Alföld - 47. évf. 7. sz. (1996. július)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Háy János

Gyöngy és pénz

Már megint jönnek -

mordul a benzinkutas.

- Uram, ön előtt járt itt

egy gyönyörű utas -

de magában azt sziszegte:

Menj, csak menj és kutass.

És a nő mint a gyöngy,

a férfi bőre papírpénz,

a szemei, akár a vashuszas,

csörgött és ropogott,

amint elhagyta a benzinkutat.

A gyöngy pedig:

a gyöngyhelyen volt,

a pénz pedig:

a pénzhelyen volt.

S pénzért gyöngyöt,

gyöngyért pénzt

senki nem kaphatott.

Más világ volt ez,

se ihatnám, se ehetném,

száraz, mint a karton.

A férfi arcán meleg homok,

a nő arcán puha kendő,

de a kendő nem homok volt,

és a homok nem kendő volt,

a homok - homok volt,

a kendő - kendő volt,

s a nő ott volt,

ahol a göngy helye volt.

Csak menj és kutass,

így jár mind,

aki elhagyott, s aki elhagy -

sziszegte a benzinkutas,

aztán visszalökte

a csövet a gépbe,

és lassan ellötyögött

a halk tánczenére.

Kendő borult a homokra,

és homok a kendőre,

pénz takarta a gyöngyöt,

és gyöngy a pénzt,

de út nem volt, se utas.

Más világ volt ez,

se ehetném, se ihatnám,

száraz, mint egy karton

benzinkutas.