Alföld - 49. évf. 8. sz. (1998. augusztus)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Utassy József

Beismerő vallomás

Igen,

én föllázadtam.

Föllázadtam az Isten ellen,

mert erre ösztökélt a szellem:

föllázadtam hát

Isten ellen.

Nem jókedvemből,

nem is rosszból:

lázadtam fényes unalomból,

mikor Isten is szürkét gondol

a csillagokról.

Amit én eddig hallottam,

hittem:

minden lim-lomot

szemétre vittem:

ott keressétek,

hogyha van

Isten!

Ama sziszegő almafának

minden gyümölcsét megettem:

Évám csak sírt,

siratózott,

én meg nevettem,

és eme szavakkal térdeltem elébe:

nekem nem elég Mózes meséje!

 

Beszélő nevek

Magass Áron

Kereskedő volnék,

nevem Magass Áron.

Eladnám én anyámat is,

de csak magas áron.

Magh Ányos

Magh Ányosnak hívnak.

Nagy nevetség persze,

hogy egy tüntetésen vertek

gumibottal fejbe.

Kupp Ica

Kocsmatündér vagyok.

Kit magamhoz intek,

ha siheder, ha aggastyán:

fenékig hörpinthet.

Bacz Ilus

Én vagyok Bacz Ilus.

Ha megkaptál, vacogj!

Előlről is, hátulról is

csak dollárért baczok.

Dill Emma

Meghaljak? Ne haljak?

Mi van, ha meghalok?!

Úgy döntöttem, nem halok meg,

hisz úgyis meghalok.

 

A remény őrtüze mellől

Úgy páráll a föld,

már-már Isten hiteget.

Áve, Kikelet!

*

Terített Nyár, Te

Piros Negyvenszáz Ulti:

taníts elmúlni!

*

Fáradt az égbolt.

Vállamon varjú időz.

Ím, megjött az ősz.

*

Villog a vadon.

Szítsd a remény őrtüzét

vakon, szabadon!