EPA Budapesti Negyed 10. (2002/1-2) Berkovits György: Világváros határában (1976) <

ÉLETRAJZOK

ALBERTINI BÉLA (Vizsoly, 1940): fotótörténész. Tanító volt, majd a közművelődés különböző területein dolgozott. 1979-től 1992-ig a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola tanára, 1993 és 1996 között Budaörsön általános iskolai tanár. Az Iparművészeti Főiskolán megbízott előadóként egyetemes és magyar fotótörténetet tanít. 1996-97-ben a Fotó című szaklap olvasószerkesztője.

Folyóiratunkban Világháború végi szociofotók című tanulmányával szerepelt (Budapest Negyed, 15. szám, 1997. tavasz, 145-168. old.).

Művei: Szemelvények a szociofotó forrásaiból, I-V. kötet, 1984-1996. (forráskiadvány); A Sarló szociofotós vonulata (tanulmány), 1994.; A magyar szociofotó története (tanulmány), 1997.

ANÓKA ESZTER (írói név) (Nagyhalász, 1942 - Budapest, 1994): író, költő, szociográfus. 1975-ben végzett az ELTE magyar-könyvtár szakán. Gyári munkás, adminisztrátor, könyvtáros, majd újságíró volt.

Művei: Hála (elbeszélések), 1975.; Búcsú a nőktől (elbeszélések), 1980.; Ostrom békében (regény), 1988.; A mérték (kisregény), 1990.

BERKOVITS GYÖRGY (Orosháza, 1940.) író, szociográfus, szerkesztő. 1964-ben az ELTE biológia-földrajz szakán végzett, majd az ELTE szociológia szakát is elvégezte 1975-ben. 1964-től tanított, 1969-től Budapesten újságíró lett. 1973-tól a Valóság munkatársa, 1975 és 1983 között a Mozgó Világ szociográfiai rovatának vezetője. A "régi" Mozgó megszüntetése (1983. december) után a Fotó és a Táncművészet című folyóirat olvasószerkesztője. 1979-ben készítette el a Lakihegyiek című dokumentumfilmjét (Balázs Béla Stúdió [BBS], operatőr: Lugossy István, 16 mm, fekete-fehér, 62 perc). 1993-tól 1996-ig a Budapesti Negyed szerkesztője volt. 1997-től a Budapesti Könyvszemle (BUKSz) szerkesztője. A Magyarország felfedezése című könyvsorozat szerkesztőbizottsági tagja, válogatta és szerkesztette (Lázár Istvánnal) Folyamatos jelen címmel a fiatal szociográfusok antológiáját (1981-ben jelent meg). A szociográfia szemléletével és módszereivel foglalkozó tanulmánya látott napvilágot a Mozgó Világ 1978. 6. (decemberi) számában (3-12. old.) és a Folyamatos jelen című kötetben (351-364. old.); a tanulmány címe: A szociográfia magatartása.

Művei: Világváros határában (szociográfia), 1976.; Terepszemle (szociográfiai írások), 1980.; - mondta Gabes - magyarázta Gy. Bence (szociográfia), 1982.; Nem sírunk, nem nevetünk (elbeszélések), 1984.; A barátom regénye (regény), 1990.; Életvesztesek (regény), 1991.; Halálkísértő (regény), 1992.; Virágh Hanna legendát ír (regény), 1998.

CSALOG ZSOLT (Szekszárd, 1935 - Budapest, 1997): író, szociológus, szociográfus. 1960-ban végzett az ELTE történelem-néprajz-régészet szakán. Szolnokon lett muzeológus, 1966 és 1971 között a Néprajzi Múzeum munkatársa, 1970-től szociológus. 1985-től 1991-ig New Yorkban élt. 1989-90-ben a Magyar Napló, 1990-ben az Igazság munkatársa volt. 1992-től a Raoul Wallenberg Egyesület ügyvivője, 1993-tól elnöke. 1976-ban Aszú-díjas ("régi" Mozgó Világ), 1986-ban megkapta a hollandiai Mikes Kelemen Kör díját.

Művei: Tavaszra minden rendben lesz (elbeszélések), 1971.; Temető, ősszel (elbeszélések), 1977.; Kilenc cigány (szociográfia), 1976.; Parasztregény (dokumentumportré), 1978. (kiegészített, bővített kiadás: 1985.); A tengert akartam látni (szociográfia), 1981.; Cigányon nem fog az átok (regény), 1988.; Fel a kezekkel! (szociográfia) 1989.; M. Lajos 42 éves (dokumentumregény), 1989.; Egy téglát én is letettem (portrék), 1989.; Doku '56 (Öt portré a forradalomból), 1990.; Csendet akarok (írások), 1999.

DIÓSI ÁGNES (Budapest, 1932.): szociográfus, szociális munkás. Gyermekkönyvtáros, népművelő, nevelőtanár. 1979 és 1987 között a cigánysággal kapcsolatos szociológiai és szociolingvisztikai kutatások közreműködője. A Roma Sajtóközpont munkatársa. Rendszeresen publikál az Esély című folyóiratban. Aszú-díjas ("régi" Mozgó Világ, 1981).

Művei: Hetedíziglen (szociográfiák), 1984.; Cigányút (szociográfia), 1988.;

Szűz Mária zsebkendője, 1990.; "Várj, madár.", 1997.

 

GÉCZI JÁNOS (Monostorpályi, 1954.): író, költő, szociográfus, szerkesztő. A JATE biológia szakán végzett 1978-ban. A veszprémi Országos Oktatástechnológiai Központ, 1987-től a Pedagógiai Technológia szerkesztője volt. 1990-től az Iskolakultúra, 1993-tól a Vár ucca 17. (Veszprém) című folyóiratok főszerkesztője. A Pécsi Egyetem Tanárképző Intézetében tanít.

Művei: Vadnarancsok (Négy élettörténet-rekonstrukció), 1982.; Vadnarancsok, 1., Veszprém, 1982.; Kezét reá veté, hogy lásson (regény), 1984.; Vadnarancsok, 2., 1987.; Vadnarancsok, 1-2., 1990.; Patkányok (kispróza), 1991.; A torony (kisregény), 1992.; Mágnesmezők: bosszú-versek, Békéscsaba, 1993.; Magánkönyv (három vers), Bp., 1993.; Képversek, Veszprém, 1997.; Versek, Bp., 1997.; Vadnarancsok (Négy élettörténet-rekonstrukció), 1. kötet, 1998.; Képversek: Róma, 1998.; Esszék, 1998.; Ezer veszprémi naplemente (versek), 1993-1998, 1999.; Dél (elbeszélések), 1999.; Allah rózsái (tanulmány), 2000.; A térre én. (kisversek, képversek, gyermekversek), 2000.; Természet-kép: művelődéstörténeti tanulmányok, 2001.; Tiltott ábrázolások könyve (esszék), 2001.

 

HARASZTI MIKLÓS (Jeruzsálem, 1945): költő, író, műfordító, politikus. Az Eötvös Loránd tudományegyetemen végzet 1970-ben, magyar-filozófia szakon. 1970-71-ben betanított munkás, majd szabadfoglalkozású író. 1973-ban perbe fogták a Darabbér című kéziratáért; a tizenegy nyelvre lefordított művet Magyarországon csak 1989-ben adták ki. 1981 és 1989 között a Beszélő munkatársa. 1990-1994-ben a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) országgyűlési képviselője.

Művei: Költők, dalok, forradalmak (Válogatta, fordította és jegyzetekkel ellátta), 1969.; Darabbér (szociográfia), Berlin, 1975.; Párizs, 1980.; Bp., 1989.; L' Artist d' Etat, Paris, 1983.; The Velvet Prison, New York, 1987.; A cenzúra esztétikája, Bp., 1986, 1990.; Kései bevezetés a Kádár-rendszerhez, Bp., 1990.

KARDOS LÁSZLÓ (Budapest,1948 - Budapest, 1999): 1971-ben végzett az ELTE-n, jogi doktorátust szerzett. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (MKKE) szakközgazdász tanulmányokat folytatott. 1972-73-ban a Ganz-Mávagban jogi előadó volt, majd a Munkaügyi Minisztérium szociálpolitikai főosztályán dolgozott 1973-tól 1981-ig. Ezután a Központi Statisztikai Hivatal társadalomstatisztikai főosztályán tevékenykedett. 1982 és 1984 között szellemi szabadfoglalkozású volt. 1984-ben lett az MTA-Soros Alapítvány Bizottságának titkára, 1991 és 1994 között a Soros Alapítvány igazgatója. 1970 és 1984 között számos szociológiai kutatásban vett részt, ezek során mintegy 500 szociológiai mélyinterjút készített, továbbá esettanulmányokat és kutatási beszámolókat írt. Így például részt vett országos cigányvizsgálatokban (1970-71-ben és 1978-1981 között), az 1971-72-es országos szegénységvizsgálatban (amelynek Kemény István volt a kutatásvezetője), továbbá a hátrányos helyzetű gyermekek szocializációját elemző kutatásban, bekapcsolódott a melléküzemágak működését föltáró vizsgálatokba is. Vizsgálta a munkakultúra és az életforma közti összefüggéseket.

Márkus István szociológus-történésszel készített életút-interjúsorozata az 56-os Intézet Oral History Archivumában található.

Művei: Toborzás, in: Cigányvizsgálatok (Szerk.: Andor Mihály), 1982.? Bontási terület, in: Cigányvizsgálatok (Szerk.: Andor Mihály), 1982.? Cigánybrigádok az építőiparban, in: Cigánydolgozók az építőiparban (Szerk.: Andor Mihály), 1982.? (Havas Gáborral): Az idénymunka problémái, Szociálpolitikai Értesítő, 1985. 4-5., II. kötet? SZETA [Szegényeket Támogató Alap], Beszélő, 1998. 11.

KORNISS PÉTER (Kolozsvár, 1937.): fotóművész.

KŐBÁNYAI JÁNOS (Budapest, 1951): író, szociográfus, szerkesztő, fotóművész. 1975-ben az ELTE-n jogi doktorátust szerzett. 1975-től gyámügyi ifjúsági előadó, 1976-ban üzemi jogász, 1988-tól szabadfoglalkozású író. 1988-tól a Múlt és Jövő című folyóirat főszerkesztője. Aszú-díjas ("régi" Mozgó Világ, 1979.).

Művei: A margón (szociográfia), 1976.; Beatünnep után (esszék, riportok, fotók), 1986.; Magyar siratófal (esszék), 1990.; Zsidó szellem ma (esszék), 1999.

 

KÖRMENDI ZOLTÁN (Budapest,1898 - Günschkirchen [Ausztria], 1944?): író, költő, műfordító, szociográfus. Gimnazista diákként a Galilei-kör tagja, a Szocialista Diákok Szervezetének elnöke. A Tanácsköztársaság után az összes magyarországi egyetem látogatásától eltiltották. Banktisztviselő, 1931-től gyakran munkanélküli volt. 1944-ben Németországba hurcolták.

Művei (prózai alkotásai): Tükörcserepek (elbeszélések), 1934.; Nagyvárosi képeskönyv, 1963.

NEMES LIPÓT (Körmend, 1886 - Budapest, 1960): tanár, gyermekvédelmi szakember. 1910-től Budapesten elemi iskolai tanító, majd polgári iskolai tanár. Széles körű adatgyűjtést végzett az angyalföldi munkáscsaládok körében. 1912-től a Magyar Gyermektanulmányi Társaság egyik titkára. 1914-ben részt vett a londoni gyermekvédelmi kongresszuson, ahol ismertette magyarországi, fővárosi kutatási eredményeit. 1918-1919-ben az Iskolai Gyermekvédelmi Központot irányította. 1945 után megszervezte a Fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédelmi Központot. 1947-1948-ban a Magyar Gyermektanulmányi Társaság elnöke. 1948-tól Angyalföldön általános iskolai igazgató, majd tanár, nyugállományba vonulásáig.

Művei: A kültelki gyermek élete és jövője (tanulmány), 1913.; A bűnöző társadalom kialakulása (tanulmány), 1935.

TAR SÁNDOR (Hajdúsámson, 1941): író, szociográfus. 1959-ben érettségizett a debreceni gépipari technikumban, majd a helyi orvosi műszergyárban dolgozott. 1976-ban az NDK-ban dolgozó magyarokról írott művével első díjat nyert a Mozgó Világ szociográfiai pályázatán, de a folyóirat nem közölhette, így az első magyarországi szamizdatban (a Kenedi János szerkesztette) Profil-ban látott először napvilágot. Aszú-díjas ("régi" Mozgó Világ, 1980.).

Művei: A 6714-es személy (elbeszélések), 1981.; Mért jó a póknak? (elbeszélések), 1989.; A te országod (válogatott elbeszélések), 1993.; Szürke galamb (regény), 1996.; Lassú teher (elbeszélések), 1998.; Nóra jön (válogatott és új novellák), 2000.

VARGA BALÁZS (Budapest, 1970): filmtörténész. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett 1993-ban, történelem-népművelés szakon. A Nemzeti Filmarchívum (a korábbi Magyar Filmintézet) munkatársa. Az ELTE BTK gazdaság- és társadalomtörténeti tanszékén PhD-hallgató. Tanít a Pécsi Egyetemen. A Metropolis című filmelméleti folyóirat munkatársa.


EPA Budapesti Negyed 10. (2002/1-2) Berkovits György: Világváros határában (1976) <