Alföld - 49. évf. 8. sz. (1998. augusztus)
a meleg negatívból
kiválnak a sárga női
formák. A tavasz lehet
ilyen a vágóhidak udvarán
s a hajnal a japánkertben
Mintha álmodná, mozdulni
képtelen -
álláig ér a föld
apró korrekcióra készül
meg akar halni
Még nem tudja
szándéka nem választható
: visszavonhatatlanul régen
halott
Valahány irányból ugyanoda
jut. Egyirányú labirintus
végén a sírás. Nem
akarni a jót legalább nehéz
már nincs ott a homályban
a kéz
szürke irónnal húzta
át az összes nevet a versek
fölött. Így -
végre birtokon belül -
ő gyújthatta be a
krematóriumi tüzet
A hamuba, ami a századok után
maradt
nem volt kedve belerajzolni
a madárnyomokat
Emelkedik, följebb
Szájában meglebegteti a
jeges vizet
Kinéz a hó barbár torlaszai
felé - sóhajt
visszaereszkedik
Hozzákészül a következő
reménytelen fölemelkedéshez