Az alábbi szöveg az Alföld című folyóirat első internetes archívumából származik, abban a formában, ahogy az a megjelenés idején elérhető volt. A szövegben található esetleges hibák, tördelési és központozási hiányosságok technikai okokból keletkeztek, nem tükrözik sem az EPA, sem a folyóirat minőségi elveit.
Tudományos igényű felhasználáshoz javasoljuk a nyomtatott változat használatát.

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Szijj Ferenc

Kenyércédulák

Hétfő
Egy hatalmas, szürke gömböt láttam meg
a szürke ég alján, és először azt hittem,
hogy ufó vagy más titokzatos jelenség,
aztán amikor kiderült, van ez az irodalmi
gondolkodás, hogy a valóságtól függetlenül
kitaláljuk, mi mit jelenthet, és akkor az
olyan, mintha nagyon mélyértelmű lenne.

Hogy az valahogy te voltál, mert éppen
utaztál el, egy furcsa hold, hiány, mert mondhatjuk,
ha elmész, akkor minden hiányzik,
vagy hogy cserébe valami, egy ilyen szokatlan
és mindent betöltő a pályaudvar fölött,
de mások is vannak, szinte véletlenül,
és nem lehet tudni, hogy nekik mekkora.

Vagy honnan a reklám-hőlégballon,
mivégre, miféle mélységekből a félelem,
vagy talán hogy minden egész órában mégsem
egyedül birtokollak, hanem magamról is
a tévhitek, nagy szürkeség a mindenféle kis
színes lámpák és lidérces, kék kijelzők
között elvegyülve, hogy helyben vagyunk.

Péntek

Az utolsó gondolatok győznek általában.
Ebből a rettentő, zsákformájú testből nincs kiút,
csak belül lehet átjárót, féreglyukat keresni,
s aztán átlátszó szívvel bolyongani óvatosan
a balkezes satupadok között, kerülve az érintkezést.

Más szavakra sírnak az ipari nővérek,
ellenkező testrészüket mutogatják vádló tekintettel
a sziámi katonák, a tévében más a műsor,
stadionnyi érzelmek kavarnak szelet
az egyszer használatos darálóban.
A jóindulat a legtöbb, és már az is katasztrófa,
akkor inkább pusztítani mindent
a negatív jelek körül, és utoljára hagyni
valamit, mint a dinnye és a cseresznye kapcsán
az örök időkre eldönthetetlen kérdés.