stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



BERTÓK LÁSZLÓ versei

 

Sorról sorra röppen a táj

 

Kis semmi versek, elhaló
lidérc, sivatagi folyó,
törött óralap, csupasz ág
magára rímelő világ.

Csak a fölötte néma rés,
a hiány lüktet, mint a kéz,
a messzi mag, a csonka ég
fűti a kémény tetejét.

A madár nélküli madár,
sorról sorra röppen a táj,
itt is, ott is árnyak, nyomok,
mintha rajtad múlna, ahogy.

 

A részletekre, arra nincs szó

 

Az orrában, az orra felsô
bugyrában (padlásán?), mikor
megakad, felrobban a por,
takonnyá nehezül a felhő,

a szemében, a szeme vérző
mélyében (tükrében?), ahol
föl-le száll egy kökénybokor,
s lézerrel bóklászik egy szép nő,

a szájában, a nyelve izzó
patkóján (fészkében?), ahogy
elbotlik, s újra nekifog,
a részletekre, arra nincs szó.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret