Alföld - 48. évf. 1. sz. (1997. január)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Petri György

1956

Én majd november 4-én ünnepelek.

Akkor dőlt meg a rendszer. Mint Talleyrand

mondta: a szuronyokkal sok mindent

lehet csinálni, csak ülni nem lehet rajtuk.

Illetve, ha oly sok a szurony,

hogy résmentes felületet képez,

akkor, ahogy a tótok mondják; secko jedno,

vagyis egyre meg.

Én nem koszorúzok és nem adok

interjút. Személyes kapcsolatom van

Nagy Imrével, annak ellenére,

hogy sohasem találkoztam vele. Sajnos.

Sokat tanulhattam volna tőle.

Érzelemgazdagságot, bölcsességet.

És a mi a legfontosabb: igenis lehet

erkölcsösen politizálni.

A szovjet inváziónak nem volt igazán

mély hatása. Csak az derült ki, amit úgyis

tudunk, hogy az emberek többnyire gyávák,

szemetek. Vagyis hogy élni akarnak.

Ez pedig - végülis - megbocsájtható.

  1. október.

Toccata

Nekem a történelem a valóság

Tört-én-elem. (Tandori-koppintás,

annyi baj legyen. Most én ismétlem őt,

s ezzel megspórolok neki némi fáradságot,

hátha örülni fog. Ez végülis kollegialítás.

De most bezárom a zárójelet, és visszatérek

tkppeni mondandómhoz.)

Roosewelttel kelek, Churchillel hálok.

Mari ezt, hálisten, nem veszi észre

(mivel régesrég elittam az eszét).

Lenin pudvás agyából

is készítettem aszpikos velőrózsát.

Gyufa

Az öngyújtókkal mindig befürödtem,

ez így mondhatni majdnem képzavarnak,

habár tény: volt valaha zsebes fürdőgatyám,

amelyben olykor önfeledkezett

csomag Munkás (vagy Kossuth?),

meg egy skatulya gyufa.

A gyufára amúgy is pikkeltem,

mert hangzóit megkeverve faggyúnak hangzik,

ami jobb társaságban zsenáns;

ezért tértem volt át az öngyújtóra.

Amitől viszont bőrkeményedésem támadt

a hüvely

kujjamon a rovátkolt csiholókorong

túl gyakori üzembe helyezése következtében.

Ugyanezt a kálváriát megjártam a

piezo-elektromos (nyomásra gerjedő),

többtízdolláros tüzelőeszközökkel is:

hol a piezo hiányzott belőlük,

hol az elektrom.

De, veszem észre, elcsellengtem a tárgytól,

amire ráadásul rá se tértem.

A nők tudniillik. A hölgymenyétek.

Feleség-féleségek. Asszonykacatok.

Akik napot is éjjé feketítve,

holdat kormozva nem szeretnek engem,

megállás nélkül, sőt, visszamenőleg,

éveknek soka óta.

S mint a kérdezetlen homok

pereg életem el a semmibe.