|
|
|
KRÓNIKA
A TÁRSULATI MŰVÁSÁRLÁS Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, a múlt évben ünnepelt félszázados jubileumának az emlékére ettől az évtől kezdve esztendőnkint háromezer koronáért a Társulat rendes kiállításán műtárgyakat vásárol, amelyeket hazai múzeumok és közintézmények közt fog szétosztani. A Társulat vezetősége az egész évre előirányzott összegért a mű-vásárló bizottság javaslatára a következő műveket vette meg az említett célra: Kunwald Césár: "Öreg arany" című olajfestményét, Rudnay Gyula: "Az anya" című olajfestményét, dobai Székely Andor: "Ködös délelőtt a Szajnán" című olajfestményét, Pásztor János: "Vízhordó leány" című bronzszobrát és Reményi József: "Súlydobó" című bronzszobrát. Az igazgatóság, illetve a választmány legközelebb fogja eldönteni azt a kérdést, hogy a megvásárolt műtárgyakat mely múzeumoknak vagy közintézményeknek ajándékozza.
A TAVASZI KIÁLLÍTÁS DÍJAI. A Tavaszi Tárlaton kitűzött díjak pályabírósága május hó 24-ikén tartotta döntő ülését a városligeti műcsarnokban, báró Forster Gyula elnöklésével. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 4000 koronás díját egy szavazattöbbséggel Iványi-Grün-wald Béla festőművész, a kecskeméti művésztelep vezetője nyerte el "Kecskeméti kofák a hóbuckók közt" című olajfestményével, Kunwald Césárral szemben, aki négy szavazatot kapott. A báró Forster Gyula által alapított Vaszary-díjat a pályabíróság a feltételeknek mindenben megfelelő és díjazásra méltó mű hiányában nem adta ki, hanem arra kérte a díj alapítóját, változtassa meg a pályadíj föltételeit olyan értelemben, hogy amennyiben azon a kiállításon, amelyre a díj ki van tűzve, a magyar történelem dicső eseményeire s ezek közt elsősorban magyar szentek életére vonatkozó kép vagy másolat nem találtatnék, a díjat más természetű figurális kompozíciónak is kiadhassák. Bár Forster Gyula készséggel egyezett bele a módosításba és ebbéli szándékát már legközelebb bejelenti a választmánynak. A Vaszary-díjakat alkalmasint már a módosított föltételek mellett a jövő évi Tavaszi Kiállításon újból kiírják. Azt a négyszázötven koronás díjat, melyet báró Harkányi Frigyes alapított elsőízben kiállító művészek számára, hetvennégy pályázó közül Tatz László, Balló Ede tanítványa nyerte el "Arcképtanulmány" című olafestményével. A díj alapítója, a pályabíróság javaslatára, elhatározta, hogy a pályázók feltételeit jövőben annyiban módosítani fogja, hogy azok, akik mint elsőízben kiállítók a díjra pályázni kivannak, ezt a kiállítás megnyitásától számított tizennégy napon belül írásban tartoznak a társulat titkári hivatalában bejelenteni.
KUBÁNYI LAJOS festőművész a nyolcvanas évek kedvelt festője volt. Sűrűn állított ki, nevét, képeit emlegették. Persze, nem annyira kritika, mint inkább a nagyközönség, amelynek akkor eltalálta az ízlését, tetszetős, hízelegni tudó, de amellett alapos festői készültségre valló dolgokkal. Pataky Lászlóhoz hasonlóan, a speciális, kifejezetlen magyar genre művelője volt. De míg Pataky a gémes, lovas, betyárvilágos alföld, a népélet szabad mezőiről vette témáit, Kubányi Lajos képein a legtöbbször jelenlévő miliő és alak: a zsentri. Kubányi Lajos neve mégis, az utolsó tizenöt-húsz évben annyira feledésbe ment, hogy most, amikor május 5-én meghalt Alsóesztergályon, szinte fel kell fedezni, valósággal úgy keressük elő a magyar festőnévek és biográfiák ma már fölötte megnőtt lexikonából. Kubányi Lajos 1855-ben született Alsóesztergályon, odavaló régi birtokos famíliából. Festővé Budapesten képezte magát, majd később a magyar festők akkori mekkájában, Münchenben, az akadémián. Genre-képén kívül festett több oltárképet és bő számmal arcképeket is. Egész a kilencvenes évek közepéig sűrűbben kiállít, ettől kezdve azonban lassankint visszavonul a nyilvános szerepléstől, lehet, hogy a magyar művészetben ekkor induló új törekvések miatt amelyekkel úgy tetszik, nem tudott megbarátkozni. Az utolsó öthat évben már csak magának festett, félrevonulva alsóesztergályi otthonában. Ismertebb, nagyobb képei: "Déryné megtámadtatása", "Hallali", "Reinecke veszedelemben" stb.
BERLINI LEVÉL. Április hava a legfrissebb modernség jegyében indult meg a németek fiatal fővárosában: a Tiergartenstrasse egy üresen álló villáját külőnös és nyugtalanító képek népesítették be. A "Sturm" című kevéssé ismert folyóirat rendezett ott programmjához mérten ultramodern kiállítást, amelyből száműzve lőn minden ami tradíció, ami csügg az ősöktől örökölt szépségen. Új szépséget találni: ez a jelszó. Sikerül-e? Hagyjuk meg nyílt kérdésnek. A jelen idők krónikását meg kell hogy félemlítse azoknak a meg-nemértőknek a példája, akik egykor nevetve, csúfolódva haladtak el egy Manet, egy Wagner munkássága mellett. S mégis, majdnem biztosan merjük állítani: ezeket az új nagyságokat nem fogja szentté avatni a végső igazságokat osztogató idő.
Keresettség, olcsó hatás, eredetieskedés jegyében festődtek ezek a külőnös képek nagyrészt s ha egyik-másik megérteti is velünk a festőjük szándékát, keresésének tárgyát, legtöbbje csupán rosszhiszemű feltünésvágyról tesz tanulságot.
Így a párisi kubista Braque csendélete és tájképe vagy Burjluk vásznai minden komoly alap híján szűkölködnek. Ez utóbbi tán folthatást keres, de erőtlen és külsőséges módon. A hírhedt Kaudinsky már bevallottan semmi egyébre nem törekszik, mint színeket egymáshoz hangolni olyanféle összefüggésben, mint az abszolút zenét keresők az egyes hangokat. Az "Improvisation" a ciklus vad tobzódás témátlanul, lazán összeillesztett színfoltokban. Franz Marc izzókék óriási lovakat, citromsárga tehenet viszonyít a környezetükhöz a komplementer színek törvényének alapján. A legérthetőbb nyelven Derain beszél, aki tájképén csupán rajzbeli belső konstrukciót keres. A festők legtöbbje azonban még nem tudott a Kaudinsky "magaslatára" emelkedni, s még a régi mesterek hatását "nyögi", így Dufy az impresszionisták titkos növendéke, Giriend Van Gogh-ra sandít, Vlaminck képének érdekességét csak Cérannehoz való rokonsága ad. Bloch némi Gauguin hatást árul el, egyik-másik kompozíciója finoman letompított színű, érdekesen összehangolt rajzú; egyike a kevés oázisnak e szomorú tanulságokban bővelkedő helyen. Annál esztelenebbek Campendonk és Macke üres és feltűnést hajhászó képei. Némi vigaszt nyújt Friesz egy pompás tájképe és Flaum szobrai, amelyek bár erősen a Rodin legutóbbi évekbeli munkáira emlékeztetnek, de finomak és átérzettek.
Egész sor Kokoschka-kép és rajz szerepel még a kiállításon, amelyeket azonban már Budapesten is láttak kiállítva. Csupán annyit kell megjegyeznünk, hogy jelenlegi környezetükben valósággal idejüket múlt, akadémikus, öreges munkákként hatottak.
A Secessió tavaszi kiállítása sok értékes szándékot, nagyot-akarást, mérést hozott. Fiatal emberek nagyarányú próbálkozását, akadályoktól vissza nem riadó - - avagy az akadály nagyságával tisztában nem levő - de mindenképen dicséretes, lelkes nekibuzdulásokat, amelyek ha nem is visznek célhoz, szentek, mint minden nagyratörekvés, így Beckmann, akit széles rétegek tisztelnek prófétaként (szerintük túlbecsülvén komolyságát), szintén piszkos, rajzban zavaros, de nagy koncepciójú "Amazonharc "-öt állított ki, Berneis hatalmas, de erőtlen "Szent György "-öt. Sokkal érdekesebb, ennél apró lóversenyképe, amely izgalmas, élő, pompás. Tuch életnagyságú fürdő nőin erős Cézanne befolyás érzik, kompozíciója nyugodt és kellemes, színei összehangoltak. A kiállítás clou-ja határozottan a fiatal Max Oppenheimer "Operáció "-ja. Első impressziónk valami végtelenül nyugtalan vibrálás: Kokoschka modorára emlékeztető ideges előadással festett fejek, agyonrészletezett vakítóan fehér ingek, műszerek és egyetlen színként a vér és a véres hasüreg nehéz vörösbíbor foltja, amely egy megdöbbentő realitással festett hasüregből világít felénk. A rálátás perspektívája külőnös, szabályosan köralakú kompozícióhoz segíti a beállítást, amelynek éppen ez a véres hasnyílás a középpontja. Jó-e, avagy nem? egy bizonyos: külőnös és felejthetetlen egy kép.
A kiállítás általános jellege kevéssé örvendetes tanulság; a kitűnő, szorgalmas németek a nagyok minden legegyénibb külsőségét eltanulják, eltulajdonítják. A "miként" a "hogyan" a szentségük, s a belső tartalom, a nagy törekvés erősen háttérbe szorul az ügyeskedés, a technikázás előtt. Theo von Brockhusen Van Gogh-tól csupán azt a külsőséget tulajdonítja el, hogy a vastagon felrakott világos festék bizonyos igen intenzív fényhatást nyer, Tewes a Van Gogh-arcképek előadásmódját utánozza. Törekvéseik hiú voltát a legjobban bizonyítja négy igazi Van Gogh-kép közelsége. Egy csodálotos virágkép, a "Hajórakodók" és főleg az "Arlésienne", amely kifejezésben, kompozícióban, a színek tiszta, szinte azt mondanók: bölcs, harmóniájában s a rajz káprázatosan egyszerű biztonságában egyedül áll, magasan minden felett, amit a német epigonok valaha megközelíthetnek.
Aminthogy Leibl női arcképe is kimagaslik az utánérzők rengetegéből, valamint Liebermann római képe is. Milyen szomorú látvány a német mester másik képe: amolyan csupa rutin, semmi érzés, rengeteg ügyesség-kép. Éppen ilyen külsőségcsek a Corinth ezidei vásznai, sőt a virágcsendélet egyenesen rossz, gerinctelen, erőtlen, szétfolyó. E. R. Weiss azonban finom pár képet küldött; virágai, tájai anyagszerűck, festőiek, míg életnagyságú fiúaktját széttépik a túlságosan hangsúlyozott részletek.
Rendkívül sokat ígérők Richter archaizált naiv képei, kitűnő a Toulouse-Lautrec-finomságú Pascin. A francia ultramodernek itt is képviselve vannak. Picasso és a kubisták, valamint a kedves naiv öreg finánc, Rousseau, a maga őszintén naiv ügyefogyott képeivel, amelyek szégyenkezve tekintgetnek át az expressionisták vásznaira. A becsületes öreg pénzügyőr aligha okoskodott festésközben abban az irányban, amelyet az őt ma istenítő új szekta vall szentírásának.
A szobrászok közül kitűnő egy góthikusan stilizált leányalak Lehmbrucktól; egészséges mozdulatban, végtelenül finom és érzékeny modelálás-ban; egyike a kevés nagy benyomásoknak. Stílusos mint mindég Barlach, fafaragványa anyag-szerű kifejezése hallatlanul intenzív.
A magyarok közül Feiks Jenő egy Budapesten is ismert hangulatos képét láttuk, s meglepetésszerűen hatott a nagytehetségű Bató József két nagy képe, amelyeket előkelő, szinte főhelyre függesztett a kiállítási jury s amelyeket már a vernissage közönsége külőnös érdeklődéssel szemlélt; a művészek egyértelmű elismeréssel méltatták a nagytehctségű magyar festő bemutatkozását.
VÉSZI MARGIT
ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉHEZ
KARACS FERENC életrajzáról szóló adatokat talán a legkimerítőbb és legtüzetesebb formában toldja meg az a levél, hielyet leánya, Karacs Teréz írt Haeckenasthoz, a híres kiadóhoz, aki rengeteg munkával látta el művészünket. A levél, - - mely megbízásból íródott, - - így hangzik:
Karacs Ferenc térkép-metsző életleírása.
Kedvesebb foglalhatósággal nem bízathattam volna meg, mint atyám életének leírásával. Mindig magasra lángolt lelkem, ha egy-egy derék férfit vagy nőt ösmerhettem meg életleírása, vagy ha élő volt, tettei után. Bámultam, szerettem az emberiségnek ilyen áldásait, s ezen, tisztelet ezen szeretet folytonosan fűszerezi s boldogítja életemet.
Karacs Ferencet, a derék, lelkes hazafit, a művészethez oly lángolón ragaszkodó férfit is azok közé számíthatom, kit nem csupán úgy szerettem, mint művészhez, mint olyan művészhez, kinek fő törekvése volt hazája csodálatát előmozdítani, fő élvezete hóna dicsőségét kis köre tehetsége szerint mentői fényesebbé tenni.
Karacs Ferenc született 1768-ban Szabolcsmegyében. Püspök-Ladányon, nemes szülőktől, atyja Karacs János, anyja Makay Sára volt. Hogy szülői tehetősek és tudományt tisztelők voltak, mutatja az, hogy több gyermekök közül két fiukat János és (apám) Ferencet egészen a tudományos pályára szánták. Jánosból ref. pap lett s az akkori időben nem ritkán található könyvtára zugába vonuló tudós. János, miután akadémiai külföldi útját bevégzé, könyvei közé zárkózva magán életet élt, soha nem házasodott meg. Karacs Ferenc szintén mint bátyja a debreczeni ref. iskolában végezte iskolai tanulmányait. Csokonai Mihály a költővel s a bécsi tanár Márton Józseffel több évig a főtanodában szobatársak voltak s mindkettőnek holtukig hű barátjuk atyám a tudományért lángolt, a buzgó hazaszeretet és tiszta erkölcs nemesíté jellemét. Már tanuló korában feltünőleg foglalák cl őt a mérnöki tudományokhoz tartozó minden tanok s feltétele lőn mérnöki pályára lépni, a midőn bevégzé Debrecenben tanuló pályáját, Pestre ment a mérnöki tudományokat hallgatni. Pesti tanárai, mint emlegetésből tudom, Mitterbacher és a híres Dugonics volt. Karacs Ferenc itt is a tanulók legkitűnőbbjei közé soroztatott, s tanárai kitüntetésekkel halmozák el a komoly ifjút. Mint a mérnöki tudományok egyik ágával, a térképek készítésével nagy szenvedélylycl foglalkozik s az országok képeit nem csak papirra rajzolá, hanem rézbe vésé, mely művészettel már debreceni tanuló korában is foglalkozott. Szép, tiszta s nagy pontossággal készített munkái a műkedvelő fiákat magyar művész iránt a tudományos körökben figyelmet ébresztettek. Apám a hon legelőkelőbbjeinél, legjelcsbjei-nél be lőn mutatva s felkarolva s mint olyan, ki mind. kellő műveltsége, mind tudománynál fogva azon helyek, melyek betöltött, tökéletesen el tudott foglalni.
Azon tudósok, főrangú papi és nem papi előkelők által, kik művészi tehetségét megismerek s azon hittől vezéreltették, hogy ennek pártolása által a haza javát, csinosodását mozdítják elő, arra igyekeztek Karacs Ferencet beszélni, hogy mellőzve a mérnöki pályát, egészen művészetének éljen.
Ki író, színész, s bármiben művész, az képzelni tudja, hogy mily könnyű egy a művészetért lángoló fiatal lelket arra rábírni, hogy ő egészen lelke ábrándjának szentelje magát, még azon esetben is, ha fényes kilátással nem kecsegtetik. Karacs ilyen művészek egyike volt, s örömmel engede a lelkesítő szózatoknak, s azt nem is bánta meg soha. Karacs Ferenc ezekkel nem bírt, de élvezé az élet mind azon nemes örömeit, melyeket az ezekkel bírók élvezhetnek, ha úgy betöltik polgári kötelességüket, mint ő betölte; ha oly szerető családot tud maga köré nevelni, mint ő tudott; ha oly tiszteletet tudott becsületessége által kivívni, mint ő tudott.
Lemondván a mérnöki pályáról, Bécsbe ment, hol a rézmetszetben bővebb kiképeztetést nyert, az eddig csak önszorgalma által képezett műkedvelő ott a legelső művészek utasításával élt, majd be-muttatott az országgyűlés folyta alatt az összegyűlt nemzet jeleseinél, személye és művei itt lelkesen és buzdítva fogadtatott s több felől buzdítást kapott, hogy elegendő munka által jövendője jövedelmessé is tétetik. Lelkes buzdító i voltak Fenséges József az ország nádora, gr. Széchenyi Ferenc, István atyja, gr. Teleki László (az öreg), Büro Vay Miklós, Pécsi alnádor, Cziráky országbíró, Szilassi József hétszemélynök, a főpapi rendből minden Érsek és Püspök, kik közül az utóbbiak nagyszerű munkákkal is megbízzák, úgymint érseki s püspöki megyei térképének rézbe vésésével. És míg a derék, lelkes magyar úrhölgyek is kedveyzésükbe vevék a magyar művészt s ha többet nem tehettek érte az akkori kor szűk kívánatai szerint, legalább sok száz úrnőnek látogatási jegyet készített. Szükségesnek tartom azt is feljegyezni, hogy Pesten telepedett meg apám, hol nőül vévé, 1802-ben a tudós Takács Ádám (már akkor árva) leányát, Évát.
Atyám nem egyszer kapott élete folytán meghívást külföldre, földképkiadó társulatnál előnyös díjazási kísérlettel. Atyám semmit nem fogadott el, ő magyar rézmetsző akart maradni. Már Bécsben léte alatt alkalma nyilt vala Oroszországban a művészetet pártoló s a művészeket nagyon terjeszteni akaró Sándor cár alatt nagyon jövedelmes állomásba juthatni, több társai mentek ki, köztük egy magyar barátja is, Czetter, ki ott vagyonossá is lett. Apám inkább akart hazájában bizonytalan mellett működni, mint azon kívül fényes kilátásokra szerződni.
Akadtak, kik jó apámat kárhoztatták ezen hazájához! liő ragaszkodásáért, mondván, hogy a művész nem egy nemzeté, hanem az egész világé. Azon időben még azon eszme élt, hogy a magyar művész akkor él hazája fényére, ha tehetségét a külföldön ragyogtatja. Így lőn sok szép magyarhoni tehetség a külföldé, sőt még magyar írók voltak, kik elméjök termékeit deákul vagy németül adták ki, hogy annál több olvasója legyen. Apám, azoknak, kik így kárhoztatták: Mért temeti Magyarországon el tehetségét, hol a művészetnek még nincs virágzó földe s. a. t. ezt válaszola: Ha minden magyar művesz, külföldön virágoztatja művészetét, akkor a művész csak a maga sorsán javít s nem mozdítja elő nemzete csinosodását. Apámat minden tetteiben hazaszeretet vezérlé s ezen tekintetben is hű és buzdító társa volt anyám Takács Éva, az irónő. Karacs Ferenc nemcsak mint művész, hanem mint minden jónak s szépnek köréhez képest előmozdítója, hő pártolója hazaszerte híressé lett s mind a mellett, hogy nem bírt főrendű házzal és vagyonnal, felejthetetlen atyámban a haza mégis a művészet, az irodalom, a színészet hű terjesztőjét nyerte, melyre kiterjedt ismeretségénél fogva tere is volt. Az ország minden házából az irodalom termékeire az előfizetőket s nekünk gyermekeinek foglalatosságainak egyik ágát képezé a hozzánk, csomóba küldött folyóiratok, s más irodalmi termékek célhoz juttatása. Miután akkor még nagyon szokásos volt a postai küldéseket mellőzni.
Apám háza, melyet még 1809-ben maga építtetett (a Józsefkülvárosi őszutcában), a tudós öreg Virág Benedek s derék Kulcsár István által Karacs tuskulanumának neveztetett, igen keresett volt, az öreg és fiatal műveltebb férfiaknak kedvelt gyüldéje volt, hol apa, anya s gyermekekben egyaránt fesztelen társalgót nyertek.
Jó apám épen olyan kedélyes s kedves társalgó volt legkésőbb koraigban a fiatalság közt, a mily komoly, férfias az öregek körében. Hazafiaság, művészek, irodalom voltak beszéd tárgyai. Külőnös kedvencei voltak Göröghon és Róma nagyjai s ezeket velünk már gyermekkorunkban megismertették jó szülőink. Gyermekkori olvasmányainkul a nagy emberek életrajzaik voltak számunkra kitűzve.
Apám és anyám ifjú korában fejlett ki Amerika függetlensége, ők ezen kor történetének első tanúi, tiszta, józan légkört alkottak családi környezetükben s igy mi a mindennapi életen valamivel fentebbi életrétegben nőttünk fel. Anyám még némelyek által kárhoztatva is lőn leányai nevelése körüli elveiért. Atyám széplelkűleg ezen kétkedőknek ezt szokta mondani: Szerencséssé senkit nem lehet nevelni, hanem azzá igen, hogy szerencsét és szerencsétlenséget egyaránt képes legyen elviselni.
Atyám elvből, mit csak honit kaphatott, honit viselt s viseltetett velünk, gyermekkorunktól fogva. Vásznat felső magyarországit, kendőket gácsit, pamutszövetet sasvárit s. a. t. mondván: ha Magyarhon lakója mind szerinte tenne csakhamar jóllét virágoznék a kézművesek s gyárosok közt s általok hazánkban. Megjegyzendő, hogy ezt apám 70, sőt már 75 éve előtt is monda s akkor is, midőn még nőink, sőt férliaink is az előítéletességig csak a külföldit pártolták, midőn még a hazában készült lábbelire is ezt kellé írni, Paris s a pecsétviaszra ezt kellé nyomni London, ha kelendővé akará tenni a készítője.
Számos ifjúnak, kik Pestre tanulmánypályát végezni jöttek, Karacs Ferenc valódi őre, apja volt, számos apák szülőimre bízták Pesten tanuló fiaikat s nem kérkedésből, hanem példabuzdításból említem meg, hogy számos fiatalon lőn atyám emberbaráti részvéte által lőn segítve. Nem mindig pénz, hanem jó tanács s szíves befolyás által is lehet embertársunkon tetemesen segítni s jól esett mindig ennek az illetők általi megismerése, sőt még itt is részesültem oly kedvező nyilatkozatokban, hogy még most is tiszteletben tartatik némely íróasztal fölött jó atyám arczképe azok által, kik nemes lelkét fölismerték.
Művészetét egész szenvedélylyel űzé, de azt mindig fájlalá, hogy annak nem terve szerint élhetett. Ő saját műveivel szerette volna gazdagítani a magyar nyelven kiadott térképekben szerény magyar hazát, de ehhez hiányzott a kellő költség, s így a nemes lelkű művésznek legszebb tervei füstbe mentek. Csupán Európának 21 lapból álló térképe, egy kis iskolai atlas, Magyarországnak nagy fali térképe s egy 4 fokú angol írásmód szerinti saját modorú iratpéldányoknak lehetett kiadójává.
Az Europa-atlas 21 lapnyi réztábláit szülőim halála után Müller kereskedő úr vette meg. Nagyon sajnáltuk, hogy ezen térképek nem juthattak el oly kezekbe, hogy folytonos nyomtatás által most is használhatna iskolai tanulmányoknál. A Magyarország térképeinek részeit szintén Müller vette meg, de úgy hiszem egész pihenésben vannak.
Ezeken kívül mások megbízásából készített művei közül emlékem segedelmével megnevezhetem még: Lipszki nagyszerű Magyarország térképét számos alakban, úgy szinte Magyarország megyéinek egyes térképeit. Kulcsár István "Hazai Tudósítások" cz. hetilapjához időnként a kor érdeke szerént több térképet metszhetett Továbbá több érseki és püspöki megye nagyszerű térképeit, mint emlékszem: az esztergomi, a váczi, a kalocsai, szombathelyi, veszprémi, diakovári, zágrábit. Lehetett több is, melyekre én nem emlékszem, mivel többé nem birom kedves atyám általunk egybegyüjtött műveinek minden darabját. A pesti vízár, majd az 1848-iki viszontagságos év szétszórá, hiányossá tévé ezen emlékünket. A fönt említteteken kívül még jeles dolgozatai közé tartoznak a budai királyi egyetemi nyomda-intézet számára metszett gyönyörű iratpéldányok igen számos lapon s még a tudóstársaság oklevelei és számos magán megbizás következtében készített művek.
Fáradhatatlanul szorgalmas volt ő, nyáron reggeli 4 órától, télen 7 órától alkonyatig íróasztalánál volt látható. A társaságot szerette, az esteli órákat jeles férfiak körében tölté: Horváth István, Virág Benedek, Fáy András, Vitkovics, Tratner, a derék Somogyi Sándor stb. urak valának általa a legkeresettebbek. Közös gyülde pedig a régibb korban Eggenberger könyvkereskedése vaia és a Tratner-féle nyomda. Még akkor Casino hiányában ily helyen történtek a találkozások. Gyermekeit szerette, nejét a legnemesebb szeretetteljes tisztelettel becsülé, kit még olyankor is látható társul vitt magával, midőn országos férfiakat pld. követeket látogatott meg. Ezen gyöngéd házassági viszony házunkban a leggyöngédebb családi kört alkotta. Összcsen Karacsnak 4 leánya s 2 fia ért nagy kort. Mária és Róza nővéreim a legnagyobb és legkisebb, nőkké lettek. Ferencz 27 éves, Pestmegyében tiszteletbeli főmérnök, ifjabbik Árpád 17 éves épen orvosi pályát kezdendő, deli testtel 1838 aug. 15-én—20-án meghaltak, saját házunkban s a jó anya ápolása alatt, az ifjabbik hagymázban.
Karacs Ferencz folytonosan viruló egészségére nagy befolyással volt kedves, kitűnő tudományos fiának 1834-ben történt elmezavara. Bölcs megadással hordozta jó apám a sors ezen csapását. Ezen sötét próbálgatás után oly nyájas - vidáman üldögélt estende sajátkezüleg ültette gyümölcsfái alatt; de mindegyre zárkozottabb lett, míg végtére erős testit a bánat és kora megtöré s majd három évig tartó májbajból vizkorba esett, s két fia halála előtt 4 hóval 1838-iki ápr. 14-én szállt sirba éppen 1 hóra a nagy árviz után.
Kedves szüléink a vízár vésznapjaiban sem hagyák el házunkat, noha egész környékünk az őszutczában egy omladék volt. Midőn a nagylelkű b. Wesselényi Miklós maga is nógatá annak elhagyására, így szólt: köszönöm a részvétét; én nagy réztábláimmal együtt akarok elveszni, vagy azokkal együtt élni.
Az utczák még csaknem járatlanok voltak temetésekor, mégis százak adták meg néki a végtiszteletet. Az egyházi szertartás végeztével Kunos Endre szép emlékű fiatal költő mondott a halotthoz méltó emlékbeszédet, mely a Rajzolatok czímű szépirodalmi lapban meg is jelent. Eltemettetett az Orczi-kert közelében eső sírkertben, mellé 4 hó múlva
2 fia, végre 8 év elteltével nője Takács Éva. Atyám s anyámnak azon sokszor ismételt mondata, hogy "szíves akarattal az emberiség javára annak legcsekélyebb polgára is tehet valami jót", mind a 6 gyermeke keblében mély gyökeret vert; sőt ezek után unokáiéban is (kik jelenleg 8-an vannak) azon ösztön ébresztetett, hogy jeles szülőik példáján buzdulva, kis körükben mindig a műveltség, a közjó érdekének előmozdításával párosítva működjenek.
Iram Kolozsvárott április 23. 1863.
Karacs Teréz nevelőnő.
BOGDÁN GOTFRID. Kassai képíró, akiről az 1689—1710. évre terjedően emlékeznek meg a városi levéltár iratai, s aki mint oltárképfestő működött a Felvidéken. A Kassán az 1653-ik évben a jezsuita-collegium kebelében létesült Sodalitas Bea-tae Mariae Virginis névkönyve őrizte meg egy művét. A könyvben ugyanis a tagok címerei le vannak festve; ezek közt van Bogdáné is, mely az ő ecsetje alól került ki s a miniatűr festés remeke. A kép, mint arról a rajtalevő felirat, illetve az ebben rejlő chronostichon tanúskodik, az 1691-ik évben készült. A felirat ez: Go Defr IDVs Bog-Dan II Vt a repentino iato LIberetVr Coet VI VIrgIneo VIr se tiibVIt. Alatta a kartonlapot majdnem teljesen betöltő címerkép, kék mezőben két-farkú arany oroszlán, első jobb lábában három szarvasagancs, míg első bal lába barokk paizson nyugszik, a kis paizsban a művészcímer. A sisakdísz koronából növő szerecsen nő, csonka karokkal, fátyollal bekötött szemekkel, fején structollas korona; a koronából jobbra-balra kinövő szarvasagancs. Takarók kék-arany, veres-ezüst. Az egész címerábrázolat babérkeretben. A szerecsen nő alakja helyes anatómiai érzékre vall s a kép gyakorlott kéz lendületes műve. Belőle megítélhető, hogy Bogdán értékes talentum volt, aki festői hatásra törekedett. Ezen a nyomon kell kutatnunk oltárképei után! —436
Kemény Lajos.
LIPP ALAJOS. A hevesmegyei Erdőtelekközség templomának falain, s ugyancsak e községhez tartozó Hanyipusztán lévő kápolnában találkozunk e művész munkáival. Megállapítható, hogy 1700 elejen élt s leleszi premontrei szerzetes volt. Erdőtelek és környéke a XVIII. század elején a Buttler grófok tulajdona volt s ezeknek pártfogása révén került Lipp ide, ki a Hanyipusztai kápolnában 1719-ben festegetett. A Buttlerek külőnben is műbarátok voltak, a minek bizonysága az is, hogy a község határában levő művészi faragású kőkeresztet is ők emeltették. —437
Benkóczy
KÉPÍRÓ SPILLENBERGER. A XVII. század közepén élt Zahler Jób lőcsei lelkész rézmetszetű mellképén levő felirat szerint a kép festője a kassai származású Spillenberger János volt. A babér-lombos keretben bajuszos, szakálas férfiút látunk a lutheránus papok viseletében; felette e felirat: Aeternitati; lent: Pietatis et humanitatis cultori. AI. (austro) Hiobo Zabelero E(cclesiae) L.(eutscho-viensis) aet.(atis) XXX. Johan.(es) Spilenberger Cassov.(iensis) Pic:(tor) b:(ene) m:(eritus) — vagy beatae memoriae? — Leutscho:(viae) fe:(cit). Zabler Jób 1628-ban született Lőcsén s ugyanitt 1650-ben iskolaigazgató, 1652-ben lelkész lett s az 1664-ik évben meghalt. A kép tehát 1658-ban Lőcsén készült, amikor úgy Zabler, mint a művész 30 éves volt. A rézmetszet, ha a felirat b: m: betűi beatae memoriae-t jelentenek, Spillenbergernek 1679-ben történt elhalálozása után készült.
Kemény Lajos
ROHN ALAJOS. A múlt század második felében számos kőmetszete jelent meg, amelyek magyar írókat, államférfiakat, városokat és műemlékeket ábrázolnak, így Fiume látképe a tengerről, kőnyomat "Rohn"; Zsámbéki templom romjai, kőnyomat "Rohn 1854"; Zrínyi Miklós a költő, mellkép; kőnyomat "Rohn 1854"; Tinódi Sebestyén, egész alak, kőnyomat "Rohn 1830"; Csokonai Vitéz Mihály, mellkép, kőnyomat "Rohn 1864"; Mária magyar királyné 1853; Jászay Pál, arckép, kő-metszet 1855; a szerzőnek A magyar nemzet napjai a legrégibb időktől az arany bulláig című művében; Béldi Pál, kőmetszet, 1857; Szerdahelyi Kálmán, mint Fodrák Mihály 1857, jelzete: "Rajz. és metsz. Rohn Pest"; gróf Széchenyi István, kőnyomat, 1858; Bartal György, kőnyomat, 1860; Kazinczy Ferenc, 1860; Kohári István, 1863; Ujfalvy Sándor, "Fest. Vastagh, rajz, Rohn és Grund 1863"; Bene Ferencz, 1864; Kisfaludy Sándor, 1864; Berzsenyi Dániel, 1865; írók arcképcsarnoka. Barabás rajzai és fényképek után köre rajzolta a hatvanas években. Az írók ezek: Kazinczy F., Csokonay, Kölcsey, Berzsenyi, Katona József, Bajza, Szemére Pál, Császár Ferenc, Székács, Garay, Erdélyi, Tóth Lőrinc, Petőfi, Degré, Lisznyay, Pap Endre, Vahot Imre, Arany, Czakó Zsigmond, Vörösmarty, Kisfaludy S., Kisfaludy K., Czuczor, Kovács Pál, br. Eötvös József, Vajda Péter, Tompa, Jókai, báró Kemény Zsigmond, Nagy Ignác, Gaál József, Szigligeti. Kőmetszetű rajzait lásd még Kubinyi Ferenc és Vahot Imre, Magyarország és Erdély képekben című és Pesten 1853 — 1854-ben megjelent művében. Ipolyi Arnold, Magyar műemlékek. I. Csallóköz műemlékei. Hat táblával kőmetszetben Rohn által 1859. A Török János szerkesztésében az 1859—60 ik évben megjelent Hazánk című folyóiratban Deák, Széchenyi, Vörösmarty, V. Ferdinánd király, Kazinczy arcképei az ő rajzai. —439
Kemény Lajos.
NAGY SAMU. Bethlen Gergely grófot ábrázoló 11 11 mellképet metszette rézbe a XVIII. század végén, amint a képen levő "Nagy Samu sc. (ulpsit) jelzés tanúsítja. —440
K.
ZELLER. Pozsonyi rézmetsző a XVIII. század közepén, akinek számos könyvvignettája, ex-librisek és hasonló bájos apró munkái ismeretesek. Az 1766-ik évben Pozsonyban megjelent "A m. gróf Batthiani Lajos, Magyarországi palatínusnak sat. cselekedetei sat." halotti beszédben az elhunyt volt nádor arcképe és címere látható, alatta "Mans-feld sc." és két rézvignetta "Zeller sc. Posonii" jelzéssel. Az ugyancsak Pozsonyban az 1756-ik évben kiadóit Liderschatz című munkát öt rézmetszetű kép és vignetta díszíti, melyeket szintén Zeller metszett. -441
K. L.
WLODARSCH LŐRINC. Amint Eperjes város jegyzőkönyve írja, "pictor de Cracovia", az 1493-ik évben a városi tanács előtt perben van György képíró val. Tanuként Péter képíró szerepel, aki kijelenti, hogy György képíró Lőrincnek 6 frtot lefizetvén, még 23 írttal adósa maradt; azt hisszük, munkadíj fejében. Erre Eperjes város tanácsa a György házára és javaira tilalmat vetett. György adósát két év múlva kielégítette. Wlodarsch az 1512-ik évben Kassán tűnik fel, ahol polgárjogot nyert. Lehet, hogy egy vele az a Lőrinc "moler von Crocka", aki az 1504—l 5 l 2-ik évi Kassa városi jegyzőkönyvekben sűrűn szerepel.—442
Kemény Lajos
EHRENREICH. A XIX. század harmincas éveiben megjelent arcképgyűjteménye állítólag 100, sőt 120 darabból áll. A Művészet e gyűjteménynek eddig mintegy 80 darabját sorolta fel s pótlásul ismét négy arcképéről adunk számot; ezek: Fischer István, egri püspök, rajzolta Felsenberg, metszette Ehrenreich; Hunyadi János, rajzolta Berger, metszette E.; Kelemen Imre jogtudós, metszette E. és végül Ürményi József, országbíró (született 1741 december hó 6-án) Kohn rajza után metszette E. A Pozsonyban év nélkül megjelent Series Colocensium praesulum sat. című munka címlapján Kollonitz László kalocsai érsek médaillon-arcképe látható s rajta "Ehrenreich sc.(ulpsit)" jelzés. -443
K. L.
SCHÜSSEL JÓZSEF. Szobrászművészünk a Munkács mellett levő frigyesfalvi gróf Schönborn-féle vasgyárban volt alkalmazva a múlt század hatvanas éveiben, mint az akkor virágzó vállalat mintázója. Tanult a bécsi és müncheni képzőművészeti akadémián gróf Schönborn Ervin támogatásával. Az 1862-ik évben Zrínyi Miklós halála című művén dolgozott. A gyár részére számos kisebb-nagyobb dolga készült, mint angyalalakot ábrázoló síremléke, sakkfigurák, állatalakok: agár, oroszlánpár, bika, szarvasfej, melyek részben az iparművészet körébe vágnak. A gyár lomtárában talán feltalálhatók lesznek még az eredeti öntőminták s az ezek után készült s raktáron maradt öntvények, melyek összegyűjtése és megőrzése, pl. a Felsőmagyarországi Rákóczi Múzeumban, kívánatos volna. —444
Kemény Lajos.
FRATER VINCE, pálosrendi építőművész. A Tudományos Gyűjtemény 1827-ki évfolyama II. kötetében, egy J.-jegyű munkatárs (a neves régiségíró Jankovich Miklós) ily című hosszabb czikké-ben: "Budai várban talált régi gazdag sírboltról és benne hihetőleg helyeztetett Katalin királyné, Podiebrádnak leánya teteméről"1 a megbotránkozással vegyült fájdalmas érzés hangján szól arról, hogy milyen kevés gondot fordítanak nálunk a régi emlékek gondozására. Ha a régi emlékek pusztulását még menteni lehet a háborús időket követő nehéz napokkal, kevésbbé igazolható már az, hogy az újabb, békésebb kor teljesen veszni hagyni engedi azt a keveset is, amit pedig meg lehetne s meg is kellene menteni. Azon dolgokról szóltában, melyeket a saját szemeivel látott elpusztulni, az egyik adata becses adalék a magyar építőművészet múltjának történetéhez.
"Vizsgáltam figyelemmct, - - írja - - noha még gyermeklétemben, Budai határban Szent Pál hegye alatt volt Magyar Eskurialnak - - Károly és Nagy Lajos királyoktól helyheztetett Klastromnak — akkoron még emberi magasságig fen álló omladékait; csudáltam kő-faragó Fráter Vince mesterséges műveit, míg megszámlálhattam ezen valaha kies templomnak hat és hat, két rendben földből félig emelkedő oszlopait, hét oltároknak épen maradott asztalait; láttam veres, fekete, fehér, kék márvány sírköveket - - mind Gothus, mind római betűkkel jegyzett írásokat olvastam; külömbféle címereknek ékes kifaragásait csudáltam,' de mindezeknek már a múlt őszszel (tehát 1826 ban) annyira ment pusztítások s enyészetek, hogy a kies templomnak helyére sem akadhattam"... (47—54. 1.).
Megemlíti aztán J. ugyanezen cikkében, hogy a föntebb említett Fráter Vince "híres kő-faragó Mester, és szt. Pál Remete Rendjében szerzetes, ő készítette ezen ékes templomnak nagy mesterségekkel készült Sanctuariumát; ő ékesítette fel a tűz által megromlott Fehérvári nagy templomot; ő hozta helyre a Nagyváradi és Bácsi kies templomoknak, az idő mostohasága által megrongált kőfaragásait." 2 -445
B J.
1 Külön is megjelent ily címen: Budán föfledczett gazdag sírbolt, Pest, 1827.
1 Divald Kornél, aki ily c. munkájában: A régi Buda és Pest művészete a középkorban. (Budapest, 1901, 8r. 103 1.) szinten használta Jankovich idézett értekezését, nem említi művében Fráter Vince pálos építőművészt.
VASÁRNAPI ÚJSÁG ILLUSZTRÁTORAI 1854—1858. A forradalom után halálos dermedés lepte el a magyar társadalom testét. A visszatérő élet egyik megnyilvánulása volt a Vasárnapi Újság megjelenése az 1854-ik év kikeletén. A Pákh Albert szerkesztésében megindult képes hetilap metszetei alatt az első évfolyam 25-ik számában bukkan fel az első, a hazában működő művész neve: "Brown", egy a Tisza című közleményhez készült metszeten. Mint későbbi jelzéseiből: "Brown sc.(ulpsit)", "Braun sc.", "C. B.", "C. Brown sc.''', "X(ylographischc) A(nstal)t v(on) C. Braun in Pest" kitűnik, a fametsző Brown vagy Braun Károly volt, akitől még ez évben gróf Széchenyi István (217. l.), Szergievits Mencsikoff herceg (345. 1.) és Deák Ferenc (385. 1.) arcképe jelent meg.
Az 1856-ik évben gróf Károlyi István (1. l.), Reményi Ede (409. 1.) és dr. Pólya József (454. 1.) arcképe, a Boldog újévet (9. l.), s Pusztai jelenet (445. 1.) című illusztrációkat metszette s az 1857-ik évben Jókai Mór (77. 1.) arcképét.
Az 1854-ik évfolyam 41-ik számában közölt gróf Teleki József arcképe a "X(ylographische) A(nstalt) v(on) Landerer et Heckenast" műhelyében készült.
Még ez évben feltűnik a Huszka Lajos neve "Az avar vezér"-t (277. 1.) és Szebasztopolt (337. 1.) ábrázoló képek alatt "Huszka sc." és "L. Huszka sc." jelzéssel. Huszka szintén Pesten működött, amiről az ekkor megjelent Téli Könyvtár címlapján levő aláírása: "Metz. Huszka Lajos Pesten" tanúskodik.
Huszka metszetei az 1856-ik évfolyamban Szemiluka barlangja a Vértes hegyek között (29. 1.); a képet Szőllősy Benő rajzolta; továbbá Esztergom 1164-ben (32. l.), Kerek-Anna templom Esztergomban és A zborói várrom (297. 1.), Borostyánkő (368 l.); az 1857-ik évben Hajnik János arcképe (29. 1.) és Garamvölgyi nép (65. 1.); s az 1858-ik évfolyamban Ónod vára (184. l.), Máriacelli emlék-szobor (425. 1.) című illusztrációk. Jelzésük "Huszka sc."
Az 1856-ik évvel Rohn Alajos neve tűnik fel, aki mint rajzoló és metsző hosszabb időn át állandó munkatársa volt a lapnak. Első rajza Lonovics Hollósy Kornélia arcképe az 1856. évf. 17-ik lapján s Langrock metszette. Jelzése "R. A." és "Langrock sc." Rohn műve lehet. A zeykfalvi templom (21. l.), melynek jelzése "R" Ő rajzolta az alkalmi lapokat, mint Boldog újévet, Farsang vég-napjaira, Húsvét ünnepére, Pünkösd ünnepére, Pesti Medárd-vásárra, Sz. István ünnepére, Halottak ünnepére, Karacsony ünnepére, melyeket Brown, Riewel és Weinem metszettek. Az 1857-ik évben Az első alapkő (5. l.), Egy jelenet idősb báró Wesselényi Miklós életéből (25. l.), Emléklap a királyi pár 1857-ben Pestre bevonulása alkalmából (157. 1.) című rajzok vannak tőle s 1858-ban Lendvay emlékére (61. 1.) című lap, melynek jelzése "Rohn", "R. A." és "A. Rohn".
Pollák Zsigmond nevével sűrűn találkozunk az l857-ik évtől kezdve hosszú időn keresztül. Az első évben Varsányi Sámuel kerti vízművei Pécelen (89. l.). Zólyom var (132. l.), Magyar-Óvár (169. l.), Nagyvárad (231. 1.), Tokaj (245. 1.) képei alati olvasható "Pollák", "S(igismund) Pollák", "Pol-lak sc." jelzését; ő metszette az 1858-ik évfolyam Szegszárd (9. 1.), Bács várromjai (53. l.), Szt. Mihály-hegy (244. l.), Hajdú-Hadházi egyház (329. l.), A ljetavai vár (388. l.), Óvár (400. l.), Sztrccsnó vára (112. 1.), Papai főiskola ó épülete (448. l.), Pápai főiskola új épülete (449. l.), II. Rákóci Ferenc szülőháza Borsiban (520. 1.) című illusztrációkat. Sümegh képét (257. 1.) a "Weinem Pollák" jelzés szerint ketten készítették.
"E. R.. sc." jelzés van Brádka (1856. évf. 444. a Pöstyéni fürdő (1857. évf. 192. 1.) és gróf Sándor ugratása Pesten a Nagyhíd-utcában (1858. eví. Ml). 1.) című képek alatt.
Három idegenhangzású metsző nevével találkozunk az 1857-ik évfolyamban. Weinem 11. neve 1857-ben A kassai székesegyház (17. l.), Körmöcbánya (73. l.), a követ-keuő évben Udvarhelyi Miklós (325. l.), A debreceni tűzoltó deákok (593. 1.) és IV. Béla király visszaérkezése az országba a tatárfutás után (602. 1.) című illusztrációkon "Weinem sc." és "H. Weinem sc." jelzéssel olvasható.
Riewel A Don Miguel-ezred (1857. évf. 32. l.), Hertel F. pedig Az aradi vérnap (1857. évf. 56. 1.) s a következő évben Lavotta János (409. 1.) és Zrínyi Miklós (481.) acképei alatt; az első "Riewel sc.", a második "Hertel" és "F. Hertel sc." jelzéssel. Rohnt vagy Riewelt jelenthet az "R" jelzés Suck Rózának az 1858. évf. 160. lapján megjelent arcképén.
Az 1858-ik évfolyamban Mátyás királynak Ferency által (1843.) tervezett emléke alatt "J. Mihálovics" (37. 1.), Kőszeg látképe alatt "Fischer sc.", Almási Balogh Pál arcképe alatt "A. K." jelzés van.
A lap rajzolói közül, akiknek nevével találkozunk a képeken, első Majer István, e korszak népszerű István bácsija; rajza Kisfaludy Sándor szőleje az 1856. évf. 6. lapján.
Jókai Mór rajza, amint a kép alatt olvasható: Vörösmarty laka Nyéken. Főmunkatársunk Jókai Mór saját rajza után. A kép az 1856. évf. 27. lapján jelent meg; míg 1858-ban néhány római síremlék rajzát közli (568. l.).
Borsodi báró Bors rajza A tamásdai csonkatorony az 1856. évf. 198. lapján.
Az 1858-ik évf. Argay István rajza után egy 110 éves cigánynő képét (328. l.), Zomborytól Nagy-Kőrös főpiacát (580. l.), és Kallós Kálmán debreceni rajztanár két rajzát közölte; az első Világosvár (496. l.), a második A debreceni tűzoltó deákok, melyet, mint említettük, Weinem metszett.
Riewel: Kilátás a nógrádi várból "Riewel." (1857. 457 1.).
E. R.: Báró Prónay Gábor. "E. R. sc." (1857. 505. 1.)
Barabás Miklós: Báró Sima Simon "Barabás". (1857 517. 1.).
F. F.: Masjon I. A. emlékbillikoma "F. F. del (ineavit)", a billikom rajzát Feszl építőmester tervezte, mintáját Weber F. és Kramarz készítették és Schlick L, az óbudai öntöde főnöke eszközölte az öntést. (1857. 521. 1.)
Weinem H.: Szent István király megkeresztelése "H. Weinem sc." (l 857. 570. 1.)
Pollák: Nyíregyháza "Pollák" (1857. 433. 1.); Váczi székesegyház "Pollák" 1857. 445. l.); Aradi főpiac "Pollák" (1857. 465. 1.); A sárosi vár romjai "Pollák sc." (1857. 496. l.); Az izraeliták új imaháza "S. Pollák sc." (1857. 545. 1.)
Huszka: Nagyváradi állandó magyar színház "L. Huszka sc." (1857. 408. 1.); Árvái vár "L. Huszka sc." (1.S57. 409. 1.); Cigány-muzsikusok Erdélyben "Huszka sc." (1857. 421. 1.)
—446
KEMÉNY LAJOS.
VIETORIS Antal tájképfestőről a Wurtzbach Lex. és Athenaeum ír részletesebben. Wurtzbach szerint Abauj-Tornamegyében született, valószínűleg 1815-ben. Születési helyét pontosan nem ismeri. Gimnáziumi tanulmányait megyéjében elvégezvén, jogásznak iratkozott be az egyetemre. De e pálya nem volt kedvére való, és már korán, gimnazista korában oly nagy szeretettel foglalkozott a festészettel, hogy az egyetemen is minden idejét annak szentelte. De teljes kiképeztetésre nem volt alkalma, mert állandóan oly nagy nyomorban élt, hogy még a legszükségesebb eszközökkel sem rendelkezhetett. A bécsi császári képtárakban Tiziánt, Rubenst, Van Dyk műveit tanulmányozta és másolgatta-. Ugyanitt a nevezetesebb szobrokat is lerajzolgatván, azokat egy pár krajcárért eladogatta, hogy legalább bécsi tartózkodása némikép biztosítva legyen. Bécsből hazatérvén, az ország legnagyobb részét beutazta, főleg a Kárpátokban, ahol oly tájképeket rajzolt, melyek az ő korában teljesen ismeretlenek, így készített el körülbelül kétszáz térképet. Ugyancsak minden támasz és pártfogás nélkül készített acél, rézmetszeteket és litográfiái rajzokat. Többet, írja Wurtzbach, nem lehetett Vietorisról kideríteni. Nem tudni mi lett véle, miután a művészi nevek között nem volt található. Az Athenaeum azonban 1839-ben írja, hogy Vietoris litográfiái intézetet nyitott Budapesten (szt. Mihály napján, túl a Váci utcában, a Nádor mellett). E folyóirat szerint 1839-ig egy krétarajznyomatot (asszonyi arcképet) és egy térképet (Csanád vármegyét) készített. E térkép színezésénél fogva, keltett a maga idejében nagy feltűnést, amenyi-ben a folyó- és állóvizek kék, a vetések halványzöld, minden egyéb fekete színben lett nyomva. Ugyancsak megjegyzi, hogy a színes litográfiában is kísérletezett, és többek között egy színes arcképet készített. Az élénkség és a tűz, mely az olajfestmények sajátja, e képen is kitűnően sikerült. -447
P. I.
SIMÓ FERENC festőnek számos művét említi Szana Tamás a "Száz év a magyar művészet történetéből", című művében. De nem ismeri a következő három arcképét: Petrich Endre altábornagyot, ki a váci katonai intézet kormányzója volt, továbbá Geöcz Lászlóét és báró Pley tábornokét.—448.
n.
KUGLER FERENC szobrász egyike azoknak, kik korai haláluk következtében nem válthatták be a hozzájuk fűzött reménységeket. Szana is említi több sikerült művét, ezeknek kiegészítéséül még megemlítjük, hogy Kugler Ferenc Deák Ferenc mellszobrát is elkészíté, melyről az "Ország Tükre", mikor 1865. évfolyam 13. számában ennek képét olvasóinak bemutatta, megjegyzi, hogy "e szobor készítésében a fiatal tehetséges művész mindenekelőtt a hasonlatosságot tűzte ki maga elébe s ezt általános elismerés szerint sikerült is elérnie." E cikkben meg van említve, hogy Kugler Ferenc akkor Rómába készült ismereteinek gyarapítása végett.-449.
n.
HALÁSZI szobrász a debreceni állandó színházon végzett szobrászati munkálatokat; még pedig a színház homlokzatán levő városi címer, valaming a drámát és a népszínművet ábrázoló két szobor ("melyek a csarnoktetőn fognak felállíttatni''. -Hortobágy, 1836. 86. 1.) Halászi művei. -450
SZKALNICZKY ANTAL építész 1836-ban Lakon, Baranya megyében született. A gimnáziumot Pécsett, a reáliskolákat Prágában végezte. A Vasárnapi Újság szerint "szorgalmának ezutáni eredménye csaknem a csodával határos. Sokkal rövidebb az ő pályája és távol van még a bevégzett-ségtől; de ha összehasonlítjuk gyöngéd korával1 az eddigi fényes sikert s a szép kitüntetéseket, melyek őt a külföldön annyi versenytárs kellő közepében folyvást érik: a nagyszerű és meglepő tényéktől valóban meg nem vonhatjuk biztató elismerésünket s hazafiúi örömünket."
Miután Bécsben az öt évre szabott műegyetemi tanulmányait három év alatt, dicséretesen végeztééi, 1857-ben, tehát 21 éves korában, Berlinbe utazott, hová egy barátját kisérte. És a nagyszerű épületek, külőnösen Schinkl építész kiváló művei annyira megragadják, lebilincselik a fiatal mérnök lelkületét, hogy pályát változtat. Éjjel-nappal bejár az építészeti akadémiába, és rövid, 22 hónapos megfeszítő munka után az akadémia egy éremmel és egy koszorúval tüntette ki. Ugyanis 1859-ben a fiatal akadémikus nagy fába vágta a íejszét. Rudolf trónörökös születésének örvendetes eseménye alkalmával a király elhatározta, hogy a szegény, szenvedő emberiség számára egy nagy új kórház alapíttassék. E kórháznak, melynek legalább ezer beteget kellett befogadnia, a bécsi "Kaisergarten" 8800 négyszögölnyi területén, még pedig a célnak megfelelő stílusban kellett épülnie. Felsőbb rendelet folytán pályázatot is hirdettek az építészek számára. És e pályázatban, melyben 22 híres építész vett részt, a fiatal Szkalniczky nyerte el a második díjat.
Néhány hónappal később újabb kitüntetés érte. Ugyanis az akkori berlini lapok hiresztelték, hogy a magyarországi laki születésű Szkalniczky Antal, az ottani építészeti akadémia növendéke (egy másik külföldi társával együtt, ki hasonló kitüntetésben részesült) szorgalma elismeréséül az igazgatóság ajánlatára, a kereskedelmi miniszter által kiosztásra kerülő emlékpénzt megkapta. Ezenkívül az egyetem még 150 tallér értékű építészeti szakkönyvekből álló ajándékkal tisztelte meg, sőt még arról is biztosította, hogy az általa kiadott könyvekben 10 éven át fogja részesíteni.
A berlini akadémián ez volt a legelső eset, hogy egy külföldi növendéket kitüntettek. De csak hamar újabb sikert aratott. Pár hét múlva ugyanis egy, a Frankfurtban építendő hangversenyterem tervével, 26 pályázó közül - kik között Németország elsőrangú művészei vettek részt, — Szkalniczky az első díjat nyerte.
Persze ünnepelték is odakünn. A berlini egyetem Szkalniczky tiszteletére pompás lakomát rendezett, "míg a frankfurtiak tenyerükön hordozták s szinte megölték szívességükkel, hogy tőlük úgy kellett magát ellopnia, míg a birodalmi és a külföldi sajtó fennen hangoztatta fiatal földink nevét... De bár őt ott künn nyílt karokkal fogadták s már eddigelé is igen előnyös alkalmazásokkal kínálták meg: Szkalniczky Antalnak elhatározott szándéka visszajőni körünkbe s tanulmányait, tapasztalatait az elhanyagolt hazai műépítészeinek szentelni. Most Parisban folytatja tanulmányait."
Így végződik az egyik cikk. (Vasárnapi Újság 1859.) Parisban a tehetséges művész tényleg érdeklődött a hazai építészeti események iránt, melyet az a levél bizonyít legjobban, melyet a következő évben a Vasárnapi Újság szerkesztőjéhez írt. E levelet, mely az akkori műépítészeti viszonyokra, de különösen a Tudományos Akadémia építésére vet világosságot, mint igen érdekes művészettörténeti dokumentumot, szórul-szóra leközöljük. A levél címe:
Az akadémiai épület ügyében. [Építészeti tekintetben.]
Paris, február 17-én.
Kik távol hazánktól, a honvágy keserű tépelődései között, bár külön szakmában és szétváló utakon, de ugyanazon célra, nemzeti dicsőségünk napszámosainak készülünk, szintén megáradni érezzük hazafiúi önérzetünket, hírét vevén az áldozatkész kegyeletnek, mely az imént Kazinczynk, újabban pedig Akadémiánk ügyében szülőföldünk minden rétegét áthatotta.
Teljes mértékben osztván e kegyeletes érzelmeket, engem, mint építészt, ki tanulmányaim gyümölcsét, s a külföldön gyűjtött tapasztalataimat édes hazám műépítészeti érdekeinek kívántam felszánni, természetes, hogy misem érdekelhet inkább a magyar tud. Akadémia épületénél.
Éppen most olvasván a Magyar Sajtóban, hogy t. c. Riegel úr az Akadémia palota tervének ingyen elkészítésére ajánlkozott, legyen szabad önhöz, ki magasztos feladatának lapja által a közvéleményre a legnemesb irányba hatni, mindig szigorú becsületességgel megfelelt, az Akadémia háza érdemében néhány igénytelen szót intéznem.
Sehogysem hihetem, hogy a magyar Akadémia építészeti bizottmánya Riegel úrnak, kit nem ismerek, kiben azonban mind a kellő tehetséget, mind az elméleti s tapasztalati készültséget szívesen fölteszem, nemeslelkü ajánlatát elfogadhatná, ugyanis:
A Magyar Akadémia palotája, egyesek adakozásaiból épülvén, az egész nemzeté, azért kell, hogy minden egyesnek legyen joga, vagy ha hozzá ért, érdemleg hozzá szólani, vagy legalább követelhetni, hogy a szükséges tervek a legrészrehajthatatlanabb versenyzés útján szereztessenek meg.
Az Akadémia házának a nemzethez méltónak kell lenni. A művész, az építész is ég e szent célra versenyezhetni. Véleményem szerint itt nem az a fődolog: hogy ki készít legolcsóbb, ha nem ingyen tervet, hanem hogy ki képes a legmegfelelőbbet, a legméltóbbat kiteremteni?
Valóban zokon esett, hogy a pesti Redout épület is a nyilvános pályázás mellőzésével jött vagy jövend létre. Lehet, balul értesültem, de ennek tervére nézve holmi nepotizmusról is suttogtak: vagy talán a t. városi tanács a leghelyesebb tervre, mely lelke minden építkezésnek s melyhez csupán pályázás útján juthatni legbiztosabban, az amúgy is aránylag csekélyre szabatni szokott pályadíjakat sokallotta volna?! Volt legyen bármily jó a kérdésben levő terv, az ily eljárásra minden esetre a monopolizálás szaga érzik s én és én velem többen annak a pályázásra való eresztét a legmelegebben üdvözöltük volna.
Amit egyes tanácsos, vagy az egyes tanács tőn, ezt nem fogja az összes nemzet tenni, nem fogja az akadémiai ház tervét az egész nyilvánosságtól megvonni. Hadd nyíljék már magyar építészeknek otthon is versenytér, tehetségüknek, imádott hazájuknak áldozhatniuk.
Persze, hogy ezen esetre meghiúsulna a remény, melynél fogva az építkezés már tavaszszal lépne foganatba, mert miként tudva van, a terv pro-grammjának kimerítő, világos szerkesztése, magának a pályatervnek elkészítése s végre a szakértő bírálók okadatolt részrehajlatlan ítélete legalább is 6 — 8 hónapot vesz igénybe, de ezen körülmény, magának a nemzet e házának tetemes előnyére válnék, minthogy több szem többet látván, az elégséges idő majd megérlelve a művész lelkében a legdicsőbb gondolatot s egyszersmind megtetézné az adakozási tőkét, mely aztán képesítené a hazát, amazt nemzetének jövendőjéhez méltón megtestesíteni, miként ezen építészeti emlék, melyet fajunknak a tudomány iránti lelkesedés emel, egyszersmind korunk művészi érzületét s" vállalkozó szellemét századokon át büszkén hirdessc.
Itt az a kérdés támad bennem: minő stylben épüljön? Akadémia palotája? - - Kérek pár szerény szót! - - Nekünk nincs építészetünk s nem is csoda: de talán lehet még. Tudom, hogy ezen épp oly roppant, mint kecsegtető és jutalmas feladatnak megoldásán, nálamnál jogosultabb tehetségek törték már fejőket anélkül, hogy kielégítő eredményhez jutottak volna. - - A magyar Akadémiát illetőleg bizonyosnak látszik, hogy senkinek sem fog eszébe jutni az úgynevezett góth vagy germán, középkori, tehát jellemzetesen egyházi s tagadhatatlanul német stylben vagy görög, római, byzanthi vagy román modorban építeni. Azt se vélje senki, hogy talán ama müncheni iskolának szegődtem apostolává, mely a legkülőnfélébb stylek összehasonlításával akar egy új építészetet kierőszakolni. Csak annyit szabadjon ezúttal általánosságban megjegyeznem, hogy rejlik minden stylben egy pár józan elv, mely az építésre használt anyag képezhetőségén alapszik s a valódi művésznek figyelemreméltó útmutatásul szolgál egy eredeti módot felállítása. A művésznek mondom, ki megtanult saját lábán járni, ki tehát nem másolni, nem utánozni kíván, hanem géniusza sugallatát kövévé, nemzeti szellemben önállólag teremteni van hivatva.
Szerkesztő úr! Ha akad tér, szíveskedjék levelemet közzétenni, vagy legalább, ha ugyanegy véleményen van velem, e sorok értelmében hatni becses közlönye által.
Szkalniczky Antal építész.
A művésznek párisi tartózkodásának ez az egyetlen emléke. Hogy melyik évben jött vissza Magyarországba, nem tudjuk. 1863-ban már Magyarországon volt, mert a Hortobágy ez évben így írt róla: Szkalniczky Antal úr, ki a debreceni szép színházat rajzolta, arra szólíttatván fel, hogy kis templomtervet rajzoljon, erre nézve közelebb már tervet mutatott be. Minthogy azonban városunkban illő szép templom csak tetemes költséggel állítható fel: felszólítjuk a lakosságot, hogy e célra tehetségök szerint adakozásokat tegyenek. -451
1 E citátum u. i. 1859-ben jelent meg, tehát Szkalniczky akkor 23 éves volt.
KAMAUF festőt, valamint Querfurt és Rosier festőket csak azért említjük, mert kiegészítésül szolgálnak a Művészet 1905 195. lapon megjelent "Pozsonyi festők" című cikkhez. P. von Ballus Pressburg und seine Umgebung c. munkában (Pressburg, 1823) "Maler von Pressburg im XVIII. Jahrhundert" című fejezetekben Kamaufról így szól: "Kamauf ein glücklicher Nachahmer der Natur in stillstehenden Sachen, als Obst,Fruchtstücken,besonders Trauben"... stb. "Auch sind von ihm sehr wohl getroffene Porträt vorhanden. Z. B. 'des Artzten Hermann, nach denen Haid gestochen hat".
-452
QUERFURT ÁGOSTRÓL így: "Ouerfurt Aug. geb zu Wolfenbüttel"... stb. "In Wien und in Ungern sieht man Gemälde von seiner Hand, die neben den Werken eines Wouverman bestehen können. Man kann beinahe keine vortrefflicheren Urbilder zum Radieren finden, als Querfurts Ge-mälcle waren und daher muss befremden, dass sie nicht dazu benützt worden sind". - 453
ROSIER festőről: "Rosier erhielt von der Wiener LTü, Akademie den Preis und beschäftigte sich mit Historienmalerei. Haid hat nach ihm gestochen."
MŰVÉSZETI IRODALOM
MŰVÉSZETI KRÓNIKA. Április hónapban új művészeti folyóirat indult meg Magister szerkesztésében. A programm szerint a lap évenként legalább hatszor fog megjelenni s előfizetési ára egész évre két korona. Az első szám ízléses tipográfiai kiállításban 12 oldalnyi tartalommal jelent meg s egy mellékleten bemutatja Szinyei-Merse Pál egy sor képét. Ugyancsak Szinyeiről szól két cikk, egy harmadikat, nagyon érdekeset maga a mester írt önmagáról. A Krónika rovata ismerteti a budapesti kiállításokat s a műlap-ujdonsá-gokat. Az új folyóirat képzőművészeti vonatkozású cikkeit esetről-esetre bibliográfiai rovatunkban fogjuk számon tartani.
MÚLT ÉS JÖVŐ. Zsidó irodalmi, művészeti, társadalmi és kritikai folyóirat. Szerkeszti dr. Patai József. Ily címmel új folyóirat indult meg Budapesten, díszes és művészi kiállításban. Az eddig megjelent számok közül minket a 3-ik, márciusi érdekel, mert a vaskos füzet jóformán kizárólag művészettel foglalkozik-Lilienről, a Berlinben élő zsidó illusztrátorról és grafikusról szól csaknem minden cikke és ennek a mesternek mintegy három tucat művét reprodukálja kiválóan szép nyomatban, úgy hogy munkássága, érzésbeli és grafikai tendenciája ebből a gazdag anyagból világosan megítélhető. Ehhez hozzájárulnak a képek mellett közölt cikkek is: maga Lilien arról a tárgyról ír, vajjon volt-e művészetük az ókori zsidóknak; Patai Edit az "Új Lilien-ről"; Bolgár Mózes dr. "Lilien otthon" címmel, Patai József dr. pedig "A Lilien-biblia harmadik kötete" címmel világítja meg a mester működését. Úgy a cikkek, mint a reprodukciók valóban megérdemlik az érdeklődést.
FESTÉSZET
Hegedűs és Tull. — A Műcsarnok négyes kiállítása és más kiállítás. Irta (v. d.) Népszava, maré. 2 \
E. M. Lilien (Berlin): Volt-e művészetük az ókori zsidóknak. (Lilien levele.) Múlt és Jövő, 1912 március.
Az új Lilien. Itta Patai Edith. U. o.
Lilien otthon. Irta dr. Bolgár Mózes. U. o.
A Lilien-biblia harmadik kötete. Irta dr. Patai József. U. o.
Hirszenberg. lila Patai Edith. Múlt és Jövő, 1012 jan.
Hirszenberg Palesztinában. Irta Patai Edith. Múlt és Jövő, 191: febr.
Ernst Josephson. Irta Antal Sándor. II. o.
Vaszary János képeinek kiállítása a Művészházban. Ismertették a napilapok március 24., hetilapok március 31.
Három kiállítás. — Kiállítás a Műcsarnokban. Nemzeti Szalon. Nagy Vilmos kiállítása. Irta—van. Interieur, márc. 15.
Hegedűs László művészi hagyatéka. Irta 0. D. Élet, márc. 24.
Négy festőművész kiállítása Budán. Irta Csudáky Bertalan, Alkotmány, márc. 27.
Madarász Viktor művészete és képcinek történelmi megállapítása. Irta Bruckner Győző dr. Kultúra, márc. 25.
Nagy Vilmos kiállítása a Könyves Kálmán szalonjában. Irta Hangay Sándor. U. o.
Faragó Géza ús Juhász Árpád kiállítása a Nemzeti Szalonban. Irta B. B. G. U. o.
Gulácsy Lajos kiállítását ismertették a napilapok márc. 27. és 28.
A párisi salon des Indépendants. Irta —di —ó. Pesti Hirlap, marc. 31.
Henri Matissc műtermében. Irta B. V. Világ marc. 31.
Magyarok a párisi "Indépendants"-ban. Jeltelen cikk. Magyarország, márc. 31.
Két festő. — Vaszary János és Gulácsy Lajos kiállítása. — Iita (v. d.). Népszava, ápr. G.
Mclsz-tek kiállítása a Szépművészeti Múzeumban. Nme:tették a napilapok ápr. G.
Munkácsy Mihály néhány ismeretlen képe. Jeltelen cikk. Klet, ápr. 7.
A Szépművészeti Múzeum új szerzeményei. Irta Elek Artur. Az Újság, ápr. 7.
Jegyzetek az impresszionizmusról. Irta Cserna Andor, Egyetértés, ápr. 7.
Vasxary János gyűjteményes kiállítása. Irta —án. Interieur, I. 5.
Művészeti múzeumunk újabb szerzeményei. Irta F. Takács Zoltán. Új Élet, VII. G.
Szinyei-Merse Pál. Irta —y. Művészeti Krónika, I. 1.
Művészek a művészetről. Irta Szinyei-Merse Pál. U. o.
Szinyei-Merse Pál új képei. Jeltelen cikk. U. o.
Új Munkácsy-műlapok. Jeltelen cikk. U. o.
Francia humoristák. — A Könyves Kálmán kiállítása alkalmaiból. Irta Magister. U. o.
Rippl-Rónai József. Irta dr. Lázár Béla. Magyar Iparművészet, XV. 3.
Zichy Mihály ismeretlen munkái. -- Tizenkét Faust-áció. — Jeltelen cikk. Független Magyarország, apr. 1(1.
Künstlerschicksal. - - Stauffcr Károlyról. • • Irta Lyimel. l'ester Lloyd, ápr. 17.
Gnlácsy Lajos, írta Bálint Aladár. Nyugat, ápr. 16.
Növendékpiktorok kiállítása, írta Bálint Aladár. U. o.
Német és németalföldi rézmetszés a XV. században. Irta Farkas Zoltán. Vasárnapi Újság, ápr 21.
A magyar képzőművésznők egyesületének kiállítása. Irta — n. Interieur, I. (>.
Művésznövendékek kiállítása. Irta (—ka—) U. o.
A nagyszebeni Jan van Eyek-kép. írta Gyárfás Tihamér dr. Budapesti llirlap, ápr. 24.
Lesser Ury. Irta Patai Edith. Múlt és Jövő, ápr.
Cervantes arcképe. Irta Körösi Albin, Budapesti Hirlap, máj. 1.
Szeccesszionisták kiállítása, — Berlini levél. - - írta Wellisch György. Magyar Hirlap, máj. 4.
Szinyei-Merse Pál. Irta Jean Preux. A Hét, máj. 5.
Mendlik Oszkár kiállítása Amszterdamban, írta F. Z. Vasárnapi Újság, máj. 5.
A velencei nemzetközi képkiállítás, írta Farkas Zoltán, Az Újság, máj. S.
Szinyei-Merse Pál ünneplésc. Jeltelen cikk. Magyar Nemzet máj. 8.
Szinyei-Merse Pál kiállítása az Ernst-múzeumban ösmertették a napilapok, máj. 11.
SZOBRÁSZAT
Istók János szobrai. Irta Mors eques. Kultúra, márc. 25.
ÉPÍTÉSZET
A Budapesti Tabán szabályozása. Irta Palóczi Antal. Építőipar, márc. 17.
Budapest új városháza. Irta Egrey. Vállalkozók Lapja, márc. 27.
A Budapesti Népopera. Jeltelen cikk. Építőipar, márc. 31.
II. Viktor Emánuel emlékműve Rómában. Irta Gy. K. U. o.
Berlini építkezések. Irta Rózsavölgyi Gyula. Világ, ápr. 7.
Die baulichen Fortschritte der Hauptstadt. Irta Palóczi Antal. Neues Pester Journal, ápr. 7.
Az új állatkert. Irta Lendl Adolf dr. Budapesti Llirlap, ápr. 7.
Palóczi Antal. Irta I. Á. Interieur, I. 5.
A győri új Nemzeti Szinház. Irta Ö. L. Vállalkozók Lapja, ápr. 17.
Az elcsúfított Budapest, írta I. E. Interieur, I. 6.
A budapesti utca művészete, írta Rerrich Béla. Magyarország, ápr. 28.
A Magyar Kereskedelmi Csarnok új székháza. Jeltelen cikk. Vállalkozók Lapja, ápr. 24.
A gyöngyösi városháza és húscsarnok tervpályázata. Jeltelen cikk. Magyar Építőművészet, X. 2.
A magyar ornamentika hun eredete, írta Huszka A. Építőipar, máj. 5.
Még néhány szó a Kereskedelmi Csarnok új székházához. Jeltelen cikk. Vállalkozók Lapja, máj. 1.
LIol legyen az új városháza? Jeltelen cikk. U. o.
Pöstyén új fürdőpalotája. Jeltelen cikk. U. o.
IPARMŰVÉSZET
Az egyházi kisplasztikáról. — Fieber Henrik felolvasása. Irta Dudits Andor. Alkotmány, márc. 21.
Kisplasztikái kiállítás az Iparművészeti Múzeumban. Ismertették a napilapok, márc. 23.
Még egyszer a Thomka-gyűjteményről. Irta Gy. Alkotmány, márc. 23.
Egyházi ötvösművek Zemplén vármegyéből. Irta Visegrádi János. Múzeumi és Könyvtári Értesítő, VI. 1.
Az iparművészeti iskola. Irta b. e. Budapest, márc. 24.
A "Wiener Werkstätte — Budapesten". Jeltelen cikk. Interieur, márc. 15.
Tuszkay Márton. Jeltelen cikk. U. o.
Szöveg és írás. Irta Tuszkay Márton. U. o.
Az anyagszerűség kérdésc. Irta Jaschik Álmos. U. o.
Külföldi bútorvásárok. Irta T. B. U. o.
Az iparművészeti iskola védekezik. Irta Barabás Ernő. Budapest, márc. 27.
Kisplasztika. Irta T. Gy. Magyar Hirlap, márc. 27.
A tavaszi lakásművészeti kiállítás. Ismertették a napilapok, márc. 29.
A Szent György-céh kisplasztikái kiállítása. Irta Éber László. Vasárnapi Újság, márc. 31.
Ausstellung kleinplastischer Kunstwerke. li ta R. Pester Lloyd, ápr. 4.
Az iparművészet bajai. Irta b. e. Budapest, ápr. 9.
Kisplasztikái kiállítás. Jeltelen cikk. Interieur, L 5.
Hegedűs László terrakottái. Irta Divald K írnél. Magyar Iparművészet, XV. 3.
A kisplasztikái kiállítás szobrai. Irta Elek Artúr. Az Újság, ápr. 14.
Tavaszi lakásművészeti kiállítás, írta (—ka—) Interieur, I. 6.
A Szent György-céh XI. aukciója. Jeltelen cikk. Alkotmány, ápr. 28.
A kisplasztikái kiállításról, írta Radisics Elemér. Budapesti Hírlap, máj. 4.
Donner Rafael magyarországi művei, írta Petrik Albert, Építőipar, máj. 5.
VEGYES
Ádám és Éva ecset és véső alatt. Irta dr. Hevesi Simon. Múlt és Jövő, 1912 január és február.
Az ingó műemlékek védelme. Jeltelen cikk. Múzeumi és Könyvtári Értesítő, VI. 1.
A régiségek és szépművészetek védelméről szóló 1909-ik évi olasz törvény végrehajtási szabályzata. Irta Zambra Alajos dr. U. o.
Aus dem Wiener Kunstleben. Irta A. S. Levetus. Pester Lloyd, marc. 24.
Magyar amatőrök. I. Dr. Kohner Adolf. Jeltelen cikk. Interieur, marc. 15.
A Károlyi palota utolsó napjai. Irta Markó Miklós. Vasárnapi Újság, márc. 24.
Magyar művészet Parisban. Jeltelen cikk. Magyar Nemzet, márc. 31.
Magyar képzőművésznők kiállítása a Nemzeti Szalonban. Ismertették a napilapok, ápr. 3.
Új múzeum. — Ernszt Lajos gyűjteménye. Jeltelen cikk. Világ, ápr. 6.
A magyar művészet nemzeti hivatása. Irta Molnár Viktor. Uránia, XIII. 4.
Húsvét a régi magyar művészetben. Irta Divald Kornél. Vasárnapi Újság, ápr. 7.
Egy német műtörténetíró. — Paul Schubring. — Irta Elek Artúr. Az Újság, ápr. 7.
Országos háziipari és amatőr-kiállítás Miskolcon. Jeltelen cikk. Alkotmány, ápr. 7.
Történelem karrikaturákban. Irta (h. ö. ' Magyarország, ápr 7.
Ingó emlékeink védelme. Irta h. ö. Magyarország, ápr. 10.
A berlini Secessio tavaszi kiállítása. Irta Vészi Margit. Az Újság, ápr. 13.
Képzőművésznők kiállítása. Irta Bányász László. Ország-Világ, ápr. 14.
A magyar képzőművésznők kiállítása. Irta F. Z. Vasárnapi Újság, ápr. 14.
Kiállítások. Jeltelen cikk. Művészeti Krónika, I. 1. Művésznők kiállítása. Irta Margitay Ernő. Élet, ápr. 14.
A Képzőművészeti Társulat közgyűléséről írtak a napilapok, ápr. l6.
Aus dem Wiener Kunstleben. Irla A. S. Levetus, Pester Lloyd, ápr. 16 és 21.
A Zichy-palotából művészház. Jeltelen cikk. Magyarország, ápr. 18.
Alapítsunk freskói iskolát. Irta V. Vállalkozók Lapja, ápr. 17.
Pariser Salon, írta Ferdinánd L. Leipnik. Pester Lloyd, ápr. 19.
Pax. írta Jean Preux. A Hét, ápr. 21.
A művész természetrajza, írta Rózsa Miklós dr. Interieur, I. 6.
A Műcsarnok tavaszi tárlatáról írtak a napilapok, ápr. 213 és hetilapok ápr. 28.
LEJÁRÓ PÁLYAZATOK
1912 június 20-án lejár Szászsebes város tanácsa által egy szállodához szükségelt terv és részletezett költségelőirányzat megszerzésére kiírt pályázat. Kiosztásra kerül egy 1000 és egy 400 koronás pályadíj.
1912 június 30-án lejár az Uruguay köztársaság által Artigas lovasszobrának tervére és mintájára hirdetett pályázat.
1912 július 15-én lejár a kaposvári vágóhíd és melléképületeinek tervpályázata. Díjak 800, 600 és 400 K.
1912 augusztus 1-én lejár a kisvárdai községház tervpályázata. Első dij 1200 korona, második díj 500 korona, harmadik díj 300 korona.
1912 szept. 15-én lejár a magyar okmány bélyegek tervrajzainak pályázata. Bővebbet 1. "Művészet" 1912. évf. 168. 1.
1912 október 1-én lejár a nagyváradi Tisza-szobor pályázata. Bővebbet 1. "Művészet" 1912. évf. 1. szám.
1912 november 15-én lejár a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által a "Nemzeti Színház" új épülete építési terveinek beszerzésére hirdetett tervpályázat. Bővebbet 1. "Művészet", 1912. 80. lap.
1913 január 6-án lejár a M. Mérnök és Építész-Egylet nagypályázata: Ujságház tervei. Díj: aranyérem és 1200 K.
1913 március 15-én lejár az Erzsébet királyné emlékmű pályázata. Első díj 15,000 korona, második díj 10,000 korona, harmadik díj 6000 korona, megvásárlási díj tíz pályaműre összesen 30,000 korona.
1913 április 1-én lejár a miskolci Kossuth-szobor pályázata.
|
|
|
|
