stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



 

Ártatlan bujtogató

 

Buda Ferenc 75. születésnapjára

 

Te, aki pincelépcsőn mászva a nap felé tanultál járni,
immár szemben az alkonyattal emel hetvenöt évnyi grádics,
s most, akik lelkes szorgalommal állnak melléd, s veled ragyognak,
érzik talán, sorsodhoz képest helyzeted mennyire szokatlan,
ha most első találkozásunk a múltból elővetítődne,
pesti esőben állnánk fázva, nem ehhez a naphoz illően,
annak előtte rab-darócban, aztán fagyban is kiskabátban,
nem volt bundád, amit fölvennél, hogy ledobhasd virtuskodásból.

 

A Hortobágyra nyíló várost miért kellett elhagynod végleg.
bár bölcsőhelyed visszatartott, elűztek, akik féltek tőled,
elég volt egy igaz magyar szó, melytől a maradék szabadság
lobbot vetett valamely arcon, bizonyítván, hogy bujtogattál,
büszke is lehetnél magadra, hisz nem minden lírai költő
élménye már a magánzárka, ázni rothadó borsóföldön,
novemberi hideg latyakban utána mászni két kezednek,
hát erre a rohadt világra jöttél világra Debrecenben?

 

Én sem azért születtem, hogy majd hűlő patakban alvadt vérem
bűnjel legyen egy forradalmat siratni tilos költeményben,
mert a tank, a rőtcsillagos dög, mikor csövét rám fordította,
a te jövődet lőtte széjjel, aki a tabut kimondottad,
megfejthetetlen, miért élek, ha verseidben rég meghaltam,
te pedig államrendellenes bujtogatás miatti rab vagy,
azóta is, bár egy év múltán rád virradt a szabadulásod,
s némi gyógyír is járt sebedre a túl kései kárpótlással.

 

Egyetlen év következményét viseled talán élethosszig,
csupán már nem börtönnek hívják, mi a szükségben folytatódik,
ugyanazok még a parancsok, kedvezmények és megvonások,
mert a szabaduló levélhez nem adtad az aláírásod,
az élet törött vitorlása bóklásszon csak a lenti fertőn!
különben nap mint nap rohanvást neki a hegynek, le a lejtőn,
téli hajnal és nyári éjfél között három műszakra fogva,
tarisznyádban a piros alma szíved futását visszhangozza.

 

Hová, hová olyan sietve? mintha csak roham közben volnál,
lélegzeted, ha becsukódna, elveszítenéd, mint egy bicskát,
játszani kellene, ha kedvünk el is vette az elmúlt század,
mit sző a pók? mit sző a pók? röptető avagy marasztó szálat?
mert fénynél nagyobb sebességgel sem lehet az időt előzni,
a derű diófája alatt kéne sokáig elidőzni,
s nemcsak a túlélt esztendőket ünnepelni elégedetten,
de azt is, hogy ember maradtál, s költő, teremtő mindenképpen.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret