stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Hites Sándor
A VERNUNFT TRAGÉDIÁJA

Az ember tragédiája recepciótörténetében filozófiai szövegvonatkozások többnyire a forráskutatás jegyében kerültek szóba. Hangsúlyozva a filozófiai és az irodalmi szövegek különneműségét, a bölcseleti szövegek játékba hozását az értelmezők igyekeztek filológiailag jogossá tenni. E dolgozat viszont úgy kíván újszerű jelentéseket alkotni, hogy a Tragédia újraolvasását ettől eltérő horizonton hajtja végre. Azzal, hogy kanti szövegeket tesz meg az értelmezés háttérhorizontjává, nem forrásokat, gondolati mintákat kíván feltárni, hanem a kanti és madáchi szövegvilág összeolvasására tesz kísérletet.

Az összeolvasásra a kanti életmű több helyére beíródó, antropológiai érdekeltségű kérdéssor illetve a dráma zárószíne ádámi kérdéseinek egybejátszathatósága adott biztatást. E művelet során a Tragédia antropológiai megfontolásai értelmezhetőnek bizonyultak a kanti ismeretelmélet horizontján. A Verstand és a Vernunft kanti fogalmai konstitutív illetve regulatív működtethetőségük játékterében képzik meg a Tragédia „antropológiai pozícióját". Az eszmék „nyomait" olvasó történeti színek ilyenformán ismeretkritikai konzekvenciákat mutatnak meg. A kódváltásnak tekintett párizsi színtől azonban nemcsak a jelölések megelőző lánca vesz új irányt, de az értelmezői stratégia is átcsúszik a lyotard-i „kis és nagy elbeszélések" horizontjába. A zárószín metaszintje tisztázza az ellehetetlenülő antropológiai pozíciót: a gyakorlati ész kanti értelmű primátusának felmutatásával jelöli ki az ember számára a legitim stratégiát.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret