Alföld - 47. évf. 8. sz. (1996. augusztus)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Hazai Attila

Vigyázz Zsuzsi!

- Megmondom őszintén, az Emesével mi nem esnénk ki. Én csak a Zsuzsi miatt nem merem kinyitni az ajtót - mondta Feri.

- A Zsuzsi jól ül, nem lesz semmi. Stabilak vagyunk - jelentette ki Zsolt, és belekortyolt a huszonharmadik fröccsébe. Köhécselni kezdett, elővett egy műanyag füstszűrőt, rátette a Multifiltere végére és rágyújtott. A fröccs leesett és ráömlött a küszöbre. Zsuzsi a mély, édes-bús hangján lalázni kezdett.

- Ettől még a tyúkok is elalszanak. Láttad azt a filmet? - mondta Feri Tibinek.

- Ühüm - mondta Tibi.

- Kinyitnám az ajtót, hogy bejöjjön egy kis levegő - próbálkozott Feri.

- Ne nyisd ki - mondta Tibi.

- Figyeled hogy a Tibi milyen megszállottan vigyáz ránk? - kérdezte Feri a Tibi barátnőjét.

- Nagyon kérlek, ne nyisd ki az ajtót. Fejezzük már be ezt a témát - mondta Spenót.

- Hát, nekem elegem van ebből. Kinyitom és kész - mondta Feri. - Egyébként is, mi ülünk itt a szélen, úgyhogy mi döntjük el, hogy mi legyen - mondta és kinyitotta a tolóajtót.

A levegő nagy erővel csapódott a hátsó traktusba. Nagy Laci felhangosította a magnót, kielőzött két teherautót, és egy közéjük szorult Polski Fiat-ot. A szakállas, negyvenöt körüli pasas, név szerint Matyi - aki Spenót mellett utazott az első ülésen -, most oldalra döntötte a fejét, és beütötte az ablakba. A társaságban egyedül Matyi nem volt másnapos, ő még mindig keményen be volt rúgva.

Spenót egész úton átkarolta, hogy ne ütődjön semminek, az imént azonban elengedte Matyi vállát, és szegény Matyi feje máris az ablaknak esett. Az ütéstől valamennyire magához tért. Matyi a zsebébe nyúlt, s kínálgatni kezdte az embereket Sopianae cigarettájával.

- Csukd be az ajtót! - mondta Spenót Ferinek, közben visszafordult az ülésen, és belenyúlt Matyi cigis dobozába. - Ezek mind el vannak törve Matyikám - mondta Spenót.

Zsuzsi ekkor kissé felemelkedett Zsolt öléből, hirtelen oldalra dőlt és kiesett a mikrobuszból.

Feri hallotta Zsuzsi sikolyát. Oldalra nézett és látta ahogy Zsuzsi kizuhant mint egy tárgy. Mintha azt is hallotta volna, ahogy a betonon koppannak és széttöredeznek a lány csontjai.

Azt a leborult szivar végét - gondolta magában Feri és gyorsan becsukta az ajtót, nehogy más is kiessen. Rajta kívül csak a hátsó sorokban láthatták, hogy mi történt, a gitárszóló folyamatosan üvöltött, és most beszállt a dob is a zenébe. Oh baby baby baby oh baby baby - kezdett rá az énekes.

- Hogy a túróba törhetett el a cigim? - kérdezte Spenóttól Matyi.

- Nem tudom - mondta Spenót.

- Nem baj. Iszunk valamit és veszünk újat. Nem igaz Spenótkám? - Motyogta Matyi és megpróbálta visszarakni a dobozt a zsebébe, de az végül beesett az ülés alá.

Feri nem tudta mihez kezdjen. A hátsó sorban ülő emberek se beszéltek. - Az van, hogy kiesett a Zsuzsa... - súgta barátnője fülébe.

Emese felriadt. Hátra, majd előre nézett. - Kiesett a Zsuzsa - kiáltotta.

- Bassza meg! - mondta Spenót és hátra fordult.

- Hát ilyen nincs - mondta Tibi. - Direkt mondtam, hogy ne nyissátok ki az ajtót!

Nagy Laci, a sofőr nem figyelte a beszélgetést, semmit sem sejtett a balesetről. Százzal ment, épp gyorsított és kielőzött egy Lada Samarát. Mindenki tehetetlen volt és rémült.

Feri behunyta a szemét. Arra gondolt, milyen jó lenne, ha csak álmodna. Ha Zsuzsi csak virtuálisan esett volna ki, s közben ott ülne a tizenhatodik nagyfröccsével a kezében, és tovább dúdolgatna.

- Szegény Zsuzsi! Milyen csúnyán kibabrált vele a sors. Pedig ő tudta mi az, hogy valamit elmondani, valamit elénekelni! Nem úgy, mint a sok érzéketlen, lámpafényben, play backre tátogó jóízlésű szakmabeli. Zsuzsi bezzeg tudta, hogy mit jelent érezni, mit jelent hazudni, mi a szenvedély - gondolta Feri és elszomorodott. Hátrafordult, Zsolt Homályos szemüvegét és remegő száját nézte.

- Most mi lesz? - kérdezte Feri.

- Hogy érted? - kérdezte Zsolt.

- Mi lesz a Csókolommal? Hiszen a csúcson vagytok - mondta Feri.

- Nem eshetett ki - mondta Zsolt. - Teljesen szorítottam a lábammal. Nem eshetett ki. Lehetetlen, hogy kiesett.

- Ne bőgjél nyuszikám. Inkább azt mondd meg, mi lesz a Csókolommal? A számok ugyebár már elkészültek, azokat bármikor el lehet játszani. Szerintem kell egy új énekes - mondta Feri a halkan pityergő dobos srácot nyugtatgatva. - Te pedig úgyis találsz valakit, akit ugyanígy szeretsz majd. Ne sírj légyszíves, ez nem férfias magatartás.

Zsolt egyre jobban sírt, s a mellett ülő két lány is szipogni kezdett.

- Ugyan már! - mondta Feri. - Hat körül Pesten leszünk. Te is tudod, hogy ott milyen eszméletlen sok jó nő van. Örülj annak, hogy te legalább létezel. És hogy Pesten élhetsz. Minden lehetőséged megvan a sikerre, csak azt kell kitalálnotok, hogy mi legyen a zenekarral.

- Hagyd abba! - hüppögte a dobos.

- Abbahagyhatom. Mondjuk engem ez az egész nem annyira érint. Nekem megvan a magam együttese. Egyszerűen csak drukkolok nektek, hogy mihamarább talpra álljatok - mondta Feri.
Zsolt hallgatta a szónoklatot, közben foltos pólójába törölte nedves szemüvegét.

- Amerikában nem gond, ha valaki véletlenül kihal egy projektből - folytatta Feri. - A legtöbben hamar túlteszik az ilyenen magukat, és továbbra is a dologra koncentrálnak. Ez bennük a fantasztikus!

Zsolt egy idő múlva befejezte a sírást, és kifújta az orrát. Feri folyamatos szövegelését hallgatta. Lassanként mosolyra húzódott a szája.

- Ez az! - mondta Feri. - Szépen, kiegyensúlyozottan. Folyton mosolyogni. Az idegeskedésnek nincs semmi értelme.

Péter vigasztaló ábrázattal Zsolt felé nyújtotta a fröccsét. Zsolt elvette és belekortyolt.

- Szörnyű tragédia, hogy a Zsuzsi kipurcant. Illetve, hogy így, ilyen tragikus hirtelenséggel távozott közülünk, hi-hi, elnézést az előbbi kifejezésért - folytatta Feri. - De az a vicc az egészben, hogy tulajdonképpen ez jó reklám az együttesnek.

- Zsuzsi nélkül nem lesz Csókolom - mondta Zsolt. Megdörzsölte az arcát, és feltette a szemüvegét.

- Ne hülyéskedj már. Egy ilyen ziccert nem lehet kihagyni! - mondta Feri.

- Zsuzsi nélkül nem játszunk. A Csókolomnak nélküle nincs értelme - mondta Spenót.

Ez bizony szomorú - mondta Feri, és elmerengett.

- Miért nem az a szomorú, hogy kiesett a Zsuzsi? Vagy, hogy kinyitottad az ajtót a buzi fejeddel!? Amikor mondtam, hogy ne nyisd ki - mondta Spenót.

- Szerintem inkább az a szomorú, hogy csináltok valami jó dolgot, létrehoztatok valamit a semmiből, ami csak azért létezik, mert ti vagytok, aztán egy ilyen kis gixer miatt abbahagynátok. Ennyire nyámnyila fickók lennétek? Nem birtok ki egy ilyen kaliberű kudarcot? Ennél sokkal nagyobb bajokat is mosolyogva kell elviselni.

Ági Feri felé fordult, nem tudta magát tovább türtőztetni. - Feri te nem cinikus vagy, hanem te beteg vagy. Súlyos beteg vagy - mondta Ági. - Nem tudom, miért ne gondolhatnál bele, hogy mit érzünk most! És hogy mit kellene mondanod egy ilyen helyzetben - mondta Ági és könny szökött a szemébe.

Tibi átkarolta a barátnőjét. - Jól van cicám, nyugodj meg - mondta. - A Feri jóindulatú. Lehet, hogy félreérted a humorát, sokan félreértik, de azért a maga módján szeret mindenkit. A Feri rendes.

- Nem érdekel! - mondta Ági.

- Könyörgöm ne bukj ki drága Ágikám! - szólt Feri.

- Van hogy egész népeket irtanak ki, vagy mint a Hunyadi, levágott orral és karral küldik haza a foglyokat. Nem lehet egyfolytában siránkozni! Vigadni kell, melózni, próbálni mint az állat! Gondolj bele hogy Ázsiában, Afrikában a mai napig egyfolytában nélkülöznek az emberek. Élve rohadnak meg a felnőttek és a gyerekek. Tudod te, hogy milyen amikor igazándiból büdös valaki? Amikor a húsa büdös és püffedt az embereknek? - kérdezte Feri és közben kissé mérgesnek tettette magát.

- Miért, te tudod? - kérdezte Spenót.

- Nem - mondta Feri. - Csak az Ágit próbálom megnyugtatni.

- Nincs nálad valami kemény-drog? - kérdezte Spenót.

- Nincs. - mondta Feri.

Ági maga elé nézett, mélyen hallgatott aztán sírni kezdett.

- Akkor adj egy cigit - mondta Spenót.

Feri elővett egy doboz Pall Mallt. Megkínálta Spenótot, az ásítozó Matyit, a Péter, a lányokat és Zsoltot is, végül maga is rágyújtott az ízletes cigarettára.

Spenót megköszörülte a torkát. - Meg kell mondjam Feri, ilyen sok faszságot évek óta nem hallottam. Legalábbis nem ennyire folyamatosan nyomatva - mondta, amint beleszívott a cigijébe.

Nagy Laci lekanyarodott az autóútról, és egy hegynek vezető úton kezdtek felkapaszkodni. Tibi Spenót füléhez hajolt.

Az előbb még negyven kilométerre voltunk Pesttől, most meg ötvenkettőt mutatott a tábla. Szerintem össze-vissza megy a Laci. Nem kéne neki szólni? - mondta halkan Tibi.

- Inkább ne - mondta Spenót. - Ügyes gyerek a Laci, mindig ő szokott sofőrködni.

- Szerintem a kurváknál egy teljesen másik irányba fordult el a bekötőútról - mondta Tibi.

- Nem baj. Majd rájön - mondta Spenót. - Nem kéne rászólni, mert ha neki van igaza, akkor megsértődik. Nem szereti, ha hülyének nézik.

- Én nem nézem hülyének - mondta Tibi és egy ideig elmerengett a dolgon. - Laci! Most hová megyünk? - kérdezte egy kis idő múlva.

- Van itt valahol egy nyári bobpálya. Oda mindenképpen fel kell menni - mondta Laci.

- Bobozni? - kérdezte Spenót, közben mélyre szívta az újabb slukkot. - Szerintem előbb vissza kéne menni a Zsuzsiért.

- Már rég meg kellett volna fordulni - mondta Péter. - Ezt nem lehet megúszni - tette hozzá. - Akármilyen gusztustalan is lesz a helyzet.

- Mi van a Zsuzsival? Velünk jött, vagy nem? - kérdezte, mint akit nem nagyon érdekel a téma.

- Igen. De kiszállt közben - mondta Spenót.

- Kiszállt? - kérdezte Nagy Laci gyanakodva.

- Aha - mondta Spenót.

Feri nevetni kezdett és Spenót is elnevette magát.

- Kireppent - mondta Feri.

A derültség egyre terjedt a buszban, a Péter is elnevette magát, csak a tini lányok pityeregtek értetlenül. Kisvártatva Tibi is hangosan hahotázni kezdett. Úgy nézett ki, kezd visszatérni az emberek jókedve.

- Én nem megyek úgy sehova, hogy nem boboztam. Minimum kétszer bobozok! Tök baró a pálya, majd meglátjátok - mondta Nagy Laci a volán mögül.

- Bobozol? - kérdezte Spenót.

- Ühüm - mondta Laci.

- Egyébként van egy ilyen vicc - mondta Feri.

- Milyen vicc?

- A Hacsek és a Sajó beszélgetnek és a Hacsek egyszercsak megkérdezi a Sajót. „Mondja Sajókám szokott maga bobozni?"

- És? - kérdezte Laci.

- Erre a Sajó azt kérdezi: „Bobozni?" És úgy kérdezi a Sajó, ahogy most a Spenót kérdezte.

- És mi a vége? - kérdezte Spenót.

- Összevesznek - mondta Feri. - A Sajó nem tudja mit jelent bobozni. Hacsek elkezdi neki magyarázni, de a Sajó végig arra gyanakszik, hogy kefélésről van szó.

- És ennek mi köze a Zsuzsihoz? - kérdezte Spenót.

- Ennek az ég-világon semmi - mondta Feri. - Ez a bobozásról jutott eszembe. Kapcsolódj ki egy kicsit. Nyugi.

- Már látni a bobpályát - mondta Nagy Laci. - Tíz perc alatt odaérünk. És mi volt a poén? - kérdezte.

- A Sajó végig azt hiszi, hogy bobozáskor a Hacsek a feleségével és a barátaikkal együtt szeretkezik a hegyoldalban, és állandóan cserélik egymás közt a partnereket - mondta Feri.

- Ez elég jó - mondta Spenót.

- Akkor bobozzunk mi is, ha már itt vagyunk. Hátha jobb kedvünk lesz. Aztán pedig visszamegyünk a Zsuzsiért - szólt Feri, azzal beleszívott a cigijébe, és hosszasan elgondolkodott a történteken:

Nem szép dolog a halál. A végelgyengülést leszámítva minden halál igazságtalan és jogtalan. Az egyetlen értelme a halálnak, hogy a rossz emberek is meghalnak. Mert ha a rossz emberek nem halnának meg, akkor jóval nagyobb hatalmuk lenne a világ felett.

... Hát igen. A Zsuzsi ellenben egy különleges és ritka tehetség volt. De hát ez van.

Ami történt, megtörtént - gondolta Feri, s közben behunyta a szemét. Aludni próbált, de még mindig fel volt zaklatva. Félig szívott cigije kiesett a kezéből, barátnőjének bénító terhe alatt nemsokára mégis elszenderült. Néhány perc múlva azt érezte, hogy kellemetlen módon, hátulról valaki böködni kezdi.

- Megint böködnek - rémlett fel Feri érzékelő központjában. - Megint meg fog halni a Zsuzsi? Vigyázz magadra Zsuzsikám! Mindenki vigyázzon saját magára! Mint a Péter. Erre azonban kevés a jó példa. A Matyi nem jó, és végül is én sem. Lassan már én se bírom idegekkel - gondolta Feri és nem tudta eldönteni, hogy álmodik, vagy ébren van. Arra gondolt, mindegy. Szarik az egészre. A lényeg, hogy nem hagyja hogy teljesen tönkremenjenek az idegei. Még talán tűri egy-két hetet, de aztán megrázza magát.

Új életet kezd - gondolta. - Először is vesz magának egy fitness bérletet az Everybodyba, odajár most mindenki, a Zsolt, a Gergő a Rozi, a Konrád Miki, meg sokan mások, ezek a nagy akaraterejű ismerősök és barátok.

Veszek egy bérletet, és úgy megkeményítem az izmaimat, mint ahogy a szívemet sikerült megkeményítenem az elmúlt évek alatt.

Hetente ötször fogok erősíteni! Utána pedig pezsgőfürdőt veszek és sok gyümölcsöt, salátát, rostos táplálékot, barna rizst fogyasztok majd. Még idén megtisztítom, kipucolom a szervezetemet az utóbbi évtizedben bekerült káros anyagoktól - gondolta miközben a mikrobusz behajtott a nyári bobpálya tágas parkolójába.

A kocsi megállt, Feri felrakta a hatszáz dolláros fekete napszemüveget, beleszívott a cigijébe, és maga elé nézett.