stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Oláh Szabolcs
PESTI GYÖRGY HALÁLTÁNCÉNEKE ÉS A PROTESTÁNS VERSSZERZÉSI GYAKORLAT
(A szövegforrások eltéréseinek textológiai és alaktani-szemléleti vizsgálata)

Pesti György haláltáncéneke három nem-autográf szövegforrásban maradt fent. Dézsi Lajos kiadta az 1565-ös kéziratos Csereyné-kódexbeli alakot: döntése után az 1582-es Bornemisza-énekeskönyvben lévő nyomtatott szövegváltozat -- mint állítólag rontott szöveg -- a mai napig elutasításban részesült. A Lugossy-kódex (1629-1635) kéziratos szövegalakja még ennél is kevesebb figyelmet kapott. A variánsok szövegkritikai összevetése során azt tapasztaltam, hogy a Lugossy-kódexbeli alak metrikailag és hangzásbeli összetettségét illetőleg is gyakran fölülmúlja a korábbi változatokat. Sajnos csonkasága miatt nem ajánlható főszövegnek. A Bornemisza-féle változatról pedig sikerült kimutatnom, hogy a textológia eszköztárával vizsgálható szempontok alapján nem marasztalható el szövegrontás miatt a többi forrástól eltérő sorokban. Nyomtatásban elterjedt szövegalak lévén alapja lehet egy későbbi kritikai kiadásnak. Ehhez segítségül függelékben közlöm a három variáns ezidáig nem dokumentált eltéréseit, és ezek textológiai értelmezését.

A Csereyné-kódexbeli és a Bornemisza-féle változat közötti eltérések alaktani és szemléleti vizsgálata során úgy találtam, hogy Pesti műve a haláltánc műfaján retorikai és poétikai szempontból számos változtatást hajt végre a hitbuzgalmi kiaknázhatóság fokozása érdekében. A Bornemisza-féle változat kialakítója, valószínűleg maga a detrekői szerkesztő, az ének szövegépítő eljárásait homiletikai megfontolásoktól vezérelve módosítja, és a későközépkori műfajt beiktatja a reformációs énekszerző gyakorlat által már kanonizált műfajok sorába. Az összegző ítélet megfogalmazásában a kódexirodalom halálelmélkedéseinek vizsgálata óvatosságra int, mégis kimondhatónak vélem azt a konklúziót, hogy Pesti haláltáncéneke esetében a műfajhagyomány legalábbis protestáns irányú átértelmezéséről van szó, melynek során leginkább a wittenbergi történetszemlélet hatása érvényesült.

Ami az ének narrációs eljárásait illeti, a fikcióképzés folyamatában a fölérendelt elbeszélői tudat gyakran megbontja a cselekménysablont, odafordul a közönséghez, hangnemet vált. Mindezt végsô soron az alárendelt szereplő, a halál tettei váltják ki. Ebben a megoldásban jelentős irodalmi értéket látok. A szerző az ének szerkezetében tudta megjeleníteni azt a tapasztalatot, hogy a halál lesből támadva még a bizonyosnak hitt menedékbe is beférkôzik. Amennyiben az ezredvégi befogadás az énekszövegben dramatizált nézôpontváltásokra és ezek figuratív megoldásaira irányítja tekintetét, az értékeléshez irodalmi-esztétikai távlatot nyer, mely a történeti és teológiai értelemmel összhangban áll.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret