Alföld - 49. évf. 8. sz. (1998. augusztus)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Zalán Tibor

Fríz

a meleg negatívból

kiválnak a sárga női

formák. A tavasz lehet

ilyen a vágóhidak udvarán

s a hajnal a japánkertben

Mintha álmodná, mozdulni

képtelen -

álláig ér a föld

 

Tévedés

apró korrekcióra készül

meg akar halni

Még nem tudja

szándéka nem választható

: visszavonhatatlanul régen

halott

 

Manipuláció

Valahány irányból ugyanoda

jut. Egyirányú labirintus

végén a sírás. Nem

akarni a jót legalább nehéz

 

Belül

már nincs ott a homályban

a kéz

szürke irónnal húzta

át az összes nevet a versek

fölött. Így -

végre birtokon belül -

ő gyújthatta be a

krematóriumi tüzet

A hamuba, ami a századok után

maradt

nem volt kedve belerajzolni

a madárnyomokat

 

Napirend

Emelkedik, följebb

Szájában meglebegteti a

jeges vizet

Kinéz a hó barbár torlaszai

felé - sóhajt

visszaereszkedik

Hozzákészül a következő

reménytelen fölemelkedéshez