Hetedik évfolyam, 1908    |   Negyedik szám    |    p. 246-248.
 

 

LALIQUE

Mint forradalmár jött, nem, — mint hóditó, az ékszerészet opálos zománcos, drágakövektől csillogó országába. Dolgozott az "arts décoratifs" minden terén. Nagyon bájos gouache-ok kerülnek ki most is keze alól, de legjobban vonzotta őt, a drága átlátszó anyagnak fényét, csillogását emelni, a metszés, a foglalás s csiszolás által.

Mint minden igazi francia művész, egyszersmind becsületes, lelkiismeretes munkás is. Érti és szereti anyagát, s nem dolgozik recipe után, az egyszer megalkotott formák, az egyszer divatba jött ízlés szerint.

Ezért az ő ékszereit, bármennyi legyen bennük az új elem, a bizarr szeszély, nem lehet a secessió névvel - mellyel ma minden logikát nélkülöző formát jeleznek - - sújtani. Iskolát alkotott, az ő befolyása látszik mindkét Szalon ékszer- és díszmű-szekrényeiben az ő befolyása a rue Royal kirakataiban, utánozzák évek óta az aranymívesek, sőt az olcsó árúházak talmi-arany és színes üvegből készült árúi is á la Lalique vannak foglalva. De minden igazi ,.Lalique" egy szabad, új alkotás, mely nem tartozik iskolához, még a saját iskolájához sem.

Minden egyes nyakékjét, minden egyes fésűjét újból komponálja, újból álmodja el.

Álmához hangolja a színeket s anyagjához simítja álmát. Minden alkotása egyéni és művészi, mint a maga nemében bármely Benvenuto Cellini broche vagy nyaklánc.

Vegyük csak egyik legújabb kreációját, azon pendentif-et mely Psychét ábrázolja: egy pillangóalakra csiszolt kristálydarab, Psyche hajlékony kis alakja közepébe vésve, mintha a nagy szárnyak kis vállaiból nőnének ki. A szárnyak maguk néhány vékony arany sávval vannak árnyalva, mint a viráglevél bordái.

A szárnyakon keresztül gyönyörű hajlásban, két arany virágszál, melyeknek végén, lotusz alakjába apró gyémántok, a pendentif alján egy nagy gyémánt harmatcseppként rezeg, fénylik.

Leírhatlan a bűbája ez átlátszó műremeknek, melyet Lalique nem enged lefényképezni, mert mint helyesen mondja, minden kép vagy kellemetlen keménységet, vagy egy átlátszó semmit adna, valamint az ékszer motívumát: a fátyolszerű mesepillangó három fénypontját se hozná ki.

A mexikói vörös opálba vésett amulettszerű függő, ünnepélyes raffinait rémességében, csakugyan mintha az Inkák ős birodalmából, vagy az eltűnt Atlantiszból — hol minden rémes és raffinait volt — hozna hírt, míg gyémántokkal kirakott, fehér szárúból készült diadémjai, csipkeszerű könnyűségükkel szűziesen egyszerűek minden gazdagságuk dacára.

A színek költeménye, egy fésű, melynek fehér szárú alapjára könnyű hajlásban borulnak opalizáló gyöngyházból nádszálak, gyékény virágok. Egy övcsatt majdnem a régi magyar gombok nagy bogyószerű tömörségével gyöngyökkel van kirakva, három ilyengyöngyfürt egymás mellett minden oldalon.

A fürtös motívum jelenik meg ismét azon préselt bársony gallérokon, melyeknek bársony levelei között email bogyók fénylenek.

Sokszor keresi és találja formáit az állatvilág apró teremtményei között, így azon remek karperecen, mely borsónagyságú gyöngyök által négyszögekre van osztva, s a gyöngyök között mint egy tündérsövényen keresztül, zöld gyíkok siklanak. A gyíkok magas reliefben átlátszó kristályra vannak zománcolva, azon különös zománccal, melynek titkát csak ő és segítőtársa minden kivitelben tudja. Hogy világíthatnak ezen gyíkok egy szép fehér karon! Egy szép telt karon, mert Lalique minden modernitása dacára rokonlélek a renaissance mestereivel, s az asszony, ki az ő ékszereit hordja, finomult, de amellett erőteljesnek képzelhető. Paris hölgyei - - különösen azok, kik nincsenek egy "Lalique'' birtokában — szemére vetik, hogy túlsokat gondol ékszerével, sokkal többet mint az asszonnyal kinek számára készült. Hogy ezen ékszerek túlságosan sokatmondók, úgy súlyban mint szépségben. De Istenem, csak meg kell lelni hozzá, a karcsú erőteljes nyakat, a gömbölyű kart, az egye-nestartású fejet, s az ékszer harmóniába fog olvadni viselőjével.

Lalique renaissance szelleméről beszél Cours la reine-i palotája is, melyet "secessio"-nak, "art nouveau"-nak s Isten tudja még milyen stílusnak hallottam nevezni. Pedig tiszta "Lalique-stílus". Megvan benne a francia renaissance-épületek kellemes aránya, az ablakok világos, széles beosztása, a dekorációk új motívumai. így a bejárat nagy ajtaja egy kristályba vésett fenyőgalyzat. Lalique rajza ezen is oly biztonsággal és gazdagsággal folyik tova, hogy a fenyőágakat dekorativ szempontból egyszerre egyenértékűvé teszi a klasszikus akanthussal.

A belső kristályajtón egy gyermek-fríz vésve, szintén logikus vonalban mint bármely "régi mester" s új kifejezésben, mint éppen Lalique.

Így adja ő meg minden darabjának a maga karakterét, éppen a tárgyhoz illő anyagot választva, s az anyagot megfelelően felhasználva. Soha nem lelni nála egy stílus - hibát, mert soha sem lesz modoros s mert a régi mesterek biztos stílus - érzékével alkotja meg soha sem látott új formáit.

Motívumait nem szedi a levegőből csak úgy találomra. Ha egy új ornamentumot kigondol, azt éppen oly következetes vonalakban viszi keresztül, mintha egy görög meandert vagy egy kacskaringós arabesque-et rajzolna.

Gazdagit, de nem kever, teremt, de nem fantáziái.

Mikor kérdeztem, milyen elveket követ művészetében? igaz művészi feleletet adott. Nem nagyképűsködött hangzatos formulákkal, me--lyek mögött a beavatatlanok mély tudást gyanítanak, de egyszerűen mondta: Elveim? -nekem nincsenek, követem intuíciómat, ez minden.

Továbbá kérdeztem: úgy-e a kolorisztikus hatásra nagy súlyt fektet?

"Igen" felelte, "tényleg nagyon könnyen hagyom magamat elcsábítani a színek által, de mégsem 'engedem meg a színek egyeduralmát. Vonalak, színek és az anyaghoz illő kezelés, ez minden.

Míg egyszerűen beszél, az embert tárgyilagosan nézi, mintha egy átlátszó követ vizsgálna: vajjon üvegdarab-e, vagy drágakő?

Öröm őt látni dolgozó szobájában, íróasztala előtt, mely el van borítva fekete és színes rajzokkal, ékszerek profiljával.

Erőteljes, de gyöngéd érintésű kezében tartja legújabb alkotását:

Két zománcos szöcske, alakjuknak megfelelő vékony arany rámában elhelyezve tart egy követ, vagyis egyelőre csak a kő helyét. Lalique előtt gyöngyök, opálok, smaragdok vannak az asztalra öntve. Sorra próbálja őket, az üres helyre: opál? - - nem, fehér fénye megöli a szöcskék telített mély zöldjét.

Sötétzöld kő? — unalmas, egyhangú zöldség!

Más szín? — nyugtalan cifraság lesz belőle.

Végre megvan az egyetlen kő a világon, mely éppen az ékszerbe illik: egy gyönge árnyalattal világosabb smaragd, mely színben ugyan hidegebben hat a szöcskék szárnyainál, de belső tüze által mégis meleg fényt kölcsönöz az egésznek úgy, hogy emlékünkben nem tudnánk megmondani kékesen, vagy sárgásán üt-e el a kő a sáskáktól.

A mester elégedetten néz, megtalálta az összhangot melyet keresett, az álom alkotássá tömörült, a művész meg van elégedve.

Most a becsületes kézműves gondos figyelmét szenteli a műnek: nagyító üveggel vizsgálja a zománc tökéletességét, az arany foglalat biztonságát.

Szeme előtt készül minden darab. Gyöngéd szeretettel becsületes munkával művészi emelkedéssel van minden tárgy megalkotva.

Boldog ország, hol a művész, szellemi nivója emelkedésén dolgozva, nem restél egyszersmind komoly kézműves is lenni.

Krisztus urunk bölcs tanácsa: megadni a császárnak mi a császáré s Istennek, mi Istené, egy sarkalatos művészi tételt is foglal magába:

A láthatóan uralkodó anyagnak meg kell adni a munkás-értelem anyagi, nagy adóját, míg a művészi részét, a benső világ emelkedettségét, az alom szintetikus ereje, az extázis alkotja meg.

Lehelellen művészi dolgot teremteni, e két elem nélkül.

Ne nyúljon álmaihoz, ki az anyagon nem uralkodik, s ne hagyja el az egyszerű kenyérkeresetéi kinek nincsenek álmai.

Lalique korszakot alkotott az iparművészet e fontos ágában: az ékszerészetben. Az ő egyénisége bélyegét viseli számtalan utánzójának műve, de mint Valódi művészt, őt nem lehet utánozni, mert ő maga sem utánozza. saját magát.

Ez ízlés, e fantáziából, mely ismét leszürő-dése fajának, mint "milieu"-jének. Ő nem egyike azon néha érdekes, de mindig okadatolatlan művészi jelenségeknek, melyek a XIX. és XX-ik század mesgyéjén, bizarr és szaggatott vonalakban, denevérként csapkodnak a homályban, s melyeknek sűrű röptét a művészet elalkonyult egén épp oly kevéssé értenénk meg, mint a denevérek éjjeli táncát, ha ott nem lenne az egyetlen magyarázat: a légy, a pille - alias kenyér.

Ő maradandó értékes jelenség, s a műtörténelem lapjain későbbi időkben is ékszercsillogást, opálfényt fog sugározni, e ma annyira ismert név: Lalique.

CZÓBEL MINKA

NYÁRI NAP BOSZNAY ISTVÁN FESTMÉNYE A MŰCSARNOK TAVASZI TÁRLATÁN MEGVETTE A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM
NYÁRI NAP
BOSZNAY ISTVÁN FESTMÉNYE
A MŰCSARNOK TAVASZI TÁRLATÁN MEGVETTE A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

FÉLHOMÁLYBAN BARANSKI E. LÁSZLÓ RÉZKARCA A MŰCSARNOK TAVASZI TÁRLATÁN MEGVETTE A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM
FÉLHOMÁLYBAN
BARANSKI E. LÁSZLÓ RÉZKARCA
A MŰCSARNOK TAVASZI TÁRLATÁN MEGVETTE A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

18

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003