Alföld - 48. évf. 7. sz. (1997. július)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Dusa Lajos

Flamand szonett

Az Úr most elment Flandriába,

telefonszámát nem tudod.

Élsz a magyar lepusztulásban,

s mint mindig - most is egyedül.

Az örök hiány hegedül,

s míg figyeled a hangzatot:

mást játszik lelked gordonkája,

s mást kint a kakofón nagyok.

Te vagy a néma partitúra,

s a kinti csim-bumm nem igaz.

Ellened volt a diktatúra,

s ellened van most a piac.

Isten meg Mélyföldön téblábol,

s jó, ha küld bálás ócskaruhát

a már üdvözült Flandriából.

 

Asszonyom verse

Uramisten, mit tehetek így,

hogy uram lovag, bárhogy kóbor?

Ismeri minden rejtekemet,

s vérében van a lelemény...

Jó feminista hogy legyek így?

Hogy lázadjak föl olykor-olykor?

Ez a gaz szeret; s csak nevet rám,

mint most e kandi költemény.

 

A fiamról való álom

A Nap utcán, a Nap utcai

villamosmegálló felé

viszem a fiam. Hét kiló,

s én ötven. Nehéz. És csak csúszna

az én eleven babazsákom,

csúszna le a csatkos avarba...

De én viszem ott, a Nap utcán,

csak cipelem ott, a Nap utcán,

viszem, viszem egy nem létező,

rég megszűnt megálló felé.