Tizenegyedik évfolyam, 1912    |   Tizedik szám    |    p. 408-412.
 

 

KRÓNIKA

A MŰCSARNOK IGAZGATÓJÁNAK ÜNNEPLÉSE. Zólyomi Wagner Géza dr , az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgatója, november 22-én töltötte be életének hetvenedik esztendejét. Ebből az alkalomból a születésnapját megelőzőleg tartott igazgatósági ülésen, meleg szeretettel ünnepelte a társulat vezetősége az ősz igazgatót, aki magas kora ellenére is fiatalos frisseséggel és pátriárkális bölcseséggel intézi a Műcsarnok ügyeit. Az elnökök nevében Hauszmann Alajos építőművész alelnök köszöntötte, majd Jendrassik Jenő festőművész, helyettes igazgató az igazgatóság tagjainak nagyrabecsülését és rokonszenvet fejezte ki néki. A művészek összességének tiszteletét Róna József szobrászművész, fa Képzőművészek Egyesületének az elnöke tolmácsolta, végül pedig a tisztviselői kar nevében Ambrozovics tíezső dr. titkár köszöntötte. Az igazgató meghatottan köszönte meg a szeretetteljes ovációt. — November 22-én a pesti evangélikus egyház ünnepelte Zólyomi Wagner Géza dr.-t, amelyet mint annak felügyelője, közel másfél évtized óta kormányoz. Az egyház felügyelőjének hetvenedik születése napján díszülést tartott, amelyen az összes fővárosi evangélikus egyház és intézmény küldöttségileg képviseltette magát és amelyen résztvett az egész evangélikus világ minden kitűnősége. A díszülésen Raffay Sándor lelkész és Scholtz Gyula min, tanácsos, másodfelügyelő intéztek az ünnepelthez szép beszédet, amelyekben rámutattak az egyház fejlesztése körül szerzett hervadhatatlan érdemeire. A díszülést lakoma követte, amelyen lelkes hangú felköszöntőkben éltették az egyház kormányzóját.

 

UJHÁZY FERENC- a magyar festők nagy, népes társadalmában, kort tekintve, legelöl jár. Három évvel idősebb, mint a szintén patriárkakorú, már régóta hófehér hajú Madarász Viktor. A magyar festők nesztora ő, aki december nyolcadikán ért el születésnapjának nyolcvanötödik fordulójához. Ezt a fordulót, ezt a dátumot, hogy Ujházy Ferenc nyolcvanötéves lett: a művészek, tisztelői, barátai, s a Képzőművészeti Társulat is, arra használták fel, hogy az ősz művészt ovációval köszönt-sék. Nem azért, vagy legalább is elsősorban és kizárólag nem amiatt, hogy e nem mindenki számára elérhető kor Ujházy Ferencet szellemileg és fizikailag frissen, ruganyosán, szerencsés egészségben találta. Ez bizonyára szintén oly ok, amelynek címén a művész szűkebb köre, ismerősei örömmel küldhetik el üdvözlő soraikat. De igazában ez a dátum arra volt jó alkalom, hogy a művészvilág s a Képzőművészeti Társulat képviselői külsőleg is kifejezhessék mindazt, amivel Ujházy Ferencben annak az embernek tartoznak, aki majdnem hét évtizeden át a magyar művészet, a kultúra munkása. Ez elől pedig, akik ismerik, tudják, hogy mennyire kitért mindig s most is mennyire szabadulni akart Ujházy Ferenc. A személyével és művészetével való foglalkozás, a legkisebb ünne-peltetés előrevetődő távoli árnyéka is elég ahhoz, hogy valósággal tiltakozzon ellene. Emlékeiben, feljegyzéseiben egy egész korszak, elmúlt generáció él, közvetlen közelből történt megfigyelésekkel. Ha valaki ily irányban kérdést intéz hozzá, szívesen szolgál felvilágosítással, sőt hangja, élénksége és gesztusai egy rajongó ifjúéhoz hasonlatosak, ha a magyar művészet előidejéről szól, vagy a negyvennyolcas idők mozzanatairól. Arra azonban nem volt kapható, hogy a nyilvánosság bárminő orgánuma őt magát, képeit publikálja s érdemeit latolgassa. Elzárkózott mindig az ily elismerő mondatok elől, mint az a — ritkafajta - - munkás, az a katona, aki a harc leghevesebb pontját nem azért keresi, hogy elsősorban s mindenekfölölt a felsőbbség tapsait hallja s jutalmát kapja, hanem: maga az ügy, a harc viszi előre. Ujházy Ferenc is dolgozott, festett, mert ez neki elkerülhetetlen öröm, szükség és kielégülés volt, mert magát a munkát nézte s kereste benne s nem azt, hogy észrevegyék és honorálják. A festészeti fórumokon gyakori szereplő volt, szorgalmas, tevékeny kiállító, a műcsarnok mostani tárlatán szintén van egy képe. Erre a festésre azonban nem az viszi, hogy a képet eladja, hanem - hogy szavait idézzük - "a művészetnek akar vele szolgálni". A művészetnek... Valóban, személyének, jelentőségének, érdemének és érdekének háttérbe tolásával úgy áll elénk Ujházy Ferenc, mint egy Jókai-regény romantikus alakja. Más világ ő, más idő és más generáció. A Képzőművészeti Társulatnak kettős oka, több oka volt arra, hogy e dátum, a nyolcvanötödik születésnap alkalmából Ujházy Ferencről megemlékezzen s őt üdvözletével felkeresse. Az egyik ok maga a festő, a művész, aki képeivel a magyar művészet termőföldjének régi szántogatója, - - s ebben a Képzőművészeti Társulat összetalálkozik egyéb művészeti organizációkkal, testületekkel. Azt az ízlést, azt az irányt, amit Ujházy Ferenc képeiben követ, a mai, sőt a tegnapi pikturától is persze bizonyos távolságok, igen eltérő különbségek választják el. Az a kor, ízlés, amelyhez rokonilag e piktura tartozik, ott van a Szépművészeti Múzeum ama termében, ahol Borsos, Than, Kovács képei találhatók. Ujházy Ferenc e piktura gyakorlásában, két ponton találkozik kortársaival. Az egyik, ami közös, ami szinte kivétel nélkül az ekkor induló biográfiák jellemző vonása, hogy útja éppen nem sima. Hogy a művész, aki Szolnokon 1827-ben született, nehézségekkel és romantikus kerülőkkel jutott ahhoz, hogy piktorrá lehessen. A másik az, hogy nem képezhette magát művészeti centrumokban, hogy egyetlen iskolája a Varságh János mellett töltött évek voltak. Meg kellett elégednie Varságh Jánossal, s Bécsben is, a negyvennyolc eseményei után, teljesen szabadon, magára hagyva tanulmányozta a képtárak mestereit. Félénken, bujkálva, minden támogatás híjján töltötte itt az időt, néhány évet. mint menekült honvéd. A negyvennyolcas idők kitörő heve ugyanis Ujházy Ferencet szintén magával ragadta, s nemcsak passzív nézőt, lelkesülő magyart csinált belőle, hanem aktív résztvevőt, aki műterméből egy napon karddal lépett ki az oldalán. Ott ült a márciusi fiatalság kávéházában, a Pilvaxban, amit pesti polgárok "Studenten-Café"-nak neveztek, ama nagy, ovális asztal mögött, amelynek közepén egy széles fehér csíkon vörös betűkkel a "Közvélemény asztala" volt olvasható. Együtt járkált Petőfivel a Széchenyi-promenádon s mint honvéd-tisztet, a végzetes temesvári csatában egy lengyel ágyús mentette meg, ahol kis híjjá, hogy az oroszok kezébe nem került. A császárvárosból, Bécsből pár év multán Pestre költözik Ujházy, ahol csakhamar kedvelt és ismert festő lesz a műbarátok és az akkori műkereskedők előtt. Zsáner-képeket s még inkább csendéleteket fest nagy kedvvel, a legapróbb detailt is gonddal kifejtő előadással. A festés mellett, a rajz-tanítás is foglalkozása lesz, ebben a minőségben először a budai reáliskolánál tanár, majd Pesten a VI. kerületben a nagymező-utcai polgári iskolánál. Mint festő ma is dolgozik, nem a régi bőséggel persze, de a mesterségének ugyanazzal a szeretetével.

A művészen, a festőn kívül a Képzőművészeti Társulatnak más oka is van arra, hogy a nyolcvanötesztendős dátum alkalmából kifejezze személye s tevékenysége iránt tiszteletét. S ebben a Képzőművészeti Társulat ma egyedül áll, azt lehetne mondani, hogy ez az ő házi eseménye. Ujházy Ferenc ugyanis a Képzőművészeti Társulat legrégibb tagja. Ott volt, amikor ez a társulat még csak ideaszerűen élt, amikor első kezdő lépéseit tette s abban, hogy ezek a lépések egyre erősödtek, hogy e társulat a legnagyobb és leggazdagabb művészeti egyesületté nőtt, Ujházy Ferencnek szintén része s érdeme van. Mint egészen fiatal művész már a Képzőművészeti Társulatot megelőző Pesti Műegyletnek is választmányi tagja, a társulat megszületésének idejéből pedig, egy ízben a következőket mondotta: "A Képzőművészeti Társulat gondolata, szükségessége azokon az estéken és beszélgetéseken alakult ki, amelyeken akkoriban mi négyen vettünk részt. Orlai Petrich Soma, Petz, Vandevenne bécsi festő és én. Észrevettük ugyanis, hogy a Pesti Műegylet pénztárosa különös kedve-zésben részesíti a bécsi festőket, anyagi előnyökhöz juttatja a németeket s ez volt az ok, ami miatt elhatároztuk, hogy oly egyesületet kell csinálni, amely tisztán a magyar művészet, a magyar feslők érdekeit védi és szolgálja. Orlai Petrichnél, aki ekkor a Haltéren lakott, jöttünk össze s e találkozásokból indult ki a Képzőművészeti Társulat akciója. A német festőknek egyébként akkor jobb helyzetük volt mint a mieinknek. Pest kitűnő piacnak kínálkozott bécsi festők számára, akikből az állandó lakosokon kívül, egész kolónia rándult le időnkint. Aztán az olaszok se panaszkodhattak. Amíg Lombardia Ausztriáé volt, a pesti Károly-kaszárnyában olasz ezredek tanyáztak s ez magával hozott egyéb talián érdeklődést is. Olasz világ járta akkor Pesten. Mint tudvalevő, az első igazán jó, keresett művészeti iskolát az olasz Marastoni állította föl s olasz ember alapította például az első pesti cukorgyárat is. Az általában téves megítélés, amely erről az időről, a negyvenes évekről azt állítja, azt festi, hogy ez a művészettel szemben mostoha és érzéktelen volt, hogy hiányzott irántuk az érdeklődés. Ez nem áll A polgárság a mágnássággal együtt igenis élénk részt vett a művészi életben. Kisebb keretek közt ugyan, de megtették a magukét."

A magyar művészet e nekünk már történelmi korszakáról ilyenformán beszélget Ujházy Ferenc, a panaszkodó visszaemlékezés legkisebb árnyalata nélkül. A Képzőművészeti Társulaton kívül, Ujházy-nak még más irányban, más kezdeményezések s művészeti egyesületek körül is vannak érdemei, amelyeknek persze nincs krónikása s akik tudnak róla, nagyrészben már mind elcsendesültek, így Ujházy nevéhez fűződik, hogy megemlítsük, a képzőművészek nyugdíj- és segélyalapjának akciója. A hosszú időről, amit a művészetben eltöltött, a munkás és érdekes korról, amelynek tagja, egyébként feljegyzéseket is írt. E följegyzéseket, amelyek publikálásuk esetén bizonyára nem egy használható lapot, adatot nyújtanak majd a magyar művészeti história számára, a Szépművészeti Múzeum igazgatójának, Kammerer Ernőnek adta át.

 

FESZTY GYULA műépítész november hó 13-án halt meg Budapesten, életének ötvenkilencedik évében. Feszty Gyula Gyallán (Komárom megye) született 1854-ben. Tanulmányait, középiskoláit Budapesten végezte, a technikát pedig Aachenben. Nagyrészt vidéken épített, így Miskolcon a színházat és városházát, Eperjesen a színházat, Nyit-rán ugyancsak a színházat, ez utóbbit Vojta Antallal együtt. Ezenkívül több vidéki kaszárnyát épített, valamint a millennium idején néhány a határon levő czredévi emlékoszlopot. Műszaki tanácsaiért, működését olykor igénybe vette az igazságügyminisztérium, s a Szépművészeti Múzeum építkezése alkalmából, ennek felügyelő biztosa volt. Feszty Árpád festőművész bátyját gyászolja benne. Szülőhazájában, Gyallán temették el.

 

A JÖVŐ ÉVI MÜNCHENI NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁS. A müncheni Glaspalastban a jövő, 1913. évben megint nagy nemzetközi kiállítás lesz, amelyen a magyar művészet ismét államilag rendezett külön csoportban lesz képviselve. A kiállításra szóló hivatalos meghívót Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter már megküldötte úgy az "Országos Magyar Képzőművészeti Társul át"-na k, mint a "Magyar Képzőművészek Egyesületé"-nek, mely utóbbi már legközelebb megválasztja a kiállítás felvételi zsűrijét. A kiállítással járó adminisztratív teendőket és a tárlatra szóló művek összegyűjtését mint rendesen, úgy ezúttal is az "Országos Magyar Képzőművészeti Társulat" vállalta magára.

 

PENTELEI MOLNÁR JÁNOS "Levétel a keresztről" című festményének reprodukcióját, amely a "Művészet" ez évi folyamának 9. számában jelent meg, a Könyves Kálmán műkiadó társaság jogosításával közöltük.

 

A TÉLI KIÁLLÍTÁST az első három hét alatt összesen 12170-en nézték meg. A tárlatból ez alatt az idő alatt Ő Felsége a király 11 művet, József királyi herceg 2 művet, a Földmívelési minisztérium 13 művet, társulati nyerő tagok 18 művet és magánosok 15 művet vásároltak. Elkelt összesen 59 mű, 53,990 korona értékben. A ki. állítás 1913 január 16-ig marad nyitva.

 

A ZSŰRIZÉS REFORMÁLÁSA A MŰCSARNOKBAN. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Benczúr mester és a mester iskolája jubi-láris kiállításának a későbbre halasztása miatt az 1913. évi tavaszi tárlatot a szokottnál korábbi időben, március 18-tól május 31-ig rendezi a Műcsarnokban. A tárlatra szánt műveknek a külföldről és a vidékről legkésőbb február 22-ig kell a Műcsarnokba beérkezniük, míg a helyből beküldendő műveket február 24., 25. és 26-án veszi át a műtárosi hivatal, még pedig az eddigitől eltérő sorrendben. Első napon mindazoknak a művészeknek a festményeit, rajzait és más grafikai munkáit, akik nem tagjai a Képzőművészek Egyesületének, második napon az egyesületi festőtagoknak alkotásait, harmadik napon pedig az összes szobrászi és építészeti munkát. A tárlatra beküldendő alkotások ezúttal nyomban a bíráló bizottságok elé kerülnek és azok, amelyek a zsűri által megállapított minimális szavazatot a bemutatásnál megkapják, végleges elbírálás céljából újabb revizió alá kerülnek és ettől a revíziótól függ, vajjon a művek kiállításra kerülnek-e, vagy visszautasíttatnak. A minimális szavazatot nem nyert műveket nyomban visszakapja a tulajdonosa. A zsűrinek a művek bemutatásánál hozott határozata megföllebezhetetlen, s a bemutatásnál visszautasított művek újra be nem küldhetők. A revizió alá kerülő művek sorsáról a művészek a zsűri jóváhagyó ülése után kapnak értesítést. A biráló bizottságok tagjai a tavaszi tárlaton ugyanazok a művészek lesznek, akik a téli tárlaton voltak és pedig a festők részéről: Benczúr Gyula, Bosznay István, Eder Gyula, Körösfői Kricsch Aladár, Kézdi-Kovács László, Knopp Imre, Nádler Róbert, Pentelei Molnár János és Vastagh Géza; a szobrászok részéről: Bezerédy Gyula, Gách István, Pongrácz Szigfrid és Zala György; az építészek részéről: Hikisch Rezső, Lajta Béla, Schreiber Miklós és Vágó József.

 

AZ EZÉVI VENEZIAI KIÁLLÍTÁS, amelyen tudvalevőleg két magyar művész egy-egy kollekcióval volt képviselve, anyagilag és erkölcsileg nagy sikert hozott művészeinknek. A tárlaton Poll Hugó négy, Szlányi Lajos három, Magyar-Mannheimer Gusztáv egy, Körösfői Kriesch Aladár egy és Kosztolányi Gyula egy művének akadt vevője, úgy hogy magyar művészektől összesen tíz mű kelt el. Ezenkívül Körösfői Kriesch Aladár öt szőnyeget, a Zsolnay-cég sok majolikatárgyat adott el, s az iparművészek is szokatlanul jó vásárt csináltak. Az erkölcsi siker pedig a közönség nagy érdeklődésében és a sajtó dicsérő méltatásában jutott kifejezésre.

 

ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉHEZ

LICHTENSTEIN JÓZSEF akadémiai képíró a Magyar Tudományos Akadémiához, 1847 április hó 5-én Pécsről kelt levelében az országban található festmények és szobrokról értekezett. Úgy általánosságban megjegyezte, hogy nálunk a maga idején elég nagy számmal talált festett és faragott műveket, melyeket külföldi papok hoztak az országba, de már ezeket oly nyomorult állapotban találta, hogy alapos, tapasztalt szakembernek kell lennie annak, ki a müvek iskoláit és mestereit meg tudja állapítani. "Sokszor a tudatlan tatarozó kéz az eredetinek szépségét eltörölte s nem ritkán a monogrammot elmázolván, a maga nevét és évét helyettesítette. Nagy károkra voltak a képzőművészek munkáinak az egyházújítás, a török és bei-háborúk, melyek alatt nemcsak képek és szobrok dulattak el, hanem az ilyenek emlékezetét megóvó egyházi levéltárak is eltűntek." Legtöbb művet a pécsi püspökség területén talált a szerző. "A Pécsi főtemplom, a városi anyatemplom, a kórházi templom, mely még egészen ép minarettel bír, figyelemreméltók. E megyében találtatnak páter Donatus (ferencrendi barát 1771 —1781) és Dorffmeister academiai történet és fresco-festő szép műveik; emettől név szerint a pécsi főtemplom Corpus-Christi kápolnájában és Zrínyi életéből némelly részek a szigeti nagy templomban, melly régebben mecset volt. Ugyan ebben található tőle egy jeles főoltárkép is, mellyen Krisztus kezébe bevágások történtek s azokba szúrt szivek akasztattak: melly nemét a művandalismusnak a levél írója sok helyen tapasztalta, "hol gyakran a legjobb olajfestések átvágva, összevagdalva találtatnak, hogy holmi ezüst és arany koronák, csillagok, szívek, kezek és lábak, csinált virágok, ékszerek megerősítethes-scnek. A jezsuiták és szentpáliak e megyében gazdag jószágokkal lévén egyszer megáldva, számos jeles mű birtokában voltak, mik e szerzetek eltöröltetése után részint elsikkadtak, részint sokfelé eloszlottak s jelenleg nyomorult állapotban találtatnak, a miért a mostani püspök azoknak a meg újíttatását elrendelte. A pozsonyi főtemplomban két mű kiemelendő; Alamizsnás János szobra a kápolnában: a térdelő alak életnagyságú, a legfinomabb carrara i márványból készült; imazsámolya magyar veres márvány, a többi részek elég különösen, a legközönségesebb gipszből valók. A főoltáron szent Márton lovag szobra a koldussal együtt érc. A szent magyar huszáröltözetben van, valóságos acrobat állással". Ez alkalommal még megjegyzi a levélíró, hogy mily sokféleképen fogták fel a szobrászok és a festők e szentet. A pannonhalmi főapát templomban német lovag képében van előállítva, gyalog, köpönyegét a koldussal megosztva: a két életnagyságú szobor fából van, de tetemesen összerepedezve. Baranya vmei Szent Márton oltárképén a szent egy ing és gatyában lovagolva egész köpenyegét veti oda a koldusnak, föld és levegő téli időre mutat. Ezzel ellenkezőleg a pécsi főtemplomban levő oltárképen szt. Márton d'Arc Johannának hű mása, lováról leszállván, egy kis darabot nyújt a koldusnak palástjából, mintegy hogy az vele szemérmét elfedje." Dráva-Sz.-Mártonban (Somogy-ban) találta a szerző e szentnek legjobb képét. "Egy omlófélben levő anyatemplomnak, mely vadon vidékben fekszik s melyhez posványos utak vezetnek, főoltárképén sz. Márton püspöki díszruhában áldja a népet s oszt neki ajándékot. A térdelő pórok öltözete a XVI. századbeli horvát divatot tünteti elő. Különös, hogy már a két mellékoltárlap végkép elromladozott ezen, gondolatban és kivitelben oly nemes kép pedig teljes épségben, tatarozatlan maradt fenn. A velencei iskolához látszik tartozni, de a művész névjegye s ideje fel nem található, mert a kép eredetileg nagyobb volt s szélél úgy elvágvák, vagy behajtvák. Pozsonyban, folytatja közlő, a legszebb és legépebb oltárképek az Erzsébet szüzeknél találtatnak s véleménye szerint olasz munkák. A salvator egyházban két nagy oltárlap (Mária megjelenése a kis Jézussal és sz. Ferenc halála) s egy oldalkép (Krisztus a keresztfán, előtte Mária, Márta és Magdolna, találtatott, Fra Antonio Poleo mesterművei 1773. A keresztes templom jó képei fénymázás által rontattak el. A szentpáliak régi templomában, melyet jelen birtokosa, Schwartzenberg Fridrik herceg lakjává változtatott által, az ebédlő jeles falfestményekkel s gipsz domborművekkel bír, miket a herceg meg-újíttatott. Itt vannak felállítva mindazon nevezetességek, miket birtokosuk Algirban, Spanyolországban Keleten, stb. összeszerzett, úgy hogy az épület jelenleg valóságos kis múzeumot mutat".

-463

P. I.

 

GYŐRY LAJOS megyei mérnök, — - mint ahogy Szabó Antal temesmegyei alispán a Magyar Tudományos Akadémiát 1847-ben értesítette —, 1843-ban Temesvár "kőre írt" "abroszát" készítette. —464

P. I.

 

LOSONCZY JÓZSEF borsodmegyei főmérnök általa rajzolt, nagyobb s végrendeletében a a vármegye rendéinek hagyott megyei térképet a Magyar Tudományos Akadémia 1847-ben megvizsgálta, elfogadta és egy példányát meg is szerezte. — 465

P. I.

 

MŰVÉSZETI IRODALOM

FESTÉSZET
Ignacio Zuloaga Irta Enyedy Barnabás. Élet és Lite-ratura, I. 13.
Gróf Pálffy János képtára. Jeltelen cikk. Világ, nov. 17.
A legöregebb magyar festő. - - Ujházy Ferenc. -Jeltelen cikk. Pesti Napló, nov. 17.
Lilien, írta L. M. Világ, nov. 19.
A kassai dóm freskója. Jeltelen cikk. Pesti Napló, nov. 20.
Lilien kiállítása a "Könyves Kálmán" termeiben, írtak róla A Nap, Budapest, Pesti Hirlap, nov. 19.
Fényes Adolf. Jeltelen cikk. Szabad Művészet, I. 1.

 

SZOBRÁSZAT
A milói Vénusz. Jeltelen cikk. Budapesti Hirlap, nov. 17.
Mátyás király elkallódott emléke. — Az eltűnt szobor. - írta Halász Ernő. Budapest, nov. 17.
Mi lesz a szerb ágyúzsákmányból. - - Mestrovics Ivánról. — Jeltelen cikk. Az Est, nov. 20.
A márvány-hadúr. — Szamovolszky és Gách szabadságszobra. — Jeltelen cikk. Budapesti Hírlap, nov. 24.

 

ÉPÍTÉSZET
A régi városépítőművészet tanulságai. Jeltelen cikk. Vállalkozók Lapja, nov. 13.
Korrekt pályázatok. Irta Ezrey. U. o.
Tőry és Pogány, írta Lendvay Károly. Magyar Építőművészet, X. 7—8.
Egy kiállításról, írta Margitay Ernő. U. o.
Az új Nemzeti Színház pályázatáról írtak a napilapok, nov. 16 és 17.
A kereszt — a művészetben, írta Magyar Vilmos. Építőipar, nov. 18.
A rajnai tartományok városainak kiállítása Düsseldorfban, írta Bodányi Ödön. U. o.
A Deák-téri templom. Jeltelen cikk. Pesti Napló, nov. 24.
A budapesti fehérvári-úti új népiskola, írta Sándy Gyula. Építőipar, nov. 24.

 

IPARMŰVÉSZET
A modern bútorstílus Franciaországban. Jeltelen cikk. Budapesti Hírlap, nov. 15.
Magyar "Biedermayer." Irta dr. Fabó Bertalan. Pesti Napló, nov. 17.
A könyv művészete, írta Jaschik Álmos. Szabad Művészet, I. 1.
A művészi plakát, írta (—ka—). U. o.

 

VEGYES
Kétezer koronás művészet, írta Harsányi György Lajos. Élet és Literatura, I. 3.
A műcsarnok téli tárlala. Irta L. G. Pesti Napló, nov. 14.
A Nyolcak kiállítása a Nemzeti Szalonban. Ösmer-tették a napilapok, nov. 15.
Die Winterausstellung im Künstlerhause, írta Mr. Pester Lloyd, nov. 16.
A téli tárlat körül, írta (ky). Élet, nov. 17.
A képzőművészeti társulat téli kiállítása. Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság, nov. 5 7.
A műcsarnok, írta Bányász László. Ország-Világ, nov. 17.
A műcsarnokban. Irta Magyar Elek. Magyarország, nov. 17.
Nyolcak. Irta Jean Preux. A Hét, nov. 17.
Aus dem Wiener Kunstleben, írta A. S. Levetus. Pester Lloyd, nov. 19.
A téli kiállítás, írta Nemes Mihály. Budapest, nov. 20.
A Műcsarnok. Irta Lengyel Géza. Nyugat, nov. 16.
A művészház új palotája. Irta Iván Ede. Szabad Művészet, I. 1.
Budapest, mint művészi miliő. Irta Seriptor. U. o.
A Nemzeti Szalon nemzetközi kiállítása. Irta X. U. o.
Nemzeti Szalon. Jeltelen cikk. Budapesti Hírlap, nov. 23.
Magyar műkincsek külföldön. Jeltelen cikk. Pesti Napló, nov. 24.
Négyen a nyolcak közül, írta Felvinczi Takács Zoltán. Nyugat, rio v. 16.
A "Nyolcak" kiállítása, írta B—1. Népszava, nov. 24.
A Nyolcak kiállítása, írta yk. Élet, nov. 24.

 

LEJÁRÓ PÁLYÁZATOK
1913 január 1-én lejár a nagybecskereki színház tervére hirdetett pályázat. Díjak: 1. a kivitel, 2. 2500 korona, 3. 1500 korona, 4. 1000 korona.

1913 január 2-án lejár a Somogyi Takarékpénztár kaposvári intézete s bérháza tervpályázata. Díjak: 2000, 1200 és 600 korona.

1913 január 6-án lejár a Mérnök- és Építész-Egylet nagypályázata: Ujságház tervei. Díj: aranyérem és 1200 korona.

1913 január 20-án lejár a birói talár és föveg tervrajzaira hirdetett pályázat. Bővebbet 1. "Művészet", 1912, 328. lap.

1913 január 31-én lejár a torinói Bosco János szobor nemzetközi pályázata. Díjak. 5000, 3000 és 2000 frank.

1913 március 15-én lejár az Erzsébet-királyné emlékmű pályázata. Bővebbet 1. "Művészet'1, 1912. 246. oldal.

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003