PAPIRSZELETKÉK
MŰVÉSZETI SZAKOK
Az igazi művészet nem ismer elkülönített szakokat ; felöleli az egész látható természetet. A szakfestészet valami olyan moha- vagy kuszó-növényféle a művészet nagy törzsén.
Peter v. Cornelius
*
A művészet egységes legyen, mint a természet s ne oszoljék szakokra, mert akkor megszűnik igazi és voltaképeni művészet lenni.
J. A. Koch
*
Csak két szak van : jó mű részét és rossz művészet.
A. Etex
*
Az a művész nem érdemel dicséretet, aki csak egyetlen egy dolgot csinál jól.
Lionardo
*
Ez az én felfogásom a lángelméről: egy ember, aki egy kezet oly elragadónak, oly csodálatosnak, oly nehezen mcgcsinálhatónak talál, hogy egész életére bezárkózik és avval beéri, hogy semmi egyebet nem csinál, mint körmöket vázolgat.
Ed. Degas
*
Én szükségét érzem annak, hogy ne mozogjak állandóan a motívumok ugyanazon fajtája körül s azért azt tartom, hogy ugyanannak a gondolatmenetnek állandó visszatérése végre is a legkáro-sabb hatással van az alkotó művészre.
Hermann Kaufmann
*
Én nem akarom mindig ugyanazt a formulát ismételni, mindig ugyanazt a tárgyat, ugyanazt az érzést boncolgatni. A művészetnek levegőre, térre van szüksége és időnkint meg kell újítania az inspirációit.
Holman Hunt
*
......de a mi engem illet, nagyon jól tudom, hogy nem találnék örömöt abban, hogy ugyanazt újra megcsináljam, a mit egyszer már megcsináltam.
Nicolas Poussin
*
A művészetben, a természettel szemben, mely sokoldalú, magát specializálni, valóságos badarság. Az igazi nagy mesterek azon fáradoztak, hogy a természetet minden látószögből visszaadják, s ez sikerült is nekik.
Jules Dalou
*
Az a festő, aki mindig ugyanazt a képet festi, kizárólag azért tetszik a közönségnek, mert a közönség könnyen megismeri s így szakértőnek hiszi magát.
Alfréd Stevens
*
En azt mondtam, hogy egy "specialista"-nak csak feltételesen adnám meg a "művész" nevet. Evvel persze pálcát törtem sok, sőt a legtöbb festő felett. De sebaj, megtudom okolni a felfogásomat.
......Az természetes, hogy az egyik művésznek a természet tömérdek jelenségei közül az egyik, a másiknak a másik iránt van hajlandósága; ez soha sem is volt másként, és voltaképen nem is ezt értem én a speciálistaság alatt. A specialista az olyan, aki talált egyszer egy bizonyos motívumot és megtalálta annak bizonyos felfogását is, evvel megcsinálta a szerencséjét, vagyis eladta a képét és még megrendeléseket is kapott rá, és aki azon való boldogságában, hogy bizonyos "cachet"-ra tett szert, egész életében mindig csak ugyanazt festi, és más iránt nincs is érzéke, mint pl. egy nyár-esti, 3/4 7 órás hangulat iránt valami lapos, mocsaras vidéken, egy-egy szarvassal s az égen a hold sarlójával. A flliszterségnek ebben a kórházában a legjobb hangzású nevek viselői közül is nagyon sokan feküsznek betegen. Ha ennek az okait kutatom, mindenekelőtt a megélhetés lép előtérbe. Ha valaki egyszer ilyen jó fogást csinált, s ha már ismerik őt, aki az "ilyen" képeket "így" csinálja, úgy hogy még a legostobább is azonnal rámondhatja, hogy lám, ez az és az, és rajta az ő többé-kevésbbé szellemes glosszáit érvényesítheti, tüstént eladja a műveit, mert a közönségnek, illetve annak a bankárnak, aki az ilyesmit megvásárolja megvan az az elégtétele, hogy a szobájában tüstént felismerik a képet, mint eredeti Max-ot, De-freggert vagy Achenbach-ot. Ennek így kell lenni, ha azt akarjuk, hogy egy műtárgynak a vásárló szemeiben igazi értéke legyen.
Kari Stauffer-Bern
*
A genre : a bourgeoisie a művészetben.
R. de La Sizeranne
*
Soha sem lehet eléggé tiltakozni a művészetben az anekdota ellen, mert nagyon sok ember van, aki ha egy szójátékot talált, azt legott szeretné bronzba öntetni.
Jean-Frangois Raffaelli
*
Mért is ne volna a képzőművészetnek egyik fő feladata az, hogy komolyság és vidámság közepette egyaránt, a legváltozatosabb helyzetekben és esetekben, sőt még a legmélységesebb megaláztatás képében is mintegy tükröt tartson az ember elé, amelyben ő magát örömben és fájdalomban, a földi lét minden képzelhető hangulatában láthatja és felismerheti.
Úgy látszik, hogy ebben van a genre-festészet voltaképeni jelentősége, így felfogva, ez is mélyen szántó művészi erővé lehet és nem tekinthető egy önmagában létező, független, vagy pláne alárendelt szaknak, mint inkább a maga egészében vett művészet egyik lényeges és integráló részének.
Philipp Veit
*
Az ember nem lehet egyszerre genre-festő és festő.
Richard Muther
*
Aki egyáltalában tud festeni, az anekdotát is festhet. Teniers, Ostade, Brueghel és sok száz más festő, egyebet se tett. Csak ha valaki nem tud festeni és ezt a hiányt egy-egy anekdotával leplezi, akkor fordulunk el tőle borzalommal.
Karl Eugen Schmidt
*
Csataképek. Miután az alakok mind kabátot és nadrágot viselnek, a festő megtakarítja az anatómiát és amikor a képzelet megtagadja a szolgálatot, a kellő időben mindig rendelkezésre áll a mindent jól elburkoló lőporfüst.
Anselm Feuerbach
*
Abból, hogy a múlt és félig múlt időből s a jelenből is egész sereg rossz kép van, mely nem annyira művészi kvalitásaival, mint inkább valami ügyesen kieszelt és novellisztikusan kihegyezett helyzettel iparkodik hatni és hat is a közönségre, rövidesen azt a következtetést szokták levonni, hogy minden elbeszélő kép, már csak ezért is, művészi tekintetben alacsonyabb színvonalon áll. Viszont abból a tényből, hogy egy kép valami érthetetlen eseményt ábrázol, vagy a címével valami tisztán festői problémára látszik utalni ("Szürke és ezüst tanulmány", "A kék váza" stb.) lég-többnyire minden teketoria nélkül azt következtetik, hogy az ilyen művet, komoly művészi alkotásnak kell tekinteni. Pedig semmi se könnyebb, mint bebizonyítani azt, hogy mind ennek a legcsekélyebb köze sincsen egy mű művészi kvalitásához. Ennek a téves következtetésnek a jellemzésére nem kell más, mint ez a kérdés : "Rosszul kell-e egy olyan képnek csinálva lennie, amelynek valami adomaszerű point-ja van?" Vagy még világosabban : "Kell-e, hogy egy kép, csak azért, mert valami tisztán festői szín- vagy fényproblémát iparkodik megoldani, azt szükségképen meg is. oldja?" Erre a két kérdésre a válasz nem lehet kétséges.
Adalbert Franz Seligmann
*
Nekem mindig az volt a nézetem, hogy a csataképeknek és különösen az olyanoknak, amelyek katonai megbízásból készülnek, voltaképen édes kevés közük van a művészethez.
Paul Meyerheim
*
Nincsen kizárva, hogy egy festett vagy nyomtatott harctéri tudósítás művészi lehessen, de nagy kérdés, vajjon a gyakorlatban volt-e már rá eset.
Richard Muther
*
Mindazokat, akik egy ütközetben kitűntek és különböző pontokon harcoltak, csak nem lehet egy képen összehozni. De ez a körülmény sokszor nagy zavarba hozza., mert mindenki nagyon szeretné magát egy ilyen képen megörökítve látni, akár van hozzá, joga, akár nincsen.
Albrecht Adam
*
Az igazi csataképfestőnek mindent tűzben kell rajzolnia.
Nicolas-Toussaint Charlet
*
Minden kornak és minden nemzetnek meglevő műalkotásai azt bizonyítják, hogy a művészet igazi hazája az oltár, és hogy mindaz, ami a művészetből leszáll a közönséges életbe, eredetileg ott gyökerezik.
Josef Ritter von Führich
*
Vallás és művészet mindig keresni fogják s meg is találják egymást, és soha se fognak egymástól tágítani.
Wilhelm Steinhausen
*
A művészetek szoros összefüggésben vannak a vallással, és lesznek is mindaddig, amíg a humanizmus érzéke és a hit szelleme fogják kormányozni az emberi lények szivét.
Sei-ichi-Tuki
*
Ha elvész a vallás, a művészet is elveszett. A görög és római remekművek, úgyszintén a mieink is mind vallásosak.
Auguste Rodin
*
Hit nélkül ne fessünk vallásos képeket.
Alfréd Stevens
*
Krisztust voltaképen nem festheti le az ember s nem is volna szabad lefestenie.
Fritz v. Uhde
*
Egy kétágú szakállat éppúgy le tudok festeni, mint bárki más. De Krisztust festeni, ahhoz egészen más embernek kell lenni, mint én vagyok.
Moritz v. Schwind
*
Michelangelo madonnái a legnagyszerűbbek, tipu-sait megtaláljuk most Olaszországban a mosónők és a kofák között.
W. M. Hunt
*
A híres madonnák jó része bizonyára előkelő hölgy, és még gyakrabban szeretetreméltó nő.
Louis Veuillot
*
Valamint hogy egy vallásos költeményt nem irha-hatunk meg azon a nyelven, amelyet a korcsmában beszélünk, úgy modellek után nem festhetjük meg az Isten anyját.
Moritz v. Schwind
*
Vannak képek a Szentírásban, amelyeken az apostoloknak, szűz Máriának, sőt Krisztusnak is olyan az arckifejezésük, mintha a legközönségesebb csőcselék köréből volnának kikapva. Az ilyen ábrázolások alantas ízlésre vallanak, mely jogot ad nekünk arra, hogy ebből az illető művész durva és selejtes gondolkozásmódjára következtessünk.
Schiller
*
Adná Isten, hogy rá tudnám beszélni a hatalmasakat és a gazdagokat arra, hogy kívülről és belülről megfestessék az egész bibliát, ez aztán igazán keresztény munka volna.
Dr. Martin Luther
*
Még nagyon soká fogjuk szinte végtelen változatokban ábrázolhatni a keresztrefeszítés, a sírbatétel, a feltámadás, az örömben, a fájdalomban s a megdicsőülés üdvösségében úszó szűz-anya nagy témáit, anélkül, hogy attól kellene tartanunk, hogy az újság ingerét elveszítjük, vagy kortársaink előtt érthetetlenekké lettünk......De addig is tanácsos lesz, ha azért a nagy gazdagságért, mely ezekből a tárgyakból mint csorbíttatlan örökség maradt reánk, hálásak leszünk és azt pillanatnyi hatások után való kapkodással nem pocsékoljuk el.
Philipp Veit
*
Az, hogy a néplélek visszanyúl a régi, archaikus töredékekre, s ezeket vakon utánozza, beismerése annak, hogy ezek, éppen azért, mert még birtokában vannak a tipikus-nak, még mindig többet érnek, mint a "szélesen festett illusztrációk". A nép a templomban egyszerűen tudni sem akar a naturalizmusról, legyen az akár finom akár durva. Pater Desiderius Lenz 0. S. B.
*
A görög egyház nem is cselekszik olyan helytelenül, amikor a festőket rövidesen eltiltja minden néven nevezendő újítástól és önkénytől és minden naturalizmus ellenére is ragaszkodik az ősrégi szent típushoz, mely egy idealisztikus képből, többnyire öntudatosan csúnya szimbólummá lett. Mert a művészi szépség figyelmet követel a maga számára, a szem révén a gondolatokat is ráirányítja a szép emberi alkotásra és eltereli az embert az Isteneszmébe való tiszta elmélyedéstől.
Cornelius Gurlitt
*
Változatlan dogmáknak változatlan művészetre van szükségük.
J. F. Raffaelli
*
A művészetnek semmi köze a dogmához, mert a művészet nem dogma, hanem vallás.
Max Liebermann
*
A történelmi tárgyat attól a naptól kezdve találták ki, amelytől fogva az ember érdeklődését nem kötötte le többé a művészet maga.
Alfréd Stevens
Közli: T. H.
|