Alföld - 49. évf. 8. sz. (1998. augusztus)
Nem lehetett nem észrevenni,
megszúrt zavaros tengerszemmel.
Teli pohárszéken ült a szó szorító
értelmében. Benyakalt boszorkány,
túl első fiatalságán, veszett róka boával.
Tincsei cinóber, meztelen csigák,
bőre szeplős, fehér terror.
Arcpirító azazéli toalett.
Homlokán nehéz víz sárgállott,
nyakszirtjén gyöngyök oldalogtak:
kacsacsőrű emlős tojásai.
Smaragd légy mosdott szája szélén.
Cigányútra csúszott a kígyópálinka,
kuvaszok marakodtak gyomromban.
Hatszor rendelte ugyanazt,
majd zsírpárnáira hanyatlott, lassan
körém gömbölyödött, mint a sün,
amely tudvalevőleg akkurátus állat.
Sóvárgó viasszá bábozódva
számba vettem a következményeket.
anya csak egy van
apa is
kisámfázza a hősködőket
nyakukra csévéli a mézeskötelet
formalinba fojtja a célokat
maga elé tűzi
szénné égeti a hajítófát
kivágja hangyás életfilmjéből
trópusi autóbuszokat egzaltált állatokat
elsüllyeszti vágyai Zeppelinjét
leparkettázza a látomásokat
elmosogatja a zsoltárokat
kikeféli érdes árnyékát
nem ismerkedik kórisméjével
utcán főleg nem
ejtőernyőselyem csapágyszekér
mohón jön mint az orrvérzés
fél vegyes elszállt angyal
eszébe jut a gyerek
A vadonban nagymacskák fújnak, s a szél.
Négy hónapos lányom álmában beszél.
Nyers aggodalomra semmi ok, talán.
Hó alatt szuszogó, tetszhalott csalán.
Pormacskától szőrös, tavalyi kölni.
Jégpuskával érett rigókat ölni.
A radiátor festett, zombi tavasz.
A mámorfitogtatók zöme kamasz.