Ötödik évfolyam, 1906    |   Negyedik szám    |    p. 279-280.    |   Facsimile
 

 

HAZAI KRÓNIKA

JURY. Mindmáig megoldatlan probléma a mű-bíráló jury intézménye. Elméletben nem lehet kifogásunk ellene; kiválasztott, elismert művészek válogatják meg az elébük hozott műveket. És a tárlatok mégis tizedrendű művekkel vannak elhalmozva. Hogy van ez? Hadd feleljek rá Villegas szavaival: "Aki jurytag, az három összeférhetetlen tulajdonságot egyesítsen magában: először is legyen nagy művész, azután legyen elfogulatlan minden iránynyal szemben, végre, ne tartozzék klikkhez. Nos, ilyen művészre nem akadtam világéletemben." Hozzátehette volna, hogy ez meg is látszik a műtárlatokon. Ez többé-kevésbbé az egész kultur-világ baja.

Aránylag inkább kiválasztják a jobb műveket a nemzetközi tárlatokon a hely szűke miatt, de ilyenkor a külföldi képek és szobrok mellett kisebb nemzetek művei sokszor nem juthatnak eléggé érvényre. A kisebb nemzeti tárlatokon nagy művész nem is szívesen állít ki a sok rossz között, rájuk nézve az ily tárlatok lehangolok. Amennyire elkedvetlenítik a kiválókat, annyira buzdítják a tehetségteleneket és rontják a közízlést. Pedig el kell ismernünk, hogy okvetlenül mindenütt vannak művészek, akiknek alkotásaiból magas színvonalú kiállítást lehetne rendezni időközönként, persze leginkább képes erre egy párisi vagy londoni művészeti társulat.

Én úgy képzelem, hogy időnként, mondjuk öt évenkint rendkívüli tárlatokat rendeznének nálunk is, másutt is. Kevés művel, hogy ezáltal tényleg csak nagybecsű művekből lehessen összeállítani; melyek, mint a művészgárda mesterművei, az egyes nemzetek művészi színvonaláról időközönként mintegy beszámolnának. Létfeltétele természetesen, hogy a műveket összeválogató jurynek tagjai a Villegas szerint összeférhetetlen három tulajdonsággal bírjanak. Ezt a jury t létre lehetne hozni, ha a kultur-államok művészi testületei e célból egyesülnének. Ha bármelyik társulat ily rendkívüli kiállítást akarna rendezni, a többinek kellene legjobb művészei közül egyet-egyet elküldeni jurytagnak. A társulatok kiválasztott megbízottjairól föItehetjük, hogy először is jó művészek, másodszor, hogy mint különböző testületek kiküldöttjei, más és más irányt képviselnek és végre, mint idegenek, elfogulatlanok az alkotó művészek személyével szemben. Ha pedig névtelenül kerülnének a művek megbírálásra, még az autoritás befolyása is elkerülhetővé lenne és névtelen fiatal művészek mintegy felavatásuknak tekinthetnék, ha így az elite közé kerülnének, néhány évi fáradozásért pedig nem nyerne a művészek nagy része egész életén keresztül meg nem szolgált, olcsó babért. Ez ideális jury létrehozatala annál kevésbbé lenne keresztülvihetetlen, mert van egy intézmény, mely létrejöttét elősegítené. Az internacionális tárlatok részére szükségelt külföldi műveket úgy szokás beszerezni, hogy a társulatok e célból valamely művészüket külföldi művészi központokba küldik. Eme elite tárlatokon valamely nemzet alkotásainak színe-java gyűlne egybe s így mi sem lenne alkalmasabb, mint ez az intézmény, kiváló művek beszerzésére. Már most föltehető, hogy a mi társulatunk időközönként szívesen küldené ki egy tagját pl. Parisba, hogy előzetes megegyezés után úgy intézné saját ügyeit, hogy az időpont neki magának is megfelelne — de vajjon Parisból csak oly szívesen küldenének-e hozzánk? Valamely nemzet művészi alkotásainak java rájuk nézve sem lehet érdektelen, de másrészt, ha az intézmény kedvező voltát belátnák, közös megegyezésük alapján minden ilynemű vállalatot közösen támogatnának és a jury tagok számát a szükségesnek tartott minimumig kiegészítenék. De erre aligha lenne szükség, mert föltehető, hogy kisebb városok, amelyek ilynemű tárlatokat nem rendezhetnek, miután a dolog természetében fekszik, hogy ez csak nagyobb művészi központokban létesíthető, mégis szívesen küldenek erre a kitűnő alkalomra küldöttjüket. Világos, hogy mint minden eszme megvalósításánál, eshetőségek és részletkérdések alapos megvitatására szorul, úgy ez is, de áthidalhatatlan akadálya aligha lenne, annál kevésbbé, mert a jó ízlésű közönség áhítozik jobb művészi táplálék után és örömmel fogadná és szívesen támogatná ez újítást. Nem lehet a művészek célja, hogy a nagyközönséget kielégítsék, mert akkor sülyedniök kellene, de hogy a közönség kiváló, a művészet iránt fogékony részét kellő művészi élvezetben részesítsék, az kötelességük és hasznuk egyaránt. De tartoznánk evvel első sorban maguknak a nagy művészeknek. Nálunk anyagi helyzetük elég sanyarú, legalább az őket megillető erkölcsi sikert kellene biztosítani. Eltekintve ettől, a társulatok egyesülése és a művészek ilynemű közlekedése csak előnyére lehet a művészi kultúra fejlődésének.

Különösen nyernénk mi, kicsinyek. Látókörünk bővülne, kritikánké rősbödnék, ambíciónk növekednék, művészi életünk impulzust nyerne.

Nem volna lehetséges, hogy egyszer mi indítsunk meg egy kulturális mozgalmat?

NEMES MÁRTA


 

WELLMANN RÓBERT arcképtanulmányát közöljük e szám mellékletén. Eredetije ceruzarajz.

ARCKÉPTANULMÁNY WELLMANN RÓBERT RAJZA
ARCKÉPTANULMÁNY
WELLMANN RÓBERT RAJZA

MÜHLBECK KÁROLY rajzolta a 217-ik oldal fejlécét.

SZILASI JÓZSEF rajzolta a 232. és 250-ik oldal fejlécét.

SZENES FÜLÖP tanulmányát közöljük a 233-ik oldalon.

TANULMÁNY SZENES FÜLÖP RAJZA
TANULMÁNY
SZENES FÜLÖP RAJZA

NAGY ZSIGMOND "Öreg koldus" című rajzát reprodukáljuk a 236-ik oldalon.

ÖREG KOLDUS NAGY ZSIGMOND RAJZA
ÖREG KOLDUS
NAGY ZSIGMOND RAJZA

PÁLLYA CELESZTIN "Vásáros szekér" című rajzát közöljük a 237-ik oldalon.

VÁSÁROS SZEKÉR PÁLLYA CELESZTIN RAJZA
VÁSÁROS SZEKÉR
PÁLLYA CELESZTIN RAJZA

VADÁSZ MIKLÓS tanulmányát közöljük a 240-ik oldalon.

MUHITS SÁNDOR "Mese volt, vége van" című rajzát közöljük a 241-ik oldalon. Ugyanő rajzolta a 242-ik oldal záródíszét.

DEUTSCH DÁVID rajzolta a 243-ik oldal fejlécét.

OLGYAI VIKTOR "Pihenő" című rajzát közöljük a 244-ik oldalon.


PIHENŐ OLGYAI VIKTOR RAJZA
PIHENŐ
OLGYAI VIKTOR RAJZA

JÁVOR PÁL "Csavargó" című rajzát reprodukáljuk a 245-ik oldalon.

CSAVARGÓ JÁVOR PÁL RAJZA
CSAVARGÓ
JÁVOR PÁL RAJZA

FRECSKAY ENDRE "Fasor" című rajzát reprodukáljuk a 248-ik oldalon.

FASOR FRECSKAY ENDRE RAJZA
FASOR
FRECSKAY ENDRE RAJZA

MEDVEI LAJOS rajzolta a 279-ik oldal fejlécét.


 

KITÜNTETÉSEK. A Tóth László-féle családi sírbolt-pályázaton a 2000 koronás első díjat Füredi Rikárd, az 1200 koronás második díjat Betlen Gyula ésFritzOszkár, a 800 koronás harmadik díjatPoppcr. Margó és Hikisch terve kapta.

A nagyváradi kereskedelmi és iparkamara székházának tervpályázatán az 500 koronás első díjat Komor és Jakab, a 300 koronás második díjat Schiller Jenő kapta.

A munkácsi izr. rit. fürdő tervpályázatán az első díjat nem adták ki, a 600 koronás második díjat Fejér és Ritter terve kapta.


 

KÜLFÖLDI KRÓNIKA

ELHALT MŰVÉSZEK.

Lapieng-Neustrelitz, Georg festő (szül. 1846-ban) meghalt Feldbergben.
Lehmann, Rudolf arckép- és életképfestő (szül. 1819-ben) meghalt Bushey-ben.
Leonhardi, Edouard festő (szül. 182G-ban), meghalt Drezdában.
Leutemann, Heinrich állatfestő (szül. 1824-ben), meghalt Chemnitzben.
Loebl, Hugó szobrász (szül. 1877-ben) meghalt Majna-Frankfurtban.
Lüben, Adolf festő (szül 1837-ben), meghalt Münchenben.
Martini,Francesco katonai festő (szül. l 829-bcn), meghalt Nápolyban.
Meyer-Lüben, Walter festő (szül. 1807-ben) meghalt Berlinben.

 

ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉHEZ

VICZAY GRÓFNŐ MÁRVÁNYKÉPMÁSA FERENCZY ISTVÁNTÓL. Ferenczy István életrajzában (116 1.) említettem a művésznek atyjához intézett levele alapján, hogy 1824 június havában dolgozott utolsó római művén: "Vitzay grófné asszonyság portraitján márványba Pozsonyból és már felén el is van készítve". (Ferenczy István atyjához 1824 június 24-én.) Egyúttal megjegyeztem, hogy a márványképmás holléte ismeretlen.

VICZAY GRÓFNŐ MÁRVÁNYKÉPMÁSA FERENCZY ISTVÁN MŰVE DR. KORÁNYI SÁNDORNÉ GYŰJTEMÉNYÉBEN
VICZAY GRÓFNŐ MÁRVÁNYKÉPMÁSA
FERENCZY ISTVÁN MŰVE
DR. KORÁNYI SÁNDORNÉ GYŰJTEMÉNYÉBEN

Ez adatok alapján Rósa Imre úr szíves volt levélben figyelmeztetni, hogy atyja birtokában volt egy fehér márvány mellszobor, mely gr. Viczaynét ábrázolja s melyet atyja a csődbe jutott Viczay-csalácl tömeggondnokától kapott, igaz, mint Canova művét, de az említett adatok nyomán azt hiszi, hogy ez azonos a Ferenczy készítette márványportrait-val. A szobor jelenleg húga, dr. Korányi Sándorné birtokában van Budapesten.

A mellszobor, melynek képét itt kapja az olvasó, csakugyan kétségtelenül Ferenczy műve, kinek kezét bizton felismerhetni a márvány kissé kemény kezelésén, főleg a haj és a ruharedők ábrázolásában. A mellszobor összhatásának kedves báját azonban a kedvezőtlen fényképfelvétel nem adja vissza. Időrendben Ferenczynek ez az első természet után készített képmás-munkája s mint ilyen, rendkívül érdekesen egészíti ki a művész oeuvrejének legértékesebb részét, a képmások sorozatát.

Reméljük, hogy hasonló módon a művésznek még számos lappangó műve fog napfényre kerülni.

— 194. MELLER SIMON

Felelős szerkesztő : LYKA KÁROLY
Kiadótulajdonos: SINGER és WOLFNER Budapest, Andrássy-út 10.
Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája.

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003