stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Schein Gábor: Pirna, camera obscura

Schein Gábor

Pirna, camera obscura

Velence, Drezda, Varsó, Bécs nem volt elég,
Bernardo1? Mi dolgod Pirnával, e szászföldi
egérlyukkal? A térképen sincs rajta. Alig
találtalak meg. És az utak! Eltölti
ám a buzgóság, ki itt a valagán zötyög:
istenem, add, hogy ép bordákkal megússzam!
A postakocsis meg épp hogy nem röfög.
Végig rémes vicceket mesélt, és majd lebuktam
mellőle, olyan romlott szájszaga volt.
Hé, barátom, te még alszol? Ébredj! Kint már
hét ágra süt a nap. A kínai eladólány
épp most hajol ki a kilós ruhabolt
ajtaján. Bent a drága Frau Mintal
földrajztanárnő, közismert nevén „Botláb”,
az én időmben, azaz kétszázötven év múlva
sapkát turkál az unokájának. Pedig
micsoda stiliszta volt, zsonglőrje a szónak.
A pártbizottságon érdek nélkül, ámulva
bújták hangulat- és feljelentéseit.
Most élete sötét, néma. Ébredj! Új nap
kezdődik, Bernardo! Ne légy lusta! Nézd, itt
jön Kopetzky úr is. Furcsa egy fickó!
A gépgyárban meós volt, ő idomította
a város tündöklő futballistáit,
hivatásos filatelista és irtó
sokat bír inni, a tömény meg se kottyan
neki. A te idődben bezzeg senkit sem
ismerek. Éhes vagyok. Nem reggeliztem. 

Van valamid enni? Majd hoz a fogadós.
Akkor üzenj neki! Le a takarót!
És levegőt ide! A spalettát kinyitom.

Meg ne próbáld, Bob2! Elrontod a camera
obscurám. A midet? Ülj le és várj! Meglátod.
Bámulatos! Ki ez az árnyéknimfa a falon?
Se nem nimfa, se nem szirén. Sosem láttam ekkora
dudákat.
És a combja? Jó, mi? Hogy csinálod?
Őskori peep show?
Egyszerű. A kulcslyukba
lencsét helyeztem, és a fogadós húga,
a kis Annie a túlsó szobában gyertyák
fénye mellett meztelenül táncol. Így ébreszt
minden reggel. Gyönyörű, mondhatom. Ez hát
az aufklärung, az enlightment? Fényszex,
liliomtipró árnyképfordítás?
Kegyelem,
bíró úr! Az ajtón én sosem nyitok be.
A szépet önmagáért szeretem, ahogy
árnya leng barlangom falán. Kicsinyesen
szolgaságba nem merülök. Annie táncol, de
magának, így tanít a szerelem ismeretére.
Én a szépség roppant tengere felé fordulok.
A tételt hallottam bemagoltad. Azért te
csak vén kukkoló vagy, drága barátom,
velencei véred nem csalod meg. Ez a kulcslyuk
remek ötlet. De most már alig várom,
hogy egy kalács halmait tapogassuk,
és mártogassuk forró, mézes tejbe,
mintha csókkal érett asszony kényeztetne,

aztán ki a Krumpliszsákból! Enni már nincs idő.
Felmegyünk a Sonnensteinre, onnan készítek
néhány felvételt a piactérről. Monsieur,
optikai játékok momentán nem érdekelnek.
Legyen ma más a program! Hagyjuk Platón és
Descartes unalmas hétköznapjait! Lépjünk
a tárgy belsejébe!
A tárgynak itt nincs belseje.
L’ imagination: la folle du logis. Nevetés,
könny itt parancsra fakad. Nem üthetjük el éhünk,
csak ha engedik. Ne keress kifogást, gyere!
Már nem is vagyok éhes. Kik ezek a bábok?

Pirna lakói. Csak a hajuk igazi, és a fog
a szájukban. Érj hozzá az egyik hasához!
De szép zene! Honnan jön? Verkli nyafog
bennük. Ez a lány miért csücsöríti az ajkát
felénk?
Csókot akar. Adsz neki, Bob? Miért ne?
Fúj, mint az ecet!
Majd megszokod. És az út kövén
ezek a bűzlő testek? Miért hagyják
őket itt pusztulni?
Nehogy a vackuk közelébe
lépj! Elkapnak. A hold betegei ők, és miként
uruk, a mezítlábas Érosz, kapuk alatt
alszanak, és egymással szabadon hálnak.
Nem is rossz. De nem ám! Csakhogy akad
egy kis bibi. Rontják a város összképét,
ők rajta az epeszínű festék,
így nem csoda, ha éjszaka gyorsan fluktuálnak.
Irtják őket? Hurokkal, mint a kóbor kutyákat.
Pirnában sok ifjú híve van a köztisztaságnak.

Értem. Illetve dehogy. Mi az a torony ott fenn?
Mint egy óriás elhagyott lába. Nincs is ilyen forma.

Ez a titka itt mindennek. Ami az elmúlóban
majd előjön. Kulcs és zár egyszerre. Ez a Sonnenstein3,
sétánk végső büntetése és jutalma,
mi fenn van, és sorvasztja hitünk a fennvalóban.
Lakik benne valaki? Szárnyas vaskapuján,
rajta a nap képe, senkit sem láttak kilépni.
De éjszakánként fel-felvillan a lőrésnyi
ablakokban egy fáklya, és éjfél után
hangok hallatszanak. Nocsak! Mesélj még!
Volt néhány barátom, tudósok, írók, festők,
akik hirtelen eltűntek. Ó, az örök vesztők?
Nyerésben voltak. Mielőtt eltűntek, kitüntették
őket, nevükkel egyszerre teltek fekete listák
ás aranylapok. Akkor hát barátaid bizonyára
elfeledték, hogy nem a farok csóválja
a kutyát, még ha pemzlit kötöznek is rá.

Ez itt épp a legfőbb vitatétel. Mert mi más
a művészet, mint mese a farok csóválta
kutyáról? Orpheusz, az alvilági társ,
a lenti hatalmakat egy lanttal kötözte meg.
És mit csinálnak odabent a barátaid?
Hogy ki lázálmodta Pirnát, azon veszekszenek,
és belülről tapasztják a torony falait,
alig hagyva rajta kicsiny nílást. Hát ez remek.
A Sonnenstein tehát óriás camera obscura,
de kérdés, kit szolgál e csodás napkő-optika, 

e toronytrükk, a descartes-i virtualitás.
Kívül-belül egyformaképp elrejt az őrület,
és fennen tündököl Ágost hatalma.
Törékeny, gyenge, így minden kalkuláció hibás.
Esküszöm, neked a toronyban volna a helyed.

Én távolról festek. Nálam nincsen arca
senkinek sem, a részleteket föl nem leled,
rövid pórázon jár a kíváncsiság.
Pirnában, mint te, én is vendég vagyok. Még jó,
hogy a festék szaga gyorsan elenyész,
és hogy a Sonnensteinnek te mindig háttal állsz.
Milyen üres odalenn a piactér! Nézd, Bernardo!
Mindig ilyen volt?
Kulcslyuknyi résbe az egész
belefér, de a dobozban egy lelket sem találsz.
És mi hol vagyunk? A dobozban? Vagy kívüle?
Láttad már közelről, hogyan dolgozik egy
illuzionista, mikor kettévágja a dobozba zárt
nőt? Itt állunk egy darabban. Ne légy már hülye!
A kép elkészült és a bér nem fejedelmi kegy.
Amit ma kapsz, csak előleg. Mi vonhatunk határt,
és a határ legyen a csillagos ég! A Christie's
majd elárverezi4 a „Pirnai piacteret” és tíz-
millió dollárnál koppint harmadszor a kalapács.

Ez vicc, ugye Bob? Csak félig. Mára ennyi épp elég.
Holnap kötélpályát építünk az én időmbe,
s ha nem csúszik hiba légtornász pas de deux-nkbe,
meglátod, Bernardo, ötmillió5 nem is nagy ár.

Kopog a szemem. Hát még az enyém!

Az itt olvasható szöveg a Bolondok tornya című verses elbeszélés első fejezete.

1 Bernardo Bellottót (1722-1780) velencei festőt, művésznevén Canalettót, akit nagy európai városokról, Veronáról, Bécsről, Torinóról, Drezdáról, Varsóról és persze szülővárosáról, Velencéről festett valósághű látképeiért (vedutáiért) nagy tisztelet övezett, 1747-ben drezdai udvarába hívta II. Frigyes Ágost szász választófejedelem (aki III. Ágost néven lengyel uralkodó is volt). Canaletto 1753 és 1756 között 11 látképet festett Pirnáról, e kicsiny Elba-parti városról, amely Drezdától délre fekszik. 
2 Bob, teljes nevén Robert Nador Magyarországon született 1969-ben. Szülei 1973-ban vándoroltak ki Ausztráliába, ahol Robert Nador később elismert ideggyógyász lett. Szintén magyar származású feleségével, Eva Nadorral a sedney-i egyetem egyik művészettörténeti kurzusán ismerkedett meg, amelyet mindketten nagy érdeklődéssel látogattak. A házaspár 2006 nyarán európai körutazást tett. Olaszország, Németország, Svájc és Ausztria után Magyarországra is ellátogatattak. Kirándulást tettek Körmenden, a Nádor család egykori fészkében. Németországban pedig Canaletto iránti hódolatból felkeresték Pirna városkáját is, ahol a Krumpliszsákhoz címzett óvárosi panzióban szálltak meg. E pillanatban, 2006. augusztus 10-én délután öt órakor Robert Nador a 27-es szobában tartózkodik és az íróasztal mellett ír. Alighanem most keletkeznek Bolondok tornya című művének első sorai. 
3 A Sonnenstein erődítménye 1670-ben épült. Ekkori formájából csupán a hatalmas külső védművek maradtak meg. 1707-ben a nagy északi háborúban jelentős sérüléseket szenvedett. 1756-ban augusztus 29-én a poroszok hadüzenet nélkül megtámadták a kicsiny szász sereget, amely a Königstein és a Sonnenstein közt elterülő síkságra vonult, majd a Sonnenstein eleste után két nappal, október 16-án kapitulált. Két esztendővel később azonban a poroszok is a vár feladására kényszerültek. A támadók ezúttal az osztrákok voltak. 1758. szeptember 5-én az ő birtokukba került a vár, amely hadászati jelentőségét a 19. század elejéig megőrizte. Az ezt követő másfél évszázadban a történelem az elmebajok orvoslásában juttatott neki változatos szerepet. 1811-ben Ernst Gottlob Pienitz itt rendezte be híres elmegyógyintézetét, amelyről nem túlzás azt állítani, hogy a modern pszichiátria bölcsője lett.
4 A Christie's 2005. december 9-én New Yorkban árverezte el Bernardo Bellotto Pirnai piactér című festményét.
5 A leütési ár valójában 4,2 millió dollár volt.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret