Alföld - 49. évf. 12. sz. (1998. december)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Garaczi László

Az orr

Folyni kezdett a vére, eszébe jutott a lány, aki egy kórházi ágyon fekszik és szintén folyik belőle a vér, akkor ezzel megvagyunk. Csöpögő orrát trikójába törülgetve végigjátszotta a meccset, gólt is lőtt, de ez sem volt elég a katasztrófális vereség elkerülésére.

A kórház bejáratánál egy fekete kendős, meggörbült nénike műanyag poharat rázogatott felé, Lovasi rávicsorított, és bement. Hétvégére a kórterem kiürült, a betegágyra heveredett, nekigyűrkőztek a Benetton sliccgomboknak, de léptek hallatszottak a folyosóról, az ügyeletes orvos volt, a lány hogyléte felől érdeklődött. A lánynak az az ötlete támadt, hogy röntgeneztessék meg Lovassi vörösre duzzadt orrnyergét. Na jó, de én csak kalandvágyból, adta be a derekát Lovasi. Mikor előadták problémájukat, Tomanek doktor arra bíztatta Lovasit, mozgassa meg az orrát, hogy recseg-e. Valami recsegett, de a szemüvege volt. Tomanek doktor átküldte őket a sebészetre, keressék doktor Radót. Pókhálós alagsoron vezetett az út a Cé épületbe, ahol doktor Radó, egy himlőhelyes, alacsony, középkorú férfi először nem értette, hogy mit magyaráz neki a pizsamás lány és a Benetton farmeres fiú, aztán kénytelen-kelletlen iratott egy röntgen-beutalót az asszisztensnőjével. Miközben az asszisztensnő írta a beutalót, egy rettenetes sebekkel borított férfi tápászkodott fel a vizsgálóról, és nyöszörgő hangon arról faggatta doktor Radót, hogy bent lesz-e hétvégén, aztán valami mankófélére támaszkodva kibotorkált a kezelőből és éppen feléjük csoszogott. Lovasi túljátszott rémülettel sziszegte a lány fülébe, vigyázz, jön!, erre vihogni kezdtek egymásba kapaszkodva.

A fiú a röntgenosztályról már egyedül indult doktor Radóhoz a lelettel, mert a lánynak görcsölt a hasa és visszament a nőgyógyászatra. Addigra az egész C-épület hétvégi, tetszhalott álmát aludta. A lift önállósította magát, először felsuhant a hetedikre, rányitotta hatalmas fémajtaját az ásító, űres folyosóra, mintha láthatatlan szellemeket kellene beengednie. Lovasi hiába gyömöszölte az indítást irányító gombot, a lift várt tíz másodpercet, és csak utána ment le a harmadikra. A sebbekkel, zúzódásokkal és daganatokkal borított férfi még mindig nem érte el a folyosó végét, a forduló félhomályában lihegett Lovasinak háttal. Lovasi bekopogott doktor Radó szobájába, nem jött válasz, a véres ember eltűnt a kanyarban, viszont felbukkant az asszsisztensnő, rideg, sértődött, vidékinek kinéző lány, pici kopt kereszt lógott a nyakában. Lovasi kérésére ő is bekopogott doktor Radóhoz, és doktor Radó ki is dugta himlőhelyes fejét, orrára közben szarukeretes pápaszemet illesztett, kezében nyitott könyvet tartott, dühösen azt mondta Lovasinak, hogy foglaljon helyet, legyen türelemmel. Lovasi helyet foglalt, abban a pillanatban doktor Radó kirontott a szobájából és kitépte kezéből a leletet. Fractúra nem látható, készségeskedett Lovasi. Azért betamponálom az orrát, dünnyögte doktor Radó, csak egy kicsit várnia kell, mert külfülddel beszélek.

Ez most engem be fog tamponálni, gondolta Lovasi.

Újból megjelent a nő, és azt mondta Lovasinak, hogy legjobb lesz, ha elmegy. Dehát a doktor úr még be akar tamponálni, csodálkozott Lovasi. Ahogy gondolja, vonta meg vállát a nő. Lovasi elindult a folyosón, ahol a véres ember és aztán a nővérke is eltűnt, csukott ajtók, a falon felirat, kérjük, hogy az ablakok közt ne tároljanak élelmiszert. Balra fordult, és ugyanott találta magát, ahonnan elindult, doktor Radó szobájának ajtaja előtt. Bekopogott, azonnal kinyílt az ajtó, doktor Radó elnézést kért, hogy megváratta, konferencia-beszélgetést folytatott külföldi kollégákkal, igen, ide parancsoljon, mutatott egy zöld vászonnal borított asztalra, egy pillanat alatt betamponálom, és már mehet is. Fapálcikára csavart nedves vattával tisztogatni kezdte Lovasi bal orrlukát, mikor kopogtak, nyilván a nővérke az, gondolta Lovasi. Doktor Radó feltörülte Lovasi arcáról a nyakáig csorranó vért, mert a meggyötört orrnyeregben elpattant erek ismét vérezni kezdtek, és folytatta az orrlukak óvatos kipucolását és fertőtlenítését. Lovasi fölött egy hatalmas lámpatest lebegett, felfordított, lángoló fémteknő, mellette acélmonstrum karokkal, kapcsokkal, hevederekkel, amit rá lehetett ereszteni az ágyon heverő betegre. Most be fogom jódozni, mondta doktor Radó, lehet, hogy csípni fog, ne mozogjon, nem szeretném, ha a szemébe fröccsenne. Lovasi úgy érezte magát, mintha képzelődne vagy álmodna, lehet, hogy elaludt a lány kórtermében? És most tovább álmodja az időt, annak is nem a legkellemesebb verzióját? Doktor Radó hátraszólt a háttérben szöszmötölő nővérnek, hogy a biztonság kedvéért fogná meg Lovasi fejét, két kéz tapadt a halántékára, és a látómezejébe bekúszott a véres ember kékre-zöldre vert, hegektől és véraláfutásoktól borított, amorf feje. Felordított, levetette magát a műtőasztalról, közben kiverte doktor Radó kezéből a jódos üveget, és az ajtó felé hátrált. Doktor Radó döbbenten nézett rá, és a véres ember is inkább mintha megijedt volna, de aztán ő szedte össze magát előbb, valami olyasmit bugyborékolt, hogy na, neki ebből elég, és elindult volna kifelé, csakhogy Lovasi mintegy elállta az utat az ajtónál. Fiatalember, megőrült?, mondta a doktor, és Lovasi felé tárta összejódozott kezét Lovasi tébolyodottságának bizonyítékaként. A véres ember el akart sasszézni Lovasi orra előtt, egy magasságba ért vele, a szemébe nézett, és Lovasi megértette, hogy ez itt a vég. Tett még egy utolsó erőfeszítést, hogy felébressze magát a lány kórtermében, ahol mindezt álmodja, hiába.

A véres ember előrehajolt és nagy erővel az arcába fejelt.

Mikor magához tért, egy székhez volt kötözve a falnál. A függönyöket elhúzták, odakint sötétedett, három imbolygó, kék lángnyelv világította meg a helyiséget.

A műtőasztalon az asszisztensnő hevert anyaszűlt meztelenül. Lábánál a véres ember állt elgondolkozva, a túloldalon pedig doktor Radó matatott valamit egy szikével az ájult nő nyakán. Lovasi iszonyodva látta, hogy gégemetszést hajt végre, aztán a nyelőcsövet is megnyitja, utasításfélét hümment a véres embernek, aki a háta mögül, az asztalról lezárt kémcsövet vesz elő, amiben két csótány a hirtelen mozgás hatására idegesen csapkodni kezd hosszú, görbe fejcsápjával. A véres ember óvatosan kiengedte őket a műtőasztal zöld vásznára. Tanácstalanul álldogáltak, doktor Radó valamit suttogott feléjük, mire elindultak megbabonázva az asszisztensnő nyaka felé, pihés válla után a nyakhajlatnál elbizonytalanodtak, de aztán doktor Radó suttogó-feddő atyai sürgetésére a nagyobbik a nyelőcsőbe dugta csápját majd befurakodott, a kisebbik pedig a kitárt légcsőben tűnt el. Doktor Radó összevarrta a sebet, tamponálunk, tamponálunk, dudorászta vidáman, de jó is ez, tamponálunk. A véres ember észrevette, hogy Lovasi mahoz tért, egy hosszú szikét kezdett hevíteni a táncoló, kék láng fölött. Doktor Radó odanézett, aztán Lovasira, elégedetten morrantott. A meleg hatására levált az egyik lazán feltapasztott kötés a véres ember combjáról, láthatóvá vált a csontig roncsoló sérülés krátere, a barnán varrasodó sebszájak mögött sötétbíbor húskocsonya remegett. Lejött rólam ez a faszság, mondta a trancsírozott ember, és ahogy félkézzel megpróbálta visszanyomni a leokoplasztot, kipasszírozott a sebből egy öklömnyi véres masszát. , de guszta, fintorgott doktor Radó. Akkor ne nézz oda, bazdmeg, mondta a véres ember, de mikor látta, hogy szederjes combján ömlik lefelé húsa lucskos zseléje, felnyögött. Nyugi, mondta doktor Radó, és egy spakniszerű orvosi műszer segítségével visszavakolta a kibuggyanó, vörös masszát, aztán szorítókötést is tett a zombi combjára. Az elcsótányosított asszisztensnő békesen pihegett a műtőasztalon. Doktor Radó figyelme Lovasi felé fordult. Hol van az a baszás, kérdezte a véres embert, aki egy befőttesüveget húzott elő a hűtőszekrényből, és Lovasi orra elé tette a műtőasztal szélére. A befőttesüvegben egy jól megtermett, szőrös madárpók forgott körbe-körbe. Kábé egy arasz volt csápvégtől csápvégig, doktor Radó feltépte Lovasi ingét és filctollal bejelölte mellkasát baloldalon. Az elbogarasított nővérkét leemelték a linóleumpadlóra, föltették helyére Lovasit, az egyszerűség kedvért székestül. Könyörgök, ne, nyöszörögte Lovasi, de csak annyi jött ki a torkán, hogy ö-ö-ö-e. Doktor Radó felvonta a szemöldökét, ő-ő-ő-eee?, nem értem. Kötözőhely?

Az egész szinte felfoghatatlan volt, két zombi egy madárpókot akart Lovasi szívkamrájába operálni szpészmékernek. Tamponálunk, tamponálunk, zümmögte a doki, keze egy pillanatra megállt a levegőben a füstölgő szikével, mert felsírt a falon a médiumtelefon. Egyre közelebb hajolt, aztán újból megdermedt, most meg hörgés hallatszott a műtőasztal alól. Na, így viszont nem tudok tamponálni, mondta ingerülten. Először csak tamponáld meg az orrát, javasolta a véres ember, azzal nincs annyi macera. Mondasz valamit, válaszolta, de hirtelen kiszökött arcából a vér, majd hosszan és gyomormélyből felvonyított. Lovasi háttal hevert az asztalon, pontosabban a hátára kötözött széken, magatehetetlenül, először csak annyit látott, hogy Doktor Radó feltartott kézzel, nagyra tátott, iszonyodó szájjal, kigúvadt szemmel a fal felé hátrál, és azt hörgi, hogy a legalsó fiók, de aztán félrefeszített fejjel az iszony okát is meglátta: doktor Radó egy borjú nagyságú, fehér köpenybe burkolt csótányt vonszolt a lábával. A csótány tűhegyes csápjával átfúrta a térdizületét, és szorosan rácsimpaszkodott a lábára. Ide a kezembe, sziszegte doktor Radó a véres embernek, aki a legalsó fiókból kicibált meztelen barbibabát feléje hajította, de a plafonról lecsüngő acélmonstrum egyik karjában elakadva Lovasi arca elé zuhant és leverte a madárpókos üveget a földre. Doktor Radó ekkor a nővérköpenyes szörnyeteg hátába döfte a szikét és megpróbálta tarkóig felhasítani, de elakadt a kitinpáncél egyik szeletében, és hiába forgatta, gyömöszölte a pengét, csak azt érte el, hogy az óriásbogár rettenetes fájdalmában megiramodott, átszakította a szoba ajtaját, és hosszan hátrahajló csápjával a hadonászó doktort magával vonszolta a C épület üres folyosóján. A véres ember a zizegve pörgő madárpókra meredt a lábai között. A vonyító médiumtelefon, Lovasi orra előtt a horogkereszttel kitetovált, meztelen barbisegg: ideje felébredni.