Pécsi Rikkancs — Bűnügyi hírek Pécs korabeli sajtójából
Pécsi Figyelő, 5. évf., 4. sz., 1877. január 27., szombat, 3. oldal, 1-2. hasáb
Meghallgatom [.mp3] (00:03:30 | 4,8 mb)
Denique itt Pécsett minden hét hoz egy pár meglepő ujdonságot, de ezek többnyire olyanok, melyek ujabb és ujabb adatokat szolgáltatnak kétségbeejtő állapotainkról. Az elmult évtized, melyet legjelemzőbben az erkölcsi sülyedés korának lehet nevezni, fölötte gazdag a jellem és becsületből kívetkőzött egyének által elkövetett tényekben. Napról napra uj meg ujabb üzelmek jönnek napfényre, melynek hősei aztán megvetés és szánalomra méltó bukott emberekként állnak előttünk. S ez egyének többnyire éveken át a becsületesség álarca alatt közbecsülést, tiszteletet és bizalmat tudtak maguk iránt kelteni! Valóban nem hittük, hogy Komáromy K. pécsvárosi főszámvevő is az ily egyének közé tartozik. De ki lát az emberek szívébe?! Komáromyt mint főszámvevőt éveken át jellemes és becsületes embernek véltük s ime tegnapelőtt azon hir terjedt el róla, hogy mintegy 6000 frtnyi összegig váltókat hamisitott. S e hir való volt. Komáromyt tegnapelőtt felhivták a pécsi takarékpénztárhoz, hol egy Gunderla névre hamisitott váltót mutattak neki. K. az általa elkövetett hamisitást beismerte s még is — csodálatos! — a takarékpénztár illető közegei szabadon eresztették, „hogy az ügyet rendbehozza.” Rendbe is hozta, a mennyiben most már üthetik a nyomát. Ilyen hamisitott váltók a többi pénzintézeteknél is vannak, s lehet, hogy mire e soraink megjelennek, aligha többre nem rug a K. által kicsalt összeg az említett 6000 frtnál. K. tegnapelőtt délben távozott el, mondván, hogy vadászni megy. Egy fegyvert el is vitt magával s igy gyanitható, hogy öngyilkosságra gondolt. A rendőrségnek ez óráig még nem sikerült hollétének nyomára akadni. A pécsi kir. törvényszék vizsgáló bírája — mint halljuk — már tegnap (csütörtök), adta ki a K. elfogatását elrendelő végzést. Végül nem hallgathatjuk el csudálkozásunkat a felett, hogy a takarékpénztár Komáromyt rögtön le nem tartóztatta, midőn a hamisitás kiderült, annyival is inkább, mert a kölcs. segélyző egylet is éppen igy járt Raisch-sal, ki a helyett, hogy rendbe hozta volna „ügyét” szépen odább állott. Szerintünk azon körülmény, hogy valakivel egykor champagnereztünk, vacsorázgattunk s vadászgattunk, nem tartóztathat vissza senkit — annál kevésbé pénzintézeti közegeket attól — hogy valakinek, ha azt mindjárt Komáromynak hivják is — csaló üzelmeit napfényre derítsék. Az ilyen elsimitások, titkolódzások és eltusolások nagyon ártanak egy pénzintézet hitelének. Ezt jó lesz megjegyezni a jövendőre, mert a mily corrumpáltak erkölcsi állapotaink: félni lehet, hogy Komáromynak majd hasonmásai akadnak.
Visszalépés az 1877. január 27-ei lapszámhoz!
Visszalépés az évfolyam kezdőlapjára!
 

֎     ֍     ֎