Tizenegyedik évfolyam, 1912    |   Harmadik szám    |    p. 114-120.
 

 

KRÓNIKA

BENKŐ KÁLMÁN HALÁLA.

Benkő Kálmánnak, a társulat nagyérdemű igazgatójának utolsó napjairól és a halála fölötti gyászról a következő részletes tudósítást vettük a társulat titkári hivatalától:

Benkő Kálmán utólszor a nyári szünet előtt, májusban tartott igazgatósági ülésen vett részt. Nyári szabadságát részben Karlsbadban, részben pedig Vihnyén töllötte; de szabadságáról már fáradtan tért haza. Mindamellett a Földhitelintézetbe egészen október végéig napról napra rendesen bejárt és ott intézte el a Társulat ügyeit is, mert a gellérthegyi lakása és a műcsarnok közötti hosszú utat már nem tudta megtenni. Október vége felé a hűvös, esős őszi időjárás levette lábáról és innen kezdve már csak itt-ott mozdulhatott ki lakásából, amikor egyszer-egyszer még őszi v erő fény aranyozta be a gellérthegyi utakat, ahol olyan szívesen szeretett sétálgatni. Betegségének, az elmeszesedésnek bántó fájdalmai mindinkább úrrá lettek rajta és ereje mindinkább fogyott. Fájdalmai mellett bánat is töltötte el, mert orvosai teljes nyugalomra kényszerítették és így nem volt szabad a Társulat ügyeinek intézésében résztvennie, amelyeket annyira a szívén viselt. Közben hetek múltak és december 16-án, országos ünnepély keretében József királyi herceg a király képviseletében megnyitotta a jubi-láris kiállítást a műcsarnokban. Sajnálattal konstatálták az ünnepen a Társulat és a képzőművészetek vezérférfiai - - és ez a király képviselőjének is feltűnt —, hogy Benkő Kálmán nincs jelen, akinek pedig oroszlánrésze volt abban a hosszú, fáradságos, küzdelmekkel teli munkában, amely a gyönyörű ünnepet eredményezte. Ünnep után állapota egyre rosszabbodott és a műcsarnokba hiába várták visszatértét. A választmány ezért Andrássy Gyula gróf elnöklésével januárban tartott ülésén elhatározta, hogy a lezajlott ünnepségek után a beteg igazgatónak átiratban "köszöni meg hosszú, önzetlen működését, amely egyik legelső tényezője volt a jubileum létrejöttének. Az átirat, melyet Andrássy Gyula gróf írt alá, nagyon meghatotta Benkő Kálmánt; de arra csak február 8-án tudta megírni a válaszát, amikor fájdalmai néhány órára annyira csillapultak, hogy ceruzát vehetett kezébe. Ez a ceruzával írt levele csak halála után jutott el Andrássy Gyula gróf kezeibe, mert a nagybeteg hiába várta már azt az időt, amikor azt tollal lemásolni képes lett volna. A levelet Andrássy gróf a Társulatnak ajándékozta, amely azt ereklyeként fogja megőrizni. A levél szószerint a következő:

 

Nagyméltóságú Gróf Úr! Kegyelmes Uram!

A legmélyebb megindultság nélkül nem vagyok képes kezembe venni Excellenciád, mint társulatunk Választmánya kegyes tolmácsának f. é. január hó 25-én kelt üdvözlő iratát, mely engem a társulat e jubiláris éve alkalmából messze túl az én csekély érdemeimen oly rendkívüli módon megtisztel.

Nem vonatkozhatom itt azokra az intenciókra, melyekkel művészetünk érdekeit, társulatunk körében és eszközeivel szolgálni igyekeztem, itt csak annak a lelkemben élő igaz meggyőződésnek adhatok kifejezést, hogy művészetünk kulturális jelentőségének teljes méltánylása és ebben az érdekben teljes odaadásom, művészetünk s a bárhol mutatkozó művészi képességnek szívem mélyében gyökerező igaz szeretete távolról sem képesítettek volna engem arra, hogy társulatunknak s az ügynek érdemes szolgája legyek, ha társulatunk Választmányának irányomban való kegyes figyelme és bizalma annyi éven át nem karolták volna fel szerény intencióimat és nem juttatták volna érvényre azt, amit abban jónak talál és nem támogatott volna mindabban, amit művészeink javára, jóformán szabad kézzel, tenni jónak láttam.

Ezért, Kegyelmes Uram, ez ünnepélyes alkalommal, nem engem, hanem Választmányunkat s annak vezérlőit illeti meg az üdvözlés, nemcsak tőlem, de mindnyájunktól. Kívánjuk s reméljük, hogy Választmányunk és vezérlőinek e magas bölcsesége vezesse Társulatunk s művészetünk ügyét nemcsak az újabb jubileum felé, de határtalan időkön át, míg művészetünk úgy fog ragyogni, ahogy azt ma bizton reméljük s hazafiui büszkeséggel várjuk.

Fogadja Excellenciád és a mélyen tisztelt választmány az én örök hálámnak és mély tiszteletemnek kifejezését, mellyel vagyok

Budapesten, 1912 február 8-án

Excellenciádnak
alázatos szolgája:
Benkő Kálmán.

 

Ez az írás volt az életnek utolsó felcsillanása Benkő Kálmánban s azután lassú, kínos halódás következett, amig végre március 1-én este fél tíz órakor a halál megváltotta szenvedéseitől, mikor felesége karjai között kilehelte nemes lelkét.

Halála a művészek között, de minden körökben nagy részvétet keltett. Legelsőnek sietett részvétét kifejezni József főherceg, a Képzőművészeti Társulat védnöke, akinek főudvarmestere a Társulathoz a következő táviratot intézte:

"József főherceg úr ő császári és királyi fensége az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat nagyrabecsült érdemes igagatója szomorú elhunytának alkalmából legőszintébb magas részvétét kifejezni méltóztatott. Gróf Szapáry főudvarmester."

Az özvegy az alábbi táviratot kapta:

"József főherceg úr ő császári és királyi fensége nagyrabecsült férje szomorú elhunytának az alkalmából legmélyebb részvétét kifejezni méltóztatott. Gróf Szapáry főudvarmester."

A vallás- és közoktatásügyi miniszter a következő táviratot küldötte az özvegynek:

"Mély megilletődéssel értesültem szeretett férjének gyászos elhunytáról, mellyel a közéletet és különösen a magyar képzőművészetet pótolhatatlan veszteség érte. Fogadja Méltóságos Asszonyom legőszintébb részvétem nyilvánítását. Zichy János."

A miniszter részvétét tolmácsolta Andrássy Gyula gróf elnöknek is és egyben annak az óhajtásának adott kifejezést, hogy Benkő Kálmán végtisztességadásában az állam is részt kíván venni.

A halálesetről a társulat az alábbi gyászjelentést bocsátotta ki:

"Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat mélységes megrendüléssel és őszinte nagy fájdalommal tudatja, hogy örökemlékezetű pártfogó tagja, szeretett és jóságos igazgatója Benkő Kálmán 1912. március hó 1-én meghalt.

Az elhunyt csaknem négy évtizeden át volt a társulat oszlopos tagja, tizenhét esztendő óta pedig fáradhatatlan igazgatója, aki a szárnybontogatástól a félszázados jubileumig, félelmes viharok közt és mosolygó napfényben egyként biztos és erős, de szelíd kézzel, a pátriárkák derűs bölcseségével, az idealizmus fiatalos, tüzes lelkesedésével, a gyakorlati élet higgadt megfontolásával és mindenekfelett meleg, megértő szívvel kormányozta a Társulat hajóját a kitűzött cél felé.

Egész elméje, egész jóságos szíve és egész fenkölt lelke a Társulaté volt! Az ő élete munkájának a gyümölcse, az ő testet öltő álmai, az ő varázslatos lényének az emléke - - ez a miénk! Őrizzük meg ezt a tiszta, ezt a szeplőtlen emléket hűségesen, szeretettel, hálával és kegyelettel, eljövendő nemzedékeknek — ragyogó például, gyásztól sújtott szívünknek soha el nem múló vigasztalásául!

Felejthetetlen, kedves halottunk ravatalát, az ő fenkölt lelkének második otthonában" a Műcsarnokban állítjuk fel és porladó testét, a magyar Állam kegyeletes részvételével onnan kísérjük el utolsó nagy útjára, hétfőn, március hó 4-én d. u. 3 órakor.

Budapesten, 1912. március 2."

A haláleset miatt a választmány Andrássy Gyula gróf elnöklésével március 2-án délután 5 órakor rendkívüli ülést tartott, amelyen az elnök igen melegen emlékezett meg az elhunyt igazgató elévülhetetlen érdemeiről, amelyeket a Társulat és a magyar képzőművészetek naggyá fejlesztése körül szerzett. Elhatározta, hogy elhunyt igazgatójának özvegyéhez és a Magyar Földhitelintézethez, amelynek Benkő Kálmán ugyancsak igazgatója volt, részvéttáviratot intéz, a temetésen testületileg vesz részt, a ravatalra koszorút helyez és a koporsó felett Jendrassik Jenő festőművész, helyettes igazgató mond búcsúztatót a társulat nevében. Elhatározta továbbá, hogy a társulat évi rendes közgyűlését Benkő Kálmán emlékének szenteli és javasolni fogja a közgyűlésnek, hogy az elhunyt emlékét és elévülhetetlen érdemeit a jegyzőkönyvben megörökítse. Kimondotta, hogy arcképét a műcsarnok számára megfesteti és felkérte Szmrecsányi Miklós dr. miniszteri tanácsost, a társulat tiszteletbeli tagját, hogy a Művészet legközelebbi számában Benkő Kálmánról megemlékező cikket írjon. Az ülésen Róna József szobrászművész, a Magyar Képzőművészetek Egyesületének elnöke, bejelentette, hogy a művészek a legnagyobb megtiszteltetéssel illetik a halottat. Koporsóját a képzőművészek trikolorjával borítják be és a temetésen az egyesület tagjai testületileg vesznek részt, a ravatalra koszorút helyeznek és a koporsó felett az egyesület nevében Zala György szobrászművész mond búcsúztatót.

Az özvegyhez intézett választmányi részvétírása a következő:

Méltóságos Asszonyom!

Társulatunk választmánya a fájdalomtól egészen megtörten fogadta a szomorú hírt, hogy Benkő Kálmán meghalt!

Halálával pótolhatatlan veszteség érte nemcsak a Társulatot, de az egész magyar képzőművészetet is és éppen ezért az ő elévülhetetlen érdemeinek nemhogy -a méltányolásába, de még csak a fölsorolásába sem bocsátkozom e helyütt. Ezt annak idején a magyar képzőművészetek történetének írói fogják elvégezni, akik egy eredményekben és sikerekben gazdag fejezet fölé aranybetükkel írják majd Benkő Kálmán nevét.

Nagy halottunk fölötti mélységes fájdalmunkban és gyászunkban én csak egyszerű szavakban tolmácsolom Méltóságos Asszonynak a választmány és a magam igaz, őszinte részvétét és arra kérem a Mindenhatót, nyugtassa meg Méltóságodat az O akaratában és adjon enyhet, vígasztalást végtelen bánatára.

Budapest, 1912 március hó 2.

Kiváló tisztelettel:
Andrássy Gyula
elnök.

Benkő Kálmán holttestét a gellérthegyi halottasházból március 2-án, szombaton este szállították ki a műcsarnok palotájába, ahova özvegye is elkísérte, akitől Ambrozovics Dezső dr. titkár és Lesskó János helyettes titkár vették át. A koporsót a tanácsteremben helyezték ideiglenesen ravatalra, amíg az előcsarnokot gyászpompába vonták.

A műcsarnok előtt a zászlórudakon félárbocra bocsátott, gyászfátyollal bevont trikolorok és a palota homlokzatának feketével bevont hatalmas oszlopai már messziről hirdették, hogy odabent a magyar képzőművészeteknek nagy halottja van kiterítve. A Munkácsy-lepellel borított koporsót a bejárattal szemben, magas emelvényre helyezték el és azt valóságos virágrengeteg vette körül s a koszorúk színes virágjai és szalagjai enyhítették a csarnok komor gyászát. A koszorúk száma majd a százat megközelítette és azok közül a legelsőt József főherceg, a társulat védnöke helyeztette a koporsóra. A babérokból és pálmákból font koszorú piros fehér selyemszalagjának a felírása ez volt: "Benkő Kálmánnak -- József főherceg." Óriási koszorút tett a ravatalra a földmívelésügyi kormány, a székesfőváros közönsége, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, a Magyar Képzőművészek Egyesülete, a Magyar Földhitelintézet, a Nemzeti Szalon, a Művészház és minden más képzőművészeti intézmény.

A temetésre, amely március 4-én, hétfőn délután 3 órakor volt, óriási gyászoló sokaság gyűlt egybe, amelynek legnagyobb része be sem fért a palota ravatalos csarnokába. A gyászolók sokaságában képviselve volt a kormány, az országgyűlés mindkét Háza, a művész-, a tudományos- és az irodalmi világ, valamint a pénzügyi és közgazdasági világ. szóval az egész közélet és a társadalom s a hatalmas tömeg megdönthetetlenül bizonyította, hogy a magyar kultúrának egyik legkiválóbb férfiúját kísérik utolsó útjára. Testületileg vett részt a temetésen az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat választmánya és tisztikara, élén Andrássy Gyula gróf titkos tanácsos, elnök, Forster Gyula báró titkos tanácsos és Hauszman Alajos építőművész, alelnökök, Jendrássik Jenő helyettes igazgató, Dudits Andor, Lechner Ödön és Zala György igazgatósági tagokkal; a Magyar Földhitelintézet egész vezetősége és tisztikara Desewffy Aurél gróf titkos tanácsos elnök, Csengery Lóránt, Darányi Kálmán, Simon Ignác és Hajduska Emil igazgatók vezetésével. A kormányt Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter és Serényi Béla gróf földmívelésügyi miniszter képviselték. Ott voltak továbbá Wekerle Sándor volt miniszterelnök, Berzeviczy Albert, Wlassics Gyula, Darányi Ignác és Lukács György volt miniszterek, Harkányi Frigyes báró titkos tanácsos, Náray Szabó Sándor közoktatásügyi államtitkár, Szmrecsányi Miklós a kultuszminisztérium művészeti ügyosztályának volt főnöke, Lippich Elek, az ügyosztály jelenlegi főnöke és ennek helyettese, Majovszky Pál miniszteri osztálytanácsos, Szalay Imre a Nemzeti Múzeum, Kämmerer Ernő és Térey Gábor a Szépművészeti Múzeum, Benczúr Gyula a Festőmesteriskola, Stróbl Alajos a Szobrászmesteriskola, Szinyei Merse Pál és Várdai Szilárd a Képzőművészeti főiskola, Radisics Jenő az Iparművészeti Múzeum, Györgyi Kálmán az Iparművészeti Társulat, Déry Béla a Nemzeti Szalon, Rózsa Miklós a Művészház, Révai Ödön és Horváth Géza a Könyves Kálmán műkiadó Társaság igazgatói, Bárczy István Budapest polgármestere, Madarász Viktor a társulat tiszteleti tagja, Kisfaludy Lipthay Kornél ny. táblabiró, Imrédy Kálmán a Kisbirtokosok Földhitelintézetének igazgatója és igen sok más előkelőség és kiválóság. A Budapesten időző képzőművészek kivétel nélkül teljes számban jelentek meg a temetésen, Róna József szobrászművész vezetésével és teljes számmal vettek részt azon a Kisbirtokosok Földhitelintézetének tisztviselői is, valamint minden művészeti intézménynek a vezetőíérfiai és igen sokan a művészeti írók közül.

A beszentelést Gieswein Sándor praelátus kanonok, a Szent István Társulat elnöke végezte, Leimeter Ferenc tabáni plébános, a tabáni papság és a szemináriumi papoknak nagy segédletével. Az egyházi kórus gyászéneke után a beszentelést végző főpap Benkő Kálmán halálának alkalmára írott megható imáját mondotta el, amellyel az egész gyülekezetet mélyen megindította. Ezután Jendrássik Jenő festőművész, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat helyettes igazgatója lépett a ravatal elé és a társulat nevében a következő beszéddel búcsúztatta el Benkő Kálmánt:

"Az árván maradt Országos Magyar Képzőművészeti Társulat nevében búcsúzom szeretelt igazgatónktól. Kínosan keresem e szomorú percekben, szemben a rettenetes ravatallal, az elég egyszerű, az elég nemes gondolatokat, hogy azok méltók legyenek a Te mindig egyszerű, férfias, nemes lényedhez.. Melegen érző szívedet és világosan látó agyadat adtad a Társulat keretében a magyar képzőművészet szolgálatába. Harmincöt éven át igazgatósági tag voltál, ebből az utolsó tizenhét éven keresztül, mint igazgató vezetted a Társulatot, nem csökkenő, hanem folyton emelkedő közbizalomtól körülvetten. Mert hiszen mindenki látta, hogy egyrészt a Társulat anyagi ügyeit mily biztos kézzel vezetted és elkerülted a nagyobb megrázkódtatásokat, másrészt éppen a Te igazgatásod alatt a művészi ügyek teljes elintézését a művészekre bíztad és evvel a művész és nem művész tagok közti szükséges harmóniát megalapítottad. Megadva a művészek összességének a művészeti ügyekben való rendelkezési jogot, azokat szorosan odakapcsoltad a Társulathoz, így elmondva ez oly egyszerűen hangzik, de mennyi bizalom, hit, mennyi szív és munka kellett azt végrehajtani!

Ifjabb korodban is öreg bölcseséggel, öreg korodban is fiatali lelkesedéssel küzdöttel a célért: a magyar képzőművészek felvirágzásáért.

Szinte el sem tudjuk képzelni a Társulatot nélküled, úgy érezzük, hogy szellemed majd itt lebeg körülöttünk..., úgy is legyen!

Ez a Társulat volt a magyar képzőművészet melegágya és az ma is. - - A kertész pedig elmegy...

Utolsó utadat kísérje a Te önzetlenül végzett hosszú, lelkes, sikeres, bölcs munkálkodásodért a Társulat mélyen érzett hálás köszönete! Istenveled!"

Utána Dessewffy Aurél gróf, a főrendiház volt elnöke, a Magyar Földhitelintézet nevében az alábbiakban búcsúztatta az elhunytat:

"Eljöttünk utolsó útjára elkísérni a drága halottunkat. Nekem jutott a szomorú feladat a Magyar Földhitelintézet nevében elbúcsúzni tőle. Negyvenkét esztendőn át fényes tehetségét, rendkívüli ítélőképességét, munkássága javarészét intézetünknek szentelte, annak felvirágoztatása körül hervadhatatlan érdemeket szerzetlt. Mi, akik negyvenkét éven át, mondhatni egész életpályáján keresztül szerencsések voltunk közvetlen közelről ismerni emelkedett szellemét, fenkölt gondolkozásmódját, mély részvéttel és örök kegyelettel adózunk emlékének."

A legutolsó szónok Zala György szobrászművész volt, aki a Magyar Képzőművészek összessége nagy veszteségének és fájdalmának adott kifejezést Benkő Kálmán koporsója mellett. A művészeknek — úgymond — sohasem volt lelkesebb pártfogójuk és önzetlenebb igaz barátjuk, mint Benkő Kálmán. Az ő neve a művészek körében fogalommá magasztosult. Soha abban az időben, amelyben igazgatója volt a műcsarnoknak, egyetlen művész nem fordulhatott hozzá anélkül, hogy legjobb tudásával tanácscsal ne látta volna el és ha kellett, szive szeretetének egész melegével ne vette volna körül. Emlékét a magyar művészek időtlen időkig meg fogják őrizni és a késői művésznemzedékek is tudni fogják majdan Benkő Kálmánról, hogy elődeiknek ő volt az aranyemberük.

Ezután a koporsót a huszárok kivitték a hatfogatú gyászhintóra és megindult a szomorú menet az Aréna-útón a temető felé. A menetet lovasrendőrök sora nyitotta meg s ezt a roskadásig megtelt koszorúskocsik, majd a halottas fogat követték, amely mögött gyalogosan haladtak a Képzőművészeti Társulat és a Magyar Földhitelintézet vezeftőérfiai, a művészek és az elhunyt tisztviselői a földhitelintézetből, jóbarátai és tisztelői. Négy óra elmúlt, amire kiért a menet a temetőbe s a halottas hintó már régen a sírboltok előtt állott, amikor a gyászoló közönséget hozó fogatok még alig kanyarodtak be a Damjanich-utcából a Rottenbiller-utcába. A temetőben Giesswein prelátus újból beszentelte a koporsót, amelyet azután lebocsátottak a családi sírboltba. A sírbolt zárókövét egészen ellepték a hála és kegyelet virágai és az eredményekben gazdag munkás életnek hódoló babérok és pálmákból font koszorúk.

 

KIÁLLÍTÁSOK. Január 6-án nyílt meg a Művészházban a Neukunst—Wien művésztársaság kiállítása, 14-én Barta Ernő gyűjteményes kiállítása a Könyves Kálmán szalonjában s ugyanakkor az Iparművészeti Múzeum legújabb szerzeményeinek kiállítása ebben a múzeumban. Január 17-án nyílt meg Feszty Árpád műveinek gyűjteményes tárlata a Nemzeti Szalonban.

Február 2-án rendezte a Művészház magyar festők műveiből a Vl-ik kiállítást, 17-én nyílt meg a Népszálló s bemulatták ott Undi S. Mariska falfestményeit, 25-én nyílt meg Kőváry Szilárd gyűjteményes kiállítása a Művészházban. 29-én Morrcs Eduárd kollektív-kiállítása Brassóban.

Március 6-án nyílt meg Nagy Vilmos külön kiállítása a Könyves Kálmán szalonjában, 9-én a Műcsarnok négyes kiállítása, 10-én Faragó Géza és Juhász Árpád gyűjteményes kiállítása a Nemzeti Szalonban, 17-én Baranski, Dékáni, Mátrai, Szontagh, Tóth kiállítása a budai Császárfürdőben.

 

KITÜNTETÉSEK. A Képzőművészeti Társulat igazgatósága a gróf Nemes Nándorné Ransonnet Eliza bárónő által alapított 900 koronás ösztöndíjjal ezidén Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrászt tüntette ki.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter a magyar iparművészek kitüntetésére alapított állami nagy aranyérmet az országos magyar iparművészeti társulat karácsonyi kiállítása alkalmából Torockói Wiegand Ede iparművésznek adományozta.

A király Alpár Ignácnak a "Pro litteris et artibus" díszjelvényt adományozta abból az alkalomból, hogy a Mezőgazdasági Múzeum épíkezését befejezték.

A kolozsvári eut. orth. izr. hitközség elnöksége a Kolozsvárt építendő óvoda-, elemi- és felsőbb iskolával kapcsolatos bérház tervezésére hirdetett tervpályázatára hat pályamű érkezett be. A bíráló bizottság az első (1200 kor.) díjat egyik pályaműnek sem ítélte oda, a második (800 kor.) díjat dr. Goll Elemér és Werner Frigyes budapesti műépítészeknek juttatta, Löffler Sándor és Béla budapesti műépítészek tervét pedig megvásárolta.

A késmárki állami elemi iskola terveire kiírt pályázatra 33 pályamű érkezett, amelyek közül az 1000 koronás első díjat Dvorácsek Lajos budapesti építész "Észak" jeligéjű pályaműve nyerte el. A második és harmadik díjat (300—300 kor.) Bier Mihály erzsébetfalvi építész "Kék mezőben sárga háromszög", illetve Nechiba Ferenc pozsonyi építész "Világos l" jeligéjű pályaműve kapta.

 

KÖRÖSFŐI ALADÁR műve a 81. oldalon levő rajz.

WEISKOPF ARANKA rajzolta a 85" 110. és 114. lap fejlécét.

 

MŰVÉSZETI IRODALOM

 

KERESZTSZEMES HIMZÉSMINTÁK. Tizenöt oldal nagyobbrészt színes hímzésminta, amelyeket az Iparművészeti Iskola textilművészeti osztálya állított ki. Az ízléses és magyaros mintákat az iskola első sorban tanítónők, tanulók s általán a művészibb kézimunkát kedvelő közönség számára állította össze. Kiadta az Iparművészeti Iskola igazgatósága Budapesten.

 

NOA-NOA. írta Gauguin. Fordította Majthényi György. Bevezette Meller Simon dr. A Modern Könyvtár 119—120. száma. Budapest, Athenaeum, 83 1. — A híres francia festő e művét eredeti fogalmazásában kapja itt az olvasó. A kis könyv nálunk is sok érdeklődőre számíthat, mert benne sok érdekes szempontot kap, amelyek megvilágítják e mester sajátos, sokáig félreismert művészetét.

 

SEMPER IDEM. Rovások, feljegyzések, meglátások, impressziók, kritikák, írta Gonda József. Előszót írt hozzá. Ignotus. Békéscsaba, 1912. Tevan Adolf kiadása, 252 1. — A sokféle tárgykörre kiterjeszkedő cikkek közt vannak e kötetben művészeti vonatkozásúak is. Ilyenek pl.: Egy festő újjászületése (Tornyai Jánosról) és az Impresszionizmus a festészetben.

 

A GYŰJTŐ. Nagyon szép kiállítású folyóiratot indított meg Siklóssy László szerkesztésében a Szent-György Céh "A Gyűjtő" címmel. Évenkint tíz illusztrált füzet fogja tartalmazni a Szent-György-Céh aukcióinak képes katalógusát s egyben művészeti s a műgyűjtés technikájára vonatkozó cikkeket. A művészeti vonatkozású cikkek jegyzékét az olvasó meg fogja találni bibliográfiai rovatunkban.

 

ALLGEMEINES LEXIKON DER BILDENDEN KÜNSTLER VON DER ANTIKE BIS ZUR GEGENWART. Alapította Ulrich Thieme és Felix Becker. Több mint 300 munkatárs támogatásával szerkeszti Ulrich Thieme. VI kötet, Carlini—Cioci. Leipzig, 1912. E. A. Seemann kiadása, 612 lap. Félév alatt immár két kötete jelent meg ennek a monumentális műnek, amely hatalmas méreteivel minden idevaló adatra kiterjedő szorgosságával és pontosságával ma már nélkülözhetetlen szakmunkája a könyvtáraknak, gyűjteményeknek, a művészet amatőrjeinek. A hatalmas munka mintegy huszonkét kötetben fog nyolc-kilenc év alatt megjelenni s jelentősége messze túlterjed a német irodalom határain, mert nincs kultúr-nemzet, amely hozzá, foghatót felmutathatna s tehát ezt a munkát nélkülözhetné, annál kevésbé, mert benne megtalálhatók mindazoknak a nemzeteknek művészei is, akiket eddig majdnem minden művészeti lexikonban hiába keresünk, pl. a románok, szerbek, az északamerikaiak, a japánok, kínaiak stb. Éppen ebben az imént megjelent VI. kötetben jelennek meg először a kínai mesterek, még pedig összes fölvett művészi nevük alatt, amelyek mellett megtaláljuk kínai írásjegyekben írt nevüket is, ami különösen egyes lapok indetifikálása szempontjából nagyon fontos. Hogy mennyi fáradsággal járt ezeknek összeállítása, azt csak az tudja méltányolni, akinek valaha dolga volt a kínai és japán mesterek névtömegeivel s azzal a zavarral, amelyet e különös nevek európai szövegekben található hibás átírása okozott. Mondanunk sem kell talán, hogy a magyar művészek is a legtágabb keretben foglalnak helyet e műben.

A vállalat első kötetei éppen a munka nagysága következtében kissé lassú tempóban jelentek meg. Mióta azonban az V. kötettől fogva az E. A. Seemann-cég vette meg, a szerkesztőség új erőkkel bővült meg s a munka hasonlíthatatlanul gyorsabban megy, úgy hogy az évi két-két kötet megjelenése biztosítva van.

A mű szerkesztésének egyik elve az volt, hogy egy-egy életrajz ne lépje túl a használhatóság által megkövetelt terjedelem határait. Viszont minden egyes művész életrajza alatt nagyon kimerítő bibliográfiai jegyzeteket találunk, amelyek bárkire nézve lehetővé teszik, hogy a jelentéktelenebb részleteket és adatokat megkeresse a forrásul jelzett művekben.

 

FESTÉSZET
Kőváry Szilárd képeinek kiállítása a Művészházban. Ösmertették a napilapok, febr. 25
Két kiállítás. — A Thomka-gyüjtemény. -- Kőváry Szilárd a Művészházban, írta T. Gy. Magyar Hirlap, febr. 25.
Nyolc fiatal festőművészről. Irta Kéve. Interieur I. 2. Új szerzemények Nemes Marcell gyűjteményében, írta Felvinczi Takács Zoltán. A Gyűjtő I. 1 — 2.
Csók István. Irta Lengyel Géza. U. o.
A nyitrai Madonna, Irta Gerevich Tivadar dr. Archeológiái Értesítő. U. f. XXXII. 1.
A Népszálló freskói. Irta O. D. Élet, március 3.
Kőváry Szilárd kiállítása, írta Farkas Zoltán. Vasárnapi Újság, március 3.
"Neukunst, Wien 1912." írta K. E. Kultúra, III. 2. Feszty Árpád kiállítása a Nemzeti Szalonban. Irta Beödi Balogh Gábor. U. o.
Pataky Lászlóról, halála alkalmával; írták a napilapok, március 5.
Wilhelm Nagy's Kollektiv-Ausstellung. (Im "Könyves Kálmán".) írta Róna. Budapester Presse, március 6.
A Weber-népaukció tanulságai. (Berlini levél.) Irta B. V. Az Újság, március 6.
Négyes kiállítás a Műcsarnokban. Ösmertették a napilapok, március 9. és 10.
A Nemzeti Szalon kiállítása. — Faragó Géza és Juhász Árpád kiállítása. Ösmertették a napilapok, március 10.
A Műcsarnok kiállítása. Irta L. G. Pesti Hírlap, március 10.
A Műcsarnok négyes kiállítása. (II.) írta Elek Artúr. Az Újság, március 13.
Ausstellung im Künstlerhause. (II.) Irta Róna. Budapester Presse, március 13.
A római Colonna-képtár. Irta E. A. Az Újság, március 14.
A négyes kiállítás. (H) írta Veress Tibor, Független Magyarország, március 15.
Pataky László, írta Farkas Zoltán. Vasárnapi Újság, március 10.
Nagy Vilmos kiállítása, írta F. Z. U. o.
Az arckép, írta Sztrachon Nelly. Budapesti Hírlap, március 17.
A festőművészet holnaposai. Jeltelen cikk. U. o.
Akvarell, pasztell és grafikai kiállítás a Műcsarnokban. Irta Ybl Ervin dr. Magyar Nemzet, március 17.
Műcsarnok. Irta Jean Preux. A Hét, március 17.
Négyes kiállítás a Műcsarnokban. Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság, március 17.
Művészeti krónika. — Hegedűs. Tull. Nagy Vilmos. Kőváry. Jeltelen cikk. Új Idők, március 17.
La peinture de paysage chez les peuples romans jusqu' a la fin du XVlI.e. siecle, írta Berzeviczy Albert. Revue de Hongrie, V. 3.

 

SZOBRÁSZAT
Rodin Rómában. Jeltelen cikk. Magyar Szó, február 25.
Sz. György budai domborművc és a nagyváradi szobrok Evlia Cselebi útleírásában. Iita Supka Géza. Archeológiái Értesítő. U. f. XXXII. 1.
Archeológiái kutatások külföldön. Iita Hekler Antal dr. U. o.
Rodin a nagyváros ódon szépségeiről. Jeltelen czikk. Új élet, VII. 4.
Rodin-tanulmányok. Irta Feleky Géza. Nyugat, V. 5. A hatvanhét Kossuth-szobor, írta M. M. Pesti Hirlap, március 15.

 

ÉPÍTÉSZET.
Budapest extérieurje. írta dr. Rózsa Miklós. Interieur, I. 2.
Magyar állainvasúti üzletvezetőségi épületek, írta R. M. Építőipar, február 25.
Az ideális színház. Jeltelen cikk. U. o.
A vurpódi, veresmarti, szászujfalvi és szenterzsébeti templom, írta Halaváts Gyula. Archeológiái Értesítő. U. f. XXXII. 1.
Andrássy-út 25. írta Dömötör István. Világ, február 29.
Budapest régi Belvárosának pusztulása, írta Petrik Albert. Építőipar, március 3, 10.
Az ideális színház. Jeltelen cikk. U. o.
A Budapesti Bank r.-t. palotájának pályatervei. Jeltelen cikk. Magyar Építőművészet, IX. 12.
Edison betonháza, írta I. J. Vállalkozók Lapja, március 6.
Budapesti építkezések, írta Zuboly, Pesti Napló, március 10.
Az újabb építészet a kínai birodalomban, írta Gy. R. Építőipar, március 10.
Park-szanatórium. Irta K. B. Vállalkozók Lapja, március 13.
Lechner. írta Vágó József. Bildende Künstler, Monatsschrift für Künstler u. Kunstfreunde. Wien—Leipzig, 1911. Heft 12.

 

IPARMŰVÉSZET.
Mit kíván az iparművészeti iskola növendékeitől. Jeltelen cikk. Vállalkozók Lapja, február 21.
A fémmetszés művészetéről, írta Velics László S. J. Vasárnapi Újság, február 25.
A "Wiener Werkstätte" Budapesten. Lta — ka —. Interieur, I. 2
Az 1911/12-i bécsi iparművészeti kiállítás, írta K. B. Ugyanott.
A kolozsvári iparművészeti kiállítás. Jeltelen cikk. U. o.
Öcsény. Jeltelen cikk. U. o.
Az Iparművészeti Múzeum meisseni porcellánja. Irta Radisics Jenő. A Gyűjtő, I. l — 2.
A Thomka-gyüjtemény. íita T—r. U. o.
Győri díszkard a régibb középkorból, írta Börzsönyi Arnold. Archeológiái Értesítő. U. f. XXXII. 1.
Festett edények az eró'sdi és oltszeml telepekről. írta László Ferenc dr. U. o.
A magyar iparművészet veszedelme. — A Wiener Werkstätte Budapesten. Jeltelen cikk. Budapest, mare. 3.
A XVIII. századbeli angol bútorok, írta Radisics Jenő. Új Élet, VII. 5.
Undi Mariska művészete, írta Elek Artúr. Magyar Iparművészet, XV 2.
Művészi fejlődésem, tanulmányaim. Irta Undi S. Mariska. U. o.
Az Iparművészeti Múzeum meisseni porczellánja írta Radisics Jenő, A Gyűjtő, I. 1.

 

VEGYES.
A bécsi fiatalok a Művészházban. Irta Bálint Aladár. Nyugat, V. 2.
Az üveg, mint az építő- és iparművészet anyaga. Irta V. S. Vállalkozók Lapja, jan. 17.
Elrejtett magyar műkincsek. Jeltelen cikk. Budapesti Napló, jan. J 9.
Biedermeyer. Irta Lengyel Géza. Pesti Napló, jan. 25.
.Drei Künstler. - - Karl Kraus, Adolf Loos, Peter Altenberg. — Irta Eugen Lázár. Budapester Presse, jan. 25.
Norwegische Künstler in Wien. Irta A. S. Lcvetus. Pester Lloyd, jan. 26.
Művészet a teinplomberendezésben. Irta Ybl Ervin. Magyar Nemzet, febr. 9.
A biedermeyer. Irta Ezrey. Vállalkozók Lapja, febr. 14.
A fó'város első Népszállójáról, megnyitása alkalmából, írnak a napilapok febr. 18.
A Márkusfalvi Máriássy-kastély. Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság, február 25.
Andrássy Gyula gróf gyűjteménye. Irta Farkas Zoltán. A Gyűjtő, I. 1—2.
Meunier, írta dr. Turnowszky Sándor, III. 4.
Téli tárlatok. Irta D. Budapesti Szemle, március.
Új fővárosi múzeum. Irta Feleky Géza. Világ, mare. 17.
Rodin a művészet hasznosságáról. Irta Feleky Géza. Új Élet, VII. 5.

 

LEJÁRÓ PÁLYÁZATOK

1912 április 1-én lejár a nagyszebeni elemi és polgári leányiskola terveinek elkészítésére a nagyszebeni ág. ev. egyházközség által hirdetett pályázat. Pályadíjak: első 1000, második 600 korona. Az építési programm, helyszínrajz stb, az egyházközségtől 4 koronáért szerezhető meg.

1912 április 15-én lejáraz Orsz. M. Iparművészeti Társulat általános, nyilvános pályázata eredeti iparművészeti tervekre (rajzokra, plasztikus mintákra), melyet abból a célból hirdet, hogy azok javát megvásárolhassa, iparosoknak megvalósítás végett kiadhassa, esetleg azokat sokszorosíthassa. A terv tárgyát és anyagát (fa, fém, agyag, szaru, szövet, stb.) a pályázó szabadon választhatja, de figyelemmel kell lennie arra, hogy a tervezeit tárgyak hazai ipari műhelyekben vagy gyárakban elkészíthetők majdan megvalósítva forgalomba hozhatók legyenek. A pályázók tájékoztatása végett megjegyezzük, hogy a Társulat elsősorban ajándékoknak való, vagy mezőgazdasági, állattenyésztési és sportversenyek emlékdíjául alkalmas tárgyak terveit óhajtja beszerezni. Ilyenek pl. írókészlet, dohányzókészlet, kazetta, serleg, álló óra, bot és lovaglóostorfej, névjegy, gyümölcs- és virágtartó, ékszer stb. Pályadíjat nem tűz ki a Társulat, de legalább 2500 koronát irányoz elő a legmegfelelőbb tervek megvásárlására. Az egyes torvek vételárát a tervező művészekkel egyetértve fogja megállapítani. A pályázaton csakis magyar állampolgár vehet részt. A pályázat nyilvános. Tehát szükséges, hogy minden pályaművön feltüntetve legyen a pályázónak neve és lakása. A pályázat

f. é. április hó 15-én déli 12 órakor jár le. Ez időpontig be kell küldeni a pályaműveket a Társulat irodájába (IX., Üllői-út 33—37). A pályázatot a Társulat állandó bíráló bizottsága dönti el. A díjazott és megvásárolt tervek tulajdonjoga, beleértve a korlátlan sokszorosítási jogot is, kizárólagosan az Orsz. Magyar Iparművészeti Társulaté. Valamennyi pályaművet a Társulat legalább három napig kiállítja a;- Országos Magyar Iparművészeti Múzeumban. A nem díjazott műveket a kiállítás leszerelésétől számított 30 napon belül el kell vitetni, mert ezen a határidőn túl a Társulat értük felelősséget nem vállal.

1912 április 22-én lejár a pécsi törvénykezési épület és fogház terveinek elkészítésére az igazságügyminisztérium által hirdetett tervpályázat. A pályatervek l: 200 mértékben készítendők és nevezett minisztérium segédhivatali főigazgatójánál nyújtandók be. Az építés összköltsége 750,000 koronánál lehetőleg ne legyen több. Első díj 2300, második díj 1400, harmadik díj 800 korona.

1912 április 30-án lejár a "Miskolci Kereskedők és Gazdák Köre" házépítő r. t. által klub-helyiségeket magában foglaló épület terveinek elkészítésére hirdetett tervpályázat. A legjobbnak talált terv 2000 korona, a második 1000 korona és a harmadik 500 korona javadalmazásban részesül, ezenkívül 300 koronáért a tervek bármelyikét megvásárolhatja az egyesület.

1912 május 29-én lejár a szerajevoi tartománygyűlési épület terveire hirdetett pályázat. Az épület hozzávetőleges költségei, ide nem értve a berendezést és az előtér szabályozást, 700,000 koronában vannak megállapítva; díjak kiosztására 10,000 korona van szánva. Első díj 4000, második dij 3000, harmadik díj 2000, negyedik 1000 korona.

1912 június 30-án lejár az Uruguay köztársaság által Artigas lovasszobrának tervére és mintájára hirdetett pályázat.

1912 október 1-én lejár a nagyváradi Tisza-szobor pályázata. Díjak: első 2000 korona, második 1000 korona, harmadik 500 korona. A bizottságnak jogában áll bármely tervet 500 koronáért megvásárolni. Bővebbet 1. "Művészet" 1912. évf. 1. szám.

1912 november 12-én lelár az Erzsébet királyné emlékmű pályázata. Első díj 15,000 korona, második díj 10,000 korona, harmadik díj 6000 korona, megvásárlási díj tíz pályaműre összesen 30,000 koiona.

1912 november 15-én lejár a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által a "Nemzeti Színház" új épülete építési terveinek beszerzésére hirdetett tervpályázat. Bővebbet 1. "Művészet", 1912. 80. lap.

1913 április 1-én lejár a miskolci Deák-szobor pályázata. Első díj a megbízás, második díj 800 korona, harmadik díj 400 korona.

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003