Alföld - 47. évf. 1. sz. (1996. január)

vissza a tartalomjegyzékre | a borítólapra | az EPA nyitólapra


Térey János

Anyagismeret

A tragikus hangoltság: a tisztánlátás maga.

Minden parányi romlás és fogyatkozás

a vészmadarat igazolja. Nincs szebb, mint mikor

balesetek véletlen nászából megszületik a katasztrófa.

Minden sugárzó, ép testben féreg mocorog,

s ujjongásra ok, ha egyetlen beteg almától

az egész kosár tartalma megrohad.

A tragikus hangoltság folytonos erőnlét,

képesség, hogy színjózanul sétákat tehessünk,

ha leszáll a sötét. Meglepetés minket nem érhet.

Becsöngetünk valakihez, aki nem sejtheti,

hogy vendég képében razziázni jöttünk hozzá.

A névnapozóknál leszakad a csillár,

esetleg bor híján kell unatkozniuk.

A menekülő vendéget otromba pletykák

hősévé avatják, mihelyst utcára lép.

Mi maradunk, segédkezünk a történetszövésben.

Könnyű a dolgunk, tudván, hogy az összes

földi munkás nagy hibaszázalékokkal dolgozik.

Hajnalra ismeretlen elkövető rendezi át

a tájat: sebaj, úgy lesz izgalmasabb.

Sóval behintett abrosz, bekormozódott közterek.

Kótyagosan köszöntjük az ismeretlent,

mint szövetségest, mint segéderőnket.

A tragikus hangoltság: búcsúzni minden

lehetséges tájtól. Hattyúdalt komponálni,

aztán még egyet, még egy tucatot.

Hátrébb az agarakkal

Remek agaraim, titeket hazahívlak.

Parkom rozzant palánkján áthágtatok tucatszor,

kecsegtetett a zsákmány, a nőstény és az illat.

Arcátlanul szabad, ki póráz nélkül csatangol.

Úgy szöktetek vidékre, mint sok mihaszna óhaj

szökik tiltott mezőkre: a szomszéd kertje zöldebb.

És szétszórattatok, mint egy kalandor hajóraj.

Csősz óvta tőletek az idegen mezőket.

Tékozló fiaim, gonddal kijavítottam

a megrongált palánkot. Bezárom ajtainkat.

Gyertek, jól tartalak majd titeket udvaromban.

Nyúzott agaraim, titeket hazahívlak.