stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



TAKÁCS ZSUZSA verse

 

Menekülések

Csáth Géza novellájára

 

Futó, utolsó látogatásra a párizsi gyorssal
kisvárosunkba megjöttek a Vass fiúk,
s mi elakadó lélegzettel ünnepeljük őket.
Érzékeny az orruk és tagjaik mozgékonyak,
Bársony kézelőjük csipkéje hibátlanul fehér.
Minden durvább szóra finom várakozással
felelnek, mint gimnáziumi éveinkben is,
s mi megszégyenülünk figyelmes tekintetük
előtt. Hittantanárunk, aki Szabadka főterén,
a templom előtti padon olvassa a
Szentek
Életét, barátságosan integet nekik, de csupán
mély meghajlásra marad idejük. Búcsúzni jöttek
Édenünktől, a
varázsló kertjétől. Belesnek
a deszkából ácsolt kerítés lécein a nőszirom
szederjes-lila ágyása felé. A mérgező nedvek
marta kövér virágok szárán fuldokló rovarokat
nézik. Számlálják a kert mélyén az ajtó nélküli
házikó ablakán át ki-beugráló gyilkosokat,
akik éjszakánként
levágták a gyerekek fejét,
és az apák szívében otthagyták tőrüket.
Nevetnek már az egykori diákok a friss béka-
és gyík-pecsenye ötletén, a cserebogár-
desszerten, amit képzeletük padlatán odalöktek
nekik. Mosolyogva, elmondhatatlan gráciával
fölszöknek a gumigrádicson, s a bérkocsik bársony
homályába veszve elmenekülnek innen a villany-
fényes, európai városok felé. Tudják, hogy a Kert
vízióját kiagyaló Szellem, a morfium roncsolta
későbbi Figura alig másfél évtized múlva – kislányuk
szemeláttára – lelövi feleségét, Jónás Olgát, és
néhány napra rá Budapestre való menekülése
közben, mikor – a már szerb határőrök –
elkapják, elrág egy
pantopon méregkapszulát.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret