Alföld - 49. évf. 8. sz. (1998. augusztus)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Zemlényi Attila

Minden hájjal

Nem lehetett nem észrevenni,

megszúrt zavaros tengerszemmel.

Teli pohárszéken ült a szó szorító

értelmében. Benyakalt boszorkány,

túl első fiatalságán, veszett róka boával.

Tincsei cinóber, meztelen csigák,

bőre szeplős, fehér terror.

Arcpirító azazéli toalett.

Homlokán nehéz víz sárgállott,

nyakszirtjén gyöngyök oldalogtak:

kacsacsőrű emlős tojásai.

Smaragd légy mosdott szája szélén.

Cigányútra csúszott a kígyópálinka,

kuvaszok marakodtak gyomromban.

Hatszor rendelte ugyanazt,

majd zsírpárnáira hanyatlott, lassan

körém gömbölyödött, mint a sün,

amely tudvalevőleg akkurátus állat.

Sóvárgó viasszá bábozódva

számba vettem a következményeket.

 

Kommersz szíverősítő

anya csak egy van

apa is

kisámfázza a hősködőket

nyakukra csévéli a mézeskötelet

formalinba fojtja a célokat

maga elé tűzi

szénné égeti a hajítófát

kivágja hangyás életfilmjéből

trópusi autóbuszokat egzaltált állatokat

elsüllyeszti vágyai Zeppelinjét

leparkettázza a látomásokat

elmosogatja a zsoltárokat

kikeféli érdes árnyékát

nem ismerkedik kórisméjével

utcán főleg nem

ejtőernyőselyem csapágyszekér

mohón jön mint az orrvérzés

fél vegyes elszállt angyal

eszébe jut a gyerek

 

Szplín takarékon

A vadonban nagymacskák fújnak, s a szél.

Négy hónapos lányom álmában beszél.

Nyers aggodalomra semmi ok, talán.

Hó alatt szuszogó, tetszhalott csalán.

Pormacskától szőrös, tavalyi kölni.

Jégpuskával érett rigókat ölni.

A radiátor festett, zombi tavasz.

A mámorfitogtatók zöme kamasz.