Budapesti Negyed 52. (2006/2) > Erzsébet-mítosz
Előszó
________________

 

Noha Erzsébetről sokan sokfélét írtak, a kutatások során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy kultuszának csak a szélesebb közönség érdeklődésére is számot tartó aspektusai vannak kidolgozva.[1] Munkám során arra törekedtem, hogy új szempontok bevonásával a vizsgálódásba árnyaltabb képet lehessen kialakítani az "Erzsébet-jelenségről", mivel a téma még ma is nagy érzelmi reakciókat vált ki: "Aki Ferenc Józsefet valamilyen oknál fogva nem szereti, hajlandó Erzsébetet rokonszenvesnek látni. (Az ellenkező eset kivételes.) De ha messze is álltak egymástól, mára már egybeolvadnak az emlékezésben. Erzsébet is a boldog békekor, ha óhatatlanul tragikusabb színekkel is, mint Ferenc József.Emlékkép Erzsébet királyné halálára, Országos Széchényi Könyvtár Aprónyomtatványtár Akár tetszik, akár nem, mindketten hozzátartoznak a magyar történelem hagyományához. Ezt a hagyományt nem elutasítani és ócsárolni kell, hanem a helyére tenni."[2] Dolgozatomban erre szerettem volna kísérletet tenni kérdésfelvetéseimmel, amelyek e hagyomány megismerését és megértését segíthetik.

Legtöbb esetben nem a kultusz feltárására törekednek a királynéval foglalkozó irodalomban, amelyet általában teljesen áthat a kultikus beállítódás. Életét vizsgálva nem tudják megkerülni e személyéhez szorosan kapcsolódott jelenséget, melyet leginkább a királyné magyarságszeretetére szűkítenek le, de kénytelenek foglalkozni vele, mivel Erzsébet megértéséhez, értékeléséhez elengedhetetlen. Ez a folyamat szórványos, más szempontú kultikus megközelítést eredményezett. Az Erzsébet-kultuszt mint jelenséget többen is vizsgálták - Gerő András egy tanulmányt szentelt a kérdésnek[3], míg Márki Sándor Erzsébetről szóló könyvének első fejezetében jeleníti meg e kérdéskört -,[4] azonban teljes feldolgozására még nem vállalkoztak. Jelen munkámban én is egy kis részlet feltárására törekedtem: a térhasználatra[5] koncentrálva az időkeretben alkalmaztam megszorítást, a jelentős forrásanyag és a téma szerteágazósága miatt a vizsgálódás fókuszát az Erzsébet halálától, 1898-tól 1914-ig tartó időszakra irányítottam. A kijelölt intervallum az intézményesülés korának kezdeti szakasza, mely kultuszának fénykorát jelenti, teljes kifejlettségében világítja meg a jelenséget, így ez a 16 év kiválóan alkalmas a kultusz fenntartására irányuló cselekedetek széles skálájának bemutatására, míg a világháború kitörését követően értelemszerűen már hangsúlyeltolódások mennek végbe.

A címben használt "emlékezethelyei" terminus technicust én nem a Pierre Nora által meghatározott tágabb értelemben alkalmaztam,[6] hanem olyan helyszíneket jelöltem vele, ahol a szimbolikus térfoglalási eljárások a királyné emlékének megőrzésére törekedtek a nemzeti emlékezetben.[7] A szimbolikus térfoglalásokra irányuló vizsgálat óhatatlanul speciális szűrőként láttatja a királyné kultuszát, egyben mutat meg együtt működő jelenségeket, de elfed előlünk bizonyos aspektusokat (pl. emléktárgyak, irodalmi emlékek, hétköznapi kultusz).

A téma alapját az Erzsébethez kötődő legendák, toposzok, szimbólumok és jelképek, továbbá a róla kialakított kép formálódásának és használatának gyakorlata képezi.[8] Kutatásom során arra kerestem a választ, hogy ezen elemek hogyan nyilvánulnak meg az emlékezet helyein, mekkora hatást tudnak gyakorolni az emlékezőkre, illetve a királyné emlékének megőrzésére irányuló törekvések hogyan jelentek meg e helyek kialakításánál, és a neki szánt szakrális szerepet mennyiben és mennyi ideig tudták betölteni. Fontos szempont volt továbbá a társadalmi támogatottság feltárása, összekapcsolva a felülről és alulról jövő kezdeményezések kérdésével, miszerint mennyire segítették egymást, illetve céljaikban mennyire tértek el egymástól. E folyamatokba beágyazva próbáltam feltárni kultuszának eredetét, rövid fejlődésrajzot adni, megvizsgálva szertartásrendjét, ünnepeit, az ezekben megjelenő sajátosságokat, és ebből igyekeztem levonni következtetéseimet társadalmi hatásaira, illetve a történetileg legfontosabb kérdéskörre, a kultusz és politika kapcsolatára.

A kultusz térhasználati aspektusának[9] jelentőségét már az általunk vizsgált korszakban felismerték. Ennek egyik bizonyítéka az Erzsébet Királyné Emlékmúzeumnak 1911-ben adományozott mintegy 1200 darabból álló képeslapgyűjtemény, melynek jelentős hányadát képezték emlékhelyei és a róla elnevezett közterek ábrázolásai.[10] Mindezt ma is bemutatják a Gödöllői Királyi Kastélymúzeum állandó kiállításának Erzsébet kultuszával foglalkozó termében, tablót szentelve tiszteletének ezen megnyilvánulásaira. A korabeli propagandacélokat jól illusztrálja a következő idézet is: "Szeretném, ha ez a kultusz annyira fokozódnék, hogy ne legyen hazánkban város és falu, a melynek nincs Erzsébet szobra, vagy legalább a királyné után elnevezett tere, ligete vagy utczája. Hadd lebegjen mindig a nép ajkán ez a név." [11]

A kutatás során figyelmet kapott, hogy a kollektív emlékezetben milyen események maradtak fenn a királynéval kapcsolatban, illetve ezeket milyen célok reményében dolgozták egybe, mely folyamat eredményeként létrejött a kánon, illetve milyen okok vezettek személyének kanonizálódásához, továbbá miért ezen elemek segítségével és életének mozzanataiból miért ezen eseményeket emelték ki. Ez adja a dolgozat értelmezési keretét, melyből kiindulva igyekeztem feltárni a kultusz ápolásának speciális kereteit, a szimbolikus térfoglalásokat, azt, hogy a mítosz mely elemeinek megjelenítésére, továbbá milyen Erzsébet-kép közvetítésére voltak alkalmasak ezek a módszerek. Amennyiben ez lehetséges, vizsgáltam, milyen hatást tudtak elérni vele, mennyire játszottak szerepet a már amúgy is nagyon "torz" királynékép további sematizálásában, illetve kultuszának fenntartásában mennyire lehettek hatásosak.

Dolgozatom alapját az Országos Széchenyi Könyvtár állományának Erzsébet királynéval kapcsolatos kiadványai képezték, illetve a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Ballagi Gyűjteménye, főként korábban kevéssé használt díszalbumok, emlékbeszédek,[12] kiegészülve sajtóanyaggal[13] is. Mítosza feltárásánál a korábban kiadott feldolgozások számomra elérhetetlen, de a kérdés megértéséhez nélkülözhetetlen anyagait is felhasználtam.[14] Sajnos a kultusz kapcsán levéltári források igen szórványosan állnak rendelkezésünkre, mivel a múzeum iratanyaga Budapest ostromakor megsemmisült, a Magyar Nemzeti Múzeum Erzsébet Emlékmúzeumra vonatkozó forrásait az Országos Levéltárban 1956-ban érte pusztulás, a Földművelésügyi Minisztérium anyagában az Erzsébet-ligetek telepítéséről kevés jelentés maradt fenn, bár a levéltár anyagának teljes feltárása további kutatást igényel az önkormányzati levéltárak iratainak feltárásával. Ezzel szemben a kultusz egyik nagyon fontos, kiemelt szerepet betöltő emlékhelyének, a budapesti "nemzeti" emlékmű történetének jelentős iratanyaga található a Miniszterelnökség anyagában is. A vizsgált anyagegyüttes forrásként jól használható a társadalom Erzsébetről kialakított képének és ismeretanyagának megismeréséhez, feltárva egyúttal a kultusz szemléletmódját, lélektanát, szertartásait és nyelvhasználati módjait is.[15]

Fogadja köszönetemet Ferencziné Sedlmayr Krisztina és Tompos Lilla, akik muzeológus gyakorlatom során a Magyar Nemzeti Múzeumban megismertettek Erzsébetre vonatkozó anyagaikkal, illetve rendelkezésemre bocsátották a közgyűjteménynek a királyné személyével és az Osztrák-Magyar Monarchiával kapcsolatos katalógusait, felbecsülhetetlen segítséget nyújtva kutatómunkámhoz: a náluk szakmai tapasztalatszerzéssel töltött időszak legszebb egyetemi emlékeim közé tartozik.

Tisztelettel adózom ez úton volt tanáromnak, Zeidler Miklósnak is, aki szakmai tanácsaival, illetve kultusztörténeti megközelítésű javaslataival végtelen hálára kötelezett.

Hallgatótársaim közül Borovi Dánielt illik kiemelnem a művészettörténet szakról, aki Erzsébetről folytatott beszélgetéseink során (kölcsönös segítségnyújtás alapján) több olyan tanulmányra és forrásra hívta fel a figyelmem, melyekkel korábbi kutatásaim során még nem találkoztam, továbbá művészettörténeti szempontú megfigyelései óriási segítséget jelentettek munkám folytatásában, továbbfejlesztésében.

Hálásan kell megemlékeznem egy régi barátról is, Kiss Kálmánról, aki a folyamatosan felmerülő technikai problémák elhárításában, illetve erős kritikai érzékkel a szövegek átolvasásában, majd javításában is sokat segített.

Külön köszönettel tartozom munkahelyi vezetőmnek Szögi Lászlónak, aki az intézmény tudományos irányvonalától elütő főkutatási területemet támogatásban részesítette. Ily módon szeretném hálámat kifejezni volt tanáraimnak, illetve minden olyan közgyűjtemény dolgozójának, akik munkájuk során lehetővé tették folyamatos kutatásomat (külön kiemelve az Országos Széchényi Könyvtárat és a Magyar Országos Levéltárat).

Megemlékezés illeti nem utolsó sorban családomat és barátaimat is, akik nagy megértést tanúsítottak irántam e "nehéz időszakban".[16]




[1] Kutatásaim megkezdése óta a témakör több részterületének feltárása is megvalósult: Borovi Dániel: Ferenc József és Erzsébet magyarországi portréi. (Szakdolgozat) Bp., ELTE BTK Művészet- történeti Intézet, 2006.; Manhercz Orsolya: Ferenc József 1857-es utazása Magyarországon. (Szakdolgozat) Bp., ELTE BTK Történeti Intézet, 2005.

[2] Niederhauser Emil: Ferenc József és Erzsébet. In: Világtörténet. 1993. ősz-tél 37. old.

[3] Legújabb feldolgozása Gerő András: A magyar Habsburg-szükséglet, lehetőség és valóság. In: Uő.: Képzelt történelem. Fejezetek a magyar szimbolikus politika XIX-XX. századi történetéből. Bp., PolgART, 2004. 79-126. old.

[4] Márki Sándor: Erzsébet, Magyarország királynéja 1867-1898. Bp., 1899. 1-21. old.

[5] Ezen aspektus korábban kutatott részterületei esetében (pl. Erzsébet-ligetek, köztérelnevezések) kultikus szempontú átdolgozásra és az általuk is használt források (lehetőség szerint kibővítve további anyagokkal) ismételt áttekintésére került sor.

[6] Pierre Nora: Emlékezet és történelem között. A helyek problematikája. In: Aetas. 1999. 3. sz. 146.

[7] A vizsgálati szempontok kialakításához lásd: Bodó Julianna-Biró A. Zoltán: Szimbolikus térfoglalási eljárások. In: Szövegvalóság. Írások a szimbolikus és diszkurzív politikáról. szerk.: Szabó Márton. Bp., Sciencia Humana, 1997. 305-332. old.

[8] A korabeli eszköztárhoz lásd: Rómer Flóris: A történeti érzék keltése a közönségnél, ünnepi menetek, színpadi előadások, nemzeti képek, történeti kiállítások és muzeumok által. In: Századok 1885. október 15. VIII. füzet. 114-135.

[9] A kérdés vizsgálatakor nem tettem a kutatás tárgyává az intézmény-elnevezéseket, amit szerteágazóságuk révén e keretek között nehéz lett volna megvalósítani, azonban mindenképpen meg kell emlékezni arról, hogy az 1912-ben Pozsonyban létrehozott egyetemet Erzsébet királynéról nevezték el. (Korábban ilyen megtiszteltetésben részesült Ferenc József is, aki nevét adta az 1872-ben egyetemi rangra emelt kolozsvári intézménynek.)

[10] Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1911. évi állapotáról. Bp., Stephaneum, 1912. 128. old.

[11] Vasárnapi Ujság 1907. november 24. 944. old.

[12] Történeti forrásként való hasznosításukra, illetve az elemzés szempontjainak kidolgozásához lásd: Porkoláb Tibor: Közösségi emlékezet, ceremonialitás, panteonizáció. Szempontok az emlékbeszéd műfajának vizsgálatához. In: Kultusz, mű, identitás. (Kultusztörténeti tanulmányok 4.) szerk.: Kalla Zsuzsa, Takáts József, Tverdota György. Bp., 2005. 56-88. old.

[13] A korabeli olvasótáborhoz, illetve a lapokból kialakuló "közvélemény" problematikájához lásd: Lipták Dorottya: Újságok és újságolvasók Ferenc József korában. Bp., Harmattan, 2002.

[14] Corti Egon Cäsar, illetve Brigitte Hamann Erzsébet- életrajzaikban magánlevéltárak anyagának feltárására is lehetőséget kaptak.

[15] Történeti szempontú kultusztörténet vizsgálati tematikájának kidolgozásához lásd: Zeidler Miklós: A magyar irredenta kultusz a két világháború között. Bp., Teleki Intézet, 2002.

[16] A kötet alapjául szolgáló munka szakdolgozatként készült az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakán.

Budapesti Negyed 52. (2006/2) > Erzsébet-mítosz