Alföld - 47. évf. 4. sz. (1996. április)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Térey János

Kimenet

Kifelé mentem. Kifelé a jóból.

Bátyám marasztalt. „Gyerek az idő."

Majd emlékezni vacsoránkra: jó lesz.

Elértem végkiterjedésemet -

soványka jószág, fölhízlalhatatlan.

Nem volt az idő egészen gyerek.

Kérlelt egy szomorú jóasszony is;

gyurmázzak mellével, ma mindent

csinál és mindent enged. Csak maradjak.

Kifelé mentem. Kifelé a jóból.

Macska voltam forró bádogtetőn.

Idő: úgynevezett ezüstvasárnap.

Elhagytam védőszentjeim csoportját,

nem búcsúztam, nem vagyok jó kozőr.

Lábam alatt forró terep. Olajra

léptem. Csapóajtó a padlástérbe,

tűzlétra. Nyílik bárhonnét egérút,

ha macska vagy és forró a terep.

Kifelé mentem. Kifelé a jóból.

(Halálfia a száncsengő-dalok

komponistája. A nemesfémekről

elkeresztelt bevásárlónapok

bevásárlói - halálfiai.)

Kifelé menni nem tréfadolog.

Azt aláírom: ön- és közveszélyes

vagyok, ha menekülök épp a jóból

és elérem végsebességemet.

(Halálfia a közlekedni vágyó,

mint általában a megszületettek.)

Kifelé mentem, nem volt jó kimenni.

Az utakon forró forgalmi helyzet.

Haladékidő

917 nyarán azt álmodtam, hogy meg kellett

halnom. De még egy napot engedtek, hogy

az életbe visszatérjek. Ekkor omnibuszon

érkeztem, és O. várt engem az Andrássy út

és Vörösmarty utca sarkán, hogy még egy napot

eltöltsünk. Azonban (borús szeptemberi nap

volt), és olyan borzalmasan éreztem magam,

hogy csak róttuk az utcákat szótlanul -

és elérkezett az este, válni kellett. Elkísért

még a Boráros téri hídig (onnan kellett

indulnom), a lépcső alján megállt, hidegen

megcsókolt, majd feljött 4 lépcsőt, és

forrón átölelt és fojtottan sírt, azt mondta,

fájt neki, hogy hidegen válok el tőle, én

azonban kibontakoztam és felszaladtam a hídra.