stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



MARKÓ BÉLA versei

 

Egy közös test

 

Valentin de Boulogne: A koncert,
1622–1625 körül, olaj, vászon,
173 x 214 cm, Louvre, Párizs

A lélek kint van, de még visszafénylik
a fel-felszikrázó, forró gitár
s az égő hegedű húrjainál,
ahogy megdermedt ujját húzza végig

a hangszeren, de végül lángra lobban
egy férfikéz, és közben túlfelől
a női test a mandolinra dől,
magához öleli, s egymásba roppan

a sok külön kín, hogy már-már öröm
lehetne így együtt belőle, s mégsem,
mert összekapcsolódnak a zenében,

s túllépnek Istenen és ördögön:
mindegy, hogy egybeér a vég s a kezdet,
ha álmodhatnak most egy közös testet.

 

Női táj

 

Gustav Klimt: Judit Holofernész fejével, 1901,
olaj, vászon, 84 x 42 cm, Belvedere, Bécs

Vetkőzik, s nem lesz mégsem meztelen,
súlyos ezüstöt, aranyat cipel,
s a női tájban minden megterem,
de elfér egy levágott férfifej,

mint címerállat, a redők között,
s már alig-alig csordogál a vér,
ha ujjain egy csillag elpörög,
és szoknyája az éjszakába ér,

míg fennebb még az íves hajlatok
magukba szívják a fényes napot,
mert minden földnek asszonyszaga van,
és minden égen mindig ott gurul
egy-egy szakállas arc, aztán lehull,
s úgy hűl ki combja mellett boldogan.

 

Küldetés

 

Georg Flegel (1566–1638):
Nagy, étkekkel megrakott asztal,
olaj, réz, 78 x 67 cm, München

Az asztal roskadásig telerakva
mindennel, semmi sem természetes,
és még egyáltalán nem végleges,
de ettől szép, hogy így-úgy egybefagyva

már rég nem tölthette be küldetését,
nem rothadt el, nem is penészedett
a sok gyümölcs, és nem lett még ecet
a könnyű borból, s nem vesztette fényét

a szőlőfürt, bár hozzáér a kés
kezdettől fogva, s lent a bal sarokban,
mint apró láng, egy lepke szárnya lobban,

és nem huny ki soha, mert tévedés
csupán, hogy akkor lesz csak halhatatlan
a friss dióbél, ha pótolhatatlan.

 

A szárny külön

 

Albrecht Dürer: Szalakóta szárnya, 1502,
akvarell, gouache, pergamen, 19,7 x 20 cm,
Graphische Sammlung, Albertina, Bécs

Nyilvánvaló, hogy mégis fontosabb
a célnál már az eszköz, s benne fénylik
a nyers fűzöldtől a lágy égszínkékig
a teljes élet, s nem mint gondolat

csupán, hanem mint nedves fellegek
és rőt napküllők egybecsomagolva,
torlódó hegy, eső és hó a tolla,
míg lejtőin egy-egy vízcsepp remeg,
meginganak hatalmas oszlopok,
s nem dőlnek el, egy forró szárny lobog,
de el nem ég soha, csak szakadatlan

hullámzik, verdes, felszáll, elrepül
céltalanul és istentelenül,
s csak jajgatásban élek, nem szavakban.


+ betűméret | - betűméret