Nyolcadik évfolyam, 1909    |   Hatodik szám    |    p. 397-416.    |   Facsimile
 

 


HAZAI KRÓNIKA

 

SZENT-GYÖRGY-CÉH, MAGYAR AMATŐRÖK ÉS GYŰJTŐK EGYESÜLETE címmel új kulturális egyesület alakítására indult meg mozgalom a fővárosban. Az egyesületnek most megjelent prospektusa hivatkozik az Orvosszövetségnek régi mesterek magánkézben levő képeiből 1902-ben rendezett műkiállítására, valamint az 1907-ben rendezett Budapesti Amatőr-Gyűjtemények kiállítására, melyek megmutatták, mily sok gyűjtő van Magyarországon és mily sok műkincs van magyar magántulajdonban. Itt van tehát az ideje, hogy gyűjtőink egymásnak segítőkezet nyújtva teljesítsék a gyűjtésben rejlő fontos kulturális feladatot. Az egyesület működése kiterjedne az egész országra ; célját az alapszabálytervezet első szakasza a következőképpen mondja el :

"Az egyesület a gyűjtőknek és a műbarátoknak (amatőröknek) minden irányban támogatással, útmutatással szolgál, segíti az ismeretek szerzésében, igyekszik a gyűjtést nekik megkönnyíteni és arra törekszik, hogy a gyűjtés kulturális és művészeti irányban haladjon.

Az egyesület a cél elérése érdekében

1. a tagok között való érintkezést, különösen a cserét megkönnyíti ;
2. a tagokat érdeklő aukciókat nyilvántartja és maga is aukciókat rendez ;
3. a kiállításokat, felolvasó és bemutató összejöveteleket rendezi ;
4. szakértői útján foglalkozik műtárgyakat illető szakvélemények nyújtásával (expertise) ;
5. rendszerint hozzá, nem férhető magángyűjtemények megtekintését megkönnyíti ; ily célból társas kirándulásokat rendez ;
6. egyesületi értesítőt ad ki, mint rendes kiadványt ;
7. az érdeklődés arányában a kisplasztika, a sokszorosító művészetek, valamint a bibliophilia körébe vágó műtárgyakat ad ki, mint rendkívüli kiadványt;
8. minden lehetőt megtesz az iránt, hogy magyar vonatkozású műtárgyak az országból ki ne menjenek, a külföldön lévők ellenben visszaszerezhetek legyenek."

A prospektus további részében a következőket olvassuk :

Ez a felsorolás azonban korántsem meríti ki azokat a praktikus irányú módozatokat, amelyeket az Egyesület tervez, hogy a gyűjtőknek, műbarátoknak tevékenységükben kezére járjon.

Pl. köztudomású, hogy az állami zálogházakban számos műtárgy kerül árverésre, anélkül, hogy róla az érdeklődő gyűjtő-közönségnek sejtelme is volna. Az árverelendő anyag felől senki és semmi sem nyújt a gyűjtőnek tájékozást, maga a megtekintés is nehézségekbe ütközik, úgy, hogy érthető, ha ez árverések anyaga tekintet nélkül arra, művészeti jellegű tárgyról van-e szó, vagy sem, néhány iparszerű árveréslátogató zsákmányául esik. A rendszerint való eset ilyenkor az, hogy a tárgyak művészeti jellegét az illetők nem ismerik fel s így azok — nem szakemberek kezében -- ismét vagy elrejtőznek, vagy elkallódnak, ami egyértelmű nemzetgazdasági értékek megsemmisülésével.

Ezen az Egyesület olyképpen óhajt segíteni, hogy a pénzügyi kormánynál megkísérli kieszközölni azt, hogy a zálogházak tárgyainak megítélésében és eladásra bocsájtásában az Egyesület szempontjai érvényesülhessenek.

Ugyancsak köztudomású dolog, hogy közgyűjteményeink a nekik megvételre felkínált árú egy részét rendesen elutasítani kénytelenek amiatt, hogy vagy nem illik bele gyűjteménykiegészítési pro-grammjukba, vagy nincs javadalmuk a megvásárlására. Sok becses műtárgy kallódik el így s végül is külföldi régiség-ügynökök kezére kerül. A magángyűjtő közbelépése ily esetben is értékek megmentését jelenti. Hogy ez lehetséges legyen, biztosítanunk kell a múzeumok igazgatóinak Egyesületünk céljai iránt való érdeklődését s velők oly megállapodásra kell jutnunk, hogy részükről meg-nem szerezhető műtárgyakat egyesületünkhöz fogja irányítani. Egyesületünk tagjai így egy állandó, közvetlen kínálattal fognak szemben állani.

A közvetlenségben rejlő nemzetgazdasági előnyt akarjuk értékesíteni aukcióinkkal is. Évente jóegynéhány gyűjtemény vándorol ki az országból külföldi aukcionáló intézetekbe, jó-egynéhány pedig egyszerűen elpocsékolódik, mert az eladó és vevő egymással nem találkozhatnak. Aukcióinkkal vevő és eladó részére közömbös területet fogunk teremteni, hol a kereslet és kínálat önként fog kialakulni, nem is említve azt, hogy az aukcióink így az egész ország műkereskedelmében árszabályozóképpen fogják hatásukat éreztetni.

Mindezen célokat fogja szolgálni az egyesületi Értesítő is, mely gyakorlati irányú orgánum lesz. Tartalmazni fogja aukcióinknak katalógusait, külföldi aukciók jegyzékét, az Egyesület értesítéseit, valamint a tagoknak szánt belső hirdetési rovatot, melyben a tagok műtárgyakra vonatkozólag ingyen tehetik közzé vételi, eladási és csere-hirdetéseiket. Mennél nagyobb lesz az Egyesület forgalma, annál terjedelmesebb és nagyobb lesz az Értesítő, melyet élénkíteni fognak jól megválasztott szakbeli cikkek, magángyűjteményekre és gyűjtőkre vonatkozó adatok stb. stb. ; a jövőre nézve pedig célunk, hogy ezt az egyesületi Értesítőt magas szintű előkelő kiállítású gyűjtő-művészeti folyóirattá fejlesszük.

Meggyőződésünk, hogy az Egyesület hiányt fog pótolni és hogy bőséges ellenértékét fogja nyújtani annak az anyagi áldozatnak, melyet tagjaitól kér.

A tagok jogairól és kötelességeiről egyébként az alapszabálytervezet következő két paragrafusa tájékoztat :

Az egyesület tagjai pártfogó, alapító, tiszteletbeli és rendes tagok.
Pártfogók azok, kik az egyesület céljaira legalább 2000 K-t,
alapítók azok, kik legalább 500 K-t adnak.
Tiszteletbeli taggá az lesz, kit érdemeiért a közgyűlés azzá választ.
Rendes tagok azok, kik legalább három éven át 25 K évi tagdíj fizetésére kötelezik magukat. A tagdíj évenként előre Budapesten fizetendő.

A tagok, kik fizetési kötelezettségüknek megfeleltek, a közgyűlésen szólási és indítványozás! joggal bírnak, választók és választhatók.

A tagok használhatják az egyesület raktárhelyiségét, az egyesület értesítőjét hirdetési célra igénybe vehetik, az egyesület kiállításait látogathatják, jelen lehetnek az egyesület által rendezett felolvasásokon, bemutató és csereösszejöveteleken.

A tagok igénybe vehetik az egyesületi szakértőket.

A tagok az egyesület értesítőjét ingyen, az egyesület egyéb kiadványait kedvezményes áron kapják.

Tagul jelentkezni az Egyesület előkészítő-bizottságának megbízottjánál, dr. Siklóssy László ügyvédnél (VIII. kér., Múzeum-kőrút 18.) lehet.

Az előkészítő-bizottság nevében K. Lippich Elek, Térey Gábor dr., Radisich Jenő, Teleky Sándor gr., b. Hatvany Károly, Jeszenszky István dr., Kohner Adolf, Nemess Marcell, Zsolnay Miklós és Siklóssy László dr. írták alá a prospektust, mely már a jelentkezett tagok névsorát is tartalmazza. E névsorból látjuk, hogy az alakuló egyesület iránt már a keletkezése első stádiumában a társadalom minden rétegében nagy az érdeklődés. A prospektus művészi tipográfiája Czakó Elemér ízlését dicséri.

A nyomtatványon levő embleme a legrégibb magyar műemléknek, Márton és György 1372-ben készített Szent-György szobrának képe.

 

KITÜNTETÉSEK. Az eperjesi kórház tervpályázatán az 1000 K első díjat Schoditsch Lajos és Eberling Béla, a 600 K második díjat Fleisch! Róbert kapta.

A sárospataki tanítóképző intézet épületének tervpályázatán a beérkezett hét pályamű közül a 2000 K első díjat Lechner Jenő és Wargha László, az 1500 K második díjat Kotál Henrik, az 1000 K harmadik díjat Lechner Ödön és Sebestyén Arthur terve kapta. Megvették Förk Ernő és Bernthaller Adolf tervét.

A marosvásárhelyi keresk. és iparkamara tervpályázatán az első díjat ifj. Császár Lajos, a másodikat Kiss Aladár, a harmadikat Radó Sándor és Vigand Ede terve kapta. A díjnyerteseket szűkebb pályázatra szólították fel.

A szamosujvári szálloda és vágóhíd tervpályázaton az első díjat Bobula János, a másodikat Frecska János kapta.

A kassai székesegyházba szánt Rákóczi-síremlék pályázatán a pályabiróság az első díjat (hatezer korona) kétharmadnál nagyobb szótöbbséggel ítélte oda Holló Barnabás és Györgyi Géza terveinek. Az ötezer koronás második díjat Füredi Richárd, Körösfői-Kricsch Aladár és Lechner Jenő terve ; az egyik háromezer koronás harmadik díjat Tóth István, Révész Imre és Kotál Henrik terve; a másikat Beck Ö. Fülöp és Hikisch Rezső terve; a kétezer koronás negyedik díjat Margó Ede, Dudits Andor és Lux Kálmán terve kapta meg. Megvételre ajánlja a pályabiróság Róna József, Körösfői-Kriesch Aladár és Füredi Richárd, Csikasz Imre és Novák Sándor és végül Bethlen Gyula tervét.

A marosvásárhelyi vármegyei székház tervpályázatán az első díjat Komor Marcell és Jakab Dezső, a második díjat Viegand és Koós, a harmadik díjat Melha Tibor terveinek ítélték oda.

A soproni posta- és távirda-palota tervpályázatán az első díjat Orth és Somló, a második díjat Balázs Ernő, a harmadik díjat Hofstaedter és Opaterny nyerte. Megvették ezenkívül Bernthaller és Ray tervét.

 

GÓTH MÓRIC Brüggei részlet című festményét reprodukáljuk c füzet mellékletén.

ÉBERLING GYULA rajzolta a 354. lap fejlécét. HAZAY ALADÁR rajzolta a 359. lap fejlécét. SZABÓ JENŐ rajzolta a 368 és 372. lap fejlécét. TAKÁTS FERENC rajzolta a 376. lap fejlécét.

HIRSCHMANN TIVADAR rajzolta a 382. lap fejlécét.

FALUS ELEK rajzolta a 304. lap fejlécét. SASSY ATTILA rajzolta a 397. lap fejlécét.

 

KÜLFÖLDI KRÓNIKA

 

A IX. MÜNCHENI NEMZETKÖZI MŰVÉSZETTÖRTÉNETI KONGRESSZUS a művészet megösmerésében, fejlődése menetének kikutatásában nemcsak értékes tényeket hozott felszínre, de a megösmerés módszerének fejlesztésében is jelentős eredményeket ért el. Különösen az adta meg e kongresszus jelentőségét, hogy általános, alapvető kérdéseket is felölelt, a minthogy arra kell törekedni a jövőben is, hogy az összes ülések kizárólag ilyenekkel foglalkozzanak, s a részletkérdéseket aztán az egyes szakosztályok dolgozzák fel. A kongresszus vezetősége - amint azt Kautzsch tanár, elnök záróbeszédében megemlítette — ebben már meg is egyezett.

A kongresszus általános érdekű témái közé tartozott Venturi előadása a művészettörténetnek a történelemhez való viszonyairól, Rahlmanné a régi mesterek festőtehnikájáról, a melyben a természettudomány módszereivel tett vizsgálatairól számolt be. Minden szubjektív mozzanatot ki akarva zárni vizsgálataiból, Rählmann a festményről levakart egy kis olajfesték darabkát mikroszkopiái vizsgálat tárgyává tesz, hogy ilykép megösmerje a régi mesterek festőmódját. Eddigi eredményeiből például megtudjuk, hogy a régi német mesterek durván szétdörzsölt festéket használtak, sőt gyakran ércszilánk darabkákat is, rétegszerűen, belekevertek a festék közé, hogy színreflektorként szolgáljanak. Bertram mester például élénken csillogó aranyport kevert a festékbe, hogy ezzel az ércszerűen ragyogó sárgát kihozhassa. Paris Bordone sajátos színkeverésével elérte azt, hogy színfelületei — mikroszkopi vizsgálatnál — pontozottaknak hatnak. Mily időbeli távolság választja el Paris Bordone-t a modern pontozóktól, Seurattól kezdve Segantiniig ! A régi mesterek rétegszerűen alkalmazzák a festőanyagot, hogy optikai úton érjenek el sajátos, előre kiszámított színhatásokat, pl. Ostade vörös és kékből oly szép gesztenyebarnát teremt, a minőt összekeverés révén lehetetlen volna kihozni. Igen érdekes volt Rählmann megállapítása, hogy a pompejii festők ugyanolyan tehnikát használtak, mint a középkori szobormázolók, ilykép egy, akkor még élő tradícióra lehet következtetni. Rählmann a képmegállapítás új módszerét van hivatva életbe léptetni.

Hasonlókép általános érdekű volt az aacheni műegyetem tanárának, Schmid M. előadása az egyetemi múzeumokról. Schmid felösmerte, hogy az egyetemi oktatásnak nagy hibája, hogy nem a látás tanításából indul ki, hogy ott ma még inkább történelmi segédtudomány a műtörténelem, semmint eleven művészetösmeret. Ezt most már Német-országszerte felösmerték. A müncheni Allgemeine Zeitung-bán, a kongresszus ötletéből, cikket írt Koetschau Károly, a berlini Friedrichs-múzeum igazgatója, a művészettörténész neveléséről, melyben a történettudományi kiképzés mellett a műértés nevelését is követeli. Ezen célból hangsúlyozza a műtermek és műhelyek látogatásának fontosságát, a minek révén a műtörténész szoros kapcsolatba kerül a jelen művészetével, a minek hangsúlyozását kiválóan fontosnak találjuk, mert elvégre azon régi dölyfös akadémizmus bukását bizonyítja, mely elképzelt szépségideálokból kiindulva, gőggel nézett le a jelen, az élő művészetre, pedig ellenkezőleg, csakis abból kiindulva találjuk meg a mértéket a múlt megértésére, megítélésére egyaránt. Schmid más úton akar ehhez a célhoz eljutni. Egy aacheni művész, Reif nagy másolatgyűjteményét a főiskolának hagyományozta, s Schmid most e másolatgyűjteménynek fontosságát akarja megvédelmezni. Ezzel nem győzött meg senkit. Még ha úgynevezett kongeniális művész csinálja is a kópiát, egy Lenbach Velazquez másolatain keresztül is Lenbachot érezzük ki, az ő szemét, az ő érzését, azt, hogy mit látott ő, Lenbach, Velazquezben fontosnak. Mit másol Rubens Tizianoból, mit Manet Velazquezből? Minél kiválóbb egyéniség a másoló, annál inkább átírás lesz a másolatból. Gyenge, egyéniség híján lévő művész másolatai pedig hala-vány sejtelmét sem közvetíthetik e nagy mesterek műveinek. Aztán a kezdő művészetösmerő hamis színemlékeket gyűjtsön a hamis másolatok tanulmányozásából? Pláne ezekkel kezdje? Mikor jól tudjuk, az első benyomás egész életünkre kiható erejű? Nem, ezt az eszmét el kell vetni. De annál érdekesebb volt az, amit a vetített képekben Schmid tanár bemutatott, múzeumának egyes felállításait, egy-egy műalkotást keletkezése egész folyamatán, a stilizálás részleteit, Minne egy szoborművén, a természetes modelltől a kész, stilizált műalkotásig, az egyes tehnikák ösmertetését, gipszben, galvanoplasztikái másolatokban, - - mindez valóban érdekes demonstrativ anyag.

Schubert-Soldern weimari tanár két dolgozatot mutatott be, a maga javaslatát egy művészettudományi szisztémáról és egy másikat, a melyet egy előbbi kongresszus által kiküldött bizottság dolgozott ki. Az egyik igen is praktikus, a másik igen is elméleti nézőpontból indult ki, — az egyik a bibliográfiai szempontot hangsúlyozza erősebben, a másik a fejlődéstanit. A tárgyalás folyamán kiderült, hogy Schubert-Soldern javaslata igen használható és csak néhány részletjavítás szükséges, hogy a közelebb meginduló művészettudományi Évijelentés felhasználhassa.

Áttérve a részletkérdésekre, első helyre kell tennünk a bécsi egyetem tudós tanárainak, Dvorak előadását nemrég elhunyt elődjéről, Wickhoff-ról. Elösmerte, hogy nem fejezte be életművét, kora halála meggátolta ebben, de a tanítvány rajongásával elmondta, hogy mi mindent tervezett. Wickhoff azonban inkább a kritikában volt nagy, ebben termékenysége meglepő, - - de a mit Dvorak oly rajongással emlegetett, hogy meg akarta írni a naturalizmus történetét, a velencei szobrászat és a római barokk fejlődéstörténetét, - mindenben ellentmondó ösztöne vezette volna, részben, hogy Burkhardt-nak, részben, hogy a renaissance-rajon-góknak ellentmondhasson. Ezért akart Giorgione ellen is könyvet írni, hogy ő nagy mestert körülfogó modern rajongást kellő értékére szállítsa le. Dvorák szerint eszméi, tanítványai révén, mégis bejutnak a köztudatba. Majd meglátjuk ! Egyelőre Giorgionet Justi éppen most teremtette újra és éppen ellenkező célzattal, a hyperkritikusok szempontjait rombolva le. Az azonban Wickhoff igazi érdeme, amit oly sokszor jelentősen hangsúlyozott, hogy a múlt megítélésében a modern művészet ösmeretéből kell kiindulni, őt erre a francia impresszionizmus tanulmányozása vezette, mert ennek a révén ösmerte fel azt az igazságot, mily szoros kapcsolatban áll minden igazi művészet a maga korával.

De nemcsak a korával, ez a kapcsolat kiterjed egyes népek művészetére is. Venturi kimutatta azt a kapcsolatot, mely észak és dél. művészete közt a quattrocento első felében mutatkozik. Különösen érdekes volt, amit egy velenceivé lett német Giovanni d'Alemagna művészetéről mondott, akit a nürnbergi, s nem mint elődei, a kölni iskolából vezetett le. Kapcsolatot mutattak ki az egyes stílusok kialakulása közt : Riehl a rokokót kialakulása közben mutatta be, amint a barokkból keletkezett és a klasszicizmusba átment. Ezt a tételt a müncheni rokokóból következtette és számos példával illusztrálta. Kapcsolatkimutatás volt Schermann előadása az ethnografiai múzeumban is, ahol egyes országok, Görögország és India közt kialakult művészeti érintkezés példáit láthattuk.

India művészete Kr. e. a harmadik században virágzik, s i.at reá Nagy Sándor korának kultúrája, — a mint azt az újabb ásatások igazolták. A pataki-putroi ásatások indojoniai oszlopokat hoztak felszínre ; - - görög silénszerű emléket ástak ki 1836-ban Ágra mellett, s erre lehet visszavezetni a pohos Buddhákat; — a későbbi indiai művészet, a gandhara-művészet görög-buddhistikus kor terméke, görög hagyományon nőtt indus színezetű művészet, mely megteremtette a Buddha típust, a görög redőzcttel, görög formanyelven megformált Apolló-Buddhát. Még a dekorációban is erős görög hatást talulunk. De kapcsolatok keletkeznek az egyes művészeti ágak közt is, amint azt a brüsz-szeli Destrée igazolta, aki flandriai falszőnyegeken Rogier van der Weyden, a flémalle-i mester. Jus-tus van Gent festményeinek kétségtelen hatását ösmerte fel.

Sörre berlini tanár két újabban megjelenő könyvét ismertette, melyek a perzsiai művészetet, eredeti elvéetelekben, széles alapon tárgyalják. Az egyik iraniai sziklareliefeket, a másik perzsa építészeti emlékeket mutat be, azt igazolva, hogy eredeti izlam művészet nincs. Az izlam átvette a Perzsiában talált régi keleti műalkotások stílusát, csak némi vékony mázzal vonva be azt, átvette pedig tudatosan, felösmerve azok műbecsét.

Az új anyagbemutatás mellett a reginek megrostálásával is találkoztunk, az ú. n. stíluskritikával. Az egyik előadó, a stuttgarti múzcumőr dr. Baum volt, aki az ulmi szobrászatról a XV. században beszélt, s az id. és ifj. Syrlin művészete közt vonta meg a stíluskritikai határvonalakat. Egy másik előadó, a prágai egyet. tanár Schmid H. A., ifj. Holbein bázeli működését tárgyalta, az ú. n. luzerni faszade-ról és a bázeli Haus zum Tanz freskóiról azt igyekezve kimutatni, hogy néhány évvel későbbiek, mint ahogy általán tartják. S miből következtette ezt? Abból, hogy bizonyos formákkal későbbi művein találkozunk. Ezt be is bizonyította, szorgalmas szembeállításokkal. De aki a lángelme lelkét, s annak szökdécseléseit megfigyelte, aligha mer erre az ingadozó alapra építeni. Meggyőző hatása az éleselméjű fejtegetéseknek nem is igen volt.

Itt említjük meg Vay Péter gróf előadását, aki a japán művészet szelleméről beszélt, s néhány igen finom megjegyzést hallottunk tőle. Abból az alapelvből indult ki, hogy a japán művészet lényegét akkor értjük meg igazán, ha ösmerjük a japán művészek célzatait. Mert egészen más világ a japán művész lelki világa, s hibás volt az első európai japánmagyarázók felfogása, akik azt a maguk esztétikájának szempontjából magyarázták. A japán ember a képzelet embere. A japán kis kertet nézve, az európai nem igen érti, miként gyönyörködhet a japán a kis miniatűr-fákban, cserjékben, filigran hidakban, apró kis ásványdarabkákban? De a japán a cserjében erdőt, az ásványdarabkában sziklát, s a sziklákon függő hidat lát, képzeletében egészíti ki, mert számára nem a valóság a fontos, hanem az érzés, melyet a képzelet felkelt. S aki ösmeri a japán érzésvilágát csak az foghatja fel a japán művészetét.

E sorok írója előadást tartott Szinyei Merse Pál művészetéről. Az érdeklődést a jeles mester iránt a Heinemann-galériában, a Piloty-kiállítás alkalmából bemutatott művei már felkeltették. A német kritikát meglepte Szinyeinek 1869 és 1872 közt kialakult színdús festészete. Az összefüggést, a fejlődést mutattuk be, amint azt a Művészet tavalyi évf. 5. és 6. füzetében megjelent "A modern művészet kezdetei" c. dolgozatunkban kifejtettük. Ebből kiderült, hogy Szinyei külön utakon - - a franciáktól függetlenül — jutott el a pleinairhez. Az előadást csodaszép Műterem-interieurjének bemutatásával, s a Majális Lumiere-felvételben való vetítésével illusztrálhattuk.

A kongresszus — mint látható — sok általános és sok speciális kérdést vetett fel, de amellett alkalmat adott az egy téren dolgozóknak a személyes ösmerkedésre, melyet a bankettek, Rupprecht herceg amalienburgi fogadóestélye szolgáltak. A nemzetek testvériesülése a nagy ünnepi estélyen szép felszólalásokban nyilatkozott meg, nemcsak a szeretetreméltó elnök Kautzsch beszédében, de Venturi, Destrée, Vay gróf, Cramer-Klett báró lelkes hangú pohárköszöntőiben is. Rupprecht herceg a kies fekvésű, Cuvillies által 1740-ben épített rokokó kéjlakban fogadta vendégeit, annak kékalapú, ezüsttel kivert, díszekben túlgazdag fogadótermében, Mozart zenéjének kísérete mellett. Szép környezet, - - de hol marad a rokokó szelleme? Mikor az est végén kimentünk az előcsarnokba, nem livrés inasok hada fogadott, parókában, selyemharisnyában, hanem tenyeres-talpas cselédlányok, akik mosogatták az edényeket. Holdvilág mellett! Boldog egyszerűség...

A fogadások mellett kirándulásokat is rendeztek, egyet a közbeeső vasárnapon Landshutra, hogy az egykori királyi székhely kincseit megtekintsék. A palotában aztán Warburg tanár igen érdekes előadást tartott az olasz terem kandallójáról, melynek 1542-ből való reliefjei közvetlen illusztrációi egy középkori festőtraktatusnak, mely Albricus neve alatt maradt ránk a XIII. századból. Warburg érdekesen világította meg ilykép a renaissance kapcsolatát a középkorral.

A kirándulások mellett a kongresszus alkalmából külön kiállításokat is rendeztek. Első helyen említjük a XVIII. sz. müncheni festészetet bemutatót, ahol, sajnos, gyászos képét látjuk a kor művészete hanyatlásának, a németalföldi és olaszos ízlés utánzásának, úgy, hogy szerintünk, a kiállítás egyetlen érdekes darabja Klotz Mátyás (l748 — 1821) Amberger Christoph-ot ábrázoló arcképe (mely Leibl egyik barátjának, Hirth du Frenes festőnek tulajdona.) Ez a Klotz színpadi dekoratiókat volt kénytelen festeni, hogy megélhessen, mert körülötte az idegen származású Goudreaux-k, Kellerhovenek uralkodtak, - - de a német kritika még ma is ezeket dédelgeti.

A bajor nemzeti múzeumban külön termekben állította össze dr. Bucheit a müncheni XV. századi gótikus festményeket, annak igazolására, hogy a nürnbergi és kölni iskola mellett virágzó müncheni iskola is fennállott és jelentőségét igazolni igyekezett. Ugyanott nagy szorgalommal egybeállított porcellánkiállítás is volt látható, mely a müncheni, jelesen a nymphenburgi porcellángyár alkotásait (1750-től kezdve) gyűjtötte egybe. Dr. Stegmann - a kiállítás rendezője — a XVIII. század porcellánművészetéről szóló ismeretünket ilykép új anyaggal gazdagította.

A kis kiállítások közt legnagyobb jelentősége az udvari könyvtár nagy miniatürkiállításának volt, mely a legrégibb időtől a XVI. századig, 200 válogatott példában, a bajor miniatürfestészet történetét ölelte fel. A salzburgi iskola IX. századi primitiv kísérleteitől kezdve, a reichenauin át a regensburgi iskoláig, az avignoni művészetnek XIV. századi finom alkotásait láthattuk, hogy aztán a XV. századi metti kolostorbéli a szegények bibliájához készült érdekes miniatűrökben, aztán Furtmeyr Bertold mester műveiben, az 1481-ben befejezett missaléban, az 1-404-ben a müncheni Klarisse-zárda számára készült graduale színes rajzaiban, végül a XVI. századból Dürer, Mielichs műveiben gyönyörködhessünk.

Még mindég nem végeztünk a kongresszus nyújtotta látnivalókkal, mert meg kell emlékeznünk dr. Hoffmann Rikhárd templomvezetéséről, aki München főbb székesegyházait szakavatott előadásokban mutatta be, azon igyekezve, hogy a müncheni templomépítést, a gótkorszaktól a rokokóig fejlődé störténetileg vezesse le. Az itt felsoroltakból is kitetszik, mily érdekes és értékes minden szakemberre egy ilyen kongresszus látogatása, pláne a legközelebbié, amely 1912-ben Rómában fog megtartatni.

Befejezésül — mint igen jellemző részletet -elmondom ezt az epizódot: Venturi meghívta a kongresszust 1911-re Rómába, hangsúlyozva, hogy ekkor Olaszország jubilál és vendégeit nagy szívességgel fogadná. Mit felel erre egy német tudós? Hogyan. 1911-ben jubileumi év van Rómában? Fény, zaj, mulatság? Nem, mi munkakongresszust akarunk, - - tehát köszönjük szépen a meghívást, de csak későbbre, 1912-re fogadjuk el, hogy nyugodtan dolgozhassunk. És a kongresszus tapsolt hozzá!

DR. LÁZÁR BÉLA

 

ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉHEZ

 

IZBIGHI ISTVÁN KÉPÍRÓ. Amint egy alább olvasható okiratból kitűnik, Balassa Pál gróf földesúri hatósága alatt levő községben született Gömörvármegyében s az 1725-ik évben tűnik fel Kassán, ahol háza van a második negyedben ; az összeírás szerint: "Özbeghi István képíró. Longitudo t. i. a ház hossza - - 17. Latitudo 3 (öl). Contignationes 2 ", tehát a ház egy emeletes volt. Ez évtől fogvást az 1752-ig évig, valószínűen ez évben bekövetkezett haláláig, tagja volt a városi közgyűlésnek szakadatlanul. Az 1741-ik évben megvette az ú. n. Gránáth-Berthóty-féle házat, mely a főutca keleti során, éjszakra a Szendrei J. háza, délre a pénzverőház szomszédságában állt. A ház romladozó állapotban volt s költséges javításra szorult reá. Izbighi ez okból sajátkezűén írt kérvénynyel fordul a városi Tanácshoz polgári terheinek könnyítése végett. Sajátkezű latin nyelvű kérvénye így szól :

Amplissimus Magistratus, Domini Domini Gratiosissimi.

Tandem, opitulantibus superis, tot annorum spatio, angustia domus Dulaianae, frugali prolium numerp benedictus, adeo arctatus, ut arti meae, uti deberem, minus valuerim correspondere, tum ego in hoc defectu, tum etiam perillustris dominus Joannes Berthoti, in passu vendendae domus, quod dudum anhelabat et bcne notum, tum denique et ipsc Joannes Almasy illa sua cum civitate cambians, ast pignoratitia cessione, haud contentus, ad-resultum provocatus, intentum consecuti sumus, cum ex consensu ordinarii domini iudicis, partes domus Granatiano - - Berthotianas acorda mcdiante, iuris mei effeccrim domumque meam Dulaianam condam domino Almassy secundum acordam factam cesserim et quoniam in praescita domo Berthotiana, ius quoddam haereditarium respectu certarum par tium, haberet isthaec civitas regia Cassoviensis, quas modernus dominus Vimpiller in certa summa pecuniaria teneret; exhinc humillime venio in pracscntiam Amplissimi Magistratus, quatenus eas dem domus partcs, quae civitatem respiciunt mihi iure haercditario, quantum ad dominum Joannem Almassy in Ibrma cambii ad vires in vestitae in easdcm pecunia, mihi gratiosissime conferre dignarctur ob respectum etiam ab annis 17 fidelium meorum servitiorum et quod a tanto tcmpore, nulla beneficiae civilia pcrceperim, hoc quoque cordi summendo et cum eadem domus intam notabili ruina haereat, ut nisi necessariis aediliciis praemuniatur, corruitionem omnino minitet, quem infinem quibusnam egeat aedificiis dignetur Amplissimus Magistratus dominos aediles pro revisione eiusdem exmitterc, inpertiendo paterni aliquot annorum quarterii et census regii immunitatem, quam gratiam usque vixero, assiduis conatibus remereri contendam, perseverans Amplissimi Magistratus

Cassoviae 21 Julii 1741.

humillimus servus Stephanus Izbigy.

Címzése : Ad amplissimum regiae liberae civitatis Cassoviensis senatum, domiyos gratiosissimos humillimum memoriale Stephani Izbigy.

A sajátkezüleg írt folyamodvány Kassa város 1741. évbeli okiratai közt a 251. szám alatt van. A tanács Izbighyt fel is mentette tíz évre az adófizetés és beszállásolás terhei alól.

A következő évben, nejével Goldhuber Máriával együttesen a házával szomszédos Féja-féle házat is megvette 410 forinton.

Az 1746-ik évben Rozsnyón kelt levelében Balassa Pál gróf megkereste a városi tanácsot, hogy Izbighy Istvánt, aki az ő földesúri hatósága alá tartozik, mint jobbágyát adják ki neki. A város válaszában megírja, hogy Izbighy a városnak régi polgára s a képíró is kijelentette előttük, hogy elégséges bizonyítékai vannak arra, hogy a városban megtelepedhetett. Amint említettük Izbighi halála órájáig Kassa város közgyűlésének tagja maradt.

Balassa Pál gróf levele ez :

Perillustres et generosi, prudentes ac circum-specti Domini mihi observandi ! Pictorem Stepha-num Iszbeky alias haereditarium subditum meum e iurisdictione mea dominali abscedentem, in gremio liberae regiaeque civitatis hujusce mansioncm dele-gisse et in praesentiarum quoque ibidem manere fidedigne innotuit ; quo in passu iuri meo dominali prospicere volens, praetitulatas Dominationes Vestras his et medio exhibentis harum perillustris quippe et generosi domini Josephi Szabó inclytae huiusce comitatus Gömöriensis ordinarii iudicis nobilium qua pro hoc actu deputati plenipoten-tiarii mei amice requirendas esse volui, quatenus memoratum Stephanum Iszbéky e gremio sui extra-dare jurisdictioniquc meae restitucrc non graven-lur, nullus dubi'.ans amicam hancce rcquisitionern meam ad viam iudiciariae repetitionis non reicc-turas easdem Dominationes Vestras. Oui pro occurri-bilibus casibus egoquoque officiositate mea con-testari volo, quod sim et manere velini.

Praetitulatarum D. V. ad serviendum paratus Rosnaviac 7.-a Januarii 1746.

Comes Paulus Balassa.

Eredetije Kassa város levéltárában 1746. évi 27. Január jelzés alatt.

Kassa varosa kis tanácstermében egy csendéletet ábrázoló olajfestmény függ. A csendélet közepén egy lant, körülötte mérleg, homokóra, két bőrkötésű könyv, levél, szemüveg, zenemű és egy kérvény látható. A zeneművön : Vive, vive és Letare, a kérvényen : Nemzetes bíró uramhoz és a tekintetes nemes tanácshoz alázatos instantián Bezeg Jánosnak, a külön íven mellékelt instantiája : Anno 1728. Per Johannem Bezeg notarium sat. olvasható, míg a képen fönt szalagon : Arcus nimis intensus facile rumpitur, lent ez a distichon :

Sacro sanctarum dulcis symphonia legum est, Omnibus et numeris dulcior harmonicis : Candida si nostris regnet dilectio rebus, Anniiét et summi gratia larga Dei. Az 1737-ik évre mutat egy magyarországi szent Erzsébetet ábrázoló oltárkép a rajta levő chronostichon szerint ; a kép a kassai dómból került a város levéltárába s lehet, hogy Izbighi műve, aki egy templomi zászlóra régebben megfestette a szent alakját.

KEMÉNY LAJOS -306.

 

VALLA JÓZSEF FAMETSZŐ. Valla József magyar fametsző életrajzát a következőkben közöljük, saját adatai alapján :

"Öt évig tartó tanulási időmet a tiszteletreméltó Michalowics János mesternél Pesten befejezve, mint 18 éves ifjú beléptem segédnek Magyarország az időtájt legtekintélyesebb fametszö-intézetébe, a Rusz Károlyéba, ahol három év múlva rám bízták az intézet vezetését, amit én két esztendeig teljesítek.

Az alaposabb kiképeztetés után való vágyakozás azonban 23 éves koromban arra késztetett, hogy Dél-Németországon keresztül, hol minden műgyűjteményt megnéztem és tanulmányoztam, Parisba utazzam. Sajnos, a kitört porosz-francia háború miatt kénytelen voltam körülbelül három év múlva elhagyni Parist, hol ismereteim a G. Doré, E. Bayard, és Neuville rajzai után készített metszeteimmel oly szépen gazdagodtak.

Svájcon át szülővárosomba, Budapestre visszatérve, egy hónapig vártam a remélt békekötésre, hogy visszamehessek Parisba, ahol mindenemet otthagytam. De hasztalan volt a várakozás, mire elhatároztam, hogy a Szajnán keresztül meglátogatom az északnémet városokat, majd Brüsszelt érintve Londonba mentem foglalkozást keresni. A ködvárost azonban egészségem nem bírta három hónapnál tovább s így engedtem egy meghívásnak, mely az akkori könyvkereskedő-városba, Stuttgartba, szólított. És itt maradtam három évig. Ezen idő alatt kötelességemnek tartottam három hétre átrándulni Düsseldorfba a híres művészvárosba, kiállítva ottan a "Malkasten"-ban néhány metszetemet, melyek a legkiválóbb művészek részéről, mint B. Vautier, W. Camphausen, L. Knaus stb. a legmelegebben fogadtattak. Ez a siker arra ösztönzött, hogy Münchenbe költöztem át, ahol szintén nem fukarkodtak az elismeréssel. Münchenből fölkerestem az olasz városok műkincseit és Rómából Nápolyba jutva, hat heti fáradalom után Sorrentóban és Capri-szigetén tartottam jól megérdemelt pihenőt. Nyugtalan természetemnél fogva, 17 évi tartózkodás után otthagytam Münchent, hogy ismét Parisba menjek lakni, miután időközben a viszonyok rendeződtek Franciaországban. Parisban a legtöbb művelt országgal üzleti összeköttetésben állottam, míg egy technikai eljárás (a photomechanikai sokszorosítást érti ez alatt) hirtelen magukat a legkitűnőbb fametszeteket is kiszorította a használatból. Ez a körülmény és a soha nem szűnő honvágy bírtak rá, hogy két év előtt, 64 éves koromban, becsületes küzdelem után. mint nemzetközi levelező újból visszatérjek hazámba." (A művész jelenleg Budafokon lakik.)

A Szépművészeti Múzeum a művész következő fametszeteit őrzi, melyeket újabban kapott Valla úrtól ajándékba:

"Ein Verhandlungstag" J. Jimenez Aranda után,
"Psyche" Boucher után,
"Gebt Barabás frei! Ch. Müller után,
"Heimwärts" A. F. Marais után,
"Auf der Weide" Ch. Jacques után,
"In Andacht" L. Ereltegez után,
"Der heilige Wald" természet után.

— 307. DR. T. G.

 

HÍRNEVES MAGYAROK ARCKÉPCSARNOKA, a lakószobák ez egyszerű, de hazafias irányú díszei, gyakran buzdították a jobb rajzolókat arra, hogy ilyeneket készítsenek. Kevésbbé ismert az a két műlap, melynek készítőjéről, Rohnról, még eddig nem tudunk közelebbi életrajzi adatokat. Működése idejét azonban meghatározhatjuk, mert az egyik metszet alján neve mellett még ott van a készítés éve is: 1854. Úgy látszik tehát, hogy munkásságának java az elnyomatás éveire esik. Ez időszak volt különben ama kor, midőn, mint pl. Barabás Miklós festményei nyomán is, divatba jött hazánkban a metszetek terjesztése. Rohn két említett műlapja közül csak az egyik országos érdekű ; ennek címe: "Hírneves magyarok arcképcsarnoka". Ez két részből áll. A régiek sorában .találjuk Csák Mátét, igen modern szakáiviselettel és ruházatban, Bátori Istvánt, Martinuzzi Györgyöt, Zrínyi Ilonát, Wesselényi Ferencet és Zrínyi Miklóst. Már e nevek is elárulják, hogy a rajzoló Rohnnak az volt a célja, hogy nagy tettek emlékét örökítse meg a kiváló alakok megrajzolása által. Az újabbak sorozatában ott van a költő: Vörösmarty Mihály, az államférfiú: Deák Ferenc, a nyelvújító: Kazinczy Ferenc, a zongoraművész: Liszt Ferenc, a híres színész: Megyeri Károly, sőt a festőművészet kiváló művelőjéről: Markó Károlyról sem feledkezik meg. Itt a közművelődés fejlődésének egy-egy híres alakját óhajtotta bemutatni. Az újabbkori hírneves magyarok arcképeit hűség is jellemzi, mi a többi arcképekről nem igen állítható. Rohn másik műlapjának címe: "Hírneves egriek arcképcsarnoka" és ez már egyedül a hevesmegyeiek részére készült, hogy ezzel díszítsék otthonukat. A műlap közepén Pyrker László arcképe van, kétszer oly nagyságban, mint amin[ a többi kép. Legfelül Dobó István képe látható. Ott már a régi typikus magyar arc inkább emlékeztet őseinkre, mint az, mit, mint említettünk, Csák Mátéról rajzolt egy másik mű-lapon. A többi képeken is szembeötlő az arc hűsége, így az egriek sorozatában találjuk Telekessy Istvánt, Eszterházy Károly grófot, a szerb származású költőt: Vitkovics Mihályt, a nyelvészt: Szvo-rényi Józsefet, az egyházi írót és költőt: Tarkanyi Bélát, végül pedig a festőt: Kovács Mihályt. Feltűnő, hogy nem találta érdemesebb festőnek Rohn az egri származású Hess Jánost vagy a korában neves Balkay Pált. Rohn különben nemcsak ügyes rajzoló volt, hanem litográfiái intézettel is bírt Budapesten. n — 308.

AZ ELSŐ MAGYAR MŰVÉSZKIÁLLÍTÁST a Pesti műegylet (a jelenlegi Képzőművészeti Társulat) 1840 évben rendezte. Külön katalógus erről a kiállításról valószínűleg nem jelent meg és így mindössze valami prospektusféle lehetett az, melyet egy-egy nevesebb magyar lapnak a társulat elküldött. Megjegyezzük még azt, hogy bár e prospektus a művészek magyar származását rendszeresen feltüntette, több helyen mégis elhanyagolta, holott úgy a művész magyaros neve, mint a mű magyaros tárgya ezt kívánatossá tette volna, így több elfelejtett művésznél nehéz lesz annak a megállapítása, vajjon magyar volt-e. Az itt megemlített magyar művészek munkáit 1840-ben az Athenaeum közölte, szórólszóra úgy, arnint a prospektus azokat felsorolja : Alconiere1 (magyar születés Bécsben): 9. sz.2 Napóleon lóháton, 's egy ló képmása. Alt Jakab3 10. Gölnicz. 11. Mindszent. 12. Kohl-bach völgye a Kárpátokban. 13. Nagy Sálok ugyanott. 14. Szomolnok Szepcsben. 15. Árva vára. (Mind az öt aquarelkép, melyek az első teremben az alsó ablakokban függtek). Balkay Pál (Egerben): 41. Virágok. Barabás Miklóstól három krétarajz : egy olasz banditavezér, két arc (ezek nincsenek számozva) 93. Galambposta. 121. Virágok. 154. Arckép. 105. Arckép. 168. Arckép. 239. Agg katona arcképe. Boutibonne (magyar Bécsben): 66. Forrásos vidék. 247. Anyai szeretet. Brodszky Sándor (Magyarországban): 47. Tengeri vidék. 80. Tengervidék. 107. Tájkép. Casagrande szobrásztól (Pesten, Újpiac, Derra-ház) az első terem pitvarában öt szobormű találtatik. 1. sz. János a pusztában., kisded nagyságú egész alak márványból. 2. Angelica és Medor, midőn éppen fahéjba készüknek metszeni neveiket. 3. Pyrker László életnagyságú mellszobra, gipszben. 4. Egy asszonyság életnagyságú mellszobra gipszben; 5. ugyanígy egy kisebb férfi-mellszobor. Clarot Sándor (egykor Budán, most Bécsben) 7. 8. Egy tanulmányfő 's egy Sybilla. 42. Egy gyermek arcképe. 150—1: Szentek. Einsle (Pesten): 177. Arc. 204., 5. Arcképek. 208. Tanulmányfő. 254. Arckép.
Frömberg pesti építésztől függ a negyedik teremben a pesti Ferencvárosban építendő kath. egyház képe, alaprajza és átszelete.

Gaal Gusztáv hazánkfiától Bécsben az ablakokban aquarellek függenek (1. még Alt Jakab): 1. Egy téli tájkép. 2. Szigliget. 3. Egy kerti vidék. 4. Két eszterházy-kastély. 5. Beczkó vára. 6. Ilona völgye Baden mellett. 7. Tengeri vidék. Barlang-napnyugattal. 9. Havas.

Heinrich Ede: 96. Tengeri vihar. 235. Tájkép. 260. Tájkép lovakkal.

Hebsthoffer Károly:1 240. II. Endre király.

Jascke4 26. Bánsági tájkép és 27. Kolozsvári vásár.

Jankovics (magyar, Parisban): 64. Romok Nápoly környékén (a művész ajándékából az egyesületé).

Jenik Endre: 61. Lovak agarakkal. 103. Gastein mellett. 210. Úti jelenet. 224. Séta lóháton.

Kaergling Henrikától (Pesten): 28. Egy virágkép 85 — 86. Virágok. 100—l 0 1. Arcképek. 153. Csendélet. 175. Csendélet. 211. Arc. 222-3. Csendélet.

Kiss Bálint (Pesten, Dunasor, Lkey-ház) : 53. Arckép. 81. Falusi vacsora. 82 — 83. Arcképek.

Lacza Endre (magyarfi) 32. Egy római hölgy.

Láng Rudolf (magy. szül. Bécsben)., 11. Dürrenstein omladéka. 126. Rosenberg vára. 198, 9. Tájképek. 261. Dürrenstein romjai.

Libay Lajos: 142. Mészkcmence Zólyomban.

Loos Fridrik:5 43. Napnyugta a Fertőn.

Maraston (Pesten, Rakpiac, Nákó-ház) : 51. Arckép. 70, 71. Két arckép. 8!) —92. Arcképek. 137—8. Arcképek. 158. Az álom!!! 159—162. Arcképek. 163. Családkép. 167. Tiziano után. 174. Arckép. 181. Velencei vízhordó leányok. 182—91. Arcképek ugyanattól. 214. Arckép.

Markó Károly (magyar, Florenzben): 132—3. Két olasz tájkép (gr. Károlyi Györgyé, háromszáz arany volt). 172. Olasz tájkép (a nemzeti múzeumé).

Medveytől (Pesten, Magyar Király): 23 — 29. Hét miniaturkép (Aquarell).

Molnár József (Pesten, József-utca 391). 3. Egy drótos tót.

Nákó János (Pesten, Rakpiac, saját ház): 4—5. A rajnai zuhatag 's egy sweizi várostáj.

Neefe Hermann (pesti képíró) architektúrái kép, éjjeli kettős világítással. Konrád, az utolsó Hohcn-staufen búcsúzik anyjától.

Nigg József (hazánkfia, + ) : Porcellánvirágok (utolsó kép, szám nincs).

Pfeffer Ilona (Pesten): Arckép (122. sz.)

Rausch József6 (magyarországi) 25. Másolat Lugni után. 147. Schwabenbach. 178. Tájkép. 179—80. Tanulmányfők.

Róth Emanuel (magyarfi): 34. Egy arckép. 52. Egy arckép. 63. Arckép. 27. Tanulmányfő.

Schmidt József (magyar születés, Bécsben) : Hunyadi Mátyás lovaggá emeltetése atyja által, Belgrád bevétele után. 46. Hunyadi János halála. 64. Capistrán János.

Schöfft Borbála (Pesten, Képíró-utca, saját ház): Tájkép.

Szale János7 (magyar, Bécsben): Vidék Traunkirchen mellett. 119. Hercegi lak. 130. Dürrenstein. 145. Geoysz város. 209. Trankirchen mellett.

Tikos (magy. szül. Bécsben): Nyúlárús. 105. Leány barlangban.

Treu (Selmecbányán): 12. Téli tájkép. 17. A Zálogolás. 20. Egy téli tájkép. 35—9. Öt tájkép. 67. Egy táj.

Wéber Henrik: 68. Gyermekszoba.

Weide (Budán): 203. A koldus. 243. 4. Magyar falusi jelenet.

P. I.

— 309.

1 Nagy Iván szeiint (Magyar Képzőművészek. Századok. 1874.) Alconieri.

2 A számok a kiállított mű számát jelzik.

3 Nincs feltűntetve, vajjon magyar származású-e, de a képek tárgya magyar vonatkozású.

4 Nincs feltüntetve, vajjon magyar származású-e. de a képek tárgya erro enged következtetni,

5 Lásd az 1. sz. jegyzetet.

6 Másszor Rauch József.

7 Másszor magyarosított nevén Szala János.

 

JAKOBEY KÉPEIHEZ. Jakobey állítólag 500 képet festett, nem lehetetlen ; de ha műveinek gondos egyszerűségét s feladatainak sokoldalúságát tekintjük, lehetetlennek látszik e nagyszám. Oly keveset ismerünk belőlük, hogy e nagy szám igen megbízhatatlannak látszik, íme egynéhány képe, melyet eddig homály fedett :

a) Tárgya az Immaculata Conceptio. Tompa tónusú felhők közt az égi Szűz halványrózsa ruhában, égkék palástban emelkedik ; arcán a megdicsőülés és báj varázsával. Mária arca minden esetlegességtől ment, csak a görögökre emlékeztető általános formák harmonikus egységét adja. A szerencsésen hullámzó valeurökben a legihlettebb Madonna-arc méláz, mereng a glória-világította felhők közül a messze magasba. Néz a magasba, néma megadással oda, ahonnan a szenvedések tengere eljövendő. Ez arcról eszembe jut Mantegna brerai Madonnája a szerafokkal. Ez a kép is zavartalan, egységes, harmonikus. Jakobey képén a Szűz lába alatt a Conceptio symbolumai : a föld, a hold s az almába harapó kígyó azonban anélkül, hogy a lehellet-szerűen finom összhangot megtörnék egységében. A kép nagysága 116X"2 cm. Az aláírás : Jakobey Károly 866.

b) Tárgya Krisztus a Getsemane4certben. Krisztus a Getsemane-kert pompázó pálmái és csendes cserjéi közt a belső megindulástól izzadó arccal térdre rogyva, fogadja az alászálló angyaltól a vigasztaló kelyhet. A háttérben a pittymallat párá-zatában három apostol alakja. Mereng, vagy inkább alszik. Krisztus feje characteristikusan poin-tirozott tanulmány s a hajnal nedveslevegőjű hátterébe szerencsésen illeszkedik a (rózsaszínkék) palástban verejtékező Krisztus alakja. A hajnal ébredő világításában a legközvetlenebbül látjuk a nagy tragoedia prológusát : Krisztus az emberi fájdalmaktól gyötörve s lelkében megiszonyodva a bűnök tömegétől, merengő ámulattal néz az angyal, illetőleg a megváltók e helye felé. Meglepően szép a megoldás, úgy tárgyilag, mint coloraturáját tekintve. A kép alaptónusa a hajnali homályban van tartva. Nagyság 121X95 cm. Aláírás: Jakobey K. 1867.

c) Tárgya szt. József a kis Jézussal. Zöld mező ösvényén ballag József karján Jézuskával ; megáll s az atya gondos figyelmével előre néz a végtelenbe, mintha valami veszély fenyegetné. Az intim, a féltő szeretet, a gyöngédség finomsága ül az arcokon ; az őszbe csavarodó József aggódni látszik, s az aranyhajú isteni gyermek is mereng - szomorkodni látszik. Az együttérzés, a lelki hangulat összeolvadása oly egységes, benső, hogy József a kis Jézustól, a nevelőatya a gyermekétől elválaszthatatlan. Hátuk mögött a távolban egy városka - - talán Nazareth - - képé s barna fellegek tömkelege borong ; e borongás contrastja s az előtérben levő zöld mező, aztán József olive zöld viseletet barna palástja, jobbjában liliom, balján pedig habszín-ingecskéjű Jézus. Oly szűkszavú, lakonikus e festmény a részletekben, hogy Jakobey legjobb képei közé sorozható ; ezt a concentrálást nem a színek tombolásával, hanem a részletek tompításával, egyszerűsítésével éri cl. Azt hiszem, e képen a táj hozzásímul az alakok hangulatához. Nagysága 76X62 cm. Aláírás : Jakobey Károly, 1867.

Mind a három képen meglátszik az olasz prae-raffaelisták tanulmányozása s talán francia mesterek hatása is a tájképben, a felhőkön.

E képek eleintén Banyák Vendelnek, a festő bíztató barátjának (Katalinvölgy) s talán maecena-sának a birtokában voltak. Most a nagy Huszár szobrász unokája, Banyák Alajosné (Kisgaram.) szobáit díszítik..

SCHÖN ARNOLD — 310.

 

HÖFEL JÁNOS NEPOMUK, egyike azoknak a festőknek, akik Magyarországon születtek, de a külföldön működve ott is aratták sikereiket. De viszont magyar voltuknál fogva fenntartották az összeköttetést hazájukkal és számos képet festettek itteni rendelésre is. Ez az oka annak, hogy e történeti festőnek emlékét felújítjuk. Höfel János Nepomuk, ki a rézmetsző Höfel Balázs bátyja, 1786-ban született Pesten. Halálozási évét nem lehet meghatároznunk, csupán arról van biztos tudomásunk, hogy még 1840-ben élt. Iskoláit Pesten; végezte. A művészetek iránti érdeklődése már korán ébredezett az ifjúban és így sikerült rajzai is feltűnést keltettek az ismerősök körében. Mint korának minden tehetséges ifja, ő is Bécsbe ment, hogy beiratkozzék a képzőművészeti akadémiába (1804.). Itt a híres történeti képfestőnek, Krafft Péternek atyja volt az, ki útmutatással látta el a kezdő művészt. Hét év után, alig 25 éves korában, el is nyerte az akadémia első díját: "Aegeus megismeri fiat, Theseust" című festményével. E siker még jobban ösztönözte és újabb munkák elkészítéséhez fogott. E működése idején a legtöbb festményét Magyarországba küldte, mint ezt az alább felsoroltakból látni fogjuk. 1818-ban már nem elégítették ki a császárváros akadémiáján szerzett ismeretei, hanem nagyobb körútra indult, hogy felkeresse a művészetek hazáját: Itáliát, így jutott el Trieszten át Nápolyba, útján meg-meg állva. Hosszabb ott időzés után ismét más utakon Münchenbe ment, hogy aztán ismét visszatérjen Bécsbe. Leginkább történeti és vallásos tárgyú képeket festett. Kiállításokon nem igen vett részt, mert amit elkészített, azt megrendelőinek nyomban el is szállította. Megpróbálkozott arcképfestéssel is. így ismeretes és magyar vonatkozású az a festménye, mely Pyrker Lászlót, a híres érseket ábrázolja. A magyar történetből vette tárgyát annak a képnek is, mit Pest városa rendelt Höfelnél. Ez Mátyás király képe. Sajnos, nem tudjuk, hogy ez ma itt a fővárosban hol létezik. De a "Fővárosi Múzeum" vezetősége hasznos szolgálatot végezne, ha a levéltár adatai nyomán azt is kikutatná, hová rendelte ezt meg a főváros. Nem lenne érdektelen megtudnunk azt sem, hogy e képnek mi volt az ára. Képzőművészetek pártolására, a közönség áldozatkészségére vetne világot ez az adat, melylyel szembe lehetne állítani a jelen viszonyait. Pest városa különben még egy festményt rendelt Höfelnél. Ennek nagyságát is tudjuk, mert feljegyezve találjuk erről, hogy 10' magas és pléhre volt festve. Ez szent Kristófot ábrázolta. Érdekes volna megtudnunk, hogy ily pléhre festett képet hol alkalmaztatott Pest városa. Valószínűleg útmentén, feszület mellé készülhetett ez a nagyméretű festmény. A rákospalotai régi templomnak festette Höfel szent Istvánt oltárképnek. A varsányi templom kegyura, Zichy gróf, rendelte meg az egyik oltár számára Mária fogantatását. A besztercei templomban 1828-ban szentelték fel azt az oltárt, melynek képét: szent Egyedet, Höfel János festette. Pinkafőn, Vasmegyében, is van két oltárképe Höfelnek, mit 1826-ban készített, de ennek tárgyát nem ismerjük. Talán a "Művészet"-nek egy vasmegyei olvasója lenne szíves ezt kiegészítésül kinyomozni. Végül tudomásunk van még két oly oltárképről, melyeknek helyéről olyan nevet ismerünk, mit mégsem sikerült megállapítanunk, bár határozottan ki van mondva, hogy e képek Magyarországba kerültek.

Ez annak következménye, mert Fonsell nevű magyarországi községet ma a helységnévtárban hiába keresünk. Kétségkívül egyike ez ama helyeknek, melyek időközben magyar hangzású nevet vettek fel. Talán valamely régi földrajzi helységnévtár alapján meg lehetne ezt állapítani. Ebben a fonselli, a XIX. század első évtizedeiben épült új templomban megvan Höfeltől szent Márton és páduai szent Antal képe. A magyarországi páduai szent Antal-kultusz nyomozói, méltatói tudnák leginkább kikutatni, hogy hol lehet ez a kép. Mind e képek, miket Höfel János Magyarország különböző helyeire festett, művészi értékűek és a mellett bizonyítanak, hogy e magyarországi festő működéséről joggal szólnak elismeréssel az osztrák műtörténetírók is.

—311.

 

HAZAI TÁJKÉPEK. A XIX. század húszas éveiben a Trattner Mátyás által kiadott rézmet-szetű arcképgyűjteményen kívül egy másfajtájú vállalat is volt, amely hazai tájképeket művészek rajzai után kőnyomatban sokszorosított és terjesztett. E képek folio alakban készültek és Budán a Rác-városban Schmid Jánosnál árúsíttattak. A vállalkozás az 1825. év második felében indult meg Bartova és Csetnek tájképével s 1826-ban a kraszna-horkai vár és Rozsnyó város rajzával folytatódott A rajzoló művészek Kultsár István szerint (v. ö. Hasznos Mulatságok 1826. I. félév. 4-ik füzet). Boutibonne, Láncz J. és Schmid János voltak. Hogy mennyi kép jelent meg, azt a további kutatás deríthetné fel.

SZUCHY EMIL -312.

 

DONÁT JÁNOS festőről e lap 1908-ban (136. lap) emlékezett meg, még pedig Kazinczy levelezése kapcsán. A cikk, melynek címe "Művészi élet Magyarországon a XIX. század elején", nem foglalkozik életrajzával, csak azzal a pár adattal, mely Kazinczy levelezése folytán előttünk ismeretessé vált Halála esztendejében l 83 l-ben azonban a "Hazai s külföldi tudósítások" című lap is szentel egy pár sort életrajzának, melyet mi itt teljes egészében idézünk :

Pest. Május l 1-dikén elhunyt itt egy jeles Képírónk, Donát János Úr 86-dik esztendejében, ki 64 esztendeig tartott ügyes munkásságával nem tsak hazánk' első rendű oszlopainak és számtalan Jeleseinek díszes képeit készítette a' maradéknak, hanem mondani lehet, Donát ezen 64 esztendő alatt Magyar országot festette, mert kevés jelesebb ház találtatik míg a' legtávolabb Ns. Vármegyékben is, hol ezen művész kedvelt etset-vonásait nem látni. - - Jelen volt az ő izlése a' festésben, szerentsés felfogása az arczvonások' hív másolásában, és betsesek maradnak az általa készült képek azon ritka tulajdonság miatt, hogy régiségükben talán inkább valamely bájoló szépséget nyernek, mintsem hogy szineik eltűnnének. Donát nem egy, hanem száz esztendőkre festett, ezt vallják, de ezt bár utánoznák is ifjú művészeink. Az elhunyt tsaknem életének végső napjáig dolgozott számos betses munkáit szomorú Özvegye a' szép művek kedvel-lőinek ajánlja. —313.

DOZSNYAI KÁROLY, festő és szobrász. A "Művészet" 1908. évf. 208. lapján, továbbá az 1909. évf. 58. lapján már megemlékezett róla. Az ott közölteket a következőkkel pótolhatom. A ,Honművész', mely 1840-ben csak néhány sorban emlékezik meg Dozsnyairól, 1835-ben, tehát már jóval előbb, hosszasabban ismerteti a fiatal művész pályáját. E szerint Dozsnyai "még neveletlen korban árvaságra jutott honfi, kereszt-atyjának felügyelete alatt, mint városi árva futván iskolai pályáját, a benne fejledezett több jeles tulajdonság között festészethez vonzó szenvedélyét vágyván leginkább kielégíteni, annak szükséges alapjait városunk (Debrecen) rajziskolájában veté meg. Innen keresztatyja segítsége mellett Bécsbe ment tehetségének bővebb kifejtésére, hol * * * úrtól, magyar honja iránt érzelemmel viselt földijétől, nemcsak pártolást, hanem oly hatos segédeimet is nyert, mely által e művészi pályán előmenetelét sóhajtott céljának díszes foganatját szemlélheté. Majd V. Ferdinándot * * * mesterműve után másolá le s azt mint próbaművet bemutatta pártfogójának. E művét haza hozta, az őt árvaságában nemes lelkűleg gyámolító nevelőjének ajánlandó. E hálás tettét a városi elöljáróság annyival is inkább kétszerezett Örömmel fogadá, minthogy ezáltal ő felsége arcképének megszerezhetése iránti óhajtása teljesülvén, további pártfogása és segéd részvéte felől adott biztosításán kívül művész honfiját másoknak élesztő példájára ezer forinttal ajándékozá meg s a tisztes képet illő rámába foglaltatván a tanácsház nagyobb termében felfüggeszteni rendélé." (Honművész 1835. 701 - 702. L).

A Honderű (1846. I. 314. 1. és I. 376. 1.) alább közölt híréből arról értesülünk, hogy Dozsnyai tanulmányainak kiegészítése céljából Olaszországot is megjárta, s hogy — a mi ennél is érdekesebb - egyike volt legelső történelmi festőinknek. "Tehetségdús fiatal művész Dozsnai Károly úr - írja a fentebb idézett helyen a Honderű -ki a művészet hazáját Itáliát tanulva bejárta -még több év előtt elkészíté vaia jeles Lisztünk életnagyságú szobrát, s azt újra összealakítani szándékozván, megtekintés végett hihetőleg a n. casino termébe helyzendi. A derék honi művész a nemz. múzeumnak szánta e művet. Ugyanezen fiatai művész Belgrád kulcsainak Hunyadi László általi átadását olajba feste s a dicsért képpel idei műkiállításunkat gazdagítani óhajtja."

Hova lett a művész e képe, mindezideig nem volt kideríthető, tény azonban, hogy a műcgyletben nem volt kiállítva. A kiállítási lajstromok legalább mit sem tudnak róla. Farkasfalvi nem említi, hogy a Honderű 1846. nyarán aláírási íveket bocsátott ki a művész javára, melyek közül egyet Batthyány Kázmér gróf vállalt magára. Ugyanekkor Liszt Ferenc is támogatta s Dozsnyai további kiművelésére szükséges összeg előteremtésére aláírási íveket adott át barátainak. Egyebek közt Marczibányi Livius 3 évre 20—20 frtot ajánlott fel s azt azonnal ki is fizette. (Honderű 1846. II. 195. L).

—314.

 

PESKY EDE, kőrajzoló. Az 18 50-60-as években Pesten dolgozott. Alighanem Pesky József arcképfestő fia volt. Leginkább Pataki J. és Vereby Soma kiadók, továbbá a Hölgyfutár és Nefelejts című lapok foglalkoztatták. Életrajzi adatai ismeretlenek ; kézikönyvek nem említik.

Önálló kőnyomatú műlapjai a következők :

a) Arcképek.

1. Hollán Ernőné Rékássy Antónia . Nagy 8-ad-rét. Kiadja és nyomt. Pataki J. Pesten 1864.
2. Báró Kemény Zsigmond j Pest Lipótvárosi Országgyűlési Képviselő . 4-edrét. Kiadta Vereby Soma.
3. Károlyi Edéné, Korniss KJarisz j grófné. 4-edrét. Kiadta Pataki J. Pesten 1864.
4. Tolnai Gróf Festetics György Kir.-Kamarás Országos gazdasági egyesület Elnök és { Zala Vármegye Főispánja s. a. t. Ivrét. Kiadta Vereby Soma.
5. Gróf Festetics György. 4-edrét.
6. Vachott Sándorné Csapó Mária . Nagy 8-adrét.
7. Gróf Zichy Pálné Komis Anna j grófnő. 4-edrét.
8. Andrássy Manóné Pálffy Gabriela grófnő. 8-adrét.
9. Szegfi Mórné Kánya Emilia . 4-edrét. Kiadja és nyomt. Pataki J. Pesten. 1864.
10. Schwendtner Mihály Pest belvárosi plébános . Ivrét.
11. Ugyanaz; az előbbinél későbbi felvétel. Ivrét. Jelzése: Pesky Ede. 1868.
12. Bohus-Szőgyényi Antónia. 8-adrét.
13. Gróf Batthyány Lajos özvegye. 4-cdrét.
14. Deák Ferenc. Ivrét. Melléklet a "Nefelejts "-hez.
15. Beniczky Ödön | Gödöllő kerületi Országgyűlési Képviselő . Ivrét. Kiadta Vereby Soma.
16. Damjanich János özvegye. 4-ed rét. Kiadta és nyomtatta Pataki J. Pesten. 1864.

b) történelmi tárgyúak :

1. A magyar szent korona elorzása Visegrádról (Albert király özvegye javára Kottauner által.) Nagy folio. Jelzése : Kargl Károly rajztanár festménye után kőre rajzolta Pesky Ede. A "Nefelejts" 1864. évi műlapia.
2. A magyar szent korona elorzása Visegrádról. Folio. Kiadta Kertész József. A "Hölgyfutár" 1864. évi műlapja.

A felsorolt műlapok kivétel nélkül megvannak a Magyar Történelmi Képcsarnok grafikai gyűjteményében. —315.

 

ZOBEL V. ZOBL MIHÁLY, festő. 1842— 1846-ig Pesten élt, működéséről azonban kevés adat maradt. Az egykorú lapok is csupán egyszer, s akkor is csak futólag említik. (Honderű 1844. II. 148. L). Zobel a pesti műegylet kiállításain következő műveivel szerepelt :
1842. évi kiállítás: Tanulmány fő. olajfestmény.
1844. évi kiállítás: Tanulmányfő, olajf. ; -Arckép, olajf. ; - - Mellkép, olajf.
1846. évi kiállítás: Arckép, olajf. —316.

 

SCHREFL ANNA (v. Schoefl A.), rézmetsző. A XVIII. század második felében talán Budán született. Tanulmányait igen fiatalon Bécsben a képzőművészeti akadémián Schmutzer Jakab nagyhírű iskolájában végezte, hol állítólag már 14 éves korában egy kitűnő munkájával lepte meg mesterét. Később visszatért Budára, s a XVIII. század végén állandóan itt dolgozott. Hazafiasságát jellemzi, hogy nevét csaknem mindig e szavak kíséretében jegyezte fel metszeteire: "Patriota Hungara''. Műveit többnyire valamelyik kiváló egyházi vagy világi méltóságnak ajánlotta fel, sőt Szt. Istvánt és fiát Szt. Imrét ábrázoló metszetét a magyar és erdélyországi rendeknek dedikálta. Ismeretesek Kaunitz hercegnek, Palm hercegnek és Erzsébet württembergi hercegnőnek ajánlott metszetei. Érdekes a Históriát ábrázoló műve, melyen egy női alak látható, kezében irattekerccsel, melyre e hazafias szavak vannak feljegyezve : "Vivant Hungari, Transylvani fama perennie." E metszet Eszterházy Ferenc kancellár tiszteletére készült. A művésznő halálozási éve ismeretlen. (Eperjesi Kálmán: Hon. 1877 febr. 21.). —317.

 

DREUTWERTH JÁNOS, festő. Augsburgból került Pozsonyba, hol 1695. körül élt. Ugyanez évben "wegen verfertigter Mahlerarbeit in der Schrannen" 100 frtot kapott a pozsonyi városi tanácstól. (Stefan v. Rakovszky : Das Pressburger Rathhaus. Pressburg 1872. 16 1.)

—318.

SZENTIVÁNYI GYULA

 

EHRENREICH SÁNDOR ÁDÁM, AZ IFJABB. Egyik metszetén aláírása : Ehrenreich jun. sc. ; tehát hasonnevű apától származott, aki szintén rézmetsző volt. Nágler 1837-ik évi kiadása szerint ekkor Bécsben működik s pecséteket is metszett. "Icones principum sat." című arcképgyűjteményét, melynek metszésénél több művésztársa segédkezett, már Nagy Iván a Századok 1874. évfolyamában említi, de belőle csak Mária Anna Karolina, V. Ferdinánd király neje és gróf Barkóczy Ferenc esztergomi prímás arcképét ismeri ; a gyűjtemény pedig állítólag 100 lapra terjedt.

Egy birtokunkban levő csonka példányból a következőket sorolhatjuk fel :

1. Virág Benedek. Szül. 1752-ben. Meghalt Budán, Január. 23. 1830. Eredeti képe Tek. Döbrentei Gábor úrnál van. Simo pinx. A. Ehrenreich se.
2. Székhelyi Majláth György, Ő Ts. Kir. Fels. Személyes Jelenlétének az ítéletekben Helytartója 'sa't. Eleven Képéről rajzoltatott. Kis Solymosi Simó del. Ehrenreich sc.
3. Vásonykői Gróf Zichy Károly, Királyi Magyar Kintstartó, Királyi Udvari Magyar Kamara' Elölülője 'sa't. Eleven Képéről rajzolta. Peschici p. Ehrenreich se.
4. Kiss Aszszonyfalvai Istvánfi Miklós, Magyar Országnak Ál Nádor Ispánja 'sa't. Született 25. May 1530. Meghalt 30 Aprili 1615. Eredeti Képe Bétsben a' Ts. K. Ambrózi Gyűjteményben találtatik. Bauer dcls. Ehren, sc.
5. Vitsapi Báró Malonyay Nép. János Aloyz, Királyi Udvary Magyar Al-Kantzellarius. Nyitra Vármegye' Fő-Ispánja, 'sat. Eleven Képéről rajzoltatott. Ender pinx. Ehrenreich sc.
6. Monyorókeréki Gróf Erdődy József, Magyar Ország' Királyi Fő-Tálnok Mestere, Királyi Udvari Magyar Kantzellarius, Nyitra Vármegye' Fő-Ispánja 'sa't. Született 22 April 1754. Meghalt 12 Juny 1824. Eredeti Képe a' Familia' birtokabán (így!) vagyon. Z. pinx. Ehrcnreich sc.
7. Nádasdi gróf Nádasdy Fcrentz, Fogaras Földjének Örökössé, Horvát, Dalmát és Tót Országi Ban 'sa't. Született 30 Sept. 1708. Meghalt 1783. Eredeti Képe a' Betsi Ts. Kir. Könyvtárban találtatik. Bauer del. Ehrenreich sc.
8. Hadadi gróf Vcsselényi Ferentz, Murány Vár Örököse, Magyar Ország' Nádor-Ispánja, 'sa't. Született 29 May 1608. Meghalt 23 Martzius lob7. Eredeti Képe a' Betsi Ts. Kir. Könyvtárban találtatik. Bauer del. Ehrenreich sc.
9. Magyar Szőgyéni Szögyény Zsigmond, Királyi Udvari Magyar Ál Kantzellarius, Pest, Pilis és Sólth törv. egyes. Vármegyék F" ő Ispányi Hivatalnak Helytartója 'sa't Született 27. Mart. 1775. Meghalt 8. Feb. 1826 Eredeti Képe a' Familia' birtokában vagyon. Greck Pinx. Ehrenreich Sc.
10. Ürményi Örményi Ferentz, a' Magyar Tenger melléknek, Fiume városa' és szabad kikötőhelyének Kormányozója, 'sa't. Eleven Képéről rajzoltatott. Hofbauer del Ehrenreich sc.
11. Ferdinánd Károly, Austriai Fő-Hertzeg, Austria, Magyar és Cseh Ország' etc Korona Örököse, 'sa't. Szülét. 19-^ April 1793. Eleven Képéről rajzoltatott Salis pinx. Ehrenreich sc.
12. Székhelyi gróf Majláth József, Királyi Magyar Kintstartó, Királyi Udvari Magyar Kamara' Elölülője 'sa't Született 19. Mart. 1763. Meghalt 8. Mart. 1825. Eleven Képéről rajzoltatott. Weide pinx. Ehrenreich sc.
13. Kopátsi József. Ő Ts. Kir. ap. Fels, belső titkos Tanátsosa, a' Magyar Királyné Udvari Kantzellariusa, 'sa't. Eleven Képéről rajzoltatott. Schmidt pinx. Ehrenreich sc.
14. Hunyadi Mátyás, Corvinus, Magyar Ország Királya, 'sa't. Született 22. April. 1443 Meghalt 6. April 1490. Eredeti Képe Bétsben a Ts. K. Ambrázi Gyűjteményben találtatik. Bauer del. Ehren sc.
15. Németh-Ujváry Herczeg Batthyáni Károl Arany Gyapjas vitéz, Cs. K. valós : Conferent : Minister, Tábornok, 'sa't Meg holt Apr.' 15-ken 1772. Észt. Rézre mettzett Képe Nyujtodi Jancsó Imre Gyűjteményében találtatik. Ehrenreich sc.
16. Erdődi Pálffy Miklós, Cs : K : belső Tanács és a Dunán inneni Hadak Tábornokja 'sa't. Meg hóit 24-dik April 1600-ba Eredeti mettzet Képe Nyujtodi (?) Jancsó Imre Gyűjteményében találtatik. Ehrenreich sc.
17. Niczkifalvay Gróf Niczky Kristóf Magyar Ország Birája, és ugyan azon Országban az Oskolabéli Tudományoknak fő Gyámolója és Gondviselője. Meghalt Karátsony havának 26. 1787. Eleven Kepéről rajzoltatott. Ehrenreich sc
18. Várkonyi Gróf Amadé Antal, Martzaltő Örököse, Magyar Országi kir. Ajtonállók Fő-Mestere, Ts. Kir. Fels. Arany Kults. Hive, 's valós. belső titkos Tanátsosa 'sa't. Eleven Képéről rajzoltatott. Ehrenreich sc.
19. R. Sz. B. (= római sz. birodalmi) Gróf Széki Teleki Mihály Erdélyi Fő Hadi Vezér, és Belső Titkos Tanátsos, Kővár és Husth Fő Kapitánya, 'sa't. Meghalt 1690. Eleven Képéről rajzoltatott A. Ehrenreich sc.
20. Temermi Gróf Szécsen Miklós Eö Császári, Királyi Felségebelső titkos Tanácsnokja, a' Cs. K. közönséges Udvari Kamarának Ál Elöl-ülője'sa't. Eleven Képéről rajzoltatott. A. Ehrenreich sc.
21. Lomniczay Skerlecz Miklós, Eö Cs. K. 's A. Felségének Valóságos Belső Titkos-Tanátsossa, és Zágráb Vármegyének Fő-Ispánja. Született 29. Oct. 1729. Megholt 26. Janu. 1799. Eleven Képéről rajzoltatott. Ehrenreich sc.
22. Gróf Esterházy Nepomucenus János, C K. Camarás Belső Titkos Tanácsos. Vesprim Vármegyének Fő Ispánja. Eleven Képéről rajzoltatott. Ehrenreich sc.

Ezek mind Ehrenreichtól valók.

Gyűjteményünkben még e következő három lap van meg :

23. Harmadik Károly, Magyar Ország Királya, mint a' Német és Római Sz. Birodalom' Tsászára Hatodik Károly. Született l Octob. 1685. Meghalt 20. Octob. 1740. Eredeti Képe a' Betsi Ts. Kir. Könyvtárban találtatik. Bauer del. Roman sc.
24. Károly Lajos, Austriai Fő-Hertzeg, Tseh Országnak Kormányzója és Fő-Kapitánya 'sa't. Született 5. Sept. 1771. Eleven Képéről rajzoltatott. Bauer del. C. Romano sc.
25. Revisnyei Gróí Reviczky Ádám, Királyi Fő Udvarnok Mester, Királyi Udvari Magyar Kantzellarius 'sa't. Eleven Képéről rajzolta. Hofbauer del. A. R. sc.

Az aláírások latin nyelven itt is megvannak s a papiros vízjegye itt is : N. Heusler.

Ehrenreich metszetei még :

1. Apponyi Antal, párisi osztrák-magyar követ,* 1782—1852. Ehrenreich sc. 2. Bocskay István, erdélyi fejedelem. Ehrenreich sc. 3. Festetich György gr., aGeorgicon alapítója, 1754—1819. Ehrenreich sc. 4. Hadik András gróf, 1710—1790. Ehrenreich sc. 5. Horváth I , székesfejérvári püspök. Ehrenreich sc. 6.Jankovich Miklós, 1773— 1846. Ehrenreich sc. 8. Keglevich Gábor gr., koronaőr, Nógrádmegye főispánja. Ehrenreich sc. 8. Marczibányi István, k. consiliarius, 1752—1810. Marsovszky p. Ehrenreich sc. 9. Mcdnyánszky Alajos báró, történetíró, 1784—1844. Ehrenreich se 10. Nádasdy Mihály gróf, a m. k. udvari kancellária elnöke, sz : 1775. Hofbauer del. Ehrenreich sc. 11. Nádasdy Ferenc gróf, váci püspök. Ehrenreich sc. 12. Orczy Lőrinc báró, abaujmegyei főispán, költő, 1718 —1789. Ehrenreich sc. 13. Rudnay Sándor, esztergomi prímás, 1760—1831. Riedler p. Ehrenreich sc. 14. Schedius Lajos, egyetemi tanár, 1768—1847. Einsle p. Ehrenreich sc. 15. Széchenyi István gróf, 1791—1860. Ehrenreich sc. 16. Szilassy József, Tornamegye főispánja. Ehrenreich sc. 17. Barkóczy Ferenc gróf, esztergomi érsek-prímás. Ehrenreich sc. 18. Brusvik József gróf, országbíró. Ehrenreich sc. 19. Cziráky Antal gróf, tárnokmester. Ehrenreich sc. 20. Csáky István gróf, szepesi főispán, 1788 —1829. Ehrenreich sc. 21. Draskovics János gróf, nádor, 1603 - 1648. Ehrenreich sc. 22. Eötvös Ignác báró, alkancellár. Ehrenreich sc. 23. Erdődy Károly gróf, főispán. Ehrenreich sc. 24. Eszterházy Pál Antal herceg, londoni követ. Ehrenreich sc. 25. Gyulay Ignác gróf, horvát ban. Ehrenreich sc. 26. Illésházy István gróf, főispán. Ehrenreich sc. 27. Jósika János báró, erdélyi kormányzó. Ehrenreich sc. 28. Kisfaludy Károly, Simo p. Ehrenreich sc. 29. Majláth Károly gróf, üdv. kamarai tanácsos Ehrenreich sc. 30. Mérey Sándor, somogyi főispán Ehrenreich sc. 31. Németh János, hétszcmélynök, 1749 —1829. Ehrenreich sc. 32. Pálffy Fidél gróf, kancellár. Ehrenreich sc. 33. Prónay Sándor báró, ág. h. év. fő-inspectora. Ehrenreich sc. 34. Sambuccus János, történetíró Ehrenreich sc. 35. Somsich Pongrác, Baranya főispánja, Ehrenreich sc. 36. Széchen Sándor gróf, kincstárnok, 1740—1813. Ehrenreich sc. 37. Széchenyi Ferenc gróf, a M. N. Múzeum alapítója, 1754—1820. Ehrenreich sc. 38. Teleky Sámuel gróf, kancellár, főispán, 1739 -1822 Ehrenreich sc.

Az arcképek festői közül Kis-Solymosi Simo született Székely-Udvarhelyen s Bécsben tanult. 1824-ben tűnik fel, mint arcképfestő s irodalmunk akkori jeleseit ábrázoló képei közül több a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében függ. Egyik festménye, szőke göndörfürtű leány, kezében galambbal oly népszerűvé vált, hogy női melltűkre másolták. Az 1831-ik évben Kolozsváron telepedett le s rajztanár lett.

Pesky vagy Peschky József — és nem János — 1863 körül Pesten meghalt Arcképei közül több a Nemzeti Múzeumban látható. Károly főherceget, a híres hadvezért ábrázoló festménye a kassai fő-gymnasium nagytermében van, ez aláírással : pinxit Jós. Peschky 1842. Oltárképeket is festett, így a nyitramegyei Nagykéren, továbbá Kassán a premontreiek templomában ; ez utóbbi Mária mennybemenetelét ábrázolja s a rajta levő felirat szerint : Jós Pesky pinxit Pesth 1854.

A metszeteken a helyesírás nem egyöntetű, ami arról tanúskodik, hogy az életrajzi adatokat tartalmazó aláírások többektől, részben bizonyára azoktól származnak, akiket a metszetek ábrázolnak Egyes hibákat a karcoló tű makacsságának róhatunk fel.

KEMÉNY LAJOS -319.

 

STOCK MÁRTON, festő, l 700. körül Nagyszebenben született, s valószínűleg ugyanott halt meg 1764-ben. 1727-ben nőül vette Tischler Márton özvegyét, Katalint, s ettől kezdve vagyonban és tekintélyben gyarapodva háztulajdonos, majd a tanácsnak is tagjává lesz. Házát, mely a Reispergassén állott, 1737-ben vette, s a reisper-gassei szomszédság jegyzőkönyve szerint 1764-ig bírta. Fia, János Márton szintén festő volt. (Korrespondenzblatt. 1884. 77.) —320.

 

PAULUS, budai festő. A múlt század közepén élt. Működéséről semmiféle feljegyzést sem találtam. A Képzőművészeti Társulat 1862 — 63. évi kiadásai között a következő tétel szerepel : "Paulus budai festő segélyezésére 10 irt." A művész képei közül egyet a vízivárosi Szent-Annatemplomban sikerült felfedeznem. E kép, mely a bejárattól balra eső kis kápolnában van elhelyezve, Krisztus születését ábrázolja. —321.

 

SCHWARTZ JÓZSEF, festő. 1810 körül Pesten élt. Krisztus levétele a keresztről című oltárképe a krisztinavárosi plébániatemplomban van. Jelzése: Joseph Schwartz Pestini 1811.

-322.

 

HELMA JÓZSEF, festő. Az 1820-as években Pesten élt, működéséről azonban mindezideig nincsenek adatok. (Wegweiser durch Pest. 1827. 368. 1.) —323.

 

KÉT ISMERETLEN MAGYAR MŰVÉSZ A XVII. SZÁZADBÓL. Mind a kettőnek emlékét Pozsony város régi számadáskönyvei tartották fenn. Az egyik Püró Lőrincz szobrász, ki a városi tanács megbízásából 1676-ban elkészítette Szűz Mária szobrát, a másik pedig Sárosy István festő, aki ezt a szobrot hat tallérért megfestette. A Máriaszobrot a városháza tornyának egyik sarkán helyezték el. (Stefan v. Rakovszky : Das Pressburger Rathhaus. Pressburg 1872. 11. 1.) -324.

 

HOFFMAJER SIMON, képfaragó. A XVIII. század második felében Kolozsvárt élt. Leginkább templomok számára dolgozott s kolozsvári műhelyében magyar legényeket is tartott. Csűrös Antal szobrász szintén az ő tanítványa volt. Meghalt 1799-ben. (Szongott Kristóf: Szamosújvár szab. kir. város monographiája. Szamosujvár 1901. II. 28. 1.) —325.

 

HELDWEIN ISTVÁN, festő. Az 1840-es években Pesten élt s az 1841. évi pesti műkiállításon "Magyarország pártfogója" cím alatt egy miniatűr festménnyel szerepelt. (Honművesz 1841. 402. 1.)

— 326.

 

HOFMEIER MIHÁLY, szobrász. Szász nemzetiségü volt s 1790-ben Nagyszebenben működött. (Korrespondenzblatt. 1885. 53. 1.) —327.

 

WEISS JÁNOS, festő. 1728 — 1774. között Nagyszebenben élt, hol a reispergassei szomszédság jegyzőkönyveinek tanúsága szerint háza is volt. -328.

 

WEISS MIHÁLY, festő. Az előbbinek fia A XVIII. század első felében Nagyszebenben született, 1756-ban nőül vette Zcck Mihály leányát, Erzsébetet, s ezzel 1790. körül bekövetkezett haláláig Nagyszebenben élt. —329.

 

MAGYAR MIKLÓS (Nikolaus Ungar), csiszoló és bélyegmetsző. 1413-ban a lengyel királyi pénzverdénél működött. (Arch. Ért. 1890. 57. 1.)

— 330.

 

LANG JÁNOS GYÖRGY, festő. 1720. táján Nagyszebenben született. Atyja, kit szintén János Györgynek hívtak, nagyszebeni polgár és orgonista volt. Festőnk 1753-ban nőül vette Orelt András leányát, Erzsébetet. —331.

 

KLEIN ANDRÁS, festő. A XVII. század második felében Nagyszebenben élt és működött. 1695-ben nőül vette Schuller János leányát, Margitot.

—332.

 

FARENSHON FERENC, festő. A XVIII. század végén Egerben működött, tevékenységéről azonban alig maradtak adatok. Úgylátszik főleg templomok kifestésével foglalkozott. Művei közül mindezideig csupán a jász-dósai templom falfestményei ismeretesek, melyeket 1793-ban 350 frtért készített. A templom 1882-ben Tancsa Lajos egri festő által újból kifestetvén, Farenshon festményei közül csak a boltozaton levők maradtak meg, minthogy azonban ezeket is megrongálta az idő, ugyanekkor restauráitattak. Sz. GY.

—333.

 

AGINELLI. II. Miksa német császár udvari képírója Kassa város 1569-ik évi jegyzőkönyve szerint ekkor Kassán tartózkodott; a jegyző hibásan Angelininek írja: "Feria sexta ante Dominicain quasimodo geniti. Nicolaus Angelini pictor sacra-tissimae maiestatis caesareae débet testimoniales litteras patentes habere et accipere sub civitatis sigilli 16. Április." Aginellitől számosabb magyar város egykorú látképe maradt reánk, amint az Bubics Zsigmond, Magyar várak és városok látképei című művében olvasható. A bécsi császári múzeumokban, a híres férfiakat ábrázoló arcképsorozatban a Schwendy és Rueber, magyarországi főkapitányokat ábrázoló festmények talán szintén az ő művei. Győr városa látképén az 1.566. évszám van. —334.

 

MIKOVINYI. Térképrajzoló a XVIII. század első felében. Az általa rajzolt térképeken rendesen egy-egy város látképe is rajta van. Művei : Liptó-megye térképe Rózsahegy város képével, Pestmegye térképe, Pozsonymegye térképe, Turócmegye térképe, Zólyommegye térképe Besztercebánya város képével, Bazin "Mikovinyi del. Kaltschmidt sc." Nagyszombat ugyanezzel a jelzéssel, valamint Pozsony is. —335.

 

PETRICH ANDRÁS. A Balaton partján fekvő Tihanyt ábrázoló rajzát Blaschke János acélba metszette az 1822-ik évben, míg Kisfaludy Károly 1823-ik évi Aurorájában Körmöc és Szklabina látképe alatt "G.(eneral) M.(ajor) Petrich raj.(zolta)" és "F. Loos metsz.(ette)" olvasható. K. L.

—336.

 

ZELLER SEBESTYÉN, rézmetsző. A XVIII. század második felében Pozsonyban működött. Bár az ügyesebb rézmetszők közé tartozott, sem Nagler, sem Wurzbach nem ismerik. Állandóan több segéddel dolgozott s a legnevesebb osztrák rézmetszők egyike : Schmutzer Jakab is az ő műhelyében sajátította el művészetének elemeit. Az általam ismert rézmetszetei a következők :

1. Amadé László arcképe. Aláírás: Illmus D D (címer) Ladislaus | L. B. Amadé de W. &. M. S. C. R. M. Cam Coll. E : C : U : A. Cons. Kis ívrét.; az arckép rococo keretben. Jelzése : Seb. Zeller sc. Posony.
2. Pozsonyi céhlevél. (Nadler handverk). Felül rococo keretben Pozsony látóképe a Duna felől. Alakja : ívrét. Jelzése : Seb. Zeller sc. Posonii.
3. Attila arcképe, ívrét. Jelzése : S. Zeller sc. Posony.
4. A pozsonyi lakatoscéh céhlevele. Felül Pozsony város látóképe. Ivrét. Jelzése : S. Zeller sc. Posoni.
5. Allegorikus kép. Aláírása: O Cara Patria quae me genuisti, dulcis Pannóniáé. Kis 8-ad-rét. Jelzése nincs.
6. Grassalkovics Antal arcképe. Aláírás : Excell. ac. Ilim. D. D. (címer) Comes Antonius | Crassal-kovich De Gyárak S. C. R. Maiestatis j Act. Int. Consil. Cam. Reg. Hung. Aul. Praeses. 8-adrét. Az arckép barokk keretben. Jelzése : vScb. Zeller sc.
7. Emléklap szalai gróf Barkóczy Ferenc esztergomi érsek halálára (1765). La'in feliratokkal. Kis ivrét. Jelzése : Jós. Heyni del. Seb. Zeller sc. Posonii.
8. Verebély látóképe. Felirata: Effigies Divae Virginis Deiparae. Máriáé, in Ecclesia Eremi ad Sacrum Fontem Mattra Verebellyiensem habita. Ivrét. Jelzése: Seb. Zeller sc. Posonii. —337.

 

ZACHER JÓZSEF, festő. A múlt század húszas éveiben Pesten élt, működéséről azonban nem maradtak fenn adatok. Nevét egy 1827. évi pesti útmutató a művészek között említi. —338.

 

PISCH ANDRÁS, festő. Neve ugyancsak az előbb említett útmutatóban fordul elő. Pisch tehát 1827-ben Pesten élt, működéséről azonban mit sem tudunk. —339.

 

ZSOHÁR RAJNÁRD, festő. Nevét semmiféle kézikönyv nem említi. A múlt század negyvenes éveiben Szolnokon élt. A pesti műegylet 1844. évi kiállításán "Sveici tájkép" és "Diana és Jupiter átváltozva" című olajfestményeit állította ki.

- 340.

 

ZENGER ÁGOST, rézmetsző. Nagler szerint 1760—80 között Bécsben működött, s főleg könyvkereskedők számára dolgozott. Zengernek egy eddigelé ismeretlen ivrét alakú rézmetszete Nagyszombat látóképe, melyet 1779-ben Zannusy József nagyszombati festő rajza után készített. Valószínű, hogy e metszet Nagyszombatban készült, hol Zenger az 1770-es évek végén egy ideig dolgozott.

- 341.

 

PÁR MIHÁLY JÁNOS, képíró. Működésének ideje a XVII. század végére s a XVIII. század elejére esik. Lőcsén élt, tevékenységéről azonban mindössze egy adat maradt fenn, melyből csupán arra következtethetünk, hogy alighanem zászlófestéssel is foglalkozott. 1709-ben ugyanis Lőcse város hadi költségei között a következő tétel fordul elő : "Pár Mihály János képírónak 6 Rh. frt", ami csakis valami zászlóra festett képért járhatott ki a művésznek. —342.

Sz. GY.

 

A MAGYARORSZÁGI KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉS VELE ROKONSÁGÚ IRODALOM TERÉN 1904-IG MEGJELENT KÖNYVEK KIMUTATÁSA

(Folytatás.)

GERLÓCZY KÁROLY és Amtmann Géza. Petőfi Sándor szobrának leírása és története. Bpest, 1892. Pesti könyvnyomda r.-t.

- és Buday József dr. Deák Ferenc szobrának leírása és története. Ld.: Buday József.

- Eötvös József báró szobrának leírása és története. Ld. : Buday József.

— József nádor szobrának leírása és története. Ld : Buday József.

- Széchenyi István gróf szobrának leírása és története. Ld. : Buday József.

GESELL NÁNDOR és Schafarzik Ferenc. Mű- és építőipari tekintetben fontosabb magyarországi kőzetek részletes katalógusa. (N. 8-r. XIX, 1391.) Bpest, 1885. Kilián F. biz. 4.—

GESZLER JÓZSEF. A XIX. század divatjai. (4-r. 100 színes tábla.) Bpest. 1895—96. Dobrowszky és Franké. GOBINEAU GRÓF. A renaissance. Történelmi jelenetek. Fordította, előszóval és jegyzetekkel ellátta Székely István dr. 2 kötet. I. kötet Savonarola. — Cesare Borgia. II. kötet Július. — X. Leó. — Michelangelo. (8-r. XL, 271, 319 1.) Bpest, 1904. Franklin-Társ. Egy egy kötet 3. Vászonkötésben 4.50

GOHL ÖDÖN. Budapest emlékérmei. Ld.: Budapest régiségei VI. és VII.

GOLDSCHMIED LIPÓT dr. A görög szobrászat fejlődésc. Bölcseletdoktori értekezés. (8-r.) Bpest, 1891.

GOLGOTA. Munkácsy Mihály festménye. (8-r. 16 és 4 1.) Bpest, 1899. Egyházy Ágoston és Társa.

GOLL ELEMÉR. Építészeti alaktan. (4-r. 125 1.) Budapest, év n. Pesti könyvnyomda r.-t.

GÖNCZY PÁL. Népiskolai épülettervek. 15 táblával. (N. 4-r. 23 1.) Buda, 1874. Magy. kir. egyet nyomda. 2.40

GONDA BÉLA. Építési tanácsadó. Mérnökök, építészek és építőmesterek, földbirtokosok, gazdalisztek s általában az építkező közönség használatára. A legjelesebb kútfők felhasználásával. (N. 8-r. 362, X 1.) Bpest, 1878. Weiszmann Testv. Vászonkötésben 8.—

- U. a. Teljesen átdolgozott. 2. kiadás. 20 kép-melléklettel. (N. 8-r. VIII, 320 1.) Budapest, 1891. Ifj. Nagel Ottó. 6.—

- Vásárhelyi Pál élete és művei. Születésének századik évfordulója alkalmából összeállította —. (N. 8-r. 284 1. és 2 tábla.) Budapest, 1893. Kilián Frigyes. 8.—

GORZKOWSZKY MARJÁK. Matejko János új képének : a "Poroszok hódolatá"-nak ismertetésc. (8-r. 14 1.) Budapest, l L85. Franklin-Társ, könyvny. —.20

GOTHARD JENŐ. A fotográfia gyakorlata és alkalmazása tudományos célokra. Bpest, 1890.

GRIMM VINCE. Theorie der nützlichen Künste. Lehrgedicht. (8-r. 50 1.) Pest, 1849. Gedr. bei Landerer u. Heckenast.

GREGOROVIUS FERDÍNAND. Hadrián császár. A görögrómai világ Hadrián-korabeli rajza. A harmadik kiadás után fordította Pászthory János. (8-r. 5, 486 l ) Bpest, 1897. Akadémia.

GRÓH ISTVÁN. A művészeti stílusok fejlődésc. Ld.: Ráth György. Az iparművészet könyve.

GROS, BARON. Photographie auf Metallplatten. Praktische Anweisung, Lichtbilder in 5—9 Sekunden auf Metallplatten nach der neuesten in Frankreich und Nordamerika befolgten Methode, anzufertigen. Nach dem Französischen bearbeitet und mit Zusätzen vermehrt von J. Beysc. (8-r.) Pest u. Wien, 1851. C. A. Hartleben. 2.—

GULYÁS PAL dr. A könyvkötés technikája. Számos magyarázó szövegképpel. (8-r. 68 1.) Bpest, 1904. Athe-naeum r.-t. könyvny. Ranschburg Gusztáv bizom. 2.—

GUTKOPF GYÖRGY. Bútoripar mintarajzlapok kapcsolatban természetes nagyságú részletekkel, illetve műhelyi rajzokkal, szakiskolák és műhelyek részére. I. kötet, l—6. füzet. (N. ívr.J Füzetenkint 6 lappal és ezeknek természetes nagyságú modelljeivel. Bpest, 1894. Toldi Lajos. Füzetje 2.40

GYAKORLATOK. Festészeti —. XI—XVI. szám. (16-r. 8—8 képeslappal) Pozsony, év n. Stampfel Károly Egy-egy szám —.24

U. a. XXI—XXII. szám. (4-r. 8—8 képeslappal.) Pozsony, év n. U. o. Egy-egy szám —.60

GYÁRFÁS ISTVÁN. Oskeresztény műemléki tanulmá-mányok. Bpest, 1887.

GYARMATHY ZSIGÁXÉ. A kalotaszegi varrottas. Külön -lenyomat a "Nemzeti Nőneveléséből. (8-r. 9 1.) Bpest, 1899. Franklin-Társ, könyvny.

GYÖRGY ALADÁR. A modern képzőművészet külföldön. (8-r. 70 1.) Bpest, 1878. Zilahy S. 1.20 - Könyvtáraink. Ld. : Magyar Műkincsek.

GYÖRGYI KÁLMÁN. Az iparművészet a párisi kiállításon. Ld.: A világ iparművészete.

GVÖRIK MÁRTON. A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum dr. Schminke Dániel-féle érem- és régiséggyűjteményeinek katalógusa. 2 kötet. (8-r.) Pozsony, 1885-95. Az ág. hitv. evang. gyülekezet kiadása.

Megjelent a következő füzetekben is:
1. közlemény. Hires személyek emlékérmei. (80 1.) 1885. —.60
2. közlemény. Magyarország érmei. (105 1.) 1885. -.80
3. közlemény. Görög érmek. (138 1.) 1886.
4. közlemény. Régiségek. (41 1.) 1887.
5. és 6. közlemény. Római érmek. (230 1.) 1889—90. 1.20
7. közlemény. Portugall, spanyol és francia érmek. (7 1.) 1891.
8. közlemény. Nagybritannia, olasz és svájci érmek. (104 1.) 1892.
9. közlemény. Belga, németalföldi, dán, svéd, norvég, olasz, lengyel érmek. (88 1.) 1893.
10. közlemény. Osztrák érmek. (108 1.) 1894.
11. közlemény. Német érmek, a Balkán-félsziget államainak, Ázsia, Afrika, Amerika és Ausztrália érmei. 1895.
12. záróközlemény. (86 1.) 1895.

GYŰJTEMÉNY. Az orsz. m. kir. iparművészeti tanoda növendékei által készített motívum —. Az iparművészeti múzeum könyvtárában. Bpest, 1883.

HAAN LAJOS. Dürer Albert családi nevéről s családjának származási helyéről. 6 térképpel. (N. 8-r. 55 1.) Békés-Csaba, 1878. Dobay J. Bpest. Tettey és társa bizom. 1.—

HADADY DÁNIEL. Hazai kertipar. A hazai kertészet haladása érdekéből kertészek és kertkedvelők használatára, tervrajzokkal és színes ábrákkal. 1. füzet. (4-r. 8 1. szöveg, 4 lap ábra.) Budapest, 1881. Nagyvárad, Pauker D. biz. 2.—

HALÁSZ SÁNDOR. Rajzolóméréstan. (Ornamentika, planimetria, stereometria, perspectiva, árnyékolás, színharmónia és építészeti stílus.) Felsőbb leányiskolák, polgári leányiskolák és a művelt hölgyközönség számára. 165 rajzzal. (8-r. 78 1.) Miskolc, 1897. Verő J. és Társa. 1.80

HALFER JÓZSEF. A könyvkötői márványozás. Gyakorlati szakkönyv. Magyarra átdolgozta és kiadta Szőllősy Mihály. (8-r. 74, 2 1.) Bpest, 1886. Márkus Samu könyvny.

- Die Fortschritte der Marmorirkunst. Ein praktisches Handbuch für Buchbinder und Bundtapierfabri-kanten. Nach technisch-wissenschaftlichen Grundlagen bearbeitet von —. (8-r. 202, 4 1.) Bpest, 1885. Im Selbstverlage des Verfassers. Buschmann F. könyvny.

HAMPEL JÓZSEF. A szabolcsmegyei múzeum, rövid utasítással vidéki múzeumok berendezésére. (N. 8-r. 26 1.) Pest, 1871. Aigner L. —.80

- A nagyszentmiklósi kincs. Tanulmány a népvándorláskori művészetről. Bpest, 1884. Franklin-Társulat.

SZÉKELY DÁVID

 

MŰVÉSZETI IRODALOM

 

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI OLVASMÁNYOK. (Összeállította Éber László. Budapest, 1909. Singer és Wolfner kiadása.) A magyar művészeti irodalomban, a művészet iránt érdeklődők könyvtárában, még mindig nincs könyv, amely európai nivón, irodalmi formában, intelligens publikumhoz szólóan és nem maradi, klas-sika-filológus módszerrel adná elő a művészetek történetét. Nincs könyv, amely fejlődéstörténete volna akár csak egy-egy nagyobb kornak, amely mélyebben szántana a puszta leírásnál, külsőségek kronologikus felsorolásánál, amely művészetfilozófiái magaslatról tárgyalná a művészetet, nem szép szavakba foglalt leltárt adna, hanem stíluskritikát, nem méreteket, születési és halálozási dátumokat tüntetne ki, hanem a művészet-mozgató erők természetrajzát, nem felsoroló volna, hanem képet festő, vizsgálódó, oknyomozó. Oly könyv is hiányzik, amely laikusok számára könnyen, cicerone módon beszélne elmúlt korok művészetéről. Nem egy egyetemes műtörténet, amely külömböző bel- és külföldi iskolán és az egyetemen még ma is büntetés terhe alatt használt, kötelező könyv, nagyon messze van attól, hogy kielégítse az intelligens, művészetbe már belekóstolt, képtárakat, múzeumokat végigböngészett olvasó igényeit. Módszerét, felfogását, tárgyaló szempontjait igen megviselte az idő, stílusa pedig már akkor sem jelentkezett az irodalmiság, az írásművészet jegyében, amikor megszületett. Ami ezenkívül van, az kis, apró kézikönyv, monográfia-fele, sokat hozzá nem értők írták s ez, sajnos, meglátszik rajtuk. Reinach fordított könyve még leginkább jöhet szóba. Reinach finom francia író, de ez is csak zsebbe való kézikönyv, gyorsvonatszerű végigfutás a művészethistória nagy tömegén, nem az a bizonyos, amit a művészeti ábécén túllévő közönség vár.

Ezen a hiányon ez az újabb könyv, amit Éber László állított össze, megint nem segít, de mindjárt utána tehetjük, hogy a maga nemében ritka használhatóságú, hogy az "összeállító" Éber László többet érő munkát végzett, mint egy csomó .,eredetinek kiadott műtörténet. Szerkesztési szempontja új, frappáns s ha címe szerény, csöndes hangzású, amit magában foglal, az sokszor közelebb viszi az olvasót egy-egy historikus kép, a művészetfejlődés egy-egy lezárt korszakának megértéséhez, mint sok nagyhangú, akadémiai vagy hivatalos pecséttel ellátott könyv. -A műtörténet nagy fázisai beszélnek itt önmagukról, fenmaradt írott emlékek alapján. Csupa egykorú hang, csupa egykorú, ma por és hamuember valamikor meleg, közvetlen szava. Régi mecénások, amatőr-barátok, krónikások, történetírók, művészek, szakírók. Az olvasó így a források, eredeti kútfők egy részével ismerkedik meg, amelyekből a mai tudomány táplálkozik, másrészt egy-egy ily elejtett feljegyzés, vélemény sokszor váratlan, meglepő oldalról, kendőzés nélkül állít eléje dolgokat, amelyeket épp az idő, a távolság, a múlt von be a kritikánfelüliség, a meseszerűség fantasztikus ködébe. Valóban, van benne valami különös, izgató, fűszeres gyönyörűség, ennyire közelségbe kerülni a művészet hőseivel. Olvasni leveleket, amelyekben ma múzeumok, műtörténetek, műértők szemefényét jelentő, híres művészi cselekedetek, képek, kincsek, minden póz, különösebb, nagyratartó elválasztódás nélkül összekeverőd-nek apró. hétköznapos dolgokkal, amelyekben Michel Angelo így ír: Uram, Giorgio, kedves barátom. Olvasni feljegyzéseket, ahol például Dürer így szól : ma együtt ebédeltem Quentin Massis úrral, olvasni krónikát, amelynek friss erejű sorain még érződik a reszketés, amit oly valaki írt, aki még látta festeni Rafaelt. Hallani véleményt, ahol Rembrandt csak annyira "kiváló leideni ifjú", mint Jan Lievensz, hallani véleményeket naggyá lett művészeti tények, műtörténeli nagyszerűségek első jelentkezéséről, vallomásokat tervekről, örömökről, nyomorúságokról, mindenről úgy, mintha tegnap történt volna. Az esztétikai nézeteken mesterségbeli utasítások, receptek, tanácsokon, amelyeket ősz festők adtak köteles és egyedül üdvözítő elv gyanánt törekvő fiatalembereknek, rég túlszaladt az idő, itt is kitetszik, hogy mindig, az ú. n. boldog és irigyelt művészeti aranykorban is volt vaskalapos akadémikusság, sablonná merevült hagyomány, parancs, szigorú kánon, amit illedelmes festőnek hallatlan merészség volt átlépni, mindazonáltal ezeknek, közvetlen forrásból, egykorú szócsövön át való megismerése ugyancsak érdekes, mert egy kor művészi felfogására, a mesterségi fejlődés egy-egy régebbi állapotára vetnek sugarakat. Az intim természetű följegyzések, utinaplók és levelek kitárt, leplezetlen őszinteségű sorai pedig távolról sem fokoznak le a mai tudatban keringő nagy értékeket, tekintélyeket. Egy csomó emberi kirezgés van bennük, egy csomó, máshol nem található vonást adnak valamely művész jellemének, természetének, arcának, testbcliségének, életének portraitjához. A sort, amelylyel ezek az egykorú iratok kezdődnek, nolai Szent Paulinus nyitja s Feuerbach zárja. Egy ó-keresztény bazilika s a makartizmus kritikája, a IV. század és a tizenkilencedik vége, majdnem a ma: e közt vonul fel minden fontos művészi etapé írott dokumentuma, Theophilus Presbyter "könyvecskéje a különféle művészetekről", Ghiberti emlékirata, Battista Alberti s Lionardo korszakos elméleti iratai, Dürer, Michel Angelo levelei, Vasári Rafael-tanulmánya, Rubens levelei, szemelvény Palissy agyagművcsségről írt könyvéből, Huygens, Houbraken Rembrandt életrajzából, Diderot néhány szalonkritikája, Reynolds emlékbeszéde Gainsborough felett (talán a kötet legszebb darabja), Delacroix naplójegyzetei, Millet, Markó levelei stb. Minden fejezet, olvasmány elé, ahol egy-egy új szerző jelentkezik, új kor kezdődik, Éber formás, alaposan tájékoztató bevezetést írt s a szöveg távoli vonatkozásainak, utalásainak megértését jegyzetekkel köny-nyíti. Könyvét sok haszonnal olvashatni, főleg azok kapnak benne kitűnő matériát, akik művészetről tanítanak s azt nem úgy fogják fel, mint valami édes unalmat cipelő, gyerekgyilkos játékot.

d. i.

 

MAGYARORSZÁG CSÚCSIVESKORI SZ.ÁRNYASOLTÁRAI. Művészettörténeti tanulmányok. Irta Divald Kornél. Első sorozat. 43 képpel. Budapest, 1009. Pátria nyomása. 27 lap.

 

A BESZTERCEBÁNYAI MÚZEUM KALAUZA. Irta Divald Kornél. Budapest, 1909., a Múzeumok és Könyvtárak Főfelügyelősége kiadása. Ara 40 fillér. 101 1.

 

A MŰVÉSZET KÖNYVE. A képzőművészetek történeti és technikai fejlődésc. Irta Lyka Károly. A zene fejlődéstörténete. Irta Kacsóh Pongrác. 551 szövegképpel és 11 színes melléklettel. Budapest, é. n., kiadja az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat. A "Műveltség Könyvtára" című vállalat második sorozatának első köteteié. 688 1. Ára kötve 24 K. — Ennek a díszesen kiállított vaskos kötetnek túlnyomó része (550 lap) a festészet, szobrászat, építészet és iparművészet technikai és történeti fejlődését mutatja be. Ennek a résznek szerzője e folyóirat szerkesztője. Ennél a körülménynél fogva csak éppen arra szorítkozunk, hogy a könyv megjelenését ebben a bibliográfiai rovatban tudomásra hozzuk.

 

DIE ENTSTEHUNG DER BAROKKUNST IN ROM. Akademische Vorlesungen gehalten von Alois Riegl. Wien, 1908., Anton Schroll & Co. 214.1. — A bécsiegyetem hírneves tanára, Riegl éveken át akadémiai előadásokat tartott a barokk-művészetről. Minél inkább belemélyedt ebbe a még mindig eléggé nem méltatott tárgykörbe, annál inkább szükségét látta, hogy előadásainak keretét összevonja s elmélkedéseit mélyítse, így aztán előbb csupán az olasz barokkot, később végre kizárólag a római barokkot adta elő s ebből is kizárta Berninit, mint akivel úgyis egészen külön tanulmányok keretén belül kellett foglalkozni. Az előttünk fekvő könyv a legutóbb említett előadások jegyzeteit foglalja magában, de eredete ellenére is rendkívül érdekes olvasmány. Riegl kitűnő előadóképességét, amely az olvasmányból természetszerűen hiányzik, bőven pótolja eszméinek és szempontjainak érdekessége. Bernini. az említett beosztás következtében nincs ebben a könyvben, de a kiadók igérik, hogy a nagy mesterre vonatkozó jegyzetek napvilágot fognak látni. Ez óhajtandó is volna. A könyv elején a szerző ösmerteti a tárgyra vonatkozó, meglehetősen gyér irodalmat s bírálja a forrásműveket. Azután áttér a barokkstilus keletkezésére és részletesen elemzi az építészet, szobrászat és festészet idevágó fontos mestereit és műveit. Rendszeréből kifolyóan a legkörülményesebben elemzi, összehasonlítja, bírálja a főműveket s azok jellemvonásaiból és a kor érzületéből vonja le a stílusra vonatkozó megjegyzéseit. Ez a rendszer, ha jó kép-anyag áll rendelkezésünkre, kitűnően beválik s élvezettel olvassák majd azok is, akik a barokkművészet alakulásának okairól s lényegéről talán más hiten vannak. A könyv mindenképpen nyeresége a művészeti irodalomnak.

 

FESTÉSZET.

Kövér Gyula kiállítása a Könyves Kálmánnál. Ösmertették a napilapok szept. 15.
Anders Zorn. Irta IVI. Josef Eisler. Pester Lloyd, szept. 25.
Kövér Gyula kiállítása. Irta Margitay Ernő. Élet, szept. 26.
Zorn Aíiders kiállítása a Szépművészeti Múzeumban. Ösmertették a napilapok, szept. 23.
Watteau. Irta Sztrachon Nelly dr. Budapesti Hirlap, szept. 2ö.
Hans Makart. Irta Balduin Groller. Neus Pester Journal, okt. 2.
Schöfft Ágoston. Irta Iván Ede. Vasárnapi Újság okt. '3.
Gulácsy-kiállítás az Urániában. Irta (R. Ö.). Független Magyarország, okt. 5.
Veronai álmok. Gulácsy Lajos és Fáy Dezső kiállítása az Urániában. Irta Sztrakoniczky Károly. Alkotmány, okt. 5.
Tornai Gyula képeinek kiállítása a Műcsarnokban. Osmertették a napilapok okt. 9. számai és a hetilapok okt. 10. számai.
Anders Zorn. (Grafikai kiállítás a Szépművészeti Múzeumban.) Irta Térey Gábor. Vasárnapi Újság, okt. 17.
Zorn. Irta Erdey Aladár. Élet, okt, 17.
Hokuszáj. Irta Crix. U. o.
Tornay Gyula kiállítása. Irta Margitay Ernő. ö. o. Zorn rézkarcai. Irta Laczkó Géza. Nyugat, okt. 16. Gulácsy. Irta Füst Milán. U. o.
Keleti képek. Tornai Gyula kiállítása Irta Tövis. A Hét, okt. 17.

 

SZOBRÁSZAT.

Hadúr szobra. Jeltelen cikk Pesti Hírlap, szept. 25.
A gipszmúzcum föladata. Irta l lecklcr Antal dr. Budapesti Hírlap, szept. 25.
Der erste ungarische Bildhauer. Ferenczy István rimaszombati szobrának leleplezése alkalmából. Irta * * *. Neues Pester Journal, szept. 25.
Egy nagy magyar szobrász emléke. Ferenczy István. Irta Markó Miklós. Magyarország, szept. 26.
Ferenczy István emlékezete. Irta Június. Az Újság, szept. 28.
Donáth Gyuláról írtak halála alkalmából, a napilapok, szept. 28.
Ferenczy István emlékezete. Beöthy Zsolt ünnepi beszédéből. Budapesti Hírlap, szept. 29.
Ferenczy István kiengesztelésc. Irta F. I. Vasárnapi Újság, okt. 10.
"Stephano Battoreo". Báthory István szobra Padová-ban. Irta Balla Ignác. Vasárnapi Újság, okt. 17.
József főherceg első szobra. Mester Jenő műve. Jeltelen cikk. Új Idők, okt. 17.
Bartholomé. Irta Sztrachon Nelly dr. Budapesti Hírlap, okt. 17.

 

ÉPÍTÉSZET.

Az Erzsébet kilátó-torony Jeltelen cikk. Pesti Hirlap, szept. 14.
Új építkezési elvek a budapesti orvosi kongresszuson. Irta V. S. Vállalkozók Lapja, szept. 22.
A debreceni új templom tervpályázata. Jeltelen cikk. Vállalkozók Lapja, szept. 29.
Hordozható házak. Jeltelen cikk. U. o.
Egy Árpád-kori műemlék. A mezőtelegdi réf. templom. Irta Szeghalmy Bálint. Vasárnapi Újság, okt. 3.
A Palazzo di Venezia. A római magyar követség háza. Irta Láng Margit dr. Budapesti Hirlap, okt. 3.
Tetőszéktáblázatok. Irta Ezrey. Vállalkozók Lapja, okt. 6.
Dr. Jakab-féle Ligetszanatorium. Jeltelen cikk. U. o.
A főváros építkezései. Jeltelen cikk. Magyar Építőművészet, VII. 7.
Thoroczkai-Vigand Ede újabb munkái. Irta Lyka Károly. Magyar Iparművészet, XII. 8.

 

IPARMŰVÉSZET.

Művészek közremunkálkodása a tipográfiában. Jeltelen cikk. Grafikai Szemle, szept.
Az üveggyártás történetéből. Az üveg az ó-korban. Irta H. Á. Uránia, okt.
Legrégibb kártyáink. Irta Gabnay Ferenc. Magyar Iparművészet, XII. 8.
Az iparművészeti oktatás Amerikában. Irta Gondos Viktor dr. U. o.

 

VEGYES.

A velencei tárlatról. Irta Lengyel Géza. Nyugat, szept. 16.
Az iskola, a rajz és az egyéniség.. Irta Jaschik Álmos. Rajzoktatás, szept 15.
Természet után. Irta K. U. o. Kerületi rajzkiállítások. Irta Kende István. U. o.
A gödöllői művésztelep kiállítása. Ösmertették a napilapok szept. 23. számai.
Gondolatok mezőin ... A gödöllőiek kiállítása. Irta Tövis. A Hét, szept. 26.
Művészeti krónika. Amit a svéd nőktől tanulhatunk. Kövér Gyula képei. Irta Lk. Új Idők, szept. 26.
A gödöllőiek kiállítása. Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság, okt. 3.
Művészeti krónika. Irta Tövis. A Hét, okt. 3.
A francia impresszionizmus és naturalizmus. Irta Ballá Béla. Függetlenség, Arad, szept. 26.
A M. I. É. N. K. Irta Ballá Béla. Függetlenség, Arad, szept. 30.
Über Wohnungskultur. Irta Fritz Balthes Die Kar-pathen, III. 1.
A Művészet könyve. Lyka Károly könyvét ismerteti dr. Lázár Béla. Független Magyarország, okt. 10.
A Művészet könyve. Irta Gaál Mózes A Polgár, okt. 10.
A kecskeméti művésztelep. Irta I. E. Új Idők okt. 10.
Művészet és műveltség. A művészet könyvéről. Irta Viharos Pesti Napló, okt. 14.
A művészet könyve. Irta Lector. Az Újság, okt. 17.
Das Buch der Kunst. Irta R. Pester Lloyd, okt. 17.
Természet után. Irta K. Rajzoktatás. XII. 8.
Ujabb tanulságok. Irta Jaschik Álmos. U. o.
A Könyves Kálmán őszi kiállítását Ösmertették a napilapok okt. 13. számai.
Szent Ferenc városa. Assisi. Irta Kencdi Géza. Vasárnapi Újság, okt. 17.
Kecskemét. (A kecskeméti művésztelepről.) Irta Laczkó Géza. Nyugat, okt. 16.
A francia ipari és művészeti oktatás hanyatlása. Népművelés, IV. 5. ^
A Magyar Nép Művészete (könyvismertetés). Irta Téglás Gábor. U. ott.
A szinérzék fejlesztéséről. Irta Jaschik Álmos. Népművészet, IV. 8—9.
A magyar művészek a Művészet ellen, avagy : a rosszul szerkesztett művészi folyóirat. Jeltelen cikk. Pesti Hirlap okt. 31.

 

Felelős szerkesztő : LYKA KÁROLY
Kiadótulajdonos : SINGER és WOLFNER Budapest, Andrássy-út 10.
Hornyánszky Viktor cs. és Idr. udvari könyvnyomdája.
A Művészet kliséit Kurcz Lipót és társa fotocinkografiai műintézete készíti Budapesten, VIII., Szentkirályi-utca 13.

TEA MELLETT VAJDA ZSIGMOND RAJZA
TEA MELLETT
VAJDA ZSIGMOND RAJZA

TANULMÁNY SZENES FÜLÖP RAJZA
TANULMÁNY
SZENES FÜLÖP RAJZA

TANULMÁNY GREGUSS IMRE RAJZA
TANULMÁNY
GREGUSS IMRE RAJZA

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003