Hatodik évfolyam, 1907    |   Negyedik szám    |    p. 260-264.   |   Facsimile
 

 

RÉGIEK ÉS ÚJAK

Jellemzi az egész újabb irányt a tájkép túlsúlya, ha mégis embereket is festenek, úgy azokat is tájkép-szerűén adják elő. Ami az embert voltaképp becsessé teszi az életben: a lelkét, - - azt semmibe sem veszik. Legjobb esetben csak éppen tesz-vesz a képen: kalapál, varr, szab stb. Egyebekben pedig a fősúly az úgynevezett levegős tónusra esik, mintha ez volna az egyetlen valami a világon, ami becses s mintha ez a levegős tónus jelentené az emberiség méltóságát, amely így a festő kezébe van letéve. Tiziano Adógarasa túlhaladt álláspont, mert nincs levegős tónusa s az új idők vívmányaként dicsérnek egy vászonrongyot, amelyen néhány szál hihetetlen ember álldogál, (amennyire tudniillik ezt nekik fogyatékos testalkatuk megengedi), amelyen van pár színfolt, aminek semmi köze sincs a természethez s amely a tónusnak csupán felületes mimelese, annak érdekessége nélkül.

Eduard von Gebhardt

*

A festészetben eddig az jelentette a hatvágást, hogy a sokféle elemet rendezett egységgé, harmóniává tömörítették. Egyszerre csak úgy fordult a sor, hogy divat lett a színeket széjjelhasogatni, felaprítani. Amit minden egészséges szem egységnek ismert fel, azt széjjeltépdesik s most már a drága publikum tótágast állhat annak örömétől, hogy íme, mily mesésen fölvittük a dolgunkat a színlátásban.

Hans Thoma

*

. . . azt mondta, a kép semmi ábrázolást ne adjon, csak festés legyen. Pár év múlva majd elbámulhat azon, hogy hívei minő mázolást fognak véghezvinni.

Moritz von Schwind

*

Olvasztótégelybe minden konvencióval! Aki művész akar lenni, annak mindent át kell ömlesz-tenie, annak új formákat, új formulákat kell kitalálnia. Minden régi értéket félre kell tolni, a művésznek merőn új értékeléshez kell jutnia. Szabaduljon meg minden más hittől, dogmától, véleménytől. Mihelyst átveszi mások véleményét, elvesztette a saját tehetségét.

George Moore

*

A modern művészeti irány feltűnően hasonlít a szociáldemokráciához: egyikök sem tűri meg a tekintélyt.

Reinhold Begas

*

Egy ifjú nemzedék nőtt fel, amely kegyelettelen elvakultságábah semmit sem akar köszönni a nagy elődöknek, hátat fordít minden hagyománynak s élőről akarja kezdeni a művészetet. Az a fegyelmezetlen szellem, amely manap átlengi a világot, táplálja az elismert magasb hatalmak ellen kiütött lázadást s a szabad fejlődés akadályát látja a hálában, amelyet valaki azok iránt érez, akik lelkes alkotásukkal a legmagasb élvezetet szerezték e világnak. Az új idők gyermekei vonakodnak a múltra tekinteni, nekik nem szabad a régiektől semmit sem tanulniuk s nem szabad átvenniök még azokat az eszközöket sem, amelyekkel ama nagy férfiak az ő csodálatos hatásaikat elérték ... A régi együgyű mondást, hogy senki sem pottyan kész mesterként a világba, dajkameseként kacagja ki ez a merész művészifjúság. S mivelhogy úton-útfélen felhangzik a csatakiáltás: „Igazságot, csupán igazságot!" s mert a szépség fogalmát akadémikus rövidlátásnak minősítik, természetesen feleslegessé lett azokkal az eszközökkel foglalkozni, amelyek segítségével a régi mesterek az ő rég túlhaladt álláspontjukon szépet alkotni iparkodtak.

Franz von Lenbach

*

A modern festészet nem veheti hasznát a régi képnek, mert a legutóbbi száz évben a festés módja teljesen megváltozott.

George Moore

*

Semmit sem vetek meg annyira, mint a járt utat és kitaposott ösvényt.

Paul Baudry

*

Ami harmonikus, nyugodtan hat, de éppen ez az, ami a mai ideges, izgatott, szenzációt szomjazó ifjúságunknak nincs inyére. Fonák motívumok meghibbant egymás mellé állítása, a rikító szín, a torz forma, a rútság vagy arcátlanság tolakodó előadása persze zajt csap, de hisz épp ezt kívánják. Ez a durva s erőszakos törekvés különíti az újakat a régiektől.

Franz von Lenbach

*

Bevallom, bár nem szívesen, hogy az ifjúság mai törekvéseihez nincs bizalmam, ideáljaik iránt nem vagyok fogékony s azok nem rokonszenvesek nekem. Megcsodálják, ami abszurd, túlbecsülik, ami ocsmány s amit művész és műértő minden időkben szentnek, szépnek tartott: most megvetés a része. Szívből fáj nekem látnom, mily állást foglal el az ifjúság mestereivel szemben. S amint hogy megszűntek mestereiket tisztelni, épp oly pongyolán bánnak a művészetükkel. Munkáiknak sem előképeik, sem alapjuk nincs, azt mondják: „saját magukból alkotnak". A festészet nem eredménye immár a művészi törekvések és érzések hosszú sorának, - - a festészet merő divattá lett.

Angeli Henrik

*

Az ifjú művésznemzedékben az önbecsérzet és a kritikai szellem sokkal hamarább fejlik és erősebb gyökeret hajt, mint a kiérdemelt babér iránti kegyelet s a szaktekintélyekbe vetett bizalom.

Keleti Gusztáv

*

A régi Pinakothéka már nem érdekli a mai fiatalságot és sokak szemében letárgyalt álláspont. Ha tanítványaimnak oly tanácscsal szolgálok, amely a régiek festésében gyökerezik, úgy többnyire fölényes mosollyal találkozom. Ugyanez történik, ha a véletlen esetlegességei helyett az alapos átgondolásra utalok.

Franz von Defregger

*

Egy vasárnap délelőtt a müncheni Pinakothéká-ban Böcklinnel találkoztam. „Nagyon szívesen jövök ide, - - szólt szokott szarkazmusával - ez az egyetlen hely Münchenben, ahol az ember nem találkozik festőkkel."

Hans Thoma

*

Kisértsék csak meg ezeknek az ifjaknak valaMlyikét a régi Pinakothékába vezetni, — egyikük múltkor azt mondta nekem, hogy valahányszor odamegy, nem bírja nevetés nélkül állani.

Ferdinand Keller

*


Böcklin egyszer arra a kérdésre, vajjon megnézte-e már a Glaspalast kiállítását, így válaszolt: „Nem, — még nem végeztem a régi Pinakothekaval".

*

Ősrégi igazság, hogy az ember szívesebben nézegeti a szépet, mint a rútat és közönségest. Ha a modernek meg is akarják dönteni ezt a tételt, én hű maradok hozzá.

Franz von Defregger

*

Ha még művészeink is, a szépnek e hivatott apostolai, oly sziklaszilárdan meg vannak győződve az egész modern élet rútságáról, hogy habozás nélkül mindig rút tárgyat választanak, mihelyst arról van szó, hogy előadási ügyességükkel parádézzanak, csodálkozhatunk-e, ha a nagy tömeg végre a szép fogalmának értelmét végleg elfeledi?

Walter Crane

*

A különböző pártoknak a nevetségesig felfújt harcától nem azért tartom magamat távol, mintha nem érdekelne, hanem, mert azt túlságosan nyugtalanítónak érzem és mert - - utálom. Alapjában mégis csak a személyes érdekre való törekvés itt a főok s a művészet, a szegény, csak ürügy gyanánt szolgál.

Eduard Grützner

*

Én pedig így vélekedem: az ember élete eltart egy bizonyos ideig; vajjon mi az, amivel a legjobban el lehet tölteni? Avagy tán egy egész nyáron át azzal kínlódjam, hogy lefessek természetes nagyságban egy kutat s a körülötte levő piszkot meg gazt s százszor is levakarjam, mivelhogy a vén redves fának tónusát nem látom eléggé sikerültnek, azután pedig belefessek egy valamely vászoncselédet, hogy a tónus értékét tanulmányozzam ? Nincs-e mégis a világon valami, ami magasabb értékű? Semmi kifogásom ellene, ha valaki egyszer ilyen kísérletet is végez a tanulmány kedvéért, de ha ezzel kellene eltöltenem az életemet, akkor mégis sajnálnám magamat.

Kari Stauffer-Bern

*

Jön egy külföldi festő, mondjuk Lappországból, óriási vászonnal, amely minden eddigit lefőz s ezzel feltűnést kelt. A kép inkább pacsmagolás, mint festés s a változatosság kedvéért az ég vérvörös, a fa kék, az ember citromsárga rajta. „Nagyszerű ! Fényes, ez kivágta a rezet!" - szól ez is, az is s egyszerre arra ébrednek, hogy eddig Nem értették át a természetet, sőt hogy mindezidáig egyáltalán nem tudott helyesen látni az emberiség - s elkezdenek lappokká átvedleni.

Eduard Grützner

*

A szabad levegőnek, a szétszórt világosságnak, az igazi napsütésnek oly jelentőséget tulajdonítanak a mai festészetben, amilyent soha meg nem érdemelt s amilyent - - beszéljünk őszintén — mind ez a dolog meg sem érdemel.

Eugene Fromentin

*

Mindnyájan kutatók, keresők vagyunk. Hát előre!

Mégis be kell vallanunk, hogy korunk művészetének vívmányai korántsem oly fontosak, mint amilyeneknek sokan feltűntetik. Jóformán csak annak határain belül maradnak, amit hatásnak nevezünk. A hatás egyike a művészet legszükségesebb elemeinek, de az a pár felfedezés, melyek ennek határait megtágították, gyakran az alapvető nagy elemek rovására fejlődtek, amelyeket elhanyagolni a régiek nagyon is óvakodtak.

Olyik mai festő szinte elöntötte napsugárral az alakjait, amelyek még csak konstruálva sincsenek. Mások az esthomály bűvös szürkéjében úsztatják a fát, az állatot, az embert s mindezek formái elvesztették a hangsúlyukat.

Minden látszat szerint a verőfény, az ég, a levegő jutott ahhoz a fontos szerephez, amelyet egykor a régiek az emberi alaknak juttattak.

Az bizonyos, hogy a finom és váratlan hatásokra való törekvés megérdemelte a bátorítást. Jólesőn jellemzi ez a mai irányt s felette érdekes változatosságot kölcsönöz alkotásainak. Ritka módon segíti elő az érzés kifejezését s azt hiszem, hogy hivatva van mély jellemvonással gazdagítani a jövő művészetét. Mégis csupán hiányos eredményeket hoz létre, mert alapja nem a nagy és élő rajztudás.

Az emberi alak sokat nyerhet, ha igaz és költői világítás fogja körül, de csak úgy, ha maga az alak megtartja főjelentőségét. Még ahhoz is sokkalta nemesebb, hogy egy tájképben csak éppen mint pusztán festői elem szerepeljen s csupán ürügy gyanánt szolgáljon a verőfény vagy esthomály előadására.

Másrészt azt hiszem, hogy a festészet lemondhat a legrejtélyescbb hatásokról, hacsak megtartja az erős testíormát s nem foszlik fel megfejthetetlen talánnyá.

Vajjon mikor jelenik meg e világon ama nagy festő, aki a hagyományokra támaszkodva, fel tudja használni az új vívmányokat is, egy hatalmas géniusz jegyében olvasztva össze azokat?

Jules Breton

*

Még a legnagyobb címén is megbosszulja magát az, ha húzódik a kor új alakulásaitól.

Karl Gutzkow

*

Komoly s tehát egyúttal erős mozgalmaknak rendesen oly mélyreható a befolyásuk, hogy egészen nem vonhatja ki magát hatásuk alól még a legélesebb elvi ellenfél sem, minden ellenséges állásfoglalás dacára is.

Arthur Roessler

*

Mulatságos nézni, hogy a régi iskolának ez vagy az a tagja mint lopja magát be valamely konyhakertbe, hogy ott felállítsa a vásznát s rajta isten szabad ege alatt engesztelési gyakorlatokat végez a régi öles falképekért.

Otto Knille

*

Pár évtizeddel ezelőtt még lehetetlen volt egy csillogó pacsmagolást tájkép vagy egyáltalán festmény gyanánt értékelni.

Gottfried Keller

*

A tudatlanság még éppenséggel nem új irány.

Arnold Böcklin

*

A modern művészet mindenesetre a mi ernye-detlenül mozgolódó, minden téren naponkint új dolgokat szülő korunk egyik eredménye s épp ezért nem érdemli a szidást. Nyílt kérdés marad azonban — s rá talán csak később kapunk választ -vajjon művészetünkre nézve nem voltak-e mégis jelentősebbek a régi idők csendben, világtól elzárkózva alkotó mesterei, semmint ez a kapkodó kor, avagy a modern idők virtuózai.

Anton von Werner

*

Az újkor összes technikai vívmányai csak bővítik és szaporítják a művészet eszközeit, de nem jelentik a művészet színvonalának általános emelkedését.

Adalbert Franz Seligmann

*

Haladásról beszélnek, de ha egybevetjük a régi művészetet az újjal, rájövünk, hogy az utóbbi nem előre, de visszafelé haladt.

Franz von Lenbach

*

Kortársaimmal szemben korántsem érzem magam lekicsinyültnek. De ha a régi mesterekre gondolok, ijedség fog el s mélyen megalázottnak, sőt meg-semmisültnek érzem magamat.

Peter von Cornelius

*

Oly bizton érzem, amint ahogy nap van az égen, hogy az a kultúra, amelynek részesei vagyunk, nem teremt magából oly művészetet, amely értékben s jelentőségben az antik vagy a nagy olaszok művészetéhez hasonló volna. Vajjon keseregjünk-e e miatt? Legyünk azon, hogy a régi művészet még el nem pusztult maradványait minden módon megőrizzük: de legyünk tisztában azzal, hogy e maradványok mégis csak a múltéi.

Julius Lange

*

Nagy kárára van a mai művészeti fejlődésnek és bírálatnak, hogy korunk alkotásai sohasem láthatók a régi művek tőszomszédságában s ezzel elestünk az egészséges, tágkörű kritikától.

Adolf Hildebrand

*

Mi, rövidlátó emberek, nem tartjuk eléggé eszünkben, hogy a mai műveket a kortárs szeme perspektivikusan felnagyítva látja, lévén azok az előtérben.

Gustav Eberlein

*

Egykor és most. Mit ér nekünk.a remekművek művészete, holott elvesztettük ama magasb művészetet, az ünnep művészetét! Egykoron a remekművek mind' ott álltak az emberiség nagy ünneplő útján, megannyi emlékjele magas és boldog pillanatoknak. Manap a remekmű arra való, hogy vele a sok kimerültét és beteget elcsalogassák az emberiség szenvedéseinek nagy útjáról, ha csak egy részegült percre is; mámort kínálnak nekik s egy csöpp őrületet.

Friedrich Nietzsche

*

Ideiglenesség, átmeneti jelleg, a véglegesnek, befejezettségnek, kiegyenlítésnek teljes hiánya, -íme korunk néhány jellemvonása.

Houston Stewart Chamberlain

*

Csak pillanatnyi kovász a kurta lélegzetű művészet.

Franz Blei

*

Mentői ostobábbak az úgynevezett új eszmék, annál fanatikusabban kapják fel s hajtják végre.

E. J. Hähnel

*

Aki mesteri módon tud beteg lenni, még mindig pár fokkal mögötte áll az egészségesnek.

p. Ansgar Pöllmann O. S. B.

*

Nincs semmi a művészetben, ami betegesnek volna mondható. Nincs, amit a művész bátran ki ne mondhatna.

Oscar Wilde

*

A bolondot hamarább észreveszik, mint az épeszű embert. Innen a sok új művész hírneve.

E. J. Hähnel

*

Ha valakinek egyszer meg is hibban az esze, s valami bolond vagy bizarr dolgot alkot, úgy az még mindig sokkal érdekesebb, mint bármely kitűnő iskolás recipe másolata.

Richard Muther

*

Max Jordan képtár-igazgató meséli, hogy egyszer egy parasztasszony azzal a kérdéssel lepte meg: hova kerül az a sok régi kép, ha majd az újak is elkészültek.

Közli: T. H.

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003