Budapesti Negyed 52. (2006/2) Erzsébet Királyné Emlékmúzeum < > Templomok
Külföldi emlékhelyek
________________

"Nyugodjál nemes lény a nemzeti kegyelet
glóriájától övezve. Őrizze siri álmodat a nemzet
géniusza. A hű magyar nép ott áll sirodnál,
kezében virággal, szemében könnyekkel."

 

Zala Györgynek a bécsi kapucinusok kriptájában 1900-ban felállított síremléke Erzsébet királyasszony emlékének. Szerk.: Gábel Gyula
Erzsébet királyné (1998-ban felállított) szobra a merénylet helyszínén, a genfi kikötőben. Zeidler Miklós felvétele
Erzsébet királyné magyarországi kultuszában két külföldi helyszín is fontos szerepet kapott emlékezetének helyei között, tragikus halála kapcsán Genf és végső nyughelye révén Bécs, azonban egyik helyszín sem tudta betölteni a kultuszokban elengedhetetlen "szent helyekre" irányuló zarándoklat igényét. A merénylet helyszíne valószínűsíthetőleg a nagy távolság miatt nem volt alkalmas a nemzeti zarándokhelyszerep ellátására. Ehhez hozzájárulhatott az is, hogy Genf város hatósága minden Erzsébet királyné emlékének megőrzésére irányuló törekvést, az anarchisták cselekedeteitől tartva, hogy meggyalázhatnák a kialakított emlékhelyeket, elutasított.

A magyarok a birodalom nyugati felének kezdeményezéséhez csatlakozva egy emlékkő felállítását tervezték a merénylet helyszínén, amire 1901 augusztusában a genfi osztrák-magyar kolónia kért engedélyt az államtanácstól. Kérésük indoklás nélküli elutasításra talált, feltételezhetőleg a fentebb vázolt indokok miatt. Végül az 1920-as évek elején azon a helyen, ahol a királynét meggyilkolták, vasrácsra erősítve helyezték el a magyar kormány megbízásából Szentgyörgyi István szobrászművész (plakettszerű) alkotását, melynek egyik oldalán Erzsébet királyné arcképe, míg a másik felén a kettőskereszt volt látható a következő felirattal: "Ezen a helyen dobbant utolsót Erzsébet királyné magyar szíve."

Érdekes, azonban egyedi eset az 1899 tavaszán megrendezett Erzsébet-emlékünnepély, melyet Genfet felkereső székesfehérvári és a kolozsvári kereskedelmi akadémia hallgatói szerveztek, megemlékezési ünnepségük során felkeresve a királyné halottas szobáját is a Beau Rivage szállóban.[1]

Érdemes továbbá áttekinteni a merénylet színhelyén a tragikus esemény emlékének megőrzésére irányuló tervezeteket. Ezek mutatják a hely nemzetközileg is kiemelt jelentőségét, ezzel párhuzamosan természetesen a tragikus esemény megítélését is. A hatóságok elutasító magatartása miatt azonban egyik sem juthatott érvényre. A merénylő eredetileg kiszemelt célpontja, az Orleansi herceg szobrot szeretett volna emelni a királynénak,[2] míg Blanchard abbé, Luccheni gyóntatója elképzeléséiből egy emlékkápolna terve bontakozott ki.[3] A kegyeletteljes szándékok mellett más törekvések is megjelentek. Például a hotel tulajdonosának kizárólag üzleti szempontokat követő magatartása sértette a királyné emlékét. 1902-ben az osztrák Reichsrat képviselőházban interpellációt is benyújtottak, javasolva a kormánynak az épület megvásárlását, így gondoskodva a királyné emlékének méltó megőrzéséről. E nemes szándékok sem valósulhattak meg, mivel egyes híresztelések szerint a bécsi udvar már korábban meg akarta vásárolni a házat katonatiszti üdülőhelynek, a ravatalos szobát kápolnává kialakítva, azonban a genfi hatóságok ezen kérésüket is elutasították. Nem engedélyezték továbbá emléktábla elhelyezését sem az épületen, azzal az indoklással, hogy nem akarják, hogy bármi is emlékeztethesse őket a sajnálatos eseményre.[4]

Az emlékhely magyar kultikus szempontból való rekonstruálása ilyen szórványos információk esetén nehéz feladat, az mindenesetre megállapítható, hogy a magyarországi kultuszban e törekvéseknek nincs számottevő jelentőségük.[5]

Ezzel ellentétben a bécsi Kapucinusok kriptájának[6] a magyar nemzeti emlékezetben betöltött különleges szerepe már a királyné temetésekor megfogalmazódott: "Megdicsőült angyalt, Magyarország őrző angyalát tették abba a hideg kriptába, melyet mától kezdve nemzeti pantheonná avat imádott királynénk kihült teteme. És pantheonjához mindenkor elzarándokol a hálás nemzet. Feledni, kit szeretett, csak az egyes ember tud, de egy nemzet, kit szivébe zárt, feledni nem fog soha."[7] A királynénak a magyar vélemények szerint nem "megfelelő" nyughelye gyakori szólama a kultikus beszédnek, és állandó törekvés forrása a királyné hazahozatalára Magyarországra, állítólag a királyné akaratát is tükrözve:

"Kőkriptában fekszik messzi idegenben,
Hol virág se nyílik, hol madár se rebben,
Tudom én, tudom én: itt szeretne jobban,
Szive még holtan is vissza-visszadobban
Ide húzza lelke, mely itt jár, sóhajtgat,
Csöndes zokogással rezgeti a gallyat,
Ide húzza, vonja miden édes emlék...
Óh, ha temetője, sirja: én lehetnék!"
[8]

Erzsébet királyné territet-i temetőben elhelyezett szobra, melyet eredetileg a merénylet helyszínén szerettek volna felállítani, Antonio Chiattone alkotása. Vasárnapi Újság, 1907. november 24.Erzsébet elképzései végső nyughelyéről sok változást mutatnak, annak ellenére, hogy ő maga is tisztában volt vele, Ferenc József soha nem fogja támogatni e törekvéseit és a bécsi kriptában fogják eltemetni. Több helyet is megemlít, Korfu szigetét,[9] illetve a tengert,[10] de magyarországi tervezett sírhelyére csak egy utalást találunk egy 1886-ban írt versében.[11] A fia halála után azonban ő is oda kívánkozik melléje a Kapucinusok kriptájába: "Úgy vágyódom ott feküdni, jó nagy koporsóban és nyugalmat találni [...] ott az ablak alatt, ahol mégis egy kevés világosság és zöld fény villan a kriptába és az ember hallja a verebek csiripelését."[12] Magyarországi kultuszában, e tényektől nem befolyásolva, fontos szerepet kap Magyarhon mint a királyné vágyott és hozzá méltó nyughelye.

A hagyományos kultikus cselekedetek kiemelt rituális feladatai közé tartozik a felmagasztalt személy síremlékének felavatása. A magyar nők kezdeményezésére bécsi koporsója mellett felállított, Zala György munkáját dicsérő emlékmű Erzsébet királyné magyarországi kultuszában kiemelkedő helyet kapott emlékezetének helyei között. Létrehozásának gondolata az Országos Nőképző-Egylet 1898. szeptember 21-én tartott ülésén fogalmazódott meg, hogy a "nagyasszony nyugvo porai fölé oltárt emeljenek a szeretet, béke és jóság szimbolizálására"[13]. Ezt követően a magyar nők körében felhívást tettek közzé, adománygyűjtést kérve, és Erzsébet kultuszában az ideális asszony motívumra helyezték a hangsúlyt, az ország első asszonyaként emlegették: "különösen a magyar haza leányai érzik azt a fájdalmat, a mely nemzetünket érte, királynénk elvesztésével, ki a fejedelemnőnek, a hitvesnek, az anyának, az igazi nőnek egyaránt eszményképe volt. És ezért a magyar nők föladata gondoskodni az ő emléke megörökítéséről."[14] A befolyó összegből emlékszobrot szerettek volna állítani, illetve koporsójára érckoszorút helyeztetni, továbbá a fennmaradó adományokat egy jótékonysági alap létesítésére tervezék fordítani.[15] A Teleki Sándorné és Jókai Mór kezdeményezésére létrejött Erzsébet Királyné Alapba jelentős összeg gyűjt össze, így felkérhették a koszorú elkészítésére Zala Györgyöt. Az uralkodó felmentést adott a spanyol etikett azon szabálya alól, hogy csak koronás fők helyezhetik el emlékeiket a császári család tagjainak koporsóján,[16] majd többször is megtekintette a készülő emlékművet, elismerését fejezve ki a művésznek.

A koszorú eszméje síremlékké növekedve 1899. októberére valósult meg,[17] a munkát a Vasárnapi Ujság így méltatta: "A művész sikerrel oldotta meg azt a feladatot, hogy a két koporsóban nyugvónak tragikus életét kibékítően jelképezze. A síremlék fekete márvány alapon nyugszik. Szép renaissance oltár előtt gyászoló géniusz és imazsámoly. Az oltáron töviskorona. Az oltár fölött egyszerű kereszt s e mögött az istenanyának glóriától körűlragyogott álló alakja, tökéletes szépségű és kifejezésű Pieta. Az oltár jobbján szalagok[18] övezte pálmalevelek emelkednek. Balról árnyékot ad egy szőlőlugas, mely alatt rózsák és krizantémumok terjeszkednek."[19]

A mű elkészültét követően[20] a fennmaradó kb. 50 000 koronát az 1899 decemberében tartott bizottsági ülés döntése értelmében jótékony célokra, tüdőbetegek szanatóriumára fordították.[21] A síremlék felszentelésére Erzsébet királyné és Rudolf trónörökös koporsója között 1900. augusztus 25-én került sor. Az esemény fontosságát mutatja a résztvevők sora. Hölgyküldöttség tagjaként megjelent Ferenczy Ida és Sztáray Irma is, a magyar kormányfő képviseletében pedig Hegedüs Sándor kereskedelmi miniszter. Az egyházi szertartást Hornig püspök végezte. Beszédében kiemelte a királynéhoz kötött egyik kedvelt toposzt, miszerint Ferenc József mellett ő a magyar érdekek képviselője: "kegyes, bátor és tapintatos szószólója volt a magyarnak [...] örök hálára érezvén magát kötelezve neki - áldólag érzé feldobogni szívét, valahányszor Erzsébet neve, édes zeneként, megcsendült elötte."[22]

Emrich Gusztávné[23] az emlékbizottság elnökeként Januschek Lajosnak átadta az emlékművet, amit Teleki Sándorné rövid köszöntője követett.[24] Az emlék szimbolikus jelentőségének meghatározása a nemzeti emlékezetben így fogalmazódott meg: "Mi magyarok mindnyájan büszkék lehetünk ez alkotásra, mely mint a császárvárosban felállított első és nagyobb szabású magyar művészi munka, fennen hirdeti ott a nemzet törhetetlen hűségét és rajongó hálás szeretetét dicsőült királynénk iránt."[25] Az emlékmű maga is kultusztárgynak tekinthető, mely a magyar nép fájdalmát, "mérhetetlen" veszteségét jelképezte, a hagyományos síremlékek szimbolikáját alkalmazva, de mellette megjelentek a királyné mítoszának motívumai is: Szűz Mária, a fiát elvesztett asszony bánatát is jelképezi, de ő a magyar nemzet védangyala, mely szerepet a királyné kultuszában Erzsébetnek is kijelölték. Az oltáron elhelyezett töviskoszorú utalhat a királynét életében ért csapásokra, mártíromságára és tragikus halálára is. Kifejezetten Erzsébet iránti figyelmesség, egyben természetszeretetét is szimbolizálja, kedvenc virágainak megjelenítése az imazsámoly körül. Szakralitását tovább erősíthette a síremlék oltár jellege is. Az emlékmű tervezett hatását leginkább e kultikus szólam ragadja meg: "A magyar nők bánata s hű emlékezése, mint az "örökvilágosság mécse" folyton ott fog égni a sötét császári sirboltban és nemmuló fényét rá fogja vetni arra a szent koporsóra, melyben a legszebb és legjobb magyar királyné alussza halotti álmát... és álmodik fényes álmokat az Ő hőn szeretett hű magyar népéről."[26]

Érdekes adalékot közöl az emlékhellyel kapcsolatban Barabás Béla is emlékirataiban, miszerint a sírboltot őrző kapucinus barátok magyarok voltak, egy-két kivételtől eltekintve.[27]

Az Erzsébet végső nyughelyét őrző emléknek nem csak a helyszín miatt volt fontos szerepe a királynét övező magyarországi kultuszban: sikerült a jótékonysággal összekapcsolni emlékének[28] megörökítését. Az emlékbizottság 1899. decemberi ülésén hozott határozatával közel 50 000 koronát ajánlottak fel a tüdővészesek szanatóriuma[29] javára, melynek 1901-es átadása jelentős szerepet töltött be a hazai tüdőbeteggondozásban.[30]

Síremlék felállításának kezdeményezése klasszikus kultikus esemény, hiszen az zarándokhellyé válhat. Sajnos a bécsi kriptában elhelyezett Zala-féle emlékmű[31] esetében ennek a szerepnek a feltárása még további kutatásokat igényel, mivel a sajtóból a kripta látogathatóságáról egymásnak ellentmondó hírek szerepelnek, így nem rekonstruálható, hogy kik juthattak be a kriptába. Általában a királyné emlékéhez köthető évfordulókon a közönség elborította tisztelete jeléül a kriptát virággal, a rangosabbak természetesen lehetőség szerint felkeresték, illetve megemlékezésük bizonyítására koszorúkat küldtek.

Szimbolikus jelentőségű továbbá az is, hogy a magyar nemzet királyné iránti szeretetét és elvesztésén érzett fájdalmát megfogalmazó mű helyét 1916 novemberében Ferenc József koporsója foglalta el a kriptában.[32]

A közönség érdeklődéssel figyelte a külföldön átadott Erzsébet-emlékművek sorsát is,[33] amiről a sajtó mindvégig részletesen tájékoztatta olvasóit. Megfigyelhető az állandó összehasonlítás főleg a birodalom nyugati felével, illetve versengés a királyné szeretetében, természetesen hangsúlyozva a magyarok e szempontból is különleges kapcsolatát a királynéval, kikiáltva őket Erzsébet igazi "örökösének".

Különlegessége miatt érdemes továbbá megemlíteni Hegedűs Sándorné felvetését, hogy Korfu szigetét emeljék be a királynét Magyarországon övező kultusz emlékezetének helyei közé: "Meg vagyok győződve, hogy nincs magyar, kinek, ha e helyet látta, fel ne ébredne lelkében az az érzés, hogy el kell követni mindent arra, hogy e helyet megszerezzük! Óvjuk meg idegen kezektől és tartsuk fenn emléket ott a távolban; hadd lássa a világ, hogy a magyar hálával tudja szeretni és kegyelettel őrizni feledhetetlen királynéja emlékét! Vegye a nemzet kezébe a dolgot, tegyen lépéseket, míg nem késő és szerezze meg üdülőhelynek azok számára, a kik a szellemi munkában kifáradva, testi-lelki pihenésre vágyakoznak s a kik most más déli vidékeken keresnek gyógyulást. Hogy klimája arra való, mutatja boldogult királynénk kúrája. Kétségtelen, hogy az egész világ tisztelettel hajolna meg a magyar nemzet kegyelete előtt, a melylyel felejthetetlen Erzsébet királyné emlékét föntartja és néhány év múlva világhírű üdülőhely lenne az Achilleon."[34] E nagyszabású elképzelés természetesen megvalósulatlan maradt.




[1] Vasárnapi Ujság 1899. április 9. 248. old.

[2] Vasárnapi Ujság 1898. október 9. 716. old.

[3] Vasárnapi Ujság 1899. augusztus 13. 556. old.

[4] Vasárnapi Ujság 1902. március 9. 158. old.

[5] 1998-ban a királyné halálának 100-ik évfordulóján a merénylet színhelyén a genfi kikötőben szobrot emeltek Erzsébetnek.

[6] Bartha Miklós e kérdéssel kapcsolatban kultikus szempontból érdekes gondolatot fogalmazott meg: "Ha egyszer sor kerül rá, hogy történelmünk drága kincsei hazavándoroljak Bécsből: a nemzeti sóvárgás környező szeme nem a muzeumok felé fordul, hanem a kis templom sírboltja felé. Két koporsó lesz ott, amelyhez jogot formál minden magyar ember lelke. Anya és fiú porladozik bennük. Mind két életet erőszakos végzet ragadta el tőlünk. Ezt a kép koporsót irigyeljük Bécstől." In: Erzsébet Királyné Emlékezete. Eger, Liceumi, 1907. 19. old.

[7] Részlet Arató Frigyes, a szegedi szabadkőműves "Árpád" páholy főmesterének 1898. szeptember 17-én tartott beszédéből. In: Gyászünnepély Erzsébet királyné emlékezetére. Szeged, 1898. 13.

[8] Pósa Lajos: A gödöllői erdő. In: Tóth Kálmán: Erzsébet királyné emlékünnepe. Bp., Elek Lipót, 1904. 11. old.

[9] Corti Egon Cäsar: Erzsébet. Bp., Révai, 1935. 394.

[10] Mária Valéria főhercegnő, Erzsébet királyné kedvenc lányának naplója 1878-1899. Vál. és sajtó alá rend.: Schad, Martha- Schad, Horst. Bp., Gabo, 2001. 322. old.

[11] "Kriptám a Várban készen áll:
Elnyugszom ott maholnap."
Részlet Erzsébet királyné Hajrá! című verséből (ford.: Mészöly Dezső) Közli: Mészöly Dezső: Sirály a Burgban. Erzsébet királyné költeményei. Bp., Balassi, 1995. 116. old.

[12] Részlet Mária Valéria naplójából - 1898. tavasza. Idézi: Corti Egon Cäsar: Erzsébet. Bp., Révai, 1935. 421. old.

[13] Polgár Géza: Magyar nők kegyelete. In: Erzsébet királyasszony emlékének. szerk.: Gábel Gyula, Bp., Globus, 1905. 92. old.

[14] Vasárnapi Ujság 1900. augusztus 26. 557. old.

[15] Vasárnapi Ujság 1898. szeptember 25. 671. old.

[16] Vasárnapi Ujság 1899. február 12. 112. old.

[17] A hölgybizottság október 12-én, az uralkodó pedig 1900. február 17-én szemlélte meg a művész műtermében.

[18] A felirat következő: "A MAGYAR HAZA LEÁNYAI A MAGYAR HAZA ÉDESANYJÁNAK." Oldalt ez a felírás olvasható: "Állítatott az »Erzsébet királyné alap«-ból. Özvegy gróf Teleki Sándorné, született Teleki Jozephin nagybizottsági elnök, emőkei Emich Gusztávné, született Tormai Etelka művészbizottsági elnök." A kereszten ez szerepel: In memoriam sempiternam. Az imazsámoly padjának felső lapjára pedig bele van vésve az Úr imájának teljes szövege. Közli: Vasárnapi Ujság 1900. január 28. 61. old.

[19] Vasárnapi Ujság 1899. október 15. 712. old.

[20] Az emlékművet 1900. július 9-én szállították Bécsbe bronzba öntési helyéről, Berlinből.

[21] Vasárnapi Ujság 1899. december 24. 877. old.

[22] Vasárnapi Ujság 1900. szeptember 2. 584. old.

[23] Az emlékmű és az Erzsébet-királyné alap létrehozásáért tett intézkedéseikért özv. Teleki Sándornét és Jókai Mórt a legfelsőbb elismerés kifejezésére, míg idősb. Emrich Gusztávnét II. osztályú Erzsébet-rendre terjesztették fel az uralkodóhoz. MOL K 27 1900. augusztus 19. 1.

[24] Vasárnapi Ujság 1900. szeptember 2. 584. old.

[25] Vasárnapi Ujság 1900. augusztus 26. 558. old.

[26] B. Büttner Lina In.: A királyné albuma. Bp., Előkelő Világ, 1900. (oldalszámozás nélkül)

[27] Barabás Béla: Emlékirataim. Arad, Corvin, 1929. 144. old.

[28] Vasárnapi Ujság 1900. augusztus 26. 557-558.

[29] 1898. május 3-án megalakult Budapesti Szegénysorsú Tüdőbetegek Sanatorium Egyesület a királyné halála után úgy határozott, hogy a felállítandó intézményt, emlékének megörökítésére, róla fogják elnevezni. Az Erzsébet királyné szanatórium alapkövének letételére 1900. november 17-én került sor. Közli: Országh Oszkár: Az Erzsébet királyné sanatorium huszonötéves története 1901-1926. Budakeszi, Franklin, 1927. 2-7. old.

[30] Az Erzsébet királyné szanatórium. Bp., Pátria, 1902. 9-13. old.

[31] Az emlékmű felállítására vonatkozó iratanyagot az Erzsébet Királyné Emlékmúzeumban helyezték el 1910-ben, itt pusztult el Budapest ostromakor. Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1910. évi állapotáról. Bp., Stephaneum, 1911.

[32] Ma IV. Károly szobrával és a kriptaoltárral egy helyiségben található. Közli: Cennerné Wilhelmb Gizella: A képzőművészet szerepe Erzsébet királyné tiszteletének és kegyeletes emlékezetének ábrázolásában. In: Erzsébet a magyarok királynéja.(Kiállítás az Osztrák Kultúra Múzeumában). szerk.: Cennerné Wilhelmb Gizella. Eisenstadt, Böchlau, 1991. 175. old.

[33] Sárosi Bella: Erzsébet-szobrok. In: Vasárnapi Ujság 1907. november 24. 943-944. old.

[34] Vasárnapi Ujság 1903. május 17. 318. old.

Budapesti Negyed 52. (2006/2) Erzsébet Királyné Emlékmúzeum < > Templomok