Alföld - 48. évf. 7. sz. (1997. július)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Tolnai Ottó

Pilinszky és Jován

Azt hitték ahogy felfutottam zihálva

a balettpatkányok már ott spicceltek

a tükörfalon

magam is azt hittem ahogy lefutottam

zihálva a földalattiba

(föl-le a tükörfalon)

még mindig félek pissoirnak vélem:

egyből (és nem szépen hajszálanként)

megőszültem.

pedig csak gipszet kubikoltam

egész éjszaka a jovánnak

és ő sztaniol tepsikben nyújtotta

ügyesen akár egy balkáni pék

az is a jovánovics jován

egy balkáni pék

mesélik ugyanis van a balkánon egy fajta

börek: burek s ništa.

azt még heidegger is megkóstolta volna

mármint a semmivel töltött böreket

mondd ismered ezt az étvágyat

a semmi étvágyát

igen jován jovánovics egy olyan balkáni pék

egy olyan nagyszívű balkáni balfék

jóllehet sosem is voltak balos érzelmei

akinél a semmi a tészta és a töltelék is

minden más szeplőt ejtene (akárha mákkal töltené)

amikor elkészültünk egy reszlivel megáldoztam

hogy a hajnali misét is átugorhassam

és azokban a pékségekben

ahol az üres börek (burek s ništa) készül

ott még a tücskök is fehérek

a balettpatkányok spiccében is

egy kis ostyagyurma van

azon pipiskednek

a balkáni pék (nagyszívű balfék) pépjén

a jován keveri az öreg balettcipészeknek

a patkányvérecskét hogy felszippantsa

(nagy patkányfogó az opera jóllehet a diótörő

egérkéit ejti csapdába csak)

igen a flamingóselyemben is csak egy marék

gipsz az amibe a mester (a teremtő) lelket lehel

tudom akik nem hajszálanként őszülnek

hanem egyszerre mint vörösmartynál a föld

mint vörösmartynál az isten

mind azt mondják a jovánnak kubikoltak gipszet

és többé nincs is szándékomban mást csinálni

mint kubikolni a jovánnak a szűz alabástromgipszet

noha valójában fogalmam sincs hol is a műterme

de hát én mindig is kubikos szerettem volna lenni

e szűz anyagok (gipsz liszt etcetera) kubikosa

legközelebb már így is fogok bejelentkezni

a fényes világi szállók recepcióján: kubikos.

"A mester észrevette meghatódottságomat, tetszett neki, barátságosan rögtön közölte is, hogy ezek a pékségi tücskök épp olyanok, mint a mezeiek, csak a színüket változtatják meg ebben az új környezetben. Fehérekké válnak, mintha örökké lisztben fürödnének, jóllehet meg sem érintik a lisztet." (Német István: Díszudvar)