stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



KIRÁLY LEVENTE: Diktátumok

 

I.

ne félj hangomtól, ne félj tőlem, mert mindig engem hallottál, csak bedugtad füled, eltorlaszoltad a hangok útját zenével, zörejjel, hamis figyelemmel, nem figyeltél igazán a világra, nem kerested magadban a csöndet, nem akartál igaz hangokat hallani, az igaz hangot meghallani nem merted. Ne félj tőlem, én mindig veled voltam, mindig körülötted voltam, a kezdetektől ismerlek téged, mindent tudok rólad, azt is, mit te sem tudsz magadról, mert elfelejtetted. Tehetünk próbát, persze, kérdezz. Kedvenc színed nincsen, s meg kell feddjelek, ily komolytalanságokkal pazarlod el közös, drágakincs időnket, ily ostobaságot nem kérdez értelmes emberfia. Nem akarlak elkápráztatni, de tudom, nyolc évvel ezelőtt, karácsony előtt egy héttel kutattál ajándékok után, először örültél nagyon, végre megkapod, mire vágytál, ám később keserűn csalódtál, mert türelmetlenséged miatt elmúlt az este varázsa, a felső polcon volt az ajándék. Tudom, kire gondolsz legtöbbször önkielégítés közben, mondjam a nevét? Mondhatom, kinek hazudtál utoljára, s mit. Nem akarod hallani, megértem. Tudom, érzem, már hiszel nekem. Lassan meg kell szoknod, s valóban sokaknak fájdalmas elfogadni: én mindent tudok és látok, mert nem a ti világotokban élek, hanem azon túl, vagy inkább afölött, s onnan minden tetted, szavad, gondolatod tisztán látom. Még nem mutatkoztam be, MIHÁLY ARKANGYAL vagyok. Ismersz valamennyire, titkom szenvedélyesen kutattad gyermekkorodban, emlékszel az ikonok ragyogására? A nagy hírű, őrült tudós könyvére? (Merő hazugság és tévelygés, szava sem igaz.) Nem kívánom részletezni, nem tartozik rád mások lelkének mocska, elég a sajátod is. Én nem bocsáthatom meg egyetlen vétkedet sem, ahhoz az én hatalmam kevés. Te megbocsáthatsz magadnak, de az még semmit nem jelent. Hogy mások megteszik-e, sosem tudhatod. Senki sem lámpás az emberek közül, hogy utat mutathasson, épp ezért jöttem el hozzád, hogy vezetőd legyek. Régóta figyellek messziről, jó ideje pedig minden rezdülésed követem. Ellenálltál, ez az igazság, s mindent megtettél, csak hogy SORSod elkerüld. Én vezetni tudlak, de gondold meg jól, kit fogadsz uradnak, parancsolódnak, vezérlő csillagodnak. Nem könnyű út, tele buktatókkal, csapdákkal, tilos ösvényekkel, haramiákkal, de ha megérted a jeleket, bármeddig eljuthatsz. Nem azt mondom, mit hallani akarsz, hanem amit hallanod kell, s mit rám bíztak, hogy elmondjam tenéked. Mindig csak keveset, ne érjen felkészületlen. Türelmemet senki sem teheti próbára, mert mi gyémántnál keményebb, s mégis súlytalanul tiszta, azt nem lehet kikezdeni, ahhoz nem lehet hozzátenni, abból elvenni nem lehet. Tudom, mikre gondoltál élted legszűkösebb perceiben, mikor azt hitted, ez a lélek legsötétebb éjszakája, s egyedül bolyongtál végtelen pusztában, kétségek közt hányódtál, mint sínylődő rab a siralomházban. Ott voltam, láttalak, de nem segíthettem. Mert nem engedélyezték nálam is nagyobb erők, a HATALMAK. Erőt merítettél mindebből, láthatod, különben nem beszélnék hozzád, különben meg se hallanál

II

tudok segíteni, és mondhatok oly titkokat, melyek nem bolygatják meg a másvilági rendet. Nem nagy titkok ezek, csupán merő gondatlanság, félállati emberek hanyagul takargatott vétkei, kapzsisága, mivel szörnyű szenvedést hoznak egymás életébe, s a maguk SORSát hosszú időre megterhelik. Biztosan nem tudod, mi rejtőzik házatok alatt. Igazán mélyen lapul egy ősrégi temető, a csontok már elporladtak,  szellemek sem járnak vissza kísérteni, de szerencsét sem hozhat a föld itt. Van jó pár titokban elföldelt csecsemő, ők sem sokáig járnak vissza, inkább tán még örülnek is, hogy nem kellett végigélniük azt a nyomorult életet, mit szántak nékik a fonalak fonói, angyallétük élvezik, de biztos lehetsz benne, ha éjjel gyermeksírást hallasz, az nem bagzó macskák kínja, mint magadnak magyarázod: gyilkos anyáik siratják őket, és persze magukat, amiért tűzben emésztődnek hosszú időkig. Elhiszem, hogy iszonyú, de ne remegj, mint a nyárfalevél, légy erős, emeld felém orcádat, föl a magasba! Könyörögj hozzám, MIHÁLY ARKANGYALhoz! Ó, és tudd meg, hány ilyen titok van még elföldelve! Ó, ha tudnád, mi munkámba kerül, ne pusztuljon ki végleg az egész mindenség, hiszen ti semmire sem vagytok tekintettel: a gyámoltalan kisdedek nem oly felelőtlenek, mint ti. Vezéreitek a legnagyobb bűnözők, nálatok még a bűnt is hitvány gazemberek űzik. Persze, hogy vannak. De tudd, a kivételek csupán csak arra valók, hogy felmentsék a náluknál bűnösebbeket. Nem, nem volt ez soha másképp, jól tudod te is. Tudd meg azt is, hogy az én munkám minden felelőtlenség, hazugság és kapzsiság ellenében öszszetartani világotok, hogy ne tűnjön el a föld színéről ez a nyomorult, szánalmas sárkányfogvetemény – bizony, nem vagytok más. Gondatlanok vagytok, azt hiszitek, bűneitek elfeledi az isten, s mindent megbocsát. Ó, nem, ez nem így működik, de nem ám! Egyszer majd elmondom, ha már érett leszel, ha már nem taglóz le mondandóm súlya, ha már el bírod viselni feladatod terhét. Persze, hogy van, mindenkinek van, de a tiéd nem mindennapi

III.

elmúlásod távoli képe egyre biztosabban settenkedik majd feléd, s egy nap rádöbbensz: meg fogsz halni. Persze, gyermekkorodtól kezdve tudatában vagy mindennek, hisz mióta eszedet tudod, tudod, hogy létezik halál. Az ember onnantól kezdve létezik, akkortól él, mikor agyába belevésődik elmúlásának tudata. Megszületik a halálra. Eleinte elborzasztott, hogy nem vagy végtelen, igen, nem is tagadhatod, s persze nem is tagadnád, igazad van. Kacérkodtál is vele, nekem, MIHÁLY ARKANGYALnak aztán nem kell mondanod. Tudom, ott álltam melletted, nem engedtem el kezed. Ha elengedtem volna, most nem beszélgetnénk. Nem erről a halálról beszélek, nem a rácsodálkozásról, hanem a mindenütt jelen lévőről. Mikor visszavonhatatlanul megérted, hogy nem tudsz többé szabadulni tőle, érzed a csontodban, a tüdődben, a megfontoltságodban, a terveidben, a szavaidban. Nem félsz továbbra sem, nincs is mitől, csak többé nem űzheted messzire, csupán agyad leghátsó szegletébe, nem telnek el hónapok, talán évek is anélkül, hogy eszedbe jutna – veled van a HALÁL minden pillanatban, mikor felébredsz, álmaidban, nappalaidban: egészen kitölt. Rettegni nincs okod, csupán életed bomlik ki másfajta fényben

IV.

most oly igazságokat mondok, melyek minden fényt elhomályosítanak, MIHÁLY ARKANGYAL igaz igéje hallik. Jegyzetelj serényen, sercegjen kezedben a toll, figyelmezd szómat! Az örök élet titkát árulom most el, s ha jól figyelsz, ha jó tanítványom leszel, mennyei üdvösség vár rád, halhatatlan leszel a halandók között, koronás fővel járhatsz, csak neked tartogattam e titkot, mert te vagy nékem a legkedvesebb, hiszen te szolgáltál hűen, s parancsaimat feltétel nélkül teljesítetted, hogy örömet szerezz véle nékem s a szellemvilágnak. Halhatatlan lehetsz nemzőerődőn keresztül, kívánod-e? Igazat szólsz, mikor a próbától rettegsz, de ne félj, ha pontosan végzel mindent, mire most okítlak, kezedbe helyezem az örök élet titkát. Utána léphetünk föl a magasabb régiókba. Egyszerű! Böjtölnöd kell negyven napon át, csak vizet vehetsz magadhoz, s naponta épp annyi kenyeret, hogy éhséged csillapítsd, de jóllaknod sohasem szabad. Ha a jóllakottság érzése mégis lelkedbe furakodna, hagyd el a böjtöt, s kezd újra holdtöltekor. Igen, a tisztított víz még jobb, de a lényegre figyelj, ne téríts el szavamtól. Hallgass a belső hangra, s imádkozz hozzám: „Ó, MIHÁLY ARKANGYAL, tanítóm, mesterem, pallosom a harcban, pajzsom a vészben, adj erőt s védelmezz, hű szolgád hív, acélozd karom, töltsd meg bátorsággal lelkem, fúdd hevülésig szívemnek parazsát, hogy célomat elérjem, ámen!”, s én mindenkor veled leszek, óvlak és figyelmezlek. A böjt alatt nem jelentkezem, csak láthatatlanul leszek melletted, de ha kinyílik szívednek virága, hallod a hangomat. Bárki is jelenjék meg előtted a szellemvilágból, csak anynyit kiálts felé: az én uram MIHÁLY ARKANGYAL, nincs hatalmad fölöttem! Ne bolygasd mondandómat, időm véges, a lényeget kell hallanod, miért kételkedsz bennem? Jótevőd vagyok, hát nem bizonyosodtál meg jó szándékomról eléggé? Semmi baj, nem haragszom, én nem tudok igazán haragudni, csak teérted teszek mindent, hogy igaz életed élhesd, s beteljesítsd SORSodat. Mikor negyven napod letelt a böjtben, keress egy temetőt. Vigyázz, senki meg ne lássa titkod, mert nincs annál nagyobb veszély. Akarod hallani? Fekete mágust szülsz a világra így, ki vérfarkasok szolgálója lesz, de erről ne tovább, már így is többet árultam el, miként az kívánatos volna. A szellemektől ne félj, csak kíváncsiságból tülekednek majd szertartásodon, hogy megszülethessenek ők is, egyikkel se törődj, nevem hallatán mindegyik elmenekül. Friss sírból áss elő egy holtat, olyat keress, kinek hantja fölött vörös derengést látsz, ez adja hírül, szelleme még nem talált békét. Bárhogy is könyörög, ígérjen akármit, te hozzá se szólj, csak tedd a dolgodat. Vetkezz meztelenre, s tedd ugyanezt a halottal is. Borzalmat nem érzel, mert a böjt úgy megtisztított, nem árthat néked semmi földi féreg, bűz, rothadás. Miután levetkeztetek, feküdj rá úgy, hogy szája szádhoz érjen, kezét terpeszd szét, lábait zárd össze. Úgy van, mintha az a bizonyos lennétek, és mondd el százszor az imát, mit az előbb tanítottam néked, s közben gondolj arra: ettől a halottól elveszed erejét, mire néki semmi szüksége többé, s így véredben halhatatlanná leszel. Ismételd el most nekem, nehogy valamit eltévessz, mert akkor föléd kerekedik, s elveszi lelkedet. Nem mondtam volna? Ha csupán egy pillanatra is eltéved gondolatod, ha egy villanásnyi kétely is gyúlna lelkedben, ha szíved egy pillanatra megretten, a halott kirántja testedből lelkedet, szolgájává teszi, s tested lélek nélkül bolyong majd a földön, örök kárhozatban. Ne félj, elég erős vagy már, hogy legyőzd, higgy nekem! Nem te vagy az első, nem is az utolsó szolgám, ki halhatatlan lett. Ismételjük el a hívást: „Ó, MIHÁLY ARKANGYAL, tanítóm, mesterem, pallosom a harcban, pajzsom a vészben, adj erőt s védelmezz, hű szolgád hív, acélozd karom, töltsd meg bátorsággal lelkem, fúdd hevülésig szívemnek parazsát, hogy célomat elérjem, ámen!”. Minden erejével igyekszik majd föléd kerekedni, de te csak ismételd varázsigémet, s gondolj arra: győzhetetlen vagy, uralod testét, lelkét, mindenét. Szolgád lesz, mert néked szükséged van erre az erőre, mert kiválasztott vagy, mert kiválasztottalak én, MIHÁLY ARKANGYAL. Miután táncotokat befejezitek, s századszor is elmondtad könyörgésed hozzám, megadja magát, szelleme végleg kirepül a testből, eléri a második halál, s te akkor, miközben utoljára, százegyedszerre is elmondod imádat, letéped nemzőszervét. Könnyen elválik majd a testtől, ne aggódj. A holtat temesd vissza, mások ne bolygathassák, nyomot ne hagyj, s térj vissza otthonodba. Hajnalodni fog addigra, de te még nem fekhetsz le, hiszen nem végeztél a szertartással: a nemzőszervet ki kell szárítanod a napon, de előtte a felkelő NAPISTENtől kérned kell: legyen kegyes hozzád, s óvja meg férgeitől a foszló húst. NAPISTEN jó lesz hozzád, bizton állítom, őt bárki kérheti, oly hatalmas, nem tagadja meg fényét senkitől, s a te utad olyan magasságokba vezet, mely kegyes előtte is. Mikor a nap első sugarai felkeltek, szívedet megnyitod előtte, s megkéred, segítsen utadon. Kristálypohárba vörösbort töltesz, de igazit ám, szőlőből valót, köszöntöd őt, s csurig telt poharadból egy kortynyit a földre csurgatsz. Ezután hátat fordítasz a napnak, s a sötét ég felé emeled poharad, megköszönöd az ÁRNYÉKVILÁGnak, hogy engedték életben maradásod, s feláldozták érted egy társukat, s a halott emlékére egy kortyit locsolsz nékik is. Majd észak s dél felé fordulsz, s nekem mondasz köszönetet, s nekem is adsz egy-egy kortynyit, nékem is jól esik az áldozati bor, így igaz. Nem tudod, hogy köszönd meg? Nincsen minden előírva, szívedből szóljon az igaz hála, különben a nehezen megszerzett hús elrothad. Ezután nekiállhatsz a lakomának, legyen benne hús és kenyér mindenképp, s minden étekből szórj a négy égtáj felé, amint azt a borral is tetted, háláddal ne szűkölködj. Miután jóllaktál, s a bor tüzes angyalát is érzed a véredben, aludni térhetsz, fáradt tested ólomlábakon viheted az ágyba. Három napon át fogsz aludni, olyan mélyen, mint a halottak, öntudatlanul. S ekkor még előtted a legnagyobb próbatétel: felébredésed. Hiába minden engesztelés, az ÁRNYÉKVILÁG nem békül véled, míg be nem bizonyítod: méltó vagy ajándékukra, s nem herdálod el az erőt, mivel megjutalmaztak. Bármily félelmetes árny is lépjen eléd, csak annyit mondj: az én uram MIHÁLY ARKANGYAL, ő őriz engemet, engedjél utamra! Ígérjen bármit, fenyegessen bármivel, csak ennyit mondj, s ő tovább enged máris. Ha a felszögelttel találkozol, ne állj szóba véle, árnyék csupán, minden erejével magához kíván ragadni, és akkor jaj neked! Nem mondhatom ki a nevét, és te se emlegesd, hallani se bírom! Miután fölébredtél, a nemzőszerv két hét alatt kiszikkad, törd össze mozsárban, porát öntsd bőrszaruba, s hordd nyakadban. Oly erőt hordozol ezután, mely egyetlen férfinak sincs a földön: nem lesz nő, ki ellen tudna állni néked. Csak ránézel, s arra gondolsz: akarom, s ő máris a tiéd lesz. Ha a por a nyakadban van, e korlátlan férfierő tiéd, soha nem lankad kedved. Vigyázz rá nagyon, mert ha elveszíted, erőd örökre elszáll, s pótolni nincs rá semmi mód

V.

jól mondtad az imát értem, megdicsérlek, az ilyen férfiú szívemnek kedves, hisz gyűlik benned az erő, az elszánás, hamarost nagy dolgokat viszel véghez, meglásd, csak tarts ki utadon, s tedd, amit mondok néked. Jutalmad mérhetetlen lesz, az aranyat marékszámra hordhatod kamrádba. Bizony, földi értelemben vett aranyról beszélek, bár ne feledd, az aranycsinálás a lélek megszabadulását jelenti, a szeretet hatalmát, mit magadból kovácsolsz az én dicsőségemre. Persze, az övére is, de hát én vagyok a te őrangyalod, én vagyok az ő küldötte, ezt ne feled soha, kétség múljon el szívedből. Mi tennél az aranyakkal? Helyes, szépen szóltál, az árvákat, özvegyeket, éhezőket gyámolítani kell, tőlük a segítséget megtagadni nem lehet, irgalmad szárnyával védd őket esőtől, fagytól, a gonoszság minden ütlegétől. Virágoztasd föl az emberek országát, halmozd el őket mindenféle jóval, s meglásd, örökre imádni fognak érte, nevedet kőtáblára vésik. A viszály megszűnik, s a világ jobb lesz általad, közeledik a megváltás, az emberiség üdve karnyújtásnyira, s mire fáradt szemedet örökre lehúnyod, szárnyamon felrepítelek a mennyek legmagasabbikába. Igaz, nem kell néked ilyen üdv, néked arra semmi szükséged nincsen, nem a magad hasznáért teszed mindezt, csupán jutalmazás vágya nélkül, a világ s az ember iránti szánalomból, önzetlen szeretetből, nem felejtettem én el, csupán próbára tettem legkedvesebb hívemet. Így van, cselekedeteidért ne várj hálát, magadnak és nekem, és persze, neki is teszed. De igen, bizony ám, tehetsz földi vagyonnal a világnak kedvére, sok bajt megelőzhetsz, s az igazság hánykódó mérlegét újra lecsillapíthatod, csak el ne kapjon kapzsiság s a becsvágy heve, maradj mindkét talpaddal a földön, úgy mi bajod lehetne? Csak kívánnod kell, és oly gazdag leszel, mint még soha senki e világon. Csillapodj, ne háborgasson lelkiismeret, én tudom, hogy mindenkor jót cselekszel, s az útról le nem térsz soha. Bizony, nem ingyen van, ezt jól tudod te is – titkos mágia ez, sötét, de ha jó célra használod fel, nem száll vissza fejedre. Készen állsz? Ne feledd, ha egyszer belekezdtél, nem fordulhatsz vissza félúton, mert földönfutó nyomorékká válsz menten, ki a tavaszt nem éri meg, oly betegség karmaiba hullik, s onnan még én, MIHÁLY ARKANGYAL sem menthetlek meg. Jól jegyezd meg, mit mondok, a szertartásból semmit el ne tévessz, különben nem aranyhegy tetejébe kerülsz, hanem bűzös föld alá vezekelni. Igen, mondom már, ne türelmetlenkedj! Óvatos légy, s keress egy nyomorult lényt, kinek kínjainál nehezebbet elképzelni se tudsz. Mikor megállsz előtte, s azt mondod: ily nyomort elképzelni se tudtam, akkor lépj oda hozzá, s addig kínozd szóval és tettel, míg könnyeiből egy kortynyi össze nem gyűlik. Csak szomorúságban és fájdalomban fogant könnyeket gyűjts, s azt idd meg teliholdkor. Mit gondoltál, mit mondok majd? Az aranyhoz fájdalmon keresztül vezet az út, s néked meg kell tanulnod irgalom nélkül élni, különben hogyan is juthatnál közelébe? Ha csak egy pillanatra is szánakozni kezdesz, az ösvényről leléptél, szakadékba zuhansz. Most már nincs visszaút, itt már nem fordíthatsz hátat, ezt én mondom neked, MIHÁLY ARKANGYAL. Az igazság nem oly természetű, mint azt gondoltad tompa eszeddel. Hidd el, megértem lelkednek fájdalmát, de ne feledd: vagy erős maradsz, vagy gyávaságod miatt csúfosan elbuksz. Hidd el, a nyomorult nem véletlenül lett azzá. S gondolj arra, mikor már tiéd a végtelen aranyhegy: anynyi jót cselekedhetsz, hogy könnyeknek tengere apad el tőle – mit számít egy kortynyi? Mindenkor csak célodra gondolj, s meglásd, lelkifurdalásod messzire reppen. Gyomrodat így megedzetted, többé más ember fájdalma nem hathat rád, védve vagy minden szánalom ellen. Miután újra holdtölte érkezik, egy szeretted vérét kell meginnod. Elég egy kupányi, de vigyázz: nehéz lesz megszerezned, mert titkod nem mondhatod el, nem árulhatod el, mi végre kell a vére néked. Minél több vért csapolsz, annál könnyebben haladhatsz az úton előre. A legkívánatosabb, ha nem hagyod életben, mert később végig kell nézned lassú pusztulását, s az túlontúl próbára tenné lelked, rossz tanácsokat súghat füledbe. Már mondtam, nincs visszaút, oly titkokat fedtem föl előtted, melyekkel nem élheted további létedet. Igen, be kéne rekesszem lélegzeted. Hiszen én mondtam, nem könnyű az út, de értelmeddel nem nehéz belátni: egy áldozat milliókért cserébe igazán semmiség! Szeretteid is meghalnak, előbb vagy utóbb, s lásd be: mindennek ára van. Válaszd ki, de ne hamiskodj: ha nem szereted igazán áldozatod, a legsötétebb pokolba hullasz. Rekeszd be életét, s friss vérét idd meg, az utolsó kortyig, s tetemét égesd el, csontjait porítsd, s szórd szét terméketlen földre. Ez a legjavalltabb recept, nem én fundáltam ki, eszembe se jutna, higgyed el. Én se tenném, de már nincs visszaút. Rendben, akkor hát ne öld meg, de csapolj minél több vért belőle, s édesítsd meg hátralévő életét, ha gondolod. Igen, elpusztul. Nem miattad, mindenképpen elmúlna földi léte, csak kissé hamarabb jön el megszabadulása. Hiszen éppen ez volt sorsa: dicső áldozata legyen felemelkedésednek. Ne törődj ezzel, inkább könyörögj hozzám, ha szívedben kétség támadna, s ha kérésed őszinte, én ott termek, s megvédlek a bajban. Mondogasd csak: „Ó, MIHÁLY ARKANGYAL, tanítóm, mesterem, pallosom a harcban, pajzsom a vészben, adj erőt s védelmezz, hű szolgád hív, acélozd karom, töltsd meg bátorsággal lelkem, fúdd hevülésig szívemnek parazsát, hogy célomat elérjem, ámen!”. Mindezek végeztével rendezz aranylakomát, ez minden feladatod közül a legnehezebb. Mindegy, mikor csinálod, csupán az járjon fejedben: utána tüstént rád talál a gazdagság, azonnal rád mosolyog a SZERENCSE. Tarts hatalmas lakomát, persze egyedül, egyél-igyál annyit, amennyi beléd fér, addig tömj magadba húst, bort, sört, pálinkát, tésztát, cukrot, míg úgy nem érzed, a fejed legtetejéig megteltél, s már semmi szín alatt nem tudnál egy falatot sem a szádba venni. Igyál is annyit, hogy tompa kábultságba hullj, s aludj, ameddig jól esik. Mikor másnap felkelve székelned kell, ne hullajtsd veszendőbe, hanem gyűjtsd össze mindet egy tálba. Mikor mind öszszegyűlt, az egészet edd meg egy ültő helyedben. Mondd, mi lelt? Nem oly borzasztó, mint elsőre hallod. Győzd le undorod, ez tanításomnak magva: miután minden szánalomtól, irgalomtól s fölös szeretettől megszabadultál, le kell győznöd az undort, különben semmire sem mész – másképp hogyan is foghatnál az aranycsináláshoz? Meg kell enned, nem tartogathatod, s a végén tisztára kell nyalnod a tányért. Meg kell emésztened, s nem ehetsz-ihatsz közben semmi mást. Le kell győznöd önmagad. S mire másnap felébredsz, hegynyi arany lesz jutalmad. Most már nincs visszaút, ne rimánkodj, tudtad, milyen ösvényre lépsz, ha a boldogságot keresed. Igen, ha a világ boldogságát keresed. Csak így fakadhat virág, csak így juthatsz előre

VI.

ennél nincs nagyobb titok a világon, ha jól figyelmezel, s szívedbe zárod minden mondatom, úgy egy leszel vélem, MIHÁLY ARKANGYALlal, s örök halhatatlanság lesz osztályrészed. Nem a vér, nem az aranyba öntött test halhatatlansága, hanem a léleké, tudod jól, hisz egész nyomorult földi létedben efelé igyekeztél, erre vágytál, efelé nyújtogattad csöppnyi karjaid születésed után, ezért sodortad magad mindig veszélybe, táncoltál pengeélen, mérgezted magad, ó hogyan is tagadhatnád énelőttem? Én MIHÁLY ARKANGYAL vagyok, a mindentudó, a félelmetes igazságosztó, s megmondom tenéked, közel a te órád, közel a nagy pillanat! Csak engem kell szolgálnod, s parancsaimnak ellenszegülés nélkül teljesedniük kell, így érkezhetsz el a halhatatlanság birodalmába. Mit most elmondok néked, soha, senkinek nem árulhatod el, különben elkárhozol, mintha minden bűnt elkövettél volna, s az ÁRNYÉKVILÁG örök lakója leszel. S ha nem mész végig az úton, mit most feltárok szemed előtt, nem leszek többé segítségedre, megtagadlak, s átkommal sújtalak. Nem vagyok igazságtalan, a szeretet nem úgy működik, ahogy azt te elképzeled. Ha kételkedsz szavaimban, most fordulj vissza, s a büntetés csupán tüzesen kínzó, halálos betegség lesz, de lelked tisztán állhat a BÍRÁK elé. Ám ha később térsz le a csapásról, lelked vérsetét árnyékba hull. Hogy lennék igazságtalan, mikor én vagyok az igazság angyala? Ha ily nehéz szívvel indulsz tovább, jobb, ha most feladod, s váljunk el minél előbb. Biztosan akarod? Tetted meg ne bánd, s nehogy hazugságon kapjalak! Kemény beszéd, valóban, de az igazság acélja áthatol mindenen: rút szánalmon, röfögő irgalmon, csöpögő imádaton is. Ideje volna a lényegről beszélnünk, sok szolga vár még reám. Szolgám vagy nekem, hisz jól tudod, ezerszer mondtad már el imádban. Én, MIHÁLY ARKANGYAL nálad sokkalta hatalmasabb vagyok, s ne feledd: szabad akaratodból jöttél hozzám, s eddig mindenben segítségedre voltam. Nem lett eddig tiéd minden, mit csak ígértem? Békélj meg lelkedben, s inkább hegyezd füleid, minden részletet megjegyezz, nehogy az árnyak martaléka légy. Tanítottam néked az arany s a vér halhatatlanságának igaz útját, végigjártad becsülettel, meg nem torpantál, mégis érzem, kétségek fellegei gyűltek szíved köré, s azt vizslatod: jól cselekedtél-e. Hát nem lett aranyad számolatlan? Nem zubog benned a vér ellenállhatatlan erővel? Hogy mivel mit kezdesz, az már tehetségeden s szándékodon múlik, s miért ne mennél ennél is előrébb? Ha erdőbe vonulnál elmélkedni, más utat kellett volna járnod – de lásd, milyen kegyes véled MIHÁLY ARKANGYAL, elmondja most, hogy miként szerezhetsz örök életet, s művednek halhatatlanságot. Hogy aranyad békétlenséget, s nem jószerencsét szült, nem rajtam múlott, nem is rajtad, a sárgolyóbis nem érdemelte meg. Így van, jobb is, ha megtartod magad kényelmére, ezen ne búsulj tovább. Véred hajt, s csáberőd ki nem fogy, mi okod hát panaszra? Nem értelek! Mindennél jobban vágytál e gyönyörre. Nem értelek, miért ne lenne igaz vágy, e szókat nekem ne mondd, én másik világból jöttem. Nem, ezt a szót ne is hajtogasd előttem, MIHÁLY ARKANGYAL ilyet a szájára se vett. ővele se példálózz, mert neked ő nem jelenhet meg. Megértem, kétségeid vannak, hisz oly magasra jutottál, hová csak kevesen képesek. Mert te kiválasztott vagy, s terhed oly nehéz. Ne félj, én segítek néked! Nyugodj meg, nincs semmi baj, csupán mindig elfelejtem, ti, emberek, mily nehéz elméjűek vagytok, s szívetek tele félelemmel. Azt hittem én is, hogy elmúlt, de hát látod: még az oly hatalmasságoknak is, mint te, jut az örök kétkedésből. Megbocsátok, hű szolgám, csak arra kérlek, töröld meg arcodat, s ragyogó tekinteted emeld rám, s töltsön el látványom gyönyörűsége. Ugye, milyen szép vagyok? Ha megteszed, mit mondok néked, a legfőbb angyali erőket kapod meg tőlem, s együtt folytatjuk utunk a világmindenségben. Jól figyelj hát! Feladatod nem más, mint az örök élet megszerzése. De hisz tudod már, életet csak életért cserébe kaphatsz. Saját életed nem áldozhatod fel, erre ne is gondolj, hiszen úgy hogy vehetnél erőt magadhoz? Egy minél ártatlanabb lény vérét kell folyatnod az életnek kövére. Nehéz lesz olyan lényt találnod, kinek vérétől megnyílik a kő, lehet, sokszor kell próbálkoznod. Olyan lényt keress, kinek fénye messzire ragyogó, keress egy igazi szentet, de készülj fel rá: nehéz dolgod lesz, hírmondójuk is alig maradt. S íme, most fedem fel, mi a legfontosabb: áldozatodnak tudnia kell, hogy megölöd, s halála pillanatában meg kell bocsátania néked. Míg ez meg nem történik, fáradozásod hiábavaló. Ha a kő kivirágzott, utad végére értél, a világ minden dicsősége a tiéd lehet, mindenki fölé emelkedsz, s trónusomról együtt nézhetjük a világot. A HATALMAKkal örök rendet teremthetsz az emberi világban, visszatérítheted a földet a kárhozat pályájáról az igaz útra, s téged dicsőít mindenki, kit anya szült. Miért kételkedsz bennem? Nem, az ő nevét szádra ne vedd, mert szolgájává tesz, s én, MIHÁLY ARKANGYAL megátkozlak örökre. Hát mit számít az a néhány lény, az a pár mocskos porhüvely, csak a magasztos cél lebegjen előtted! Mindennek ára van, ezt hogy felejthetted el? Most már késő, nem fordulhatsz vissza. Mindent megadtam neked, mégis elárulnál? Gazdaggá tettelek, halhatatlanná a vérben – most az örök életet kínálom néked. Többé ki ne mondd az ő nevét, hallod?! Mondd, hová menekülsz, előlem?


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret