Első évfolyam, 1902    |    Harmadik szám    |    p. 229-230.    |    Facsimile
 

 

ADATOK MŰVÉSZETÜNK TÖRTÉNETÉHEZ

JAKAB BARÁT, PÉCSI FESTŐ. VI. Sándor pápa okleveleiben 1500. október 10-ki dátummal a következők olvashatók: Ernuszt Zsigmond pécsi püspök nagyobb mérvű újításokat, átalakításokat eszközölt a pécsi püspöki székesegyházon. S hogy hívei előtt még kívánatosabbá tegye egyházát, szép falfestményekkel, a szentek képeivel óhajtaná ékesíteni. E feladatkivitelével egy Jakab nevű bencés-szerzetest bízott meg, ki Pécs környékén a festészet terén igen jó hírnek örvend, mint az oklevél szórói-szóra mondja: " ... frater Jacobus monachus professus ordinis sancti Benedicti in arte picture in partibus illis ... celeberrimus ... :" "szent Benedek rendjének felavatott szerzetes tagja, Jakab testvér ... a festészet művészetében azokon a részeken (t. i. Pécs vidékén) igen nagy hírű". Zsigmond püspök arra kéri a pápát, VI. Sándort, hogy engedje meg, hogy nevezett Jakab a munka ideje alatt, a mi körülbelül egy évig fog tartani, a rendházon kívül a pécsi püspöki lakban tartózkodhassék, s ezt a pápa meg is engedi. Található ez az oklevél a vatikáni levéltárban ilyen jelzéssel: Regesta Supplicationum Alexandri VL-ti, T. 1104. f. 170. 1500. oct. 10. -.28

 

MAGYAR ÖTVÖSÖK RÓMÁBAN. A XV-ik századbeli magyar ötvösművészek és az olasz renaissance-művészek némi kapcsolatára következtethetünk abból, hogy több magyar ötvös Rómában is járt s ott bizonyára látta olasz kollegái műveit, esetleg személyesen is megismerkedett velük, így az 1492. évben Fazekas Balázs, az 1496. évben János, Szegedről, az 1497. évben Simon, Nagy-Szebenből, mindannyian ötvösök, Rómában járnak s beírják nevöket a ma is létező Szent-Lélek-kórház-társulat pártoló tagjai közé. Bizonyára nem csupán vallásos huzgóságuk vitte őket Rómába, de a tanulási vágy is s ott szerzett tapasztalataikat itthon érvényesítették. -.20

DR. TÓTH-SZABÓ PÁL

 

A BARÁTOK TORNYA BUDAPESTEN ÉS WIESER FERENC. A "Művészet" első számában közölt cikkemben a barátok tornyáról mint XVIII. századbeli alkotásról emlékeztem meg, a minthogy a torony stílusa után ítélve bízvást tarthattam annak. Csupán a toronynak fölfelé fokozatosan keskcnyedő alapformájában nyilvánul némi csúcsíves ízlésű reminiszcencia, a mely gondolkodóba ejtett. Minthogy azonban Mészáros Kálmán, a ferenciek pesti kolostorának házfőnöke, szíves értesítése szerint a barátok templomának építésére vonatkozó számadások a régi kolostor lebontása s a mai bazár-épület emelése folyamán elvesztek, az épület idejére vonatkozó irott adatokra nem tehettem szert. Csak most, hogy cikkem megjelent, értesülök szavahihető szemtanuktól arról, hogy a torony a múlt század derekáig csak négyszögletes részében volt meg, s a felső nyolcszögletes részt, faragványaival és bádog sisakjával, Wieser Ferenc építette, a kinek Budapesten még élő rokonai voltak szívesek erre figyelmeztetni. Midőn ezt készséggel helyreigazítom, örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy azokat az adatokat is közöljem, a melyekre e mesterünkre vonatkozólag eddigelé szert tennem sikerült. Wieser Ferenc a XIX. század második tizedében Budán született s mint építész Angliában tanult, a hol meg is nősült. Visszatérve hazájába sokat épített, de csaknem kizárólag magánosok számára s ez az oka annak, hogy neve feledésbe merült. Hogy építészetünk legsivárabb korszakában, a mely a Bach-korszakba esik, mily számottevő mester volt, azt székesfővárosunkban a Kossuth- és Szép-utca sarkán, a Nemzeti Kaszinóval szemben levő bérház bizonyítja s a lipótvárosi Szent-István-templom mellett levő velencei ízlésű palota. Az előbbi nemes arányaival s egyszerű, de ízlésesen elrendezett díszítésével hat. Az utóbbi jóllehet a Ca d'oro mintájára épült, nincs minden sajátos varázs nélkül. A sarokház két utcára néző homlokzatán az óriási falmező tagozása ritmikus, kölcsönzött díszítő motívumai sok sajátos ízléssel vannak a tégla-architektúrának megfelelően stilizálva.

Wieser Ferenc legjobb műve kétségkívül a barátok tornya, a melyet 1863-ban épített s a melynek múlt számunkban méltatott művészi értékéből semmit sem von le az a körülmény, hogy nem a barokk-korból maradt ránk, a melynek motívumaiból a mester össze rótta. Túl vagyunk azon az időn, a midőn az épületek értékét régiségük szerint becsülték meg s azt is tudjuk, hogy a XIX. században Budapestnek a kiegyezés előtt nem egy kiváló építésze volt. Clark Ádám a lánchíd geniális tervezője, Pollák, Hyld és Feszl mellett Wieser Ferencnek alighanem szintén helyet kell majd juttatnunk múlt századbeli műtörténelmünkben, ha életével és működésével behatóbban tisztába jövünk. Az eddig fölsorolt adatokon kívül még csak azt sikerült megtudnom, hogy 1868-ban vagy 1869-ben halt meg. -30

DIVALD KORNÉL

 

KEHRER JÓZSEF. Pótlás a 6-ik számhoz. Kehrer József műgyűjteményéről, melynek létezését sejtettük, megemlékezik a 1845-iki Társalkodó című lap is. (11.) De csak olyan formán, hogy abból a tulajdonosa egy karinthiai ezüst, egy magyar és egy római rézpénzt ajándékozott a Nemzeti Múzeum régiségtárának, továbbá egy Vecsén talált régi emlékkövet. -31

 

MÜLLER JÁNOS festőművész és rajztanító volt Pesten l 845-ben. Helmeczy Mihály lapja a Társalkodó legalább ilyenformán emlékezik meg róla. (1845. 11.) Azt is tudjuk még, hogy a Nemzeti Múzeum képtárának ő ajándékozta Eybl Ferenc bécsi művész "Hagymaárus tót ifjú" című olajfestményét ugyancsak 1845-ben. -32

CZAKÓ ELEMÉR

 
   Közreadja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, 2002