stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



MARNO JÁNOS versei

 

Kis forró zene

 

Szemhalász. Válla mögött a táj zöldje,
sárgája és kékje, és pipacsrőtje
főleg! És a szélcsend! Emelkedettség,
az nincs benne, kerékpárja a forró
aszfalton egyre hajthatatlanabb;
le fog csúszni a nyeregből a vázra,
lábfejével el-elvétve a pedált.
A nadrág rövid rajta. Zenét hallgat,
néhány gombostűt tűz ki az ablakba,
s pengeti őket dőlve félig hanyatt.
Mikor lesz, hogy ott terem a kanyarba,
megtelvén a szeme hajjal, mely barna?

 

Búcsút

 

venni azonban nem áll szándékában,
szárnyalni lombok között, estefelé,
denevérek közé vegyülve; Nárcisz
akkor is gyalog, ha már ágyáig se
futja erejéből; ha ágyékának
hűlt helyét is benőtte már a tüske,
a gyom, amelybe vasorrát ütötte
bele egy púpos vénasszony. Apjának
az anyja. Vagy, esetleg, az anyjáé.
Estére gyűltek a tűz körül egybe,
egy tisztáson, vacsorára. Mindenre
nem emlékszik. Mintha gyomra se lenne.

 

Toncsi

 

mottó: „De randán néz rám
          Vera a verandán.”

golyót eresztett Nárcisz lábába, ott,
ahol pizsamanadrágja szárának
vége szakadt. Akkor ő elhallgatott,
s nézte a skarlátan izzó muskátli-
fejeket Toncsi válla fölött. Aztán
a macskát, amint feltűnt a párkányon,
s a fejekhez simulva osont tova.
És évek múltán a golyó helyén vad-
hús nőtt ki, Toncsi pedig a maga ura
már az erdészetnél. Kész vagy-e újra
elképzelni. A verandán most éppen
senki mást nem látni Nárcisz szemében.

 

Nárcisz

 

ma nem kíván szembenézni halállal,
ellenben behúzódik az árkádok
alá, ahol a kövek fittyet hánynak
a roppant hőségnek. ő maga lágynak
érzi magát, lágyéka hű másának,
amelyhez gyomor kell, és amely szintén
lesüllyed hamar a hasüregébe.
Nem való néki a sportpálya tehát.
Lágyéka szőrt ereszt és karmot az ég,
lent az alagsorban zongoraleckét
vesznek, míg rajta roppant bágyadtság vesz
erőt, mely preparált vadonba vezet.

 

Nárcisz

 

viszolyog a gondolattól, amelynek
álmában szállást adott az elméje,
míg ő pizsamájából igyekezett
volna kivetkőzni, vagy korszerűbben
szólva, kibontakozni. Kivetkőzni
manapság önmagából vetkőzik ki
az ember, kibontakozni viszont már
a viseletéből szeret. Nem azért,
mert viszolyog tőle, hanem mert maga
van, és bontakozóban a párja is
magában. Nem tudni bzonyossággal.
Elborulhatott elméje korábban.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret