Alföld - 48. évf. 11. sz. (1997. november)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Kolumbán Miklós

Népek

A kis népeknek feltűnően udvariasnak

vagy diszkréten hangoskodónak kell lenniük.

Masszív bankokat kell építeniük, búvóhelyeket a gazdagoknak,

vagy úgy kezelni a szőlőt, mintha ékszer volna.

Asszonyaik legyenek szenvedélyesek, férfiaik tettrekészek.

Fegyvereiket élezniük kell,

de soha nem szabad támadásra gondolniuk.

A kis népeknek fessnek kell lenniük,

amin alázatot kell értenünk.

Hinniük kell Istenben, ez az utolsó menedékük.

A nagy népek megengedhetik maguknak, hogy

kegyetlenek legyenek a saját fajtájukkal szemben.

Ők is kiépíthetik persze intim pólusukat a testük körül.

A pénzen legtöbbször Istent értik.

A gazdagok nem törődnek a szegényekkel;

a szegények leszartnak érezhetik magukat -

valami átprogramozódott a lelkükben.

Az erőszakot csak múló jelenségként tüntetik fel.

A nagy népek a gondokat tekinthetik bolháknak is -

éhség, gyilkosság, tudatlanság szerintük helyénvaló,

mindezek jótékony gondnoka: a hallgatás.

A nagy népek ügyetlenek, egyúttal elvárhatóan magabiztosak.

Ha szükséges, metszőfogaikat is vicsorítják.

A kis és a nagy népek végső soron

a forráspont definiálásában különböznek:

vagy a Celsius, vagy a Fahrenheit.