Alföld - 48. évf. 1. sz. (1997. január)
Én majd november 4-én ünnepelek.
Akkor dőlt meg a rendszer. Mint Talleyrand
mondta: a szuronyokkal sok mindent
lehet csinálni, csak ülni nem lehet rajtuk.
Illetve, ha oly sok a szurony,
hogy résmentes felületet képez,
akkor, ahogy a tótok mondják; secko jedno,
vagyis egyre meg.
Én nem koszorúzok és nem adok
interjút. Személyes kapcsolatom van
Nagy Imrével, annak ellenére,
hogy sohasem találkoztam vele. Sajnos.
Sokat tanulhattam volna tőle.
Érzelemgazdagságot, bölcsességet.
És a mi a legfontosabb: igenis lehet
erkölcsösen politizálni.
A szovjet inváziónak nem volt igazán
mély hatása. Csak az derült ki, amit úgyis
tudunk, hogy az emberek többnyire gyávák,
szemetek. Vagyis hogy élni akarnak.
Ez pedig - végülis - megbocsájtható.
Nekem a történelem a valóság
Tört-én-elem. (Tandori-koppintás,
annyi baj legyen. Most én ismétlem őt,
s ezzel megspórolok neki némi fáradságot,
hátha örülni fog. Ez végülis kollegialítás.
De most bezárom a zárójelet, és visszatérek
tkppeni mondandómhoz.)
Roosewelttel kelek, Churchillel hálok.
Mari ezt, hálisten, nem veszi észre
(mivel régesrég elittam az eszét).
Lenin pudvás agyából
is készítettem aszpikos velőrózsát.
Az öngyújtókkal mindig befürödtem,
ez így mondhatni majdnem képzavarnak,
habár tény: volt valaha zsebes fürdőgatyám,
amelyben olykor önfeledkezett
csomag Munkás (vagy Kossuth?),
meg egy skatulya gyufa.
A gyufára amúgy is pikkeltem,
mert hangzóit megkeverve faggyúnak hangzik,
ami jobb társaságban zsenáns;
ezért tértem volt át az öngyújtóra.
Amitől viszont bőrkeményedésem támadt
a hüvely
kujjamon a rovátkolt csiholókorong
túl gyakori üzembe helyezése következtében.
Ugyanezt a kálváriát megjártam a
piezo-elektromos (nyomásra gerjedő),
többtízdolláros tüzelőeszközökkel
is:
hol a piezo hiányzott belőlük,
hol az elektrom.
De, veszem észre, elcsellengtem a tárgytól,
amire ráadásul rá se tértem.
A nők tudniillik. A hölgymenyétek.
Feleség-féleségek. Asszonykacatok.
Akik napot is éjjé feketítve,
holdat kormozva nem szeretnek engem,
megállás nélkül, sőt, visszamenőleg,
éveknek soka óta.
S mint a kérdezetlen homok
pereg életem el a semmibe.