vizsga után azonban, melyen-a kitűnő eszű Mankovics minden tantárgyból jelesen megfelelt, magához rendelte a püspöki palotába, hol kijelentette neki, hogy ha nincs ellenére, ki fogja taníttatni festőnek.

Mankovicsnak tetszett a dolog s az ajánlatot habozás nékül elfogadta. Midőn őszre fordult a. nyár, szépen fölszedelőszködött s a püspök költségén felutazott Bécsbe, hol csakhamar beiratkozott a festészeti akadémiára. Eleintén jól is érezte magát ott. A gondolat már amúgy is régebben motoszkált a fejében, meg az anyagi gondok sem bántották. Míg sok más szegény ifjú igazán minden segély nélkül ment föl Bécsbe szerencsét próbálni, őt Bacsinszky püspök pártfogása kísérte oda, ezenfelül pedig egy nagybátyja is élt akkor Bécsben, ki az udvarnál testőr volt.

Ennek a bácsinak jóindulata és szeretete folytán Mankovics nemcsak az élet küzdelmeire volt egy időre biztosítva, hanem azon veszélyektől is meglett óva, melyek később a magánosán maradt ifjúra oly végzetesek lettek. Mert kétségtelenül boldogabb lét, nyugodalmasabb életpálya jut neki osztályrészül s bizonyára egyénisége is jobban kibonthatja magasratörő szárnyait, ha ily nyugodt, boldog, körben folyik tovább sorsa, szeretetteljes felügyelet alatt.

Nagybátyja ugyan továbbra is buzdítója és támogatója marad, hanem az a szoros és meleg viszony, mely köztük eleintén fennállott, mégis meglazul s mindinkább széjjel-szakadozik, midőn az öreg bácsi búcsút mond Bécsnek. Mert alig két hóra rá, hogy Mihály fölkerült Bécsbe, a bácsi beleszeretett egy Fiume vidékéről való olasz nőbe, kit aztán nőül vett s vele együtt elköltözött az Adria partjaira.

Ez a fordulat igen nagy csapás volt Mihályra. Mihelyt nagybátyja levette róla kezét, az eddig szerény, kevés igényű, ifjúból csakhamar egészen könnyelmű fiatal ember vált, aki néha kelleténél többet merített a gyönyör forrásaiból. Míg eddig leginkább csak azoknak a barátságát szomjuhozta, kiknek munkássága, életcélja, egy nyomon haladt az övével, ezután lassankint mindinkább elhanyagolta tanulmányait és egészen züllésnek indult. Minthogy pedig az a segítség, melyet Bacsinszky juttatott neki, csakhamar igen kevésnek tetszett neki s annak is bizonyult, egy szép napon fogta magát, búcsút mondott Bécsnek s neki vágott szerencsét próbálni a világnak.

Végigbarangolva Ausztria összes nagyobb városait, előbb Krakkóban állapodott meg, aztán Lembergbe ment át, hol mintegy három esztendeig dolgozott. Innen egy alkalommal kirándulást akart tenni az orosz határon át Kiev felé. Terve azonban balul ütött ki, mert az orosz őrség kémnek gondolta elfogta és becsukta. Utóbb ártatlansága kiderülvén visszatoloncolták Lembergbe. De nem nyugodott azután sem s pár hónap múlva ismét útnak indult. Ezúttal sikerrel is. mert valamelyik sz. Bazilrendű zárdában szerzetesi ruhát szerzett magának s ebbe öltözve túljárt a katonák eszén. Ez alkalommal Mankovics igen sokat nélkülözött, viszontagságokon és megpróbáltatásokon ment keresztül, de sokat látott és tapasztalt is, ami kétségkívül csak hasznára vált neki. Jó nagy darabot járt be akkor ő Oroszországból, volt Kievben. megfordult Moszkvában, nem is gondolván arra, hogy a nagy Napóleont, aki éppen akkor állott dicsősége tetőpontján, ugyanazokon a jégmezőkön fogja érni a katasztrófa, melyeken ő 1809 telén mászkált. Pedig alig múlt egy pár esztendő, a Grandé Armée színe és virága nyomorultul csakugyan odafagyott az orosz pusztákon s mire a tavasz verőfénye kisütött, a távozó hóval a Bonaparte hatalma is elolvadt.

Mankovics már abban az időben ismét Bécsben volt. De eleintén igen szűk viszonyok között tengődhetett. Bacsinszky püspök már akkor nem élt, nagybátyja pedig nem tudta, hogy visszatért Bécsbe. Ha kapott is otthonról vagy máshonnan egy pár garast, ez a támogatás bizonyára nem volt olyan, mely számára a gond nélkül való megélhetést biztosítani képes lett volna.

Ez a nyomorúságos helyzet azonban nem sokáig tartott. Alig egy pár hónapra, hogy visz-szakerült Bécsbe, megürült a sz. Barbaránál a kántori állás s ő. addig könyörgött Olsavszky-nak, a templomlelkésznek, míg szive csakugyan meglágyult irányában s a megürült állásra őt neveztette ki.

Ez a szerencsés fordulat roppant könnyített eddigi mostoha viszonyain. Fölszabadulva az aggodalmaktól és a gondoktól, most már egészen nyugodtan dolgozhatott volna.

De közben és egészen váratlanul más alakulást vett élete sorja.

Mióta Mankovics búcsút mondott az ungvári papnevelőintézetnek, nem volt még odahaza. Nagyon természetes, hogy midőn tizennégy viszontagságos változatokban gazdag év után látogatóba jött szülőföldjére, mindenki érdeklődéssel fordult feléje.

1813. őszén történt ez. Nagy rokonsága lévén, sokfelé hívták. Egy amolyan szolid atyafiságos cécó alkalmával, minő a kárpátalji papi házaknál ma is járja, összehozta őt a sors néhai Danilovics Antal, hardicsai lelkész, ifjú özvegyével, született Bacsinszky Máriával, Az alig húszesztendős, magas termetű, karcsú menyecske sajátos, eredeti asszony volt. Nagy, álmodozó, világoskék szemei révetegen tekintettek félig lehunyt, selymes pillái alól a távolba, mintha valami elérhetetlen után sóvá-rogna. Hófehér arcának koloritje egyre változott, majd vérhullám csapott homlokára, majd ismét halálosan sápadt lett, amint a belső indulatok korbácsolták örökké nyugtalan, örökké ideges kedélyét. A fiatal festő úgy belébolondult, hogy egy-két napra már a kézfogót is megtartották.

Mankovics kettős célt ért el ezen házasság révén. Kapott egy jóravaló, derék, gondos, feleséget. Amellett összeköttetésbe jutott a munkácsi papi hátakkal. A nagyterjedelmű Bacsinszky család akkor igen előkelő szerepet játszott az egyházmegye életében. Még a lakodalom napját sem tűzték ki s ő már megkapta a püspöki hivatal okiratát, melylyel őt az újonnan rendszeresített egyházmegyei festői állásra nevezték ki.

Ezzel tulajdonképen a fiatal pár megélhetését akarták biztosítani, de önmagában is igen üdvös intézkedés volt ez. Mert egész sereg férc-munkás garázdálkodott idáig az egyházmegyében.. Ezentúl pedig minden terv előzőleg be lett terjesztve a püspöki hatósághoz s kivitelre csak az a mű került, melyet Mankovics megfelelőnek talált. Természetesen a munkát is első sorban ő kapta s ha csak ő nem vállalta, köthettek a hitközségek mással is szerződést. De ez esetben is a felülvizsgálat Mankovics kezében volt.

Mi volt első műve, minő sikert ért el vele s hol lappang? Nem tudjuk.

Búcsút mondván Bécsnek, ezentúl Mankovics állandóan Ungváron lakott s csak ez időtől ismerjük közelebbről munkásságát is. Mint a munkácsi egyházmegye festője, természetesen első sorban ennek a szükségleteit kellett kielégítenie. Főleg Ungban, Seregben és Ugocsában van tőle még ma is sok ikonostásion. De Zemplénben, sőt Sárosban is dolgozott. A szánkói templom nemrég lebontott ikonostásionjának az alsó jobb sarkában volt egy igen sikerült képe, mely Mária consolatrix-ot ábrázolta.. Ugyancsak tőle való az izbugyaradványi templomban a tabernaculum fölött látható Annunciatio Beátáé Máriáé Virginis kép, mely 1818-ban készült s a minyevágási templomban látható: Krisztus sirbatétele. ő festette aztán a csabaházai (1814), a bélavézsei (1817), fulyáni (1830), nyágói (1831), felső-csebényi a voliczai (1834) stb. egyházak ikonostásionjait egészben.

Ára egy ilyen képállványnak változó volt s többé-kevésbbé az illető hitközség anyagi erejétől függött. Például a bélavézseiek 1750 váltó forintot fizettek, míg a felsőcsebényiek csak 337 forint és 89 krajcárt. Mert tudnunk kell, hogy ezek a képek régi megszokott minta szerint készültek s nem voltak egyebek, mint többé-kevésbbé sikerült illusztrációi az egyház múltjából merített tárgyaknak. Ez időtájt még Oroszországban sem tekintették a képírók a vallásos filozófiának tolmácsolását feladatuknak. Man-kovicsnak pedig ideje sem volt rá, hogy a lényegbe elmerüljön, mert nem szabad felednünk azt sem, hogy egy teljes képállvány maga 42 képből áll.

Az egyházmegye ugyan sok dolgot adott neki. hanem azért magánosok megrendelését is szívesen vette, így tudjuk, hogy Chira András eperjesi prépost, hátrahagyott vagyonán bizonyos képekért 120 váltó forint követelése volt.

Sokat el is ajándékozott barátainak, ismerőseinek, rokonainak. Beregben, Ungban, Zemplénben egyes papi házakban még napjainkban is akad egy-egy Mankovics kép.

Legtöbbet veje, Tizedy Gábor, szlovinkai lelkész örökölt tőle.

Ebben a gyűjteményben, mely most Zubriczky Teofán, nyugalmazott postafőtiszt, birtokában van, a következő képek vannak:

Szűz Mária a térdein álló Jézussal 1829-ből
Krisztus sirbatétele............ 1830-ból
Ámor diadalkocsija................ 1830-ból
Sz. Bernád remete 1836-ból
Krisztus és a Szamaritánus nő a kútnál 1837-ből
Madonna della sedia........... 1837-ből
Krisztus a keresztfán.......... 1839-ből

Ezek az elősorolt képek mind másolatok, aki megfordult a Belvederben, azonnal ráismer a mintára. De meg kell jegyeznünk, hogy az eredetit igen hűen adta vissza, különösen a Szűz Mária, Sz. Bernád és Madonna della sedia sikerültek, pedig Bécsben csak vázlatokat készített róluk s késő évek multán dolgozta ki azokat Ungváron.

Van azonban egy pár eredeti kép is ebben a gyűjteményben. Ezek:

A tengeri rabló, Vörösmarty költeményeihez.
Lót leányaival.
József és Putifár.
Nőt csábító rabszolga.
Magdolna.
Tizedy Gábor, mint fiatal pap.
Tizedyné Mankovics Melánia.
Tizedy Irma, a festő egyik unokája, mint fiatal leány.
Mankovicsné született Bacsinszky Mária.

Maga Mankovics a hagyomány szerint tükör segélyével festette meg a saját arcképét.

Ezek a képek nincsenek keltezve. A legjobb köztük József és Putifár, melyen különösen József alakja igen kifejező.

Mankovicsot utóbb szél ütötte és egy ideig Szlovinkán élt. Halála előtt azonban közvetlenül ismét visszatért Ungvárra, hol háza és szőllője is volt. Bár szépen keresett, hanem azért igen gyakran volt pénz szűkében. 1825. április 27-én 400 forintot vett föl az ungvári papnevelőintézet pénztárából4, 1848-ban 200 váltó forintot szavaztak meg neki «szokott óvások mellett» a papárvák pénztárából.5 1850-ben 500 forintot kért.6, ugyanezen évben még 200 forintot,7 majd egy évvel utóbb 400 forintot.8

De ekkor már súlyos beteg volt s mert az ecsetet nem forgathatta. 1851-ben nyugdíjért folyamodott.9

1853. október 21-én halt el, életének 68-ik évében, az anyakönyvi bejegyzés szerint hideglelésben10.

Felesége előzőleg özvegy papné lévén, részére a püspöki szentszék papözvegyi nyugdíjat folyósított.11

Mankovics fejlődésében legnagyobb része az akadémiának volt. Itt ismerkedett meg a művészet elméletének és gyakorlatának elemeivel. De nagy hibája, hogy az elfogadott úton szinte gondolkodás nélkül haladt tovább s legjobb kompozícióiban is a bécsi szellem festői tolmácsa volt, szigorúan ragaszkodván a tradíciókhoz s az iskola szabályaihoz, noha fölfogásban, érzésben olykor-olykor nagy erőt is árult el.

DR. BESZKID MIKLÓS

1 A balázsvágási lelkészi hivatal szíves közlése szerint.

2 L. b, Hodinka Antal: A munkácsi püspökség története. Budapest. 1910. 590—597. 1.

3 A balázsvágási lelkészi hivatal szíves közlése szerint.

4 L. b. 512/1825. sz. alatt a munkácsi püspöki levéltárban.

5 U. o. 6/1848. sz. alatt.

6 U. o. 1899:1850. sz. alatt.

7 U. o. 2583 1850. sz. alatt.

8 U. o. 3576/1851. sz. alatt,

9 U. o. 3727 2851. sz. alatt.

10 Az ungvári lelkészi hivatal szíves közlése szerint

11 3828/1853. sz. alatt a munkácsi püspöki levéltárban.

TANULMÁNY SÁNDOR MÓRIC RAJZA
TANULMÁNY
SÁNDOR MÓRIC RAJZA

BÚCSÚ BARTA ERNŐ RAJZA
BÚCSÚ
BARTA ERNŐ RAJZA

REGRUTA SCHULHOF ARANKA RAJZA
REGRUTA
SCHULHOF ARANKA RAJZA

MAJMOK JÓZSA KÁROLY FAMETSZETE
MAJMOK
JÓZSA KÁROLY FAMETSZETE

HOLDAS ÉJ KACZIÁNY ÖDÖN RAJZA
HOLDAS ÉJ
KACZIÁNY ÖDÖN RAJZA

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003