Az alábbi szöveg az Alföld című folyóirat első internetes archívumából származik, abban a formában, ahogy az a megjelenés idején elérhető volt. A szövegben található esetleges hibák, tördelési és központozási hiányosságok technikai okokból keletkeztek, nem tükrözik sem az EPA, sem a folyóirat minőségi elveit.
Tudományos igényű felhasználáshoz javasoljuk a nyomtatott változat használatát.

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Takács Zsuzsa

A látogató

Bent voltál a szobában eleve,
vagy a zárt ablakon át jöttél, aki
a levegőben akadálytalanul közlekedsz?
"Vigyél magaddal!", "Nem akarok élni!"
- mondtam, és az önsajnálattól
szapora könnyeim gyülekeztek.
Éjjel volt, a váltás ideje,
a kasszánál, ahol a tetteinket
kiszámolják, senki sem ült.
Függönyök Kísértek görögve,
és lepkék váltak le a hátadról,
ahogy kérlelésemre ügyet se vetve
haladtál a felszabadított úton előre.

A karácsonyi vendég

A harminc körüli, vézna idegen
taxival jön és késve. Őt
hívjuk meg minden karácsony ebédre.
ő távolba szakadt apánk; vagyis:
rossz útra tért lányunk, ő aki
keresetét erre az útra kuporgatta,
aki nyakán átvetett sállal ül
a brokátruhás nők és pecsétgyűrűs
férfiak között, vaskos történeteket mond
és ujjait a spárgamártásban áztatja közben.
Türelmünk családi próbája ez a nap,
ahogy a puding próbája az evés.
Hajunk kihull, megrogynak térdeink,
de ünnepi mosolyunk töretlen, bár
befelé csorgó könnyeink túlzottan is
sósak, lélegzetvételünk túl szapora,
s félünk, újra látnunk az elveszettet,
kár volt. De ki értene egy hangot
a hangok összefüggése nélkül?
Ő, aki asztalhoz vezetett minket,
asztalt bont, elmosogat, felmos.
A maradékot háromszáz hatvanöt részre
osztja, és köszönés nélkül távozik.
Ő a bűnbak, depressziónk és viszályunk
kiváltó oka. Ő az áldozati bárány, fehér
abroszunkon otthagyja vére pecsétfoltjait.

Virágok példája

Ha csak a virágok szenvedélyességére
gondolok, szemrehányást teszek magamnak.
Nem tiltakoznak, nem emelnek panaszt,
amikor kezünkbe vesszük őket,
csak sápadnak, égnek és figyelnek.
Ha tudnák, hogy testetöltésük nekünk,
mit jelent. Élj sokáig! - kívánják -
mi a szerelem hírhozói vagyunk -
s rajongva küldik leveleiket. Ez a forróság
engem éget. Ez a közelség engem zavarba
hoz. Következnek mégis a ceremóniák,
a reggelik, a tükrök, a csábítások.